Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-01 / 1326. szám
1944. julius 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜ1 A PROPAGANDA MESTEREI Már talán hosszúra is nyúlik a náci ravasz trükkök leleplezése, de lehetetlen kézlegyintéssel elintézni, amikor ma a reakció a legvadabb uszítást folytat, minden olyan intézmény és egyén ellen, amely a nácizmust száz százalékig kiir- tandónak tartja. Minden csoportba, irányzatba, megfelelő gondosan megválasztott jelszavakkal lépnek fel. így természetes, hogy akik közénk akarták becsempészni ezt a dug árut, ultra forradalmár jelszavakat használnak. Kitűnő forradalmárok, náluk nincs megalkuvás, ők a rendíthetetlenek, elvhüségüket ag is igazolja, hogy féltucat vörös kártyát is feltudnak mutatni, olyan gyakran maradnak ki és lépnek be újra. Ma szélesre tárják a mellüket, mert senki sem vadászik reájuk, de ha egy kis veszélyt szimatolnak, akkor úgy eltűnnek a láthatárfól, hogy távcsővel sem lehet őket a mozgalom környékén felfedezni. Pearl Harbor után, mint a mennydör- dörgéstől megriadt birkanyáj szaladtak szét, csak amikor észrevették, hogy a saját árnyékuktól ijedtek be, úgy két- három év után, somfordáltak sunyi módon vissza és lettek megfellebezhetetlen bírái olyanoknak, kik egy életen keresztül megingathatatlanul álltak a gáton. Ezek az időközi hős forradalmárok szerint, azok akik kitartottak, dolgoztak, áldoztak a mozgalomért, cseh bérencek, ha a magyar hazafiságukat éri sérelem, zsidók és zsidó bérencek ha a feltámadt német, sváb érzelmeiket sérti a nácizmus elleni harc és főleg a guruló rubelt okolják azért, hogy mint munkások nem vagyunk hajlandók a Chicago Tribünnel, Gerald Smithel, Coughlinnal, Peglerrel, volt és aktiv rendőrkémekkel egységfrontra lépni az orosz munkások ellen. A dühük engesztelhetetlenül nagy a Szovjet ellen, ez nagyon is érthető, hisz a vörös hadsereg, a szovjet proletáriátus volt az, amely derékba törte a verhetetlen náci hadakat. Milyen szépen ment addig minden, egész Európa a náci csizmák alatt, Hitler légiói Leningrad, Stalingrád és Moszkva előtt álltak és akkor ennek a három városnak á proletárjai olyat mutattak, amilyent a világtörténelem nem ismer. Együttesen az orosz nép és a hadsereg • megmutatták azt, hogy mire képes egy nép, amely a szabadságért, a jövőjéért harcol, nem csak meg, hanem össze is törték a ’’győzhetetlen” légióit Hitlernek, amely Stalingrád óta pusztulásra van Ítélve. Ezért tajtékoznak Stalin ellen, nem mintha Stalin verte volna el a port nagyon a kedvük szerint a világuralomra törekvő náci hordákon ,de arra már nincs bátorságuk, hogy a vörös hadsereg, az orosz nép elled uszítsanak, hát igy nagyon kapóra jött Stalin, aki igazán nem nagy szimpátiának örvend a körünkben. Nem volt ám olyan gyűlölt fiú Stalin atya az ő szemükben minden időkben. Úgy 1939-40- 41-ben, amig a Hitler-Stalin paktum tartott, addig ők egy betűt, egy szót nem ejtettek Stalin ellen. Amikor mi ezt a paktumot a világ munkásmozgalma ellen elkövetett árulásnak minősítettük, ők mint dinye a fűben hallgattak. Csak most igyekeztek igazolni a Vezért, Hitlert, hogy kénytelen volt megtámadni a Szovjetet, mert másként Stalin lett volna a támadó. Mindenki tudta, még Stalin is, hogy a paktum dacára megfogja Hitler rohanni a Szovjeteket, hogy azt nem előbb tette, annak meg volt a maga oka. A nácizmus és annak látható és főleg a bömbölésénél fogva, hallható fejei, Hitler, Mussolini, Horthy, Franco, stb, azért voltak kedvencek a nemzetközi tőke előtt, azért pénzelték őket, mert tőlük várták a nekik nyugtalan álmokat okozó Szovjetek összetörését, megsemmisítését. Hogy Hitler minden ígérete és vágya ellenére megváltoztatta a menetrendet és nem a Szovjeteket támadta meg először, annak az volt az oka, hogy 1939-ben még nem bízott a német népben, nagyon jól tudta, hogy uralomra jutásakor még 15 millió felnőtt német munkás nevezte magát szocialistának, kommunistának, ha ezek közül százezreket meggyilkoltatott, kiiríott, kiüldözött, koncentrációs táborba küldött is, először be kellett igazolnia, hogy képes megvalósítani a német világuralmi lázálmokat. Cseh, lengyel, belga, francia, holland, norvég országok leigázására a többi országok kényszerű vagy önkéntes szövetsége után érkezett el az idő, hogy a német nép túlnyomó többsége magáénak vallotta a Hitler “felsőbbrendü faj” elméletét. Minden német egy- egy kis Hitlernek képzelve magát, amely hivatott arra, hogy a szolga népek fölött uralkodjon. Ekkor már a volt még élő elvtársak egybe fortak a hitleri elmélettel, készek voltak megtagadni minden múltat és vele indulni a Szovjet összetörésére. De itt egy olyan népre találtak ,amely tudta, hogy mi forog kockán, egy olyan népre, amely nem akart hódítani, más népeket leigázni, hanem a saját szabadságát, jogait, gyárait, földjeit, bányáit kívánta megvédeni. A világtörténelemben először történt meg, hogy egy nép minden egyes tagja egyenlően volt érdekelve, a rabló, hóditó visszaverésében és oly erőt mutatott, amelyre mi mert , ezek osztálytudatos munkások voltak, büszkék vagyunk, a nácizmus alattomos vagy tudatlan cselédjeiből meg mélységes gyűlöletet váltott ki. Lehetnek és vannak is elvi és taktikai ellentétek az IWW- isták és az orosz szovjetek vezetői között. Mi egészen másként képzeljük el a felszabadult munkásosztályt, mint az a szovjetekben fenn áll, de mi nem elvakult hitvallók, hanem logikusan gondolkozó munkások vagyunk, kik ha tárgyilagosan vizsgáljuk a dolgokat, akkor tudjuk azt is, hogy nem egyének,. jelen esetben Stalin az aki megszabja és irányítja az orosz társadalmi rendszer fejlődési vonalát, ezt legfeljebb a tekintély imádó kommunisták hiszik el, mi a marxi dialektika szemüvegén keresztül nézve tudjuk, hogy azt a gazdasági viszonyok, a Szovjetek technikai fejlettsége, a körülötte levő államok társadalmi rendszere, szabják meg. Egészen más kép alakult volna ki a Szovjetekben, ha az az amerikai ipari technika fejlettségével birt volna, ha a munkásosztály amelyre szükségsze- rüleg a forradalom támaszkodott, technikailag fejlett és a népesség többségét jelentette volna és ha körülötte nem egy ugrásra kész ellenséges gyűrű hanem kooperálásra hajlamos országok "’eltek volna. Nem akar ez mentő öv lenni a Szovjet rendszer számtalan hibáira, csak a tények leszöge- zése és annak a kijelentése, hogy reméljük, hogy az amerikai munkásosztály annak idején ezt sokkal jobban fogja megcsinálni. Mi a múltban is, ma is élünk a kritika jogával a Szovjetekkel szemben, de érezzük azt a nemzetközi proletár szolidaritást, amit a munkásmozgalom egy életen keresztül nevelt belénk és minden elvi és takti- tikai ellentét dacára sem vagyunk hajlandók, támadni a Szovjetek népét, amely oly hősiesen védi azt a földet, amelyen immár 25 éve hogy megszűnt a kapitalista rendszer. Egy IWW- ista folyton kritizálja, támadja az AFL vagy CIO elavult, megalkuvó, sokszor korrupt szervezkedési formáját, de ha ezek a szervezetek harcba mennek, akkor az IWW az elsők között harcol és soha semmi körülmények között sztrájktörők nem lesznek. Ma együtt üvölteni a reakció farkasaival a Szovjetek ellen, a legcsunyább sztrájktörés, amely a Bérmunkás olvasó tábora soha kapható nem lesz. Befejezésül: a Bérmunkás ol- i vasó tábora, nem jelent nagy erőt a most folyó gigászi küzdelemben, de egy tekintélyes számú amerikai magyart a haladás utján tart, amely ut a munkásosztály felszabadulásához vezet. Megalkuvás nélkül áll az osztályharc vonalán, in- gathatatlanul hirdeti az Ipari Unionizmust, az Ipari Demokrácia eszméjét, mint olyant amely képes megváltani az egész emberiséget a szenvedéstől. De hirdessük azt is, hogy az Ipari Demokrácia utján a profit rendszer elleni felvonulásban a legveszedelmesebb és legerősebb erőd a náci-fasizmus amelynek az elpusztítása előfeltétele a győzedelmes harcunknak, ezért a nácizmus elleni aktiv harc a legélesebb osztályharc, mig a “semlegesség” annak a feladása, sok esetben a nácizmus segitéséf’ jelenti: A Bérmunkás lapbizottsága, írógárdája, érzi az olvasó tábor szolidaritását, a levelek százaiból, a megnyilvánuló anyagi támogatásból látja azt, hogy az olvasó tábor egyetért a lap irányával, ezért nincs ránk hatással, de nincs az olvasó táborra sem a kancsal forradalmárok frázisai. Eszünk ágában sincs az, hogy a velünk ellentétes munkásokat náciknak nevezzük, sem elvi, sem technikai kapcsolatunk nincs a náci propaganda gépezettel, csak a jóhiszeműségükkel másoknál a túltengő személyi hiúságukkal élnek vissza. Ahogy nem ül föl az öntudatos munkás a kapitalisták, a nácik nyílt uszitóinak, éppen úgy nem dűl be a ma kint, holnap ment, álforradalmárok Gő- belsi védjeggyel ellátott frázisainak, bármennyire vörösre is festik azokat. Ez a szörnyűséges vérontás is véget ér egyszer, a munkás- osztály élesen szembe fogja találni magát a reakcióval, az osztályharc soha nem látott erővel tör fel. Erre a harcra készít elő a Bérmunkás, aki ezt a felvilágosító munkát támadja, akadályozza, az tudatosan vagy tudatlanul a fent jelzett nagy küzdelem, munka harcvonalát gyengíti meg. Higgadtság az ember legjobb barátja. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 2.00 özv. Farkas Imréné, Akron 2.00 ifj. Farkas Pétemé, Akron 2.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 4.00 Kern Péterné, Akron ....... 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 2.00 Vizi Józsefné, Akron .... 2.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00 . CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
