Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-01 / 1326. szám

1944. julius 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜ1 A PROPAGANDA MESTEREI Már talán hosszúra is nyúlik a náci ravasz trükkök leleple­zése, de lehetetlen kézlegyin­téssel elintézni, amikor ma a reakció a legvadabb uszítást folytat, minden olyan intéz­mény és egyén ellen, amely a nácizmust száz százalékig kiir- tandónak tartja. Minden cso­portba, irányzatba, megfelelő gondosan megválasztott jelsza­vakkal lépnek fel. így termé­szetes, hogy akik közénk akar­ták becsempészni ezt a dug árut, ultra forradalmár jelsza­vakat használnak. Kitűnő for­radalmárok, náluk nincs meg­alkuvás, ők a rendíthetetlenek, elvhüségüket ag is igazolja, hogy féltucat vörös kártyát is feltudnak mutatni, olyan gyak­ran maradnak ki és lépnek be újra. Ma szélesre tárják a mel­lüket, mert senki sem vadászik reájuk, de ha egy kis veszélyt szimatolnak, akkor úgy eltűn­nek a láthatárfól, hogy távcső­vel sem lehet őket a mozgalom környékén felfedezni. Pearl Harbor után, mint a mennydör- dörgéstől megriadt birkanyáj szaladtak szét, csak amikor észrevették, hogy a saját ár­nyékuktól ijedtek be, úgy két- három év után, somfordáltak sunyi módon vissza és lettek megfellebezhetetlen bírái olya­noknak, kik egy életen keresz­tül megingathatatlanul álltak a gáton. Ezek az időközi hős forradal­márok szerint, azok akik kitar­tottak, dolgoztak, áldoztak a mozgalomért, cseh bérencek, ha a magyar hazafiságukat éri sé­relem, zsidók és zsidó bérencek ha a feltámadt német, sváb ér­zelmeiket sérti a nácizmus el­leni harc és főleg a guruló ru­belt okolják azért, hogy mint munkások nem vagyunk haj­landók a Chicago Tribünnel, Gerald Smithel, Coughlinnal, Peglerrel, volt és aktiv rendőr­kémekkel egységfrontra lépni az orosz munkások ellen. A dühük engesztelhetetlenül nagy a Szovjet ellen, ez nagyon is érthető, hisz a vörös hadse­reg, a szovjet proletáriátus volt az, amely derékba törte a ver­hetetlen náci hadakat. Milyen szépen ment addig minden, egész Európa a náci csizmák alatt, Hitler légiói Leningrad, Stalingrád és Moszkva előtt áll­tak és akkor ennek a három városnak á proletárjai olyat mu­tattak, amilyent a világtörté­nelem nem ismer. Együttesen az orosz nép és a hadsereg • megmutatták azt, hogy mire képes egy nép, amely a szabad­ságért, a jövőjéért harcol, nem csak meg, hanem össze is tör­ték a ’’győzhetetlen” légióit Hitlernek, amely Stalingrád óta pusztulásra van Ítélve. Ezért tajtékoznak Stalin el­len, nem mintha Stalin verte volna el a port nagyon a ked­vük szerint a világuralomra tö­rekvő náci hordákon ,de arra már nincs bátorságuk, hogy a vörös hadsereg, az orosz nép elled uszítsanak, hát igy na­gyon kapóra jött Stalin, aki igazán nem nagy szimpátiának örvend a körünkben. Nem volt ám olyan gyűlölt fiú Stalin atya az ő szemükben minden időkben. Úgy 1939-40- 41-ben, amig a Hitler-Stalin paktum tartott, addig ők egy betűt, egy szót nem ejtettek Stalin ellen. Amikor mi ezt a paktumot a világ munkásmoz­galma ellen elkövetett árulás­nak minősítettük, ők mint dinye a fűben hallgattak. Csak most igyekeztek igazolni a Vezért, Hitlert, hogy kénytelen volt megtámadni a Szovjetet, mert másként Stalin lett volna a tá­madó. Mindenki tudta, még Stalin is, hogy a paktum dacára meg­fogja Hitler rohanni a Szovje­teket, hogy azt nem előbb tet­te, annak meg volt a maga oka. A nácizmus és annak látható és főleg a bömbölésénél fogva, hallható fejei, Hitler, Mussoli­ni, Horthy, Franco, stb, azért voltak kedvencek a nemzetközi tőke előtt, azért pénzelték őket, mert tőlük várták a nekik nyugtalan álmokat okozó Szov­jetek összetörését, megsem­misítését. Hogy Hitler minden ígérete és vágya ellenére meg­változtatta a menetrendet és nem a Szovjeteket támadta meg először, annak az volt az oka, hogy 1939-ben még nem bízott a német népben, nagyon jól tudta, hogy uralomra jutá­sakor még 15 millió felnőtt né­met munkás nevezte magát szocialistának, kommunistának, ha ezek közül százezreket meg­gyilkoltatott, kiiríott, kiüldö­zött, koncentrációs táborba kül­dött is, először be kellett iga­zolnia, hogy képes megvalósí­tani a német világuralmi lázál­mokat. Cseh, lengyel, belga, francia, holland, norvég orszá­gok leigázására a többi orszá­gok kényszerű vagy önkéntes szövetsége után érkezett el az idő, hogy a német nép túlnyo­mó többsége magáénak vallot­ta a Hitler “felsőbbrendü faj” elméletét. Minden német egy- egy kis Hitlernek képzelve ma­gát, amely hivatott arra, hogy a szolga népek fölött uralkod­jon. Ekkor már a volt még élő elvtársak egybe fortak a hitle­ri elmélettel, készek voltak meg­tagadni minden múltat és ve­le indulni a Szovjet összetöré­sére. De itt egy olyan népre ta­láltak ,amely tudta, hogy mi forog kockán, egy olyan népre, amely nem akart hódítani, más népeket leigázni, hanem a saját szabadságát, jogait, gyárait, földjeit, bányáit kívánta meg­védeni. A világtörténelemben először történt meg, hogy egy nép minden egyes tagja egyen­lően volt érdekelve, a rabló, hóditó visszaverésében és oly erőt mutatott, amelyre mi mert , ezek osztálytudatos munkások voltak, büszkék vagyunk, a nácizmus alattomos vagy tu­datlan cselédjeiből meg mélysé­ges gyűlöletet váltott ki. Lehetnek és vannak is elvi és taktikai ellentétek az IWW- isták és az orosz szovjetek ve­zetői között. Mi egészen más­ként képzeljük el a felszabadult munkásosztályt, mint az a szov­jetekben fenn áll, de mi nem elvakult hitvallók, hanem logi­kusan gondolkozó munkások vagyunk, kik ha tárgyilagosan vizsgáljuk a dolgokat, akkor tudjuk azt is, hogy nem egyé­nek,. jelen esetben Stalin az aki megszabja és irányítja az orosz társadalmi rendszer fejlődési vonalát, ezt legfeljebb a tekin­tély imádó kommunisták hiszik el, mi a marxi dialektika szem­üvegén keresztül nézve tudjuk, hogy azt a gazdasági viszonyok, a Szovjetek technikai fejlettsé­ge, a körülötte levő államok társadalmi rendszere, szabják meg. Egészen más kép alakult vol­na ki a Szovjetekben, ha az az amerikai ipari technika fejlett­ségével birt volna, ha a mun­kásosztály amelyre szükségsze- rüleg a forradalom támaszko­dott, technikailag fejlett és a népesség többségét jelentette volna és ha körülötte nem egy ugrásra kész ellenséges gyűrű hanem kooperálásra hajlamos országok "’eltek volna. Nem akar ez mentő öv lenni a Szovjet rendszer számtalan hibáira, csak a tények leszöge- zése és annak a kijelentése, hogy reméljük, hogy az ameri­kai munkásosztály annak idején ezt sokkal jobban fogja megcsi­nálni. Mi a múltban is, ma is élünk a kritika jogával a Szov­jetekkel szemben, de érezzük azt a nemzetközi proletár szoli­daritást, amit a munkásmozga­lom egy életen keresztül nevelt belénk és minden elvi és takti- tikai ellentét dacára sem va­gyunk hajlandók, támadni a Szovjetek népét, amely oly hő­siesen védi azt a földet, amelyen immár 25 éve hogy megszűnt a kapitalista rendszer. Egy IWW- ista folyton kritizálja, támadja az AFL vagy CIO elavult, meg­alkuvó, sokszor korrupt szervez­kedési formáját, de ha ezek a szervezetek harcba mennek, ak­kor az IWW az elsők között harcol és soha semmi körülmé­nyek között sztrájktörők nem lesznek. Ma együtt üvölteni a reakció farkasaival a Szovje­tek ellen, a legcsunyább sztrájk­törés, amely a Bérmunkás olva­só tábora soha kapható nem lesz. Befejezésül: a Bérmunkás ol- i vasó tábora, nem jelent nagy erőt a most folyó gigászi küz­delemben, de egy tekintélyes számú amerikai magyart a ha­ladás utján tart, amely ut a munkásosztály felszabadulásá­hoz vezet. Megalkuvás nélkül áll az osztályharc vonalán, in- gathatatlanul hirdeti az Ipari Unionizmust, az Ipari Demok­rácia eszméjét, mint olyant amely képes megváltani az egész emberiséget a szenvedés­től. De hirdessük azt is, hogy az Ipari Demokrácia utján a profit rendszer elleni felvonu­lásban a legveszedelmesebb és legerősebb erőd a náci-fasizmus amelynek az elpusztítása elő­feltétele a győzedelmes har­cunknak, ezért a nácizmus el­leni aktiv harc a legélesebb osztályharc, mig a “semleges­ség” annak a feladása, sok eset­ben a nácizmus segitéséf’ jelen­ti: A Bérmunkás lapbizottsága, írógárdája, érzi az olvasó tá­bor szolidaritását, a levelek szá­zaiból, a megnyilvánuló anyagi támogatásból látja azt, hogy az olvasó tábor egyetért a lap irá­nyával, ezért nincs ránk hatás­sal, de nincs az olvasó táborra sem a kancsal forradalmárok frázisai. Eszünk ágában sincs az, hogy a velünk ellentétes munkásokat náciknak nevez­zük, sem elvi, sem technikai kapcsolatunk nincs a náci pro­paganda gépezettel, csak a jó­hiszeműségükkel másoknál a túltengő személyi hiúságukkal élnek vissza. Ahogy nem ül föl az öntuda­tos munkás a kapitalisták, a nácik nyílt uszitóinak, éppen úgy nem dűl be a ma kint, hol­nap ment, álforradalmárok Gő- belsi védjeggyel ellátott frázi­sainak, bármennyire vörösre is festik azokat. Ez a szörnyűséges vérontás is véget ér egyszer, a munkás- osztály élesen szembe fogja ta­lálni magát a reakcióval, az osz­tályharc soha nem látott erővel tör fel. Erre a harcra készít elő a Bérmunkás, aki ezt a felvilá­gosító munkát támadja, akadá­lyozza, az tudatosan vagy tu­datlanul a fent jelzett nagy küzdelem, munka harcvonalát gyengíti meg. Higgadtság az ember legjobb barátja. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 2.00 özv. Farkas Imréné, Akron 2.00 ifj. Farkas Pétemé, Akron 2.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 4.00 Kern Péterné, Akron ....... 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 2.00 Vizi Józsefné, Akron .... 2.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00 . CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents