Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-22 / 1329. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 22. AHOGY ÉN LÄT0M...------------------ — Írja: KRÉTH — -------------------Ot kell kezdenem az Írásom, a kezdet kezdetén, “A munkás- osztály és a munkáltató osztály között semmis közösség nincsen.” Ezen sorok abban az országban íródtak, amely országban úgy a munkaalkalom, mint a munkás megélhetése legjobb és mondjuk a jogi állapotok leg- demokratikusabbak az összes országok közül és mégis itt izent hadat a munkásság a munkáltató osztálynak. Sem az ország demokratikus jogi állapotai, sem pedig az életnívó el- sőrendüsége, nem akadályozta meg azon küldötteket, akik ösz- szegyültek negyven évvel ezelőtt a Brick házban Chicagóban azon célbői, hogy lefektessék egy olyan szervezetnek az alapját, amely a tőkés termelés helyét fogja betölteni. Itt ítélték halálra az Egyesült Államokban a tőkés termelési rendszert. Az IWW elvinyilatkozatának eme bekezdő szavai nem tesz megkülönböztetést tőkés és tőkés között. Sem pedig azon szo- ciálista megállapítás, hogy: A munkásosztály történelmi hivatása a bérrendszer megszüntetése. Vagyis a munkásság forradalmi ipari szervezetben tömörülve meg fogja szüntetni a bérrendszert, nem csak a nem tisztességes, hanem a tisztességes bért fizető munkaadóknál is, mint például Jack & Heintz. Mint ahogy nem tettek különbséget a Brick házban összegyűlt küldöttek negyven évvel ezelőtt, úgy mi, mostan sem tehetünk különbséget tőkés és tőkés között. Hogy a tőkés rendszert szolgáló lakájai között van különbség, mi sem természetesebb, hiszen nem is lehet máskép, ha tudjuk és ismerjük azon gazdasági okokat, amely ezen különbségeket létrehozza, nem tulajdonítunk oly nagy társadalmi jelentőséget, mert nem maradandók. Ma demokrata, holnap republikánus, máskor fasizta, szociálista és igy tovább. Crom- wel óta igy történt ez mindég, hol az egyik volt felül a másik alul, vagy azok voltak alul és emezek felül. A tőkés kizsákmányoló természetében nem is történt változás és a tőkés és tőkés lelki külömbségek ugyan azok, mik tudnának létezni, tiltakoznak, kapálódznak ezen gúzsba kötés ellen, mely először kölcsönt adna nekik magas kamat mellett, azután arra kényszerítené őket, hogy ha termelnek is, olyan olcsón termeljenek, hogy erre a kölcsönre a kamatot és amellett nagy hasznot is kitermeljék. Ha más nem is bizonyítaná jobban a gazdasági hatalom teljes kontrolját, ez a világbank körüli harc, melyet nagyon is szükségesnek tartanak, agyon- cenzurázni és ha meg is egyeznek a háború szükséglet és a kényszerítő helyzet miatt, az az egység nem lehet tartós, mert Európa, de még Ázsia országainak népeit sem tudják a politikusok olyan könnyen szállítani ezen vérözön után, mint előtte tették. voltak négy vagy öt évtizeddel ezelőtt. Mondjuk, hogy nem változott. Annál nagyobb változás történt magában a termelésben és termelő eszközökben és ezek a változások azok, amelyek minden társadalmi megnyilvánulásra kihatnak. Ezen változások hozták és hozzák ma is létre a különböző politikai pártokat. Ezen változás alakítja és formálja a társadalmi intézményeket és különböző csoportokra ossza az embereket. Ezen változás kényszeríti a tőkést időközönkénti háborúra, hogy az ezer és egy különbségekre alapozott rendszer fenma- radjon. És végül ezen változás hozta létre az ipari szervezet szükségességét és mondjuk — talán a múlt és a mostani háború közötti különbséget is. Igen, igy mondom, hogy talán, mert magam részéről úgy vagyok ezzel a kérdéssel, mint az egyszerű falusi biró, aki a vádlottnak ép úgy adott igazat, mint a vádlónak. A kisbiró, aki szem és fültanuja volt az egész tárgyalásnak, megütközve az ily kétszínű ítéleten, oda szólt a bírónak: hát biz biró uram nem úgy van ám, mert mind kettőjüknek nem lehet ám igaza. A biró nagy bölcsen vág vissza a kisbirónak, neked is igazad van. Lesznek akik azt fogják mondani a fenti sorok elolvasása után, hogy biz ilyen nagy jelentőségű kérdést nem lehet csak úgy egy otromba falusi humorral elintézni. Mondjuk, hogy nem, de ha elismerjük azt, hogy a háborút nem tudtuk kitörésekor megakadályozni, mert nem rendelkeztünk azzal az erővel, amellyel lehetséges lett volna és most pedig nincs erőnk, hogy meg tudjuk állítani. Már most mindezek után mi a különbség, hogy milyen választ adok arra a kérdésre, hogy van-e különbség a múlt és a jelen vagy akármelyik háború között. Ha azt mondom, hogy van, vagy pedig azt mondom, hogy nincs. Ugyebár, hogy humoros ize van. De ha azt válaszolom, minden háborúnak úgy a jelenleginek is meg van a maga sajátos gazdasági háttere, ez már nem humoros válasz, Cromwel óta — mert ez a minden hájjal kikent serfőző volt a megteremtője annak a megélhetési forrásnak, amely életforrás megélhetést biztosit a társadalom egy olyan osztályának, amely máskülönben a zsebmetszés vagy utonállás mesterségével keresné meg a minden napi kenyerét. Háromszáz év múlott el azóta, hogy ez a semmirevaló osztály féreg módjára élősködik a dolgozók társadalmán a gazdájukkal egyetemben. Intézkedik, rendezkedik, gyártja a törvényeket, meghatározza a dolgozóknak, mit szabad és mit nem és tetejére — hej de sokszor csapolták meg a dolgozók véredényeit. Különböző jelszavakkal és különböző színekkel és az Ígéretekkel soha sem fukarkodtak. Vivatták a dolgozókkal a szabadság harcokat és minden győzelmes harc után — mert volt ám olyan is — az történt, amint a paraszt szokta mondani “az ur urabb, a paraszt parasztabb lett”. És ki hiszi, hogy a jelen háború után máskép lesz? És éppen ezen egyedüli oknál fogva, mint szociálista az én részemről, nincs különbség a jelen és a múlt háború között, legalább is nem olyan különbség, hogy a megvitatásáért egymás hajába kell kapni. Minket wobblykat nem kérdeztek meg a megindulásnál és nem fognak bennünket megkérdezni a béke megkötésénél. És megtörténik — amint fentebb említettem — hogy olyan béke lesz, amilyent majd az adott gazdasági állapotok megkövetelnek és nem amilyent mi wobblyk szeretnénk. Hisz minket csak az ipari demokrácia fog kielégíteni és ezt az uralkodó osztály tudja és a j lakájsereg is. És ha a munkásság is megfogja tudni, hogy csak az ipari | demokrácia, a háború mentes 1 AKRONBAN Családi kirándulást rendeznek az IWW magyar nyelvű tagjai JULIUS 30-án, vasárnap, a közismert FÜLÖP FARMON. Jó ételek és hűsítőkről gondoskodik a rendezőség. A tánchoz Steidl Pista zenekara muzsikál. Belépődíj nincs. ÚTIRÁNY: Az airportnál vagy a Canton Roadon a 224. utat venni a Wingfoot Lakéig. A vasúton innen jobbra térni és jó utón két mile a piknik hely. Figyelje a jelző táblát. társadalom az igazi szabadság, nem fog az uralkodó lakájainak többé sikerülni, jobb világ meg- i teremtéséért a világ dolgozóit I egymás ellen uszítani. Nem lesz többé se jó, sem pedig rossz háború. Hanem béke a földön a dolgozó emberiségnek! Hol van a hiba? (a.l.)Az éber szemlélők, akik máskülönben ismerik a társadalom összetételét ,azok mindig azt is határozottan megtudják állapítani, hogy az emberi társadalomban felmerülő hibákért maga a fennálló rendszer is felelős. A háború kezdete óta nagyon sok ellenvetés érte ez-ország vezető férfiait, hogy mindent a háborúért áldoznak fel. Ezek az ellenvetések részben el is tompultak. Eltompultak azért, mert a nagy üzleti vállalatok évi elszámolása után kitűnt, hogy bizony a háború igen jó űzet. Jó üzlet még pedig a munkáltató kapitalista osztály részére. A nép rétege azonban állandóan zúgolódik a folytonos áremelkedés ellen. Nem is lehet rajta csodálkozni. Az emberek legtöbbje azonban mindig rossz helyen keresik a hibát. Nem tudják megérteni, hogy a jelen társadalom, a magántulajdon és annak következménye képpen a profitrendszeren alapszik. Hogy ezeket a fent nevezett állításokat bizonyítsam, amire legalkalmasabbak a jelenben végbemenő események. A háborús iparokat irányi tó Donald Nelson, nem régen azt a nyilatkozatot tett, hogy most már több nyersanyagot bocsájthatnak azoknak az iparvállalatoknak a rendelkezésére, amelyek nincsenek közvetlen lefoglalva a háborús anyagok előállításával. Ami arra engedett következtetni, hogy ezek után a jövőben több szükségleti árukat lehet majd gyártani a lakosság használatára. Néhány hét múlt el azóta, de semmi komolyabb lépések nem történtek ebben az irányban. És amikor a különböző érdekeltségek arról vettek tudomást, hogy Donald Nelson közben súlyosan megbetegedett és azért nem történtek ebben az irányban intézkedése. Mig végre azután a szenátus egy vizsgálatot indított ebben az ügyben és a vizsgáló bizottság elnöke szenátor Truman, azt a nyilatkozatot tette a többek között, hogy nem éppen Donald Nelson betegségén mullott a halasztgatás, hanem a profit hajhászó iparvállalatok féltékenysége okozta a halasztást. A hiba ottan csúszott közbe, amikor az a kijelentés történt, hogy azok az iparvállalatok, amelyek nincsenek teljesen lefoglalva háborús anyagok gyártásával, azok kezdhetnek dolgokat gyártani a lakosság részére. Itten jött be azután a nagy féltékenység azok részéről, akik még mindig a háború felszereléssel vannak elfoglalva. A fő érvelésük az volt, ha egyes iparvállalatoknak már mostan megengedik, hogy különböző árucikkeket gyártsanak a lakosság részére, ezek azután elárasztják az egész piacot és az ő áruik lesznek ismeretesek a nép előtt. Azok az iparvállalatok pedig, amelyek csak a háború befejezése után foghatnak hozzá a civilek által használandó áruk gyártásához, azok lekésnek a piacról, ami nagy profit vesztességet fog jelenteni a számukra. A mai társadalmat uraló kapitalizmusnak minden törekvése beláthatatlan időkre, már jó előre a busás profit biztosítása. Vájjon hogyan nézhet ki egy olyan állandó béke biztosítása a jövő emberiség számára, ahol már jó előre elkönyvelendő busás profitról ábrándoznak a mai társadalom irányitói. Csak magában ebben az országban is láthatjuk, hogy a fenti intézkedések tényleges végrehajtása esetén, milyen féltékenységet fog okozni az üzleti téren. A világpiacokért még sokkal elkeseredettebb harc fog folyni. És nagyon félő, hogy a profit éhes kapitalizmus nem fogja tudni sohasem rendezni saját szénáját. És mi most is mint a múltban azt kell, hogy megállapítsuk, hogy minden társadalmi hibának, csakis kizárólag a magántulajdon rendszerén alapuló kapitalizmus az oka. Azt is egészen biztosn megtudjuk állapítani, hogy nem is lehet elgondolni állandó világbékét mindaddig, amig a kapitalizmus létezni fog.
