Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-23 / 1351. szám
1944. december 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MIÉRT BOMBÁZZÁK PESTET Minden nemzetköziségem dacára is ostobaség volna azt állítanom, hogy nekem teljesen mindegy, hogy Berlint vagy Budapestet bombázzák-e a szövetséges repülők. Természetesen Berlin bombázása is rengetek kulturális és gazdasági értéket pusztít el, ott is embereket, talán túlnyomó részt a nácizmus bűnében ártatlan be- lekényszeritett embereket öl meg, de mégis mást jelent, más érzést vált ki belőlem és megvagyok győződve minden embertársamból, ha a szülőföldjét vagy azt a területet éri a bombazápor, ahol az életének jó részét leélte. Mert ott, azokat az értékeket pusztítják el, amelyekben gyönyörködtünk, ahol éltünk, dolgoztunk, szerettünk és főleg harcoltunk. Nekem a pesti nagy Körút az üzleteivel, kávéházaival, a Váci ut a gyáraival és proletár lakásaival egy-egy jó ismerősöm és természetes, hogy fáj ha ez a jó ismerősöm elpusztul. Azután ott vannak a testvéreim, apám, rokonok, barátok, elvtársak ezer és ezer ismerős és ismeretlen harcostársam, ezek mind mind veszélyben vannak .amikor a bombák robbannak. Az az ezt nem merném igy határozottan állítani, a testvéreim mind harcos baloldali, ki tudja ma már hol vannak ,nem-e hurcolták el Horthy pribékjei valamelyik lengyelországi halál gyárba, a sok sok harcos barát, munkástárs sorsa is valószínűleg ott vagy valamelyik koncentrációs táborban végződött be. De mégis, amikor a szülőfalum és Budapest pusztulásáról olvastam, elszorult a szivem és átkot szórtam azokra, akik ezt a szörnyű magyar tragédiát előidézték, és nem csak a magyar ifjúságot adták oda Hitler ágyutölte- lékéül, hanem a háború szörnyetegét rászabadították egész Magyarországra, véres temetővé tették az alföldet ,a dunántúli és magát Budapestet is. De nem vagyunk farizeusok, akik miként az amerikai ma- gya papok, egyleti basák és némely szerkesztők, hol nyíltan, hol suttogva azt rebesgetik, hogy Budapestet, a magyar városokat szükség nélkül bombázzák a szövetségesek és a papok egy az elnökhöz küldött beadványban, ennek az “ok nélküli” bombázásnak a beszüntetését kérték. Az elnök a papok és a Magyar Szövetség ilyen levelezésére nem is válaszolt, mert jól tudja, hogy katonai okok ^tették szükségessé a támadásokat, ezt nagyon jól tudják a papok is, de ha bevalla- nák, akkor felnyílna a hívek szeme és a kiömlött vérért, a szétrombolt városokért, egész nagy magyar temetőért, nem a zsidókat és a bolsevikieket, hanem Horthyt és az egész magyar uralkodó osztályt kellene átkozniok. De Horthy itteni cselédei, valamint a balfenéken sündörgő bus magyarok ezt eltitkolják és még ma is “kény- seer helyzetről” fecsegnek, hogy igy mentegessék, nem a magyar népet, hanem Horthyt a fasizmus atyját. Hogy a katonai támadás szükséges-e vagy sem, aról ostobaság vitatkozni, a vörös hadsereg nem szívesebben masírozna zeneszóval, mint, hogy ágyúval kell magának utat törni a náci védelmi vonalakon. Hogy mit jelent a magyar ipar a náci hadviselésnek, arról álljon itt egy ismertetés, mely egy magyar közgazdasági irö, Lippay Zoltán tollából jelent meg: Az iró megállapítja, hogy a mostani hábou kitörésének a pillanatától kezdve, a magyar kormány az egész magyar ipart a német hadsereg szolgálatába állította. Nem csak a meglevő ipart, hanem német pénzel hatalmas uj gyártelepek épültek, amelyeket Németország látott el nyersanyaggal. Később, mikor a szövetségesek erősen bombázták a német ipartelepeket, számos német gyárat telepítették át Magyarországra. A németek 1942-től kezdve rohamosan iparizálták Magyar- országot. Székesfehérváron hatalmas lőszergyárat épitettekJ Budapesten a Danubia repülőgép gyárat. Győrbe a német Messerschmidt müveket telepítették át. Budapesten optikai müveket és kémiai gyárakat emeltek. A német Herman Goring müvek vették a kezükbe és fejlesztették óriásivá a rimamurányi, diósgyőri vasgyá-1 rakat és a csepeli Weiss Man- fréd müveket. A termelést, a bányászatot kétszeresére fokozták a meglevő magyar telepeken. Amig az olajtermelés, amely annyira fontos a náci hadigépezetnek, 1939-ben szárharminc ezer tonna volt, 1943-ban már az egy millió tonnát is túlhaladta a termelés. Az iparban dolgozók száma 1909-ben hátszáz ezer volt, 1941-ben már egy millión felül volt a férfi munkás az iparokban, amelyet a nők bevonásával máfél millióra emelték fel, tehát megkétszereződött a dolgozók száma, de a termelés emelkedése, a hosszú munkaidő és hajcsárkodás által még nagyobb emelkedést mutat ki. A magyar mezőgazdaságot, az egész ipart a háború szolgá- I latába állították Horthyék, kik dögre keresték magukat a busás profiton, igy mindenki előre láthatta azt, hogy ha a szövetségesek közelebb kerülnek Magyarországhoz, akkor a náciknak ezt a hadtáp területét szétpróbálják bombázni, amit a sikeres afrikai és olaszországi támadások, valamint a náciknak az orosz területről való visszaszorítása után végre is hajtottak és ez sajnos, amig Magyarország ki nem esik a háborúból, fokozott mértékben fog 'folytatódni. Ez a szomorú tény, ezen nem változtat az urak kérvénye se. A felelőség a magyar uralkodó osztályé és egy kissé az itteni fullajtárai, a papok, egyleti basák és szerkesztőké is. Reméljük, hogy ezért a szörnyűségekért a magyar nép meg fog fizetni az urainak, de nekünk amerikai magyaroknak erkölcsi kötelességünk volna, nem csak saját magunkkal, de a sokat szenvedett magyar néppel szemben is, hogy elkergessük az amerikai magyar fórumról azokat ,akik még ma is több kevesebb nyíltsággal ennek a bitang osztálynak végeznek szolgálatot az amerikai magyarság között. Mi nem alkuszunk meg semmiféle “segély” címén sem a Horthyizmus itteni cselédeivel és minden ilyen “egységfrontot” a magyar nép elleni árulásnak tartunk. Mi azokkal nem megyünk együtt, akik előidézték Budapest bombázását, akik megteremtették a nagy magyar temetőt, pláne nem szövetkezünk a magyar úri rend amerikai ügynökeivel, ezt tiltja nem csak az elvi álláspontunk ,de a jó ízlésünk is. Mi a cselédek és gazdáik ellen is meg nem alkuvó harcot hirdetünk, ezt a harcunkat csak éleszti az ,amikor Budapest bombázásával a magyar nép borzalmas szenvedéséről olvasunk. NEM TÉVEDÉS “Először tegyék le a fegyvert, azután beszélünk a feltételekről”. Vagyis feltétel nélküli megadás, ez az angol álláspont, nem kérem nem a németekkel, vagy a japánokkal, hanem a görög néppel szemben, amely két és fél éven keresztül élet-halál harcot vívott a nácikkal szemben, nagyban megkönnyítette a nácik hátbatámadásával azt, hogy az angol hadsereg partraszálhatott a görög szigeteken. Ezt a szégyenteljes támadást a görög nép szabadsága és jogai ellen már eléggé ismertettük a lapunkban, de ugylát- szik, hogy a “felszabadítók” ilyen trükkjével, még sokszor kell foglalkoznunk. Most csak inkább egy-két megjegyzés kívánkozik a toliamra. Vájjon az amerikai nép azért ad a Lend Lease alapon hadianyagot, re-> pülőgépet az angoloknak, hogy arról a szövetséges, szabadságra vágyó görög, belga, olasz nép nyakára erőszakolják a megunt élősdi királyokat és a nácikkal komázó kapitalistá-1 kát? Miért nem lép fel a munkás szolidaritás elve alapján az angol munkásosztály erélyesen, ha Mr. Churchillnek olyan fontos, hogy megmentse a királyi trónusokat, nem-e volna itt az ideje annak, hogy kikezdjék az uralkodó házat és felvessék azt a kérdést, hogy vájjon miért is kell Anglia népének a királyság? Ha ezt komolyan felvetnék, akkor Churchillék nem érnének rá más királyi léhütők trónját védelmezni. Mi az oka, hogy az orosz kor-« mány szótlanul nézi végig azt, hogy az angol kormány ahová a keze elér ,mindenütt fegyveres erővel töri le a köztársasági mozgalmakat? Vagy talán megegyezés van arra, hogy mindegyiknek szabad keze van a részére kiosztott vadász területen ? Végül nem fog ártani, ha most is mint mindig, arra figyelmeztessük a munkásosztályt, hogy amint a fenti példák mutatják, semmi jót sem várhat a “náci ellenes” messiásoktól, ezek olyan szentek, amelyeknek a keze a saját osztályuk felé hajlik ,kik csak eddig szabadsághősök, amig a nép nem akar élni a szabadsággal. Ha a nép másként látja az érdekeit, mint ahogy előírják neki, akkor jön a bomba, golyó, tank és hadihajó és keserűen tanítja meg a népet arra, hogy a szabadságot csak maga vívhatja ki, azt nem adják neki ajándékba. ÉHES DISZNÓ MAKKAL ÁLMODIK * Azt már ők is, a túlsó parton állók is elismerik, hogy Horthy az végleg bedöglött, azt már senki fia életre nem kelti, de ha már a fejsze veszik, legalább a nyelét szeretnék megmenteni, az az ha Horthy megbukott, hát kell keríteni egy jól fésült “demokratát” aki szép demokratikus formában megmentené a magyar úri rendszert. Erre a célra itt van tartalékban Ottó királyfi, aki minden pillanatban kész arra, hogy meghozza azt az áldozatot, hogy ráüljön az ősei trónjára, még arra is hajlandó volna, hogy hozzácsatolja Bajorországot is. Most, ^ hogy Mr. Churchill olyan szépen védelmébe veszi a megszűnt királyi csürhét, Ottó és a hívei is elérkezettnek látják az időt arra, hogy neki rugaszkodjanak a trón foglalásnak. Szegedi szerkesztő ur is úgy látja, úgy a maga, mint a különböző papi újságokban, hogy most kell megmozdítani az amerikai magyarságot arra, hogy egy kis pust adjon Ottónak, aki a második Mátyás lesz, mert az olyan igazságos, bölcs és okos, hogy ez feltétlen boldoggá tenné a magyar népet. A reakció, a papság élén IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
