Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-22 / 1329. szám
1944. julius 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) (Folytatás) Nem célunk azonban itt a polgári tudományok birálgatá- sa. A lét végső princípiumait Thales “vizétől” Marx dialektikájáig igen sokféle módon kutatták a filozófusok és a lehető legkülöngözőbb, egymással legélesebb ellentétben álló dolgokban vélték föltalálni. A materialisták az anyagban; az idealisták az Eszmében, az Ideákban; a dualisták mindkettőben; Herakleitos a tűzben; Sokrates a legfőbb jóban; Arisbtotelesz a formában; a teológusok Istenben, vagy a szeretetben; Spinoza a természetben; Descartes a gondolatban; Kant a “magánvalóban”, amely megismerhe- tetlen; Fichte az abszolút “én”- ben; Hegel az abszolút Logikában ; Schopenhauer az akaratban — és végül Marx az anyag fejlődő mozgásában: a dialektikában. A materialista dialektikának, mint a lét legáltalánosabb törvényének, princípiumának földerítése lehetővé tette a filozófia többi problémáinak a megoldását is. A lét és a gondolkozás viszonya a filozófia leghevesebben vitatott problémája. Ami természetes is, mert az idealizmus és a materializmus évezredes filozófia küzdelmében minden valamire való filozófus máskép filozofálta ezt a kérdést* Márpedig a gondolkozás a létnek az az egyetlen része, amely- lyel magát az egész létet vizsgálhatjuk s megérthetjük. Kialakulása és a léthez való valóságos viszonyának helyes ismerete tudatában képes csak a gondolkozás úgy saját magát, mint a létét is, a maga objektiv érvényességében fölfogni. Amig a gondolkozás a léthez való helyes viszonyát föl nem ismerte, minden filozófiai rendszer és világnézet csak fikció, gondolati konstrukció, amely azonnal összedől, mihelyt a gyakorlatban is érvényesíteni próbáljuk. Ezért mondta Marx: “A filozófiának e világhoz való tartozását a gyakorlatban kell bebizonyítania.” Az idealista álláspont szerint a gondolkodás, Eszme, megelőzi a létet és mint egyetlen abszolút valóság ő teremti a létet, a természetet. Szükségszerű túlértékelése ez a gondolkozásnak az idealizmus részéről. A primitiv ókori, vagy pedig a XVIII. század materializmusa még nem tudott helyes választ adni e kérdésről. És ha adott is választ, a fölfogásuk szerint anyag, a meteréia, merev, mozdulatlan, élettelen anyag volt, márpedig az anyag a maga objektiv valóságában állandóan mozog, változik és fejlődik. Fejlődésének egy meghatározott pontján önmagából kifejleszti a gondolkozást, mint további fejlődésének nélkülözhetetlen eszközét. A gondolkozás visszahat a létre, vagyis az emberek anyagi, gazdasági helyzetére és ennek tudatos változtatására törekszik. E küzdelmében ismeri föl úgy saját magát, mint az őt körülvevő anyagi létet. Fölismerésének történelmi folyamatában szükségszerűen át kell csapnia az idealista túlértékelésbe, mert fejlődésének magas fokára kell eljutnia, amig önmagát és a léthez való valóságos viszonyát képes lesz fölismerni. Ezen az utón állandóan, de dialektikusán hánykolódik a materialista alap és az idealista véglet között, mig végre a dialektika révén megoldódik speciális problémája. Ma- gáraismerésének ez a vonala lényegében a társadalom fejlődése. Gondolkozás társadalom nélkül nem létezik, sőt a társadalom anyagi, gazdasági alapjai alakítják a maguk képére a gondolkozás tartalmát és különböző módjait. A gondolkozás fejlődésének ezt az útját a polgári tudósok csak a hegeli dialektikáig képesek követni. Itt megtorpannak, mert osztályhelyzetük korlátái nem engedik őket tovább. Továbbfejlődésük föltétele a proletárosztályhely- zet, vagy pedig oly magas erkölcsi nivó, amely képessé tenné őket a saját osztályuk érdekei ellen való harcra. Erre azonban Marx és egynéhány hozzzá hasonló tudós kivételével — képtelenek. így azután idealista alapon továbbgyártanak különböző rendszereket és világnézeteket, melyekre a gyakorlat épp úgy fittyet hány, mint ahogy eddig se adott rá valami sokat. Most pedig vizsgáljuk meg e kérdésnek helyes filozofálását. A viszony helyes magyarázatát kellő alátámasztásokkal legelőször Feuerbach adta 1842-ben megjelent “Tézisek a bölcselet reformjához” cimü munkájában. Feuerbach e müvében a következőket Írja: “A gondolkozás és a lét között való igaz viszony csak a következő: a lét — alany a gondolkozás — állítmány. A gondolkozás a létből származik, de a lét nem a gondolkozásból. A lét önmagától van, önmaga által van. A létnek alapja önmagában van.” Vagyis a gondolkozás a létnek következménye, nem pedig annak oka. A létnek egy tulajdonsága. Lét van gondolkozás nélkül is, de gondolkozás nincs lét nélkül. A gondolkozás már maga is lét. “A létnek törvénye általában a gondolkozásnak is a törvénye. A gondolkozás és a lét éppen ezért egységes.” Nincs közöttük merev ellentmondás, hanem dialektikus kölcsönhatás. Feuerbach materialista mivoltát néhány polgári filozófus kétségbevonta és inkább humanistának tartotta, mint materialistának. Ez főleg Feuerbach következetlenségéből eredt amit polgári részről is észrevették. Engels azonban Feuerbach védelmére a következőket irta: “ az anyagi, az érzékileg észrevehető világ, amelyhez magunk is tartozunk, az egyedüli valóságos és hogy tudatunk és gondolkozásunk, bármennyire érzékfölöttinek látszik is, egy anyagi testi szervnek, az agynak a terméke. Az anyag nem a szellem terméke, hanem a szellem maga az anyagnak legmagasabb terméke. Ez természetesen tiszta materializmus.” (Folytatjuk) Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang. .... 7.00 G. Barca, Bridgeport .....12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ..........12.00 P. Csorba, New York ........ 5.00 M. Danka, Cleveland .......12.00 L. Decsi, Akron ............... 9.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley .......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 J. Farkas, Akron ......... 10.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 7.00 J. Geréb, Cleveland ......... 9.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 9.00 E. Kovách, Cleveland ....... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh ....10.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 9.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland .........12.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 A. Molnár, Cleveland ..... 9.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York .......12.00 P. Pika, Chicago ...............12.00 J. Policsányi, Triadelphia 9.00 L. Rost, Phila ................... 9.00 M. Stefankó, New York .... 8.00 A. Székely, Cleveland ...... 8.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 6.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 J. Varga, Cleveland ......... 9.00 Jos. Vizi, Akron .............12.00 J. Zára, Chicago ......... ..12.00 JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi. A náci hadseregben már 15 évtől hatvan évig vannak emberek, akik közül több ilyen korú foglyul esett. Most a náci rádión jelentik, hogy a katonaságot hazaviszik legalább is a Baltik államokból. Csak azt nem teszik hozzá, hogy »még is csak legjobb otthon. No még mindég nem ígérik meg, hogy ezután jó fiuk lesznek. A detroiti “Free Press” megkezdte Lindbergh fehérre mosását, vissza akarja állítani a polgárság közé, de még mindig úgy bűzlik, mint a legvéresebb náci vezér. Egyetlen érvül azt hozza fel, hogy ha Lindbergh jó volt Henry Fordnak, akkor jó lesz másoknak is. Donald Nelson azt mondja, hogy már több iparban megkezdhetnék a békebeli dolgok gyártását, mert elég muníció van. Erre a katonatiszti banda azt mondja, hogy még mindég csak hadi dolgokat gyártsanak, mert abból sohasem lesz elég. Európában úgy akarnak jólétet teremteni, hogy Anglia és Amerika mindent fog nekik eladni, amiért csak fizetni tudnak. De ez a két nagy ország megvédi a hazai ipart az importól. A “Free Enterprise” szónokai szerint a visszatérő katonák legfontosabb jogai közé tartozik, hogy ehetnek blueberry piet és lehurroghatják a baseball bírót, ha nekik úgy tetszik. Hoover a cári Oroszországban egy billió dollár hasznot csinált pár év alatt, olaj és aranymezőkön. Nem csoda, hogy annyira gyűlöli a szovjeteket, amely elvette tőle ezt a lopott vagyont. A “pénzegység konferenciát” Bretton Woods-ba vitték, ez nagyon is odaillő. Amint Sobri Jóskáék is az erdőben tudtak legsikeresebben működni. Már Stalinék is megkezdik a gyermekek után darabszám szerint fizetni. Ami a húsz millió ember veszteség beismerésével magyarázható meg. A General Motors kompánia még a szabadság harang képét sem engedné kiragasztani a G. M. label nélkül. Az Anglo-American Asphalt Co. elnöke siránkozik, hogy a nagy háborús adók miatt csak 32 százalék kerül kiosztásra és 50 százalékot a jövő évi haszon osztalék biztosítására tartanak vissza. A politikai posvány tekergős útja, most a demokrata pártot arra serkenti, hogy Wendel Wilkiet jelöljék alelnöknek.
