Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-23 / 1351. szám

1944. december 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN (gb) ROVATA' MARTIN DIES PRIVÁT ÜZLETE A New Yorkban megjelenő P.M. újság szenzációs leleple­zést közölt Martin Dies képvi­selőről, vagy talán már lehet­ne úgy is írni, hogy Mar­tin Dies volt képviselőről, mert a kongresszus ezen évszakának végével Martin Dies tisztsége lejár. A fasizta vizeken utazó, hírhedt reakciós képviselő nem mert újból fellépni, mert tud­ta, hogy elbukik. Azért már az előválasztásoknál kijelentette, hogy visszavonul a politikai te­vékenység színteréről és privát üzlethez fog. Mint ismeretes, ez a Martin Dies éveken keresztül elnöke volt a róla elnevezett kongresz- szusi vizsgálóbizottságnak, me­lyet azért ' küldtek ki, hogy a “subversive” aktivitások után kutasson. Subversive aktivitá­sok alatt általában a kormány megdöntésére irányuló titkos, alattomos cselekményeket ér­tik. Dies aztán ezt a bizottsá­got arra használta fel, hogy kommunistának bélyegzett meg mindenkit, aki nem osztotta a reakciós nézeteit. Diesnak és néhány hozzá ha­sonló reakciós képviselőnek si­került ezt a vörösfaló bizottsá­got éveken át fentartani és a vizsgálat céljaira nemcsak tör­vényes hatalmat, hanem igen nagy összegeket is megszavaz­tatni. A törvény adta hatal­muknál fogva maguk elé idéz­hettek bárkit, lefoglalhattak üzleti könyveket, levelezést és mindenféle más dokumentumo­kat. És dacára annak, hogy ez a bizottság már a háborút meg­előző években is működött, a fasizták és az amerikai német nácik működéséről semmit sem tudott, illetőleg nem is akart tudni. Ezt a bizottságot csak a “vörösekké” kinevezett radiká­lis munkások, az union tisztvi­selők és általában azon liberá­lis egyének érdekelték, akik bármi módon kritizálni merték Amerika kizsákmányoló uralko­dó osztályát és a szolgálatuk­ban álló politikusokat. ALAPTALAN VÁDAKAT KOVÁCSOLTAK Martin Dies közéleti szerep­lésének virágkora alatt a leg­durvább politikai csalásokat al­kalmazta. Segítségére volt eb­ben bizonyos B. Matthews ne­vű féker, aki egyideig a kom­munista pártnak volt a tagja és igy mint “kommunista szak­értő” szerepelt. Ez volt Dies nyomozó kopója, aki óriási szenzációt akart csinálni abból, ha rájöttek, hogy egyik vagy másik állami hivatalnok libe­rális, vagy éppen munkáslapot olvas. Ez már elég volt arra, hogy a szóbanforgó tisztviselő ellen aknamunkát indítottak, követelték az elbocsájtását s általában mindent elkövettek, hogy az ilyen tisztviselőket diszkreditálják. A Dies bizottság az állami alkalmazottak közül összeállí­tott két ezren felüli nevet tar­talmazó lisztát, amelyet bead­tak az igazsággügyi depart- mentbe és kikövetelték, hogy ezen tisztviselők “megbízható­ságát” vizsgálják meg. A tit­kos rendőrségnek ez akkora munkát adott, hogy a Bund és egyéb náci és fasizta szerveze­tek működésének vizsgálatára nem maradt sem emberük, sem' idejük. Hogy mennyire alapta­lan volt a Dies bizottság vá­daskodása, bizonyítja az a tény, hogy a több ezer tisztvi­selő közül csak háromnál talál­tak összeköttetést a kommu­nista párttal. A Dies bizottságnak olyan nagy hatalmat szavazott meg a kongresszus, hogy úgy a tit­kos rendőrség, mint a Navy és az Army “intelligence depart­ment”-] ének az iratait átnéz­ték. Az “intellingence depart­ment” a kémszolgálattal van összekötve. A P.M. újság szenzációs le­leplezése most az, hogy Martin Dies PRIVÁT ÜZLETE a kém­szolgálat lesz a nagy munkál­tatók számára. Ennek a lapnak állítólag tudomására jutott, hogy Martin Dies lemásoltatja a Dies Committee összes doku­mentumait. A másolást több hivatalnok végzi B. Matthews felügyelete alatt. A hir szerint Diesnak ez a Matthews üzlet­társa lesz. IPARI KÉMSZOLGÁLAT Az ipari kémszolgálatot ezi- dő szerint a törvény tiltja. Dies és Matthews azonban találnak módot a törvény megkerülésé­re. Ugylátszik, hogy lisztát ál­lítanak össze mindazokról, akik bármi módon is ellenezték vagy kritizálták a profit harácso- lást. Ezt a lisztát aztán elad­ják a nagy iparvállalatoknak, amelyek ezen liszta alapján ké­pesek lesznek elbocsájtani azon alkalmazottaikat, akik a profit harácsolásnak nem kedvező po­litikai vagy gazdasági elveket vallanak. De ugyanakkor al liszta felhasználásával már ele­jét veszik az olyan alkalmazot­tak felvételének is, akik ellen politikai vagy gazdasági felfo­gásuk, avagy közéleti tevé­kenységeik miatt kifogásuk van. A P.M. értesülése szerint Di­es tervét számos reakciós mun­káltató támogatja. Ezek között első helyen a New Jersey Stan­dard Oil Co. áll. Az okmányo­kat azért kell lemásolni, mert az eredeti jegyzőkönyvek és minden más írás a kongresszus tulajdona és csak a kongresz- szus dönthet, hogy mit csinál­janak velük. Egyenlőre azon­ban még a Dies irodájában vannak és igy azt csinál vele, amit akar. Herman Eberharter képvise­lő, aki szintén tagja volt a Dies bizottságnak, ahol “ellenzéket” képezett, szintén tudomást szerzett arról, hogy Dies má­soltatja a bizottság aktáit. Az­ért levelet irt Martin Diesnak, amelyet a sajtónak is átadott. Ebben a levélben figyelmezteti Diest, hogy az akták a kong­resszus tulajdonát kéuezik és azokat a bizottság egyetlen tagja sem használhatja fel sa­ját céljaira. Ez a figyelmeztetés azonban már elég késő jött, mert Mar­tin Dies évek óta saját egyéni céljaira használta fel a bizott­ság működését. Jól fizetett “előadásokat” tartott arról, hogy micsoda szörnyű ország­romboló, kormányt megdöntő szervezeteket fedezett fel. Ami természetesen csak légből ka­pott dolog volt. Hogy vájjon ez a leleplezés ártani, avagy használni fog Di­es ur privát üzletének, bajos megmondani. Azonban, hogy mit értenek munkás kémszol­gálati ügynökség (labor spy agency) alatt, amilyen üzlet felállítására Dies készülődik, arra nézve igen érdekes cikk akadt a kezembe, amelyet La Föl ette szenátor irt, aki a sze­nátusi bizottság élén ezt az ügyet vizsgálta meg. Ezt a szervezett munkások számára nagyon érdekes beszámolót majd a jövő számban ismerte­tem. A magyar nép védelmére (Folytatás) Ez a magasarangu rendőrtiszt közölte, hogy résztvett a meg­alakult rendőri karhatalomnak egy bizalmas értekezletén, me­lyen Dobák ezredes, a karha­talom parancsnoka olyan kije­lentéseket tett, amelyek a leg­nagyobb felháborodással töltöt­ték el valamennyiünket s egy­úttal a legsúlyosabb aggodal­makat ébresztették bennünk a közeljövőben várható esemé­nyek miatt. A karhatalom pa­rancsnokának kijelentései — amint az alább látható lesz — a közeli polgárháború rémét vagy legalább is hivatalosan támogatott pogromok szörnyű­ségét festették elénk. Az illető rendőrtisztet, aki pedig éppen­séggel nem volt túlságosan li­berális érzésűnek mondható, lelkiismerete arra kényszeri- tette, hogy bennünket, mint az ellenzéki pártok vezetőit infor­máljon arról, ami a karhatalom parancsnokának a kijelentése szerint nyilván a legközelebbi időre várható volt. Miután pedig Sir George Clerktól magunk is tudtuk, hogy ő azon fáradozik", hogy a Budapestet megszállva tartó románokat minél hamarább el- küldje a városból és a Horthy- féle nemzeti hadsereget be­eressze és láttuk, hogy a ve­szedelem valóban ijesztően kö­zel van. Miután amugyis igen sok kifogásunk volt az ellen, hogy Yates amerikai ezredes vezetése alatt milyen egyolda­lú pártpolitikai és felekezeti színezettel állították össze az úgynevezett polgári karhatal­mat is és ennek a veszedelmeit is tisztán láttuk, arra az elha­tározásra jutottunk, hogy az ijesztő készülődések ellen a leg­határozottabban feli épünk. Hosszabb tanácsokázás után el­határoztuk, hogy mindent Sir George Clerk tudomására ho­zunk, mégpedig ezért, hogy minden felelősséget magunkról elhárítsunk, másfelől azért is, hogy az ántánt teljhatalmú megbízottját arra kényszere­sük, hogy megfelelő intézkedé­sekkel gátat emeljen a készülő vérengzések elé. Rögtön Sir George Clerkhoz intézett me-i morandumba foglaltuk az egé­szet. E memorandum szövege igy szólt: “Miniszter Ur! Olyan fölháboritó tény ju­tott tudomásunkra, amelyet kö­telességünk súlyos megsértése nélkül nem hallgathatunk el. Egy előttünk ismert és nagy- rabecsült, feltétlen szavahihető személyiség, aki mindazt, ami­ről minket értesített tudomá­sunk szerint közvetlenül ta­pasztalta, az alulírottak előtt a következőket mondta el: Az elmúlt héten, azaz októ­ber utolsó napjaiban a buda­pesti karhatalom parancsnokai, körülbelül negyvenen, értekez­letre gyűltek össze a hadügy­minisztériumban. A budapesti karhatalom részben a rendőr­ségből, részben a csendőrségből és határrendőrségből, részben pedig nem-hivatalos polgárő­rökből kikerült, úgynevezett karhatalmi alakulatokból jött létre. Az értekezletet egy ezre­des vezette, akinek nevét ös- merjük. Ez az ezredes az össze­gyűlt parancsnokokhoz a követ­kező kijelentést intézte: — A románok eltávozása után ránk hárul a rend fentar- tásának kötelessége és én fo­gok rendelkezni az egész kar­hatalommal. Miután mi karha­talmat alkotunk, nem rendez­hetünk pogromokat. Ha azon­ban valamilyen más csoport rendezne ilyen pogromokat, akkor megtiltom, hogy az ellen fegyver használtassák. Igye­kezzenek a pogromot fegyver- használat nélkül megakadályoz­ni, esetleg az illetőket letartóz­tatni, azonban ennek olymódon kell történnie, hogy az illetők elmenekülhessenek. Nem volna semmi értelme annak, hogyha a 600,000 magyar zsidó közül talán háromezret megölnének, sőt ez a békekötésnél néhány megyénkbe kerülne, önök tud­ják azonban, hogy a zsidók Ma­gyarországon feleslegesek és igy arra kell törekedni, hogy a nemzetgyűlés egy éven belül az összes zsidókat eltávolítsa az orszából. Ezt nekünk ,a karha­talom tagjainak is követelnünk kell és önöknek a legénységet is és a karhatalom minden tag­ját ebben az irányban kell ki- tanitaniok. Egyúttal kijelentette az ez­redes, hogy a románok elutazá­sa előtt ez az utolsó utasítás. Aláriásunkkal erősítjük meg, hogy a fönt körülirt, feltétle­nül szavahihető egyén, akit ha­zafias aggodalma késztetett ar­ra, hogy a helyzet veszedelmeit előttünk felfedje, ilymódon ad­ta elő előttünk a tényállást. (Folytatjuk) Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents