Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-23 / 1351. szám

1944. december 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MIÉRT BOMBÁZZÁK PESTET Minden nemzetköziségem da­cára is ostobaség volna azt ál­lítanom, hogy nekem teljesen mindegy, hogy Berlint vagy Budapestet bombázzák-e a szö­vetséges repülők. Természete­sen Berlin bombázása is renge­tek kulturális és gazdasági ér­téket pusztít el, ott is embere­ket, talán túlnyomó részt a nácizmus bűnében ártatlan be- lekényszeritett embereket öl meg, de mégis mást jelent, más érzést vált ki belőlem és meg­vagyok győződve minden em­bertársamból, ha a szülőföldjét vagy azt a területet éri a bom­bazápor, ahol az életének jó ré­szét leélte. Mert ott, azokat az értékeket pusztítják el, ame­lyekben gyönyörködtünk, ahol éltünk, dolgoztunk, szerettünk és főleg harcoltunk. Nekem a pesti nagy Körút az üzleteivel, kávéházaival, a Váci ut a gyá­raival és proletár lakásaival egy-egy jó ismerősöm és ter­mészetes, hogy fáj ha ez a jó ismerősöm elpusztul. Azután ott vannak a testvé­reim, apám, rokonok, barátok, elvtársak ezer és ezer ismerős és ismeretlen harcostársam, ezek mind mind veszélyben vannak .amikor a bombák rob­bannak. Az az ezt nem merném igy határozottan állítani, a testvéreim mind harcos balol­dali, ki tudja ma már hol van­nak ,nem-e hurcolták el Horthy pribékjei valamelyik lengyelor­szági halál gyárba, a sok sok harcos barát, munkástárs sor­sa is valószínűleg ott vagy va­lamelyik koncentrációs tábor­ban végződött be. De mégis, amikor a szülőfalum és Buda­pest pusztulásáról olvastam, el­szorult a szivem és átkot szór­tam azokra, akik ezt a szörnyű magyar tragédiát előidézték, és nem csak a magyar ifjúsá­got adták oda Hitler ágyutölte- lékéül, hanem a háború ször­nyetegét rászabadították egész Magyarországra, véres temető­vé tették az alföldet ,a dunán­túli és magát Budapestet is. De nem vagyunk farizeusok, akik miként az amerikai ma- gya papok, egyleti basák és né­mely szerkesztők, hol nyíltan, hol suttogva azt rebesgetik, hogy Budapestet, a magyar vá­rosokat szükség nélkül bom­bázzák a szövetségesek és a papok egy az elnökhöz küldött beadványban, ennek az “ok nél­küli” bombázásnak a beszünte­tését kérték. Az elnök a papok és a Magyar Szövetség ilyen levelezésére nem is válaszolt, mert jól tudja, hogy katonai okok ^tették szükségessé a tá­madásokat, ezt nagyon jól tud­ják a papok is, de ha bevalla- nák, akkor felnyílna a hívek szeme és a kiömlött vérért, a szétrombolt városokért, egész nagy magyar temetőért, nem a zsidókat és a bolsevikieket, hanem Horthyt és az egész ma­gyar uralkodó osztályt kellene átkozniok. De Horthy itteni cselédei, valamint a balfenéken sündörgő bus magyarok ezt eltitkolják és még ma is “kény- seer helyzetről” fecsegnek, hogy igy mentegessék, nem a magyar népet, hanem Horthyt a fasizmus atyját. Hogy a katonai támadás szükséges-e vagy sem, aról os­tobaság vitatkozni, a vörös hadsereg nem szívesebben ma­sírozna zeneszóval, mint, hogy ágyúval kell magának utat tör­ni a náci védelmi vonalakon. Hogy mit jelent a magyar ipar a náci hadviselésnek, arról álljon itt egy ismertetés, mely egy magyar közgazdasági irö, Lippay Zoltán tollából jelent meg: Az iró megállapítja, hogy a mostani hábou kitörésének a pillanatától kezdve, a magyar kormány az egész magyar ipart a német hadsereg szolgá­latába állította. Nem csak a meglevő ipart, hanem német pénzel hatalmas uj gyártelepek épültek, amelyeket Németor­szág látott el nyersanyaggal. Később, mikor a szövetségesek erősen bombázták a német ipar­telepeket, számos német gyá­rat telepítették át Magyaror­szágra. A németek 1942-től kezdve rohamosan iparizálták Magyar- országot. Székesfehérváron ha­talmas lőszergyárat épitettekJ Budapesten a Danubia repülő­gép gyárat. Győrbe a német Messerschmidt müveket telepí­tették át. Budapesten optikai müveket és kémiai gyárakat emeltek. A német Herman Go­ring müvek vették a kezükbe és fejlesztették óriásivá a ri­mamurányi, diósgyőri vasgyá-1 rakat és a csepeli Weiss Man- fréd müveket. A termelést, a bányászatot kétszeresére fokozták a megle­vő magyar telepeken. Amig az olajtermelés, amely annyira fontos a náci hadigépezetnek, 1939-ben szárharminc ezer ton­na volt, 1943-ban már az egy millió tonnát is túlhaladta a termelés. Az iparban dolgozók száma 1909-ben hátszáz ezer volt, 1941-ben már egy millión felül volt a férfi munkás az iparok­ban, amelyet a nők bevonásá­val máfél millióra emelték fel, tehát megkétszereződött a dol­gozók száma, de a termelés emelkedése, a hosszú munka­idő és hajcsárkodás által még nagyobb emelkedést mutat ki. A magyar mezőgazdaságot, az egész ipart a háború szolgá- I latába állították Horthyék, kik dögre keresték magukat a bu­sás profiton, igy mindenki elő­re láthatta azt, hogy ha a szö­vetségesek közelebb kerülnek Magyarországhoz, akkor a ná­ciknak ezt a hadtáp területét szétpróbálják bombázni, amit a sikeres afrikai és olaszorszá­gi támadások, valamint a ná­ciknak az orosz területről való visszaszorítása után végre is hajtottak és ez sajnos, amig Magyarország ki nem esik a háborúból, fokozott mértékben fog 'folytatódni. Ez a szomorú tény, ezen nem változtat az urak kérvénye se. A felelőség a magyar uralkodó osztályé és egy kissé az itteni fullajtárai, a papok, egyleti basák és szerkesztőké is. Re­méljük, hogy ezért a szörnyű­ségekért a magyar nép meg fog fizetni az urainak, de ne­künk amerikai magyaroknak erkölcsi kötelességünk volna, nem csak saját magunkkal, de a sokat szenvedett magyar nép­pel szemben is, hogy elkerges­sük az amerikai magyar fó­rumról azokat ,akik még ma is több kevesebb nyíltsággal ennek a bitang osztálynak vé­geznek szolgálatot az amerikai magyarság között. Mi nem alkuszunk meg sem­miféle “segély” címén sem a Horthyizmus itteni cselédeivel és minden ilyen “egységfron­tot” a magyar nép elleni áru­lásnak tartunk. Mi azokkal nem megyünk együtt, akik elő­idézték Budapest bombázását, akik megteremtették a nagy magyar temetőt, pláne nem szövetkezünk a magyar úri rend amerikai ügynökeivel, ezt tiltja nem csak az elvi állás­pontunk ,de a jó ízlésünk is. Mi a cselédek és gazdáik el­len is meg nem alkuvó harcot hirdetünk, ezt a harcunkat csak éleszti az ,amikor Buda­pest bombázásával a magyar nép borzalmas szenvedéséről olvasunk. NEM TÉVEDÉS “Először tegyék le a fegy­vert, azután beszélünk a felté­telekről”. Vagyis feltétel nél­küli megadás, ez az angol állás­pont, nem kérem nem a néme­tekkel, vagy a japánokkal, ha­nem a görög néppel szemben, amely két és fél éven keresztül élet-halál harcot vívott a ná­cikkal szemben, nagyban meg­könnyítette a nácik hátbatáma­dásával azt, hogy az angol had­sereg partraszálhatott a görög szigeteken. Ezt a szégyenteljes táma­dást a görög nép szabadsága és jogai ellen már eléggé ismer­tettük a lapunkban, de ugylát- szik, hogy a “felszabadítók” ilyen trükkjével, még sokszor kell foglalkoznunk. Most csak inkább egy-két megjegyzés kí­vánkozik a toliamra. Vájjon az amerikai nép azért ad a Lend Lease alapon hadianyagot, re-> pülőgépet az angoloknak, hogy arról a szövetséges, szabadság­ra vágyó görög, belga, olasz nép nyakára erőszakolják a megunt élősdi királyokat és a nácikkal komázó kapitalistá-1 kát? Miért nem lép fel a munkás szolidaritás elve alapján az an­gol munkásosztály erélyesen, ha Mr. Churchillnek olyan fon­tos, hogy megmentse a királyi trónusokat, nem-e volna itt az ideje annak, hogy kikezdjék az uralkodó házat és felvessék azt a kérdést, hogy vájjon miért is kell Anglia népének a király­ság? Ha ezt komolyan felvet­nék, akkor Churchillék nem ér­nének rá más királyi léhütők trónját védelmezni. Mi az oka, hogy az orosz kor-« mány szótlanul nézi végig azt, hogy az angol kormány ahová a keze elér ,mindenütt fegyve­res erővel töri le a köztársasá­gi mozgalmakat? Vagy talán megegyezés van arra, hogy mindegyiknek szabad keze van a részére kiosztott vadász terü­leten ? Végül nem fog ártani, ha most is mint mindig, arra fi­gyelmeztessük a munkásosz­tályt, hogy amint a fenti pél­dák mutatják, semmi jót sem várhat a “náci ellenes” messi­ásoktól, ezek olyan szentek, amelyeknek a keze a saját osz­tályuk felé hajlik ,kik csak ed­dig szabadsághősök, amig a nép nem akar élni a szabadság­gal. Ha a nép másként látja az érdekeit, mint ahogy előírják neki, akkor jön a bomba, go­lyó, tank és hadihajó és kese­rűen tanítja meg a népet arra, hogy a szabadságot csak maga vívhatja ki, azt nem adják ne­ki ajándékba. ÉHES DISZNÓ MAKKAL ÁLMODIK * Azt már ők is, a túlsó par­ton állók is elismerik, hogy Horthy az végleg bedöglött, azt már senki fia életre nem kelti, de ha már a fejsze ve­szik, legalább a nyelét szeret­nék megmenteni, az az ha Hor­thy megbukott, hát kell keríte­ni egy jól fésült “demokratát” aki szép demokratikus formá­ban megmentené a magyar úri rendszert. Erre a célra itt van tartalékban Ottó királyfi, aki minden pillanatban kész arra, hogy meghozza azt az áldoza­tot, hogy ráüljön az ősei trón­jára, még arra is hajlandó vol­na, hogy hozzácsatolja Bajor­országot is. Most, ^ hogy Mr. Churchill olyan szépen védelmébe veszi a megszűnt királyi csürhét, Ottó és a hívei is elérkezettnek lát­ják az időt arra, hogy neki ru­gaszkodjanak a trón foglalás­nak. Szegedi szerkesztő ur is úgy látja, úgy a maga, mint a kü­lönböző papi újságokban, hogy most kell megmozdítani az ame­rikai magyarságot arra, hogy egy kis pust adjon Ottónak, aki a második Mátyás lesz, mert az olyan igazságos, bölcs és okos, hogy ez feltétlen bol­doggá tenné a magyar népet. A reakció, a papság élén IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents