Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-01 / 1326. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........-...........$2.00 one Year .......................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ---------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. «intered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ___ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «0^>42 ' Elszólta magát csolatban áll a spanyol Rio Tinto kompániával, amelynek feje ugyanúgy pénzelte Francot, mint Thyssen annak idején Hitlert. A Franco támogatására küldött náci sereget a Metallgesellschaft egyik igazgatójának a fivére vezette. Az is köztudomású, hogy a nagy kartelbe tartozó vállalatok tulajdonosai nemcsak üzletfelek, hanem házasságok révén rokonságot is tartanak fenn. Ugylátszik, hogy a kartelt megalakító néhány család felosztotta önmaguk között a világ gazdagságát, ami egyben azt is jelenti, hogy a világ dolgozóinak kizsákmányolási jogát akarták maguknak biztosítani. Lyttleton kapitánynak ez a véletlen elszólása rávilágított arra a tényre, amiről már régen Írunk ezen hasábokon, hogy A FASIZMUSNAK NEM FOG VÉGETVETNI A TENGELYHATALMAK KATONAI EREJÉNEK ÖSSZETÖRÉSE. A kizsákmányolok ott vannak még mindig a legmagasabb hivatalokban is. Ezeknek személyesen anyagi érdekük, hogy a kizsákmányolás jogát fentartsák. És mert a mai technika arányában minden fejlődött, úgy a kizsákmányolás köre is megnagyobbodott. Egyes vállalatok, kedvező viszonyok között képesek kizsákmányolásukat úgy a termelő mint a fogyasztó világra kiterjeszteni. Ilyen kedvező viszonyok megteremtésére törekszenek a kartelek és éppen azért nem meglepő, hogy a kartelokban nagy érdekeltséggel biró egyének olyanféle módon beszélnek, mint Lyttleton kapitány. (gb.) Az angol-amerikai relációba villámként vágott bele Oliver Lyttleton, angol termelésügyi miniszternek junius 20-án tett azon nyilatkozata, hogy Amerika kierőszakolta a japán támadást. Lyttleton szerint Amerika olyan politikát folytatott az utóbbi években, hogy Japán részére nem maradt más hátra, mint a háború. Ez a Lyttleton kapitány, olyanféle állást tölt be Angliában, mint itt Donald Nelson, a termelési diktátor. De azonkívül tagja az öt-tagu háborús minisztertanácsnak is, tehát egyike Anglia legfontosabb iránytszabó tisztviselőinek. így nem csoda, hogy ez a nyilatkozat, — ,amelyet csak a japánok vagy a németek részéről vártak volna, óriási feltűnést keltett. Az Egyesült Államokban maga Hull külügyminiszter adott éles választ Lyttleton nyilatkQZatára. A szenátusban pedig Scott W. Lucas, Illinois államba való demokrata szenátor azt mondotta, hogy “olyan embernek, aki ilyen nyilatkozatot tett, nincs helye az angol háborús kabinetben”. Lucas kijelentésének megint az adott nagy súlyt, mert ez a szenátor egyike a New Deal adminisztráció benfente- seinek és sokszor az adminisztráció álláspontját képviseli a szenátusban. Valóban teljesen érthetetlennek látszik Lyttleton kapitánynak Amerika ellenes támadása, — mert ezt a nyilatkozatot mindenki annak vette, még annak dacára is, hogy harmadnap hallván a nagy felzúdulást, a termelésügyi miniszter bocsánatot kért Amerikától. Lehet, hogy ezzel a bocsánatkéréssel elintézték a dolgot, ami elég szomorú, mert mutatja, hogy úgy Angliában, mint itt is még mindig találkozunk fasizta érzelmű igen magas- rangú hivatalnokokkal. Az amerikai közönség bizonyára hamarosan el fogja felejteni ezt a látszólag jelentéktelen incidenst. Akik azonban véletlenül olvasták a George Seldes szerkesztésében megjelenő “In Fact” cimü heti értesítő junius 12-iki számát — ami tehát a Lyttleton kijelentése előtt egy héttel jelent meg, láthatták ezt a mondatot: “Oliver Lyttleton, az angol háborús minisztérium tagja, igazgatója a náci Metallgeselschaft vállalatnak.” Erről a vállalatról Seldes a Vivien Kellems üggyel kapcso- ban emlékszik meg. Mint ismeretes ennek a Vivien Kellems leányzónak gyára van Westport, Conn, városban, ahol hadianyagot készítenek. Vivien nagy publicitást kapott akkor, midőn azt hirdette, hogy nem kell jövedelmi adót fizetni és erősködött, hogy majd megmutatja, miként kell megtagadni az adófizetést, de annak idején mégis kifizette az adóját. A publicitással kapcsolatban azonban kiderült, hogy Vivien kisasszony szeretője volt Fridrich Karl von Zedlitz grófnak, aki egy ideig itt konzulátusi tisztséget töltött be, most pedig Buenos Aires városban tartózkodik és amerikai képviselője a METALGESELLSCHAFT- nak. Az is köztudomású, hogy valami módon a jóképű Vivien *oeg a nyalka gróf levelei Coffee kongresszman kezébe kerüljek, aki részleteket olvasott fel belőlük a képviselőházban, amely- lyel bizonyította, hogy Vivien árulást követett el. Azután megint az amerikai sajtóra meg a Kongresszusra vall, hogy nem az árulás után nyomoztak, hanem azt akarták megtudni, hogyan kerültek a magánlevelek Coffee képviselő kezébe. Ez megint azt bizonyítja, hogy Viviennek meg a szeretőjének sok pártfogója akad még a képviselők között is. Ez azonban már nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz. Itt csak azt akarjuk kimutatni, hogy az ártatlan nevet viselő “Metallgesellschaft of Frankfort” valójában csak egy ága a német 1. G. Farben kartelnek. Ez ,a kartel az egész világra kiterjed. Amerikában a DuPontok ,Mellon, Duke és Davis érdekeltségekkel áll kapcsolatban. A DuPont iparvállalatokon kívül a General Electric, a General Motors, a Standard Oil of New Jersey, Alcoa, stb. cégekkel tartottak fenn kapcsolatot. Angliában pedig a Lyttleton tulajdonát képező British Metal Corporation tartozik ehez a csoporthoz. így már kezd érthetővé lenni Lyttleton különös nyilatkozata. Megtudtuk még azt is erről a Metallgeselschaftról, hogy Spanyolországban milyen nagy szerepet játszott a Franco lázadás előkészítésében és finanszírozásában. Ez a cég szoros kapA békére termelés átszervezése (Vi.) Most mindenféle nagy tervezeteket dolgoznak ki, hogy ismét visszatérjenek a békevilági termelésre. Minden nagy ipartelepeken már megkezdték a gépek— nálunk ócska kihasznált gépek — kicserélését, uj és modern gépekkel. Ugyanis, mig a productionon mind a legmodernebb uj gépeket tették be, addig a tool roomokban ócska, alig használható gépeket hagytak meg. Ezeket az utóbbi hónapokban nem is javították, ha teljesen használhatatlanná vált is, hagyták, úgy sem volt rá szükség. Tegnap megkezdték azokat kipucolni, eladják az ócska gépvevőknek és azon az áron amit azok fizetnek ezért az ócska gépekért, most alig egy évig használt uj, modern gépeket vesznek. Ez nem csak mint adófizetőket érinti a munkásságot, hanem ezek az uj szerszám gépek beszerelése, a munkaidőt fogja nagyban csökkenteni, értve a bizonyos munkákra számított I időt, ha a munkaidő a munkások részére megmarad a 40 ) óra, akkor sokkal kevesebb munkással fogják elvégeztetni a termelés megszervezését, szerszámokkal való ellátását. Téhát kétszeresen sújtja a munkássá- j got. Nem csoda, hogy úgy az unió, mint a kormány és az iparok urai munkanélküliségről beszélnek, azt akarják megakadályozni, de még az uniontól sem akarják beismerni, hogy csakis a munkaidő csökkentése j biína egyre több munkást munkához juttatni. Minden más- j ra gondolnak terveznek, csak azt az egyszerű számtant nem j akarják használni, hogy a meglevő munkaidő mennyiségét felosztanák a munkára való és képes emberek mennyiségével. Ez nagyon egyszerű és célszerű megoldás volna. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. v ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRrendszerrel; * A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra j kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor ja bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom ■zerkezetét építjük a régi társadalom keretein heliU.
