Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-23 / 1351. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS* 1944. december 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W Miért harcoltak a görögök SZEMTANÚ LEÍRÁSA AZ ELSŐ ATHÉNI VÉRENGZÉSRŐL Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......................$2.00 Six Months _________ 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE KARÁCSONYI LEVÉL Édes Jézusom: (Vi.) Ismét elérkezett a születésed napja, melyet nagy elő- készültséggel ünnepel meg ez a farizeus világ. Ez a keresztény civilizációnak csúfolt társadalom, amely ilyenkor békét prédikál, de háborút csinál és nagy üzletet úgy a háborún ,a vérengzésen, mint a Te születésed alkalmával. De ami legpiszkosabb, még vannak bitangok ,akik mindezt isten akaratának állítják be és a Te nevedet hívják tanúnak. Ez évben is ahelyett, hogy elmennék az akolba, ahol a pásztorok a tél zordonságát sem tekintve, megnyirják a juhokat, igy beszélgetek el veled és Te tudod, hogy mind amit itten elmondok, sokkal inkább szívből jövő szavak, mint azoké, akik a Te magasztos tanításodból is üzletet csináltak és visszaállították a pénzváltó és gyűjtő asztalokat a templomokba. De a legnagyobb ok, amiért én és sok más a szeretet vallását hirdető atyádfia nem megyen ezen lélekkufárok üzlethelyiségeibe, hanem az, hogy most is, amidőn sok millió anya végigszenvedi a Te édesanyád minden kínszenvedését, ezen háborúval kapcsolatosan, még mindég azt igyekeznek elhitetni, hogy ezt az isten akarja igy, tehát bele kell nyugodni. A mi anyáink és Mária Magdolnáink is végig szenvedik mind azon fájdalmakat, melyet a Te idődbeli anyák és kedvesek, feleségek végig szenvedtek, amikor Téged és mindazokat ,akik az igáz szeretetet hirdették, üldöztek, keresztre feszítettek. Amig a Te kinszenvedéses halálodnak volt célja, ma sok milliók halnak meg teljesen céltalanul, amig Te egy jobb és szebb rendszerért szenvedtél, haltál meg, ma milliók azért halnak meg, hogy ez az átkozott rendszer, kizsákmányolás, rablás, még a Te nevedből is üzletet csinálok maradhassanak uralmon. Mi, akik nem üzleti célra használjuk fel a Te tanításodat, nem csak mondjuk, hanem megakarjuk valósítani a békét, a sze*. retetet a földön a jóakaratu emberek között. Éppen azért meg^ látjuk, hogy azok a kereskedők, gyárosok, kufárok, akik ámbár nem hisznek a Te tanításaidban, a szeretet és béke, testvériség eszméjében, legjobban hirdetik a lapokban, a rádión, a templomokban a Te születésed napját, hogy mentői nagyobb üzletet tudjanak belőled csinálni. Éppen ezen üzleti elemek, vezérek, kiknek pénz az istenük ,azért Téged is, mint a most élő atyádfiáit is eladják 30 ezüst tallérért, még olcsóbban is, ha nagyban kereskedhetnek az emberi élettel, akadályoznak meg bennünket, hogy az igazat megismertethessük embertársainkkal. Hogy megvalósíthassuk a békét, szeretetet, mely rendszerben nem csinálhatnának üzletet a Te neveddel és atyádfiai vérével. Mi is tudjuk, hogy “Ahol béke ott áldás, ahol áldás ott szeretetet, ahol szeretet, ott szükség nincsen.” Hát édes Jézusom, hol található meg ma a béke, szeretet az emberiség között? Nem csoda, hogy olyan nagy nyomor, szükség, aggodalom és szenvedés a része az emberiségnek, mert még mindég azokra hallgat, akik üzletet csinálnak a tömeggyilkosságból is. A tömegek elhiszik, hogy az isten is igy akarta, amibe bele kell nyugodnunk. Mentői véresebb a háború, annál nagyobb az üzlet, a haszon a templomokban üzérkedő pénzváltóknak is. Édes Jézusom, segíts nekünk legalább azokkal megértetni, már akik az ajkukon hordják a Te szent nevedet, hogy nem lehet béke mindaddig, amig belenyugodnak mindenbe, amit rájuk sóznak az urak, a kufárok, az üzleti világ haszonlesői. Ha elhiszik, hogy ez nem változtatható meg ,hogy a mi gyermekeinket akkor vihetik a kálváriára, a vágóhidra, amikor nekik az üzleti érdekeik megkívánják. Nem lehet béke, szeretet, amig ez megtörténhet, amig vérünket, verejtékünket, készpénzre válthatják, amig ember, embertársait kizsákmányolhatja. Amig hazug képmutatókra hallgat a nép, amig belenyugszik, hogy üzletet csináljanak a Te nevedből és a golgotára vont fiaink, testvéreink véréből, testéből, akik miatt ma olyan sok anya végigszenvedi a Te édesanyád gyötrelmeit. (ONA) Athén fő ucáján egy kis emlékművet állítottak fel, mely úgy néz ki, mint egy virággal koszoruzott szemétdomb. A görög “ismeretlen katona” sírjától mintegy száz méternyire áll ez az emlékmű azok tiszteletére, akiket a görög rendőrség ölt meg, amiért tüntettek Papandreu kormánya ellen. Az emlékművet néhány ember körülállja, lenéz a beszennyezett, véres, cafatokra tépett görög, angol, orosz és amerikai zászlókra, melyeket az emlékmű tetejére összehord- tak. A zászlókat őszirózsák fedik. Az emlékművön látható azonkívül néhány ,a tüntetők által hordott tábla, a következő feliratokkal: “Igazi nemzeti egyesült kormányt akarunk”, “Halál az árulókra!”, vagy “Nem kérünk külföldi beavatkozást Görögország belügyei- be”, “Éljen a független Görögország” és hasonlók. Szomorú és ködös az égbolt, miközben a nép a város legnagyobb terén gyülekezni kezdett. Mint az “EAM” tüntetéseinél legtöbbször, a fiatalok túlnyomó többségben voltak, de ezrével lehetett látni idős hölgyeket és apró gyermekeket is. Féltizenegy körül a tömeg megnövekedett és elözönlötte a város főucáját. A rendőrség puskatussal igyekezett a tömeget visszatartani, azonban a tömeg túlnyomó ereje elől végül is visszahúzódott az ucca végébe. A rákövetkező 20 percben uj meg uj tüntető csoportok buk- ] Kantak fel. “Le a polgárháború kormányával!” kiáltották újra meg újra. Midőn megpillantották Dimitri Kesselt, az amerikai “Life Magazine” kiküldött fényképészét és az önök tudósítóját, körülfogtak «bennünket és kiáltozni kezdtek: “Roosevelt! Éljen Roosevelt!” Egy helyes 15 év körüli szőke leány, aki zöld szoknyát és fehér blúzt viselt, odaszólt hozzám: “Mit gondol? Túlsókat kérünk? 'Mi nem akarunk zavargást csinálni. Az apám és a fivérem a szabadságért harcolt és most újra meg akarnak fosztani ben nünket a szabadságtól.” Karomnál fova ráncigálni kezdett: I “Segítsen” mondta a leányka, majd büszkén hozátette: “Az : édesanyám is eljött.” Hirtelen, minden látható ok nélkül, a rendőrség rálőtt a tömegre. Először csak néhány lövés történt. Én lebuktam és egy alacsony fal felé igyekeztem, ahonnan Kessel hivott engem. Most nehéz záportüz következett : a rendőrséig egész közelről lőtt a tüntetőkre. Az utóbbiak, akik hasonló csatákhoz hozzászoktak a nácik részéről, egyetlen mozdulattal has- ravágódtak. A rendőrség most néhányszor a levegőbe lőtt és harsányan felszólította a tömeget, hogy oszoljon szét. Lehetetlen . leírni, hogy mit érez az ember, mikor az események ily gyorsan követik egymást. Először azt hittem, hogy a rendőrség vaktöltéssel lő, mert el sem tudtam képzelni, hogy1 hidegvérrel igy a nép közé lőhetnének. Fel akartam kelni, de Kessel lehúzott. “Igazi golyóval lőnek, te őrült” suttogta. Közben a rendőrség ugyanannak a falnak a háta mögött foglalt állást, amely mellett mi feküdtünk s onnan tüzelt a tömegre. Egy gránát egész közel hozzánk esett a földr.e, de szerencsére nem robbant fel. Végre megszűnt a tüzelés. Az emberek felkeltek és szaladni kezdtek a tér felé. Csak akkor láttam, hogy mennyire igazi tölténnyel lőttek a rendőrök: a halottak és sebesültek meggörbült, vagy kínoktól rángatózó teste ott hevert az összetépett, beszennyezett zászlók és táblák mellett. Az a férfi, aki az imént segítségért kiáltott, közben meghalt .Egy hatéves fiú golyóval a koponyájában csöndesen feküdt. Kis szőke leányismerősöm szintén halott volt. Széttépett fehér blúzáról lassan folydogált a vér. Kis kezét ökölbe--szorította és elvértelenedett ajkán mosoly libegett. A hivatalos számítások szerint 16-an hagyták ott életüket és 60-an sebesültek meg azon az egy tüntetésen. Constantin Poulos ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin- sen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a olgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ák akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ nunkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér- nelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve- ebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép- elenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával elvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely ehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban lolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc ■setén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató aszálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö- •ös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és ji munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi h vatása. hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom 1 szerkezeté* építjük a régi társadalom keretein belül.
