Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-23 / 1351. szám
1944. december 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN (gb) ROVATA' MARTIN DIES PRIVÁT ÜZLETE A New Yorkban megjelenő P.M. újság szenzációs leleplezést közölt Martin Dies képviselőről, vagy talán már lehetne úgy is írni, hogy Martin Dies volt képviselőről, mert a kongresszus ezen évszakának végével Martin Dies tisztsége lejár. A fasizta vizeken utazó, hírhedt reakciós képviselő nem mert újból fellépni, mert tudta, hogy elbukik. Azért már az előválasztásoknál kijelentette, hogy visszavonul a politikai tevékenység színteréről és privát üzlethez fog. Mint ismeretes, ez a Martin Dies éveken keresztül elnöke volt a róla elnevezett kongresz- szusi vizsgálóbizottságnak, melyet azért ' küldtek ki, hogy a “subversive” aktivitások után kutasson. Subversive aktivitások alatt általában a kormány megdöntésére irányuló titkos, alattomos cselekményeket értik. Dies aztán ezt a bizottságot arra használta fel, hogy kommunistának bélyegzett meg mindenkit, aki nem osztotta a reakciós nézeteit. Diesnak és néhány hozzá hasonló reakciós képviselőnek sikerült ezt a vörösfaló bizottságot éveken át fentartani és a vizsgálat céljaira nemcsak törvényes hatalmat, hanem igen nagy összegeket is megszavaztatni. A törvény adta hatalmuknál fogva maguk elé idézhettek bárkit, lefoglalhattak üzleti könyveket, levelezést és mindenféle más dokumentumokat. És dacára annak, hogy ez a bizottság már a háborút megelőző években is működött, a fasizták és az amerikai német nácik működéséről semmit sem tudott, illetőleg nem is akart tudni. Ezt a bizottságot csak a “vörösekké” kinevezett radikális munkások, az union tisztviselők és általában azon liberális egyének érdekelték, akik bármi módon kritizálni merték Amerika kizsákmányoló uralkodó osztályát és a szolgálatukban álló politikusokat. ALAPTALAN VÁDAKAT KOVÁCSOLTAK Martin Dies közéleti szereplésének virágkora alatt a legdurvább politikai csalásokat alkalmazta. Segítségére volt ebben bizonyos B. Matthews nevű féker, aki egyideig a kommunista pártnak volt a tagja és igy mint “kommunista szakértő” szerepelt. Ez volt Dies nyomozó kopója, aki óriási szenzációt akart csinálni abból, ha rájöttek, hogy egyik vagy másik állami hivatalnok liberális, vagy éppen munkáslapot olvas. Ez már elég volt arra, hogy a szóbanforgó tisztviselő ellen aknamunkát indítottak, követelték az elbocsájtását s általában mindent elkövettek, hogy az ilyen tisztviselőket diszkreditálják. A Dies bizottság az állami alkalmazottak közül összeállított két ezren felüli nevet tartalmazó lisztát, amelyet beadtak az igazsággügyi depart- mentbe és kikövetelték, hogy ezen tisztviselők “megbízhatóságát” vizsgálják meg. A titkos rendőrségnek ez akkora munkát adott, hogy a Bund és egyéb náci és fasizta szervezetek működésének vizsgálatára nem maradt sem emberük, sem' idejük. Hogy mennyire alaptalan volt a Dies bizottság vádaskodása, bizonyítja az a tény, hogy a több ezer tisztviselő közül csak háromnál találtak összeköttetést a kommunista párttal. A Dies bizottságnak olyan nagy hatalmat szavazott meg a kongresszus, hogy úgy a titkos rendőrség, mint a Navy és az Army “intelligence department”-] ének az iratait átnézték. Az “intellingence department” a kémszolgálattal van összekötve. A P.M. újság szenzációs leleplezése most az, hogy Martin Dies PRIVÁT ÜZLETE a kémszolgálat lesz a nagy munkáltatók számára. Ennek a lapnak állítólag tudomására jutott, hogy Martin Dies lemásoltatja a Dies Committee összes dokumentumait. A másolást több hivatalnok végzi B. Matthews felügyelete alatt. A hir szerint Diesnak ez a Matthews üzlettársa lesz. IPARI KÉMSZOLGÁLAT Az ipari kémszolgálatot ezi- dő szerint a törvény tiltja. Dies és Matthews azonban találnak módot a törvény megkerülésére. Ugylátszik, hogy lisztát állítanak össze mindazokról, akik bármi módon is ellenezték vagy kritizálták a profit harácso- lást. Ezt a lisztát aztán eladják a nagy iparvállalatoknak, amelyek ezen liszta alapján képesek lesznek elbocsájtani azon alkalmazottaikat, akik a profit harácsolásnak nem kedvező politikai vagy gazdasági elveket vallanak. De ugyanakkor al liszta felhasználásával már elejét veszik az olyan alkalmazottak felvételének is, akik ellen politikai vagy gazdasági felfogásuk, avagy közéleti tevékenységeik miatt kifogásuk van. A P.M. értesülése szerint Dies tervét számos reakciós munkáltató támogatja. Ezek között első helyen a New Jersey Standard Oil Co. áll. Az okmányokat azért kell lemásolni, mert az eredeti jegyzőkönyvek és minden más írás a kongresszus tulajdona és csak a kongresz- szus dönthet, hogy mit csináljanak velük. Egyenlőre azonban még a Dies irodájában vannak és igy azt csinál vele, amit akar. Herman Eberharter képviselő, aki szintén tagja volt a Dies bizottságnak, ahol “ellenzéket” képezett, szintén tudomást szerzett arról, hogy Dies másoltatja a bizottság aktáit. Azért levelet irt Martin Diesnak, amelyet a sajtónak is átadott. Ebben a levélben figyelmezteti Diest, hogy az akták a kongresszus tulajdonát kéuezik és azokat a bizottság egyetlen tagja sem használhatja fel saját céljaira. Ez a figyelmeztetés azonban már elég késő jött, mert Martin Dies évek óta saját egyéni céljaira használta fel a bizottság működését. Jól fizetett “előadásokat” tartott arról, hogy micsoda szörnyű országromboló, kormányt megdöntő szervezeteket fedezett fel. Ami természetesen csak légből kapott dolog volt. Hogy vájjon ez a leleplezés ártani, avagy használni fog Dies ur privát üzletének, bajos megmondani. Azonban, hogy mit értenek munkás kémszolgálati ügynökség (labor spy agency) alatt, amilyen üzlet felállítására Dies készülődik, arra nézve igen érdekes cikk akadt a kezembe, amelyet La Föl ette szenátor irt, aki a szenátusi bizottság élén ezt az ügyet vizsgálta meg. Ezt a szervezett munkások számára nagyon érdekes beszámolót majd a jövő számban ismertetem. A magyar nép védelmére (Folytatás) Ez a magasarangu rendőrtiszt közölte, hogy résztvett a megalakult rendőri karhatalomnak egy bizalmas értekezletén, melyen Dobák ezredes, a karhatalom parancsnoka olyan kijelentéseket tett, amelyek a legnagyobb felháborodással töltötték el valamennyiünket s egyúttal a legsúlyosabb aggodalmakat ébresztették bennünk a közeljövőben várható események miatt. A karhatalom parancsnokának kijelentései — amint az alább látható lesz — a közeli polgárháború rémét vagy legalább is hivatalosan támogatott pogromok szörnyűségét festették elénk. Az illető rendőrtisztet, aki pedig éppenséggel nem volt túlságosan liberális érzésűnek mondható, lelkiismerete arra kényszeri- tette, hogy bennünket, mint az ellenzéki pártok vezetőit informáljon arról, ami a karhatalom parancsnokának a kijelentése szerint nyilván a legközelebbi időre várható volt. Miután pedig Sir George Clerktól magunk is tudtuk, hogy ő azon fáradozik", hogy a Budapestet megszállva tartó románokat minél hamarább el- küldje a városból és a Horthy- féle nemzeti hadsereget beeressze és láttuk, hogy a veszedelem valóban ijesztően közel van. Miután amugyis igen sok kifogásunk volt az ellen, hogy Yates amerikai ezredes vezetése alatt milyen egyoldalú pártpolitikai és felekezeti színezettel állították össze az úgynevezett polgári karhatalmat is és ennek a veszedelmeit is tisztán láttuk, arra az elhatározásra jutottunk, hogy az ijesztő készülődések ellen a leghatározottabban feli épünk. Hosszabb tanácsokázás után elhatároztuk, hogy mindent Sir George Clerk tudomására hozunk, mégpedig ezért, hogy minden felelősséget magunkról elhárítsunk, másfelől azért is, hogy az ántánt teljhatalmú megbízottját arra kényszeresük, hogy megfelelő intézkedésekkel gátat emeljen a készülő vérengzések elé. Rögtön Sir George Clerkhoz intézett me-i morandumba foglaltuk az egészet. E memorandum szövege igy szólt: “Miniszter Ur! Olyan fölháboritó tény jutott tudomásunkra, amelyet kötelességünk súlyos megsértése nélkül nem hallgathatunk el. Egy előttünk ismert és nagy- rabecsült, feltétlen szavahihető személyiség, aki mindazt, amiről minket értesített tudomásunk szerint közvetlenül tapasztalta, az alulírottak előtt a következőket mondta el: Az elmúlt héten, azaz október utolsó napjaiban a budapesti karhatalom parancsnokai, körülbelül negyvenen, értekezletre gyűltek össze a hadügyminisztériumban. A budapesti karhatalom részben a rendőrségből, részben a csendőrségből és határrendőrségből, részben pedig nem-hivatalos polgárőrökből kikerült, úgynevezett karhatalmi alakulatokból jött létre. Az értekezletet egy ezredes vezette, akinek nevét ös- merjük. Ez az ezredes az összegyűlt parancsnokokhoz a következő kijelentést intézte: — A románok eltávozása után ránk hárul a rend fentar- tásának kötelessége és én fogok rendelkezni az egész karhatalommal. Miután mi karhatalmat alkotunk, nem rendezhetünk pogromokat. Ha azonban valamilyen más csoport rendezne ilyen pogromokat, akkor megtiltom, hogy az ellen fegyver használtassák. Igyekezzenek a pogromot fegyver- használat nélkül megakadályozni, esetleg az illetőket letartóztatni, azonban ennek olymódon kell történnie, hogy az illetők elmenekülhessenek. Nem volna semmi értelme annak, hogyha a 600,000 magyar zsidó közül talán háromezret megölnének, sőt ez a békekötésnél néhány megyénkbe kerülne, önök tudják azonban, hogy a zsidók Magyarországon feleslegesek és igy arra kell törekedni, hogy a nemzetgyűlés egy éven belül az összes zsidókat eltávolítsa az orszából. Ezt nekünk ,a karhatalom tagjainak is követelnünk kell és önöknek a legénységet is és a karhatalom minden tagját ebben az irányban kell ki- tanitaniok. Egyúttal kijelentette az ezredes, hogy a románok elutazása előtt ez az utolsó utasítás. Aláriásunkkal erősítjük meg, hogy a fönt körülirt, feltétlenül szavahihető egyén, akit hazafias aggodalma késztetett arra, hogy a helyzet veszedelmeit előttünk felfedje, ilymódon adta elő előttünk a tényállást. (Folytatjuk) Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
