Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-30 / 1352. szám

6 oldal Sztrájk van. Még pedig elő­kelő. India kilenc legnagyobb ura, mondjam hercege lépett sztrájkba. Ez a kilenc hercegi főur egyúttal India állandó Ka­marás Bizottsága a brit alki- rálynak (viceroy) névleg Lord Wavellnek. Miután szándékom volt ezen négy urakkal foglal­kozni, most bővebb ismerte­tést adok róluk annál inkább is, miután már korábban fog­lalkoztam India nyomorával, melynek egyik legfőbb okozói ezen fenséges urak. Amint mondtam az urak sztrájkba mentek. Miben nyil­vánul meg a sztrájkuk? Nem dolgoznak ? Hiszen azelőtt sem dolgoztak! És mégis sztrájk van. A szokásos évi audenciá- ra nem jelennek meg az alki- rály előtt a kamarás urak, mert Lord Wavell modernizál­ni akarja a közigatatást az úgynevezett apró hercegig álla- mocskákban is. Tehát arról van szó, hogy a szokásos évi nagy ünnepségeken, ahol csak jegy­gyei lehetett megjelenni, nem jelennek meg az urak. Nem lesz ékszercsillogás, nem lesz nyájas fecsegés két napon át. át. Amint fönt jeleztem ezen nagy urakról kivánok egyet- mást elmondani. Mint ahogy az indiai parasztok, akár India hercegi államocskáiban, akár British Indiai provinciákban — kevesebb mint 5 centből élnek napjában, az ipari városokban pedig valamivel több, mint ti­zenöt centből 54 órai heti mun­kával, ugyanakkor India her­cegei, királyai ,akik sohasem esznek másról, mint arany edé­nyekről és a világ leggazda­gabb emberei, köztük a Hyde­rabad Nizam a " leggazdagabb,) kinek csak rudakban van 250 millió dollárja és emellett két billió dollár értékű vert pénze és drágaköve van. Fönt északon a Szovjet Tur- kesztántól délre fekszik a bá­jos Kasmír állam 50 millió dol­lár évi jövedelemmel. Az egész állam körülbelül akkora, mint Szovjet Ukrajna, ugyan olyan gazdag fekete földdel. E gaz­dag föld személyes tulajdono­sa a hindu maharadzsa Hyde- - rabad ,aki 5 millió dollárért vá­sárolta ezt a területet az an­goloktól. Miután ez a hatalmos főur semmivel nem törődik, csak az ötven millió dollár adó­val ,igy népe — túlnyomó rész­ben mozlem — a legnagyobb nyomorban él, akik fölszabadu­lásukat Jinnah “Pakistan”-) á- tól várják, hogy megdönti a “hindu raj” uralmat, akit a brittek tartanak hatalmon. Az összes 562 hercege Indi­ának a Hyderabad Nizámjától le a Gujerati Bilbari-ig, aki csak huszonhét lélek fölött uralkodik, kevesebb mint két négyzetmérföld területen — ál­landó védelmet kap az angol koronától. Többek ezen államok közül már akkor alakultak, mi­dőn a Mogul hatalma már tü- nedezőben volt, mielőtt az an­golok jöttek volna és több kö­B É R M U zülök segitette a hódítókat is. Azonban a legtöbb állam az 1857 évi nagy lázadás leverése után kötött egyezséget az an­golokkal. Ekkor az angolok több mint fél Indiában meg­szüntették az önkormányzatot és ahelyett, hogy bekebelezték volna a területeket, szövetsé­get kötöttek. Kivel? Az életben maradt maharadzsákkal és ná- bobokkal! Ez a szövetség nagyon alkal­masnak bizonyult az angol ura­lom részére. Nélküle már rég megdőlt volna a hatalmuk In­diai fölött. Ezt a tényt idáig még minden kormány, le egész Churchillig fölismerte, ezért nem is akarják az államok ha­talmát megszüntetni. Kevesen tudják azt is, amidőn az ango­lok nép-kormány engedélyezé­séről beszélnek Indiában, min­dig az úgynevezett “Brit Indi­át” értik alatta .Ha engedmé­nyeket tesznek az indiai nem­zeti mozgalom részére, soha­sem felejtik el kihangsúlyozni az indiai államok állandóságát, vagyis a hercegek uralmát. Va­lóban ,ahogy Lord Halifax ki­jelentette egy amerikai auden- cián: “Tépd össze a király-csá­szári egyezményt a hercegek­kel ,akkor elkellene hagynunk azon elveket is, amiért háború­ba mentünk a nácik ellen.” Figyeljük csak meg ezen in­diai feudális államocskák elhe­lyezkedését és valami mindjárt szemünkbe ötlik. Mint sakk tábla vannak ezek az államok beékelve az angol államok kö­zé, mint erőd hálózat vonul vé­gig a területükön ezen feudális államok láncolata, hogy védel­met nyújtson egy általános föl­kelés ellen. Mint ahogy a pók szövi be áldozatát, úgy szőtték be az angol urak az indus né­pet 1857-ben ezen hercegek se­gítségével, tehát érthető a herceg fenségek sztrájkja. Ezen államokban a legtökéle­tesebb autokrácia uralkodik, sok közülök fantasztikús desz- potizmussal. A lakosság a leg­sötétebb tudatlanságban és pi­szokban él. Ezen társadalmi hátramaradóttság, piszok, jár­vány közepén helyezkedik el a hercegi palota, szédítő pompá­jával és lakájokkal körül véve. Ámbár akad egy néhány hala­dó gondolkozásu herceg is kö­zöttük, ahol jobb állapotok van­nak mint magában az angolok által kormányzott területeken. Például Travancore, Mysore. Még a kötelező elemi oktatás bevezetését is megtaláljuk Ba- roda államban, ami még az angolok által uralt területeken sincs és igy még találunk egy­két jó dolgot egyik-másik ál­lamban, de általában a legru- tabb hátramaradottságot talál­juk. Uralkodóik elmaradt és nem uralkodásra alkalmas egyének — ez a jobbik eset — de sokszor egészen romlott er­kölcsű degeneráltakat találunk közöttük. Hogy könnyebben megért­sük az átlag indiai herceg föl­fogását az alattvalóival szem­N K Á S j ben, álljon itt Edgar Snow be- I szélgetése a dolpuri Maharad­zsával : “Együtt ültünk egy délután a tágas gyepen, ahol fiatal em­berek és asszonyok teniszt ját­szottak az árnyas fügefák alatt. Mint egy szánakozó kép, úgy nézett ki a piciny sötét emberke az égszínkék turbán­ja alól, barna kezei gyémántok­tól csillogón, ahol nyugodtan szemügyve vehettem”. — Rendelkezik ön valami­lyen képviseleti kormányzattal az országban fenség — kérdez­tem hanyagul. Egy társalgási alkalmam volt, ahol nem volt szándékom hivatalomból kezel­ni a beszélgetést. — Már úgy gondolom valamilyen tanács­noki testület ? — Óh kedvesem, nincs ilyen egyáltalán, nem is kell kedves Snow ur. — felelte oxfordi ki­ejtéssel — Mi úgy találjuk itt Indiábán, ha egyszer elkezde­nénk ilyen dolgokat, nem lenne vége neki és a népek szenved­nék meg. ügyvédek lepnék el a hivatalokat s zsákmányol­nák ki a tömegeket s az állam korruptá válna. Sokkal jobb ha az uralkodó kezében marad az összes hatalom. — Persze, persze, fenség. Lá­tom ön nem bolsevik. Milyen százalékban tud Írni és olvasni Dohlpurban a nép? Bizonyára gondolom, nagyobb arányban mint Biritsh Indiában? — Nem hiszem, hogy erre felelhetek —- siralmasan rázva turbánját. — Ilyen számokkal nem foglalkoztatom agyamat. Az én politikám nem a népne­velés. Itt Indiában úgy talál­juk: ha a népek egyszer isko­lába kezdenek járni többé nem jó földművesek. Valahogy, ne­kem úgy tetszik elpuhulnak. — Furcsa! Vegye ön az Egyesült Államokat és nézze az átlag fölművest, nehezen tud­ná megállapítani nagyságáról vagy puhaságáról, hogy tud-e irni-olvasni, ámbár a földjéről igen. Szovjet Oroszországban az összes földműveseket isko­láztatják és nem bizonyultak puháknak, midőn a németek ellen kell harcolniok. Hogyan magyarázza fenséged itt a pu­haságot az iskolázottság hatá­saképpen ? — Azt hiszem különösnek tűnik föl egy amerikainak, d? nem lehet egyformának venni a dolgokat. Amikor az indiai földműves megtanul irni-olvas­ni, rendesen ügyvéddé válik. Egy állam tele ügyvédekkel korruptá és puhává válik. Nem kedves Snow, mi nem akarjuk ezekkel elrontani népeinket. Edgar Snow szerint ez a her­ceg a jobb uralkodók közé tar-J tozott. Törődött népével, de sokszorosan fölülmúlta az adó­ja az angol uralkodóház adóját Angliában. Egy másik esetet említek meg annak bizonyítására, hogy nem jól vannak a dolgok .Egyik hercegnő például igy fakadt ki: “Nem állhatom ezt az orszá­got. Nagyon ostoba. Kellene hogy valaki a kezébe vegye, megrázza és mindent fenekes­tül fölforgassan. Ez a rettene­tes megnyugvás a szegénység­ben, gonoszságban és piszok­ban. És ami még rosszabb, a saját államunkban. Ha ha­talmam volna hozzá, tudja mit 1944. december 30. tennék? Legelőször mind kitö­rölném a hercegeket.” — Hogyan gondolja kitöröl­ni a hercegeket? Leszámolni velük? Elválasztani fejüket a testüktől ? — Voltaképpen ezt. Szeret­ném magamon kezdeni a sort. mind ismerem jól és éppen eléggé jól, hogy azt mondhas­sam róluk, hogy rothadtak és korruptak. Valamennyi élősdi. Nem sokat tudok Indiáról, de ismerem hercegeit, akiket ki­keltene törölni! így fakadt ki maga egy in­diai hercegnő, de talán csak egyedül gondolkozik igy a her­cegek felől. Minden esetre na­gyon korruptnak kell tenni az indiai viszonyoknak, ha már a hercegnőik is megsokalták a fertőt amelyben a hindu népet tartják. Ezek a bűnök nem csak In­dia hercegeinek a bűnei. Sokkal nagyobb bűnös ezekért az an­gol kormány. Anglia szégyene, hogy immár háromszáz éve tartja kezén ezen országot a legvisszataszitóbb feudális vi­szonyok között. Anglia bűne nemcsak az, hogy semmit nem tesz az indus nép érdekében, de meggátolja népét is ,ha változ­tatni akar sorsán. Nem szól a hir arról mikép­pen kívánja a “viceroy” mo­dernizálni Indiát. Bizonyos, hogy sokat nem várhat tőle sem az indus nép és máris sztrájkba mentek az urai, a maharadzsák. . . . tudja Pál . . . SZEPARATISTA MOZGALOM SZICÍLIÁBAN PALERMO, (ONA) — Ha New York polgármestere, Fio- rello H. LaGuardia, a szicíliai eljön Olaszországba, a szicíliai politikai és gazdasági kérdések megoldása igen kemény diót jelent majd számára. Palermoban nem régen láza­dások voltak, amelyeknek fo­lyamán olasz csapatok a lakos­ság közül 19-et megöltek és 104- et megsebesítettek. Most csend­ben van a város, de a lázongá­sok okai távolról sem szűntek meg. A szicíliai szeparatisták, vagyis azok, akik azt hirdetik, hogy Szicília szakadjon el Olaszországtól, most Taorminá- ban gyűltek össze, hogy együt­tes programot dolgozzanak ki. Remélik, hogy ilyen módon si­kerül népszavazást kierőszakol­ni s hogy ha az Olaszországtól való teljes elszakadást nem is érhetik el, legalább nagyobbfo- ku önállóságot nyerhetnek Szi­cília számára. A szicíliai szeparatisták az Atlantic Charterre hivatkoz­nak, hogy igényeiket alátá­masszák. Anglia csakúgy mint Amerika, kijelentették azon­ban, hogy az Atlantic Charter épp oly kevéssé vonatkozhatik Szicíliára, mint például az Egyesült Államok valamelyik államára. A szeparatisták több csoport- ra. oszlanak. Az egyik csoport Szicíliából önálló tartományt szeretne csinálni amerikai véd­nökség alatt; egy másik önál­ló köztársaságot kíván, amely­nek hivatalos pénze a dollár volna. Szicília városainak falain megjelentek ilyen feliratok: “Szicília örömmel várja LaGu- ardiát!” Különös sztrájk OLVASÁS KÖZBEN

Next

/
Thumbnails
Contents