Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-15 / 1328. szám

1944. julius 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL . CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI HONMENTÉS NAGYBAN Sokszor olyan jelek mutat­nak meg készülő eseményeket, amelyek látszólag nincselinek semmi összefüggésben azzal. Hogy az egész európai náci- fasizta rendszer összeomlóban van, azt élénken igazolják azok az események is, amelyek a magyar berkekben a szemünk előtt lejátszódnak. Minden po­litikai árnyalat mozgásban van és fokozott aktivitást fejt ki, hogy az elkerülhetetlenül be­következő összeomlásból meg­mentsék ha lehet a nekik meg­felelő irányzatot és főleg, hogy megtartsák az irányítás alatt a nagy amerikai magyar tö­megeket. Az első cél, hogy befolyást nyerjenek a jövőbeli magyar- országi irányzat megszabásá­ban, nagyon kis reménnyel, ke­csegtetheti őket, nagyon gye­rekes elgondolásra vall, hogy ha azt hiszi valamely magyar “Temetkezési és Társalgó” egylet határozata, vagy távi­rata befolyással lesz az elkö­vetkezendő eseményekre, nem kevésbé naiv gondolat, hogy akár a Horthyért remegő Ma­gyar Szövetség, vagy a demok­ratikus alakulatok az elnökhöz küldött táviratai fogják befo­lyásolni azt, ami már valószí­nűleg régen még Teheránban határozatba ment. Ha erre vonatkozólag vala­hol eredményt remélhetnek el­érni, az kétségtelenül nem Washington vagy London, ha­nem Moszkva volna, ahova a Magyar Szövetségék érthető okokból nem fordulhatnak, mig a demokratikus csoportok bele­értve a volt kommunistákat is, nem merik ezt a nagyop is észszerű lépést megtenni, at­tól félve, hogy ezzel kompro­mnál ják magukat azok előtt a tömegek előtt, amelyeket a re­akciótól kívánnak elhódítani. Ha a térképre nézünk és az európai katonai eseményeket figyeljük, akkor kétségtelen, hogy a Szovjet, amely ma oly hatalmas erőt mutat és oly szörnyűséges áldozatokat ho­zott, nem fogja tűrni, hogy az 1918-19-es módon újra zárlat alá vegyék, hogy a határain vele szemben ellenséges kor­mányzat alakuljon. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a Szovjet vagy határos lesz Magyarországgal, vagy pedig a vele barátságos és szövetsé­ges uj Csehszlovákia lesz az, amely mint szomszéd állam megkívánja azt, hogy olyan magyar kormányzat alakuljon, amellyel szemben nem kell ál­landóan farkasszemet nézni. Hogy Teheránban az orosz befolyás és határ kiigazításra megállapodás történt, vagy pe­dig a Szovjet teljesen szabad kezet kapott, azt a reakció is jól tudja, amelynek a követ­kezménye az, hogy a lengyel reakció vezetésével a finn és a baltic államok reakciósai össze­fogtak, hogy az őszi választá­son megbuktatják Roosevehtet, hogy egy reakciós elnökre ne legyen kötelező a teheráni megállapodás. Éhez az irány­zathoz valószínűen csatlakozni fognak a magyar reakciós cso­portok is, de ez sem fogja megakadályozni a Szovjet ter­veit, annál inkább sem, mert mire az uj elnök a hivatalát el­foglalja ez a kérdés már meg­oldódott. Ma az orosz, az amerikai, az angol harcvonalak egyenlő tá­volságra vannak Berlinhez és a Balkánhoz is és ahogy a vö­rös hadsereg előretörése mu­tatkozik, a versenyt a Szovjet fogja megnyerni és amire Dewey esetleg az elnöki szék­be fog ülni, addigra már az egész európai kérdés megoldó­dott. A megoldásnál még más té­nyezőket is figyelembe kell venni, igy Titóékat, akiknek nem kis elszámolása van a mai Horthy uralommal es magát a magyar népet, ha a francia, olasz, szerb, görög nép állás- foglalását nézzük a náci bará­tokkal szemben, úgy minden remény meg van arra, hogy a magyar nép, a szerb és orosz i hadsereg árnyékában oly mó­don oldja meg a Horthy kér­dést, hogy azt már Dewey sem változtathatná meg, mert a new yorki kormányzó sok min­dent megígérhet és meg is igér, de azt, hogy a lámpava­son kinyújtott, vagy furkós bottal anyonvert magyar bi­tangokat feltámassza, még ő sem fogja megígérni. Az egész “honmentés” a re­akció részéről annyit ér mint a körösi szentelt viz, ez egyet­len Horthy legényt sem ment meg a jól kiérdemelt akasztó­fától, de ezt ma már ők is jól tudják és az egész handa-ban- dázás csak arra megy ki, hogy a maguk és az amerikai reak­ció jármába megtartsák az amerikai magyar tömegeket. A demokratikife csoportok­nak is ezt kellene figyelembe venni és felhagyni a szélma­lom harcai, ahelyett az ameri­kai tömegeket, amelyek csak érzelmileg érdekeltek Magyar- ország sorsát illetőleg, de az amerikai események, amelyek miután ők itt élnek, közvetle­nül érintik őket és igy nem mint magyar, hanem amerikai munkásokat kell elszakítani a reakciótól és a haladás szolgá­latába állítani. Ezért nem veszünk mi részt az “egység” mozgalmakban, nem vagyunk hajlandók szél­malom harcot vívni. Nagyon jól tudjuk, hogy az összes tiltakozások, imák, meg az elnök és a szenátus tiltako­zása sem fog egyetlen haladó embert, vagy kipusztitásra ítélt zsidót megmenteni. A Hit- ler-Horthy banditák fütyülnek a tiltakozásra, mikor ők rabol­ni és gyilkolni akarnak, előt­tük nincs emberiesség, erkölcs és tisztesség. Rablógyilkosok­kal szemben csak fegyverrel lehet érvelni és a dolgok úgy néznek ki, hogy a vörös had­sereg és a magyar nép, hama­rosan használni fogja Horthy banditáival szemben ezt az egyetlen lehető érvet, a golyót és az akasztófát. A magyar jövő kialakulásá­ban aktiv szerep jut az Angli­ában élő Károlyiéknak. A Szov­jetben élő emigrációnak, azt itt levő Vámbéry csoportnak, de a Magyar Szövetségnek csak egy szerepe lesz, hogy annak idején megrendezze a Horthy- ék gyászünnepélyét. “LIGONEER SZELLEME” A Magyar Szövetség Józan Jánosa, valósággal berúgott a boldogságtól, hogy a Reformá­tus és a Bridgeporti betegse- 'gélyzők konvencióján micsoda egyhangú lelkesedéssel hatá­rozták el, hogy bent maradnak a Szövetségben. Boldog, hogy ezeket a konvencókat imával nyitották és imával zárták és Józan János is azért imádko­zik, hogy ez a ligoneeri szellem hassa át az egész amerikai ma­gyarságot. Hát ez az ima annyit segít a Szövetség kátyúban levő sze­kerén, mint az az ima, ame­lyet a tiszteletes urak nem vol­tak hajlandók elmondani a ha­lálra szánt magyar zsidókért, mint már megírtuk ezt, nem azért nem mondották el, mert attól féltek, hogy az ur meg- halgassa és megmenti a zsidó­kat, nem ők attól féltek, hogy az urak ott Budapesten rossz néven vennék, ha csak látsza­tul is elitélnék azt az aljas, rabló garázdálkodást, amelyet a magyar urak a zsidók kirab­lásával elvégeznek. Hiába állnak a Szövetség oszlopaiként a papok, az egy­leti basák és a szerkesztő-tu­lajdonosok, maguk a magyar tömegek telj es közömbösség­gel viseltetnek az urak kisded játékaival, sajnos éppen úgy a radikális mozgalmakkal szem­ben is, legfeljebb a papi terror az, amely ha muszáj, kicsik­landoz a hívekből egy pár “be­teg dollárt”, de ami Ligoneer- ba történt, ahoz a tömegeknek semmi köze sincs. De a Ligoneer szelleme úgy látszik megszállta a “bal ol­dalt” is, amint azt a los ange­lesi plébános ajánlatából meg­tudjuk. A plébános ur egység­frontot javasol a magyar nép segélyzésére Eördögh prelátus elnöklete alatt, amelyhez, mint 1 ő írja, a “baloldali” szerveze­tek már előre hozzájárultak, Ígéretet téve, hogy az ily lét­rejött egységfrontból kikap­csolnak minden politikai, világ­nézeti kérdést, “egy akol, egy pásztor” fasizta, Horthyista, antifasizta, kommunista, fog összefogni, hogy a magyar népnek ócska ruhát és még ócskább konzerveket küldje­nek. Most már csak a Szövetség uraitól függ, hogy meg lesz-e ez az “Isteni Béke”. Magunk részéről csak jó étvágyat kí­vánunk a “bal” oldalnak, ehez a szerelemhez, a magunk ré­széről nem kérünk belőle. Más­részt azt hisszük, hogy a nyo­morgó magyar nép a mi lyu­kas talpú cipőnknél jobbat ta­lálhat és talál is a magyar urak, papok, mágnások ruha­táraiban, ezt éppen olyan tör­vényesen veheti el, mint ahogy az urak most elveszik a zsidók és a radikálisok jószágait, va­gyonát. Csodálatos, hogy a lapjaink mennyire örülnek a ligoneeri szellemnek, pedig egy jól sike­rült pofont kaptak, amikor a hírhedt Papp Károly, reformá­tus papot választották meg al- elnöknek a Református Egye­sületben éppen a lapokkal szemben, amelyek annak ide­jén az összes magyar lapokat, nem magyarnak, idegen érde­keket szolgálóknak mondta, il­letve irta a bridgeporti lapjuk­ban. De hát a mi újságjaink nem nagyon érzékenyek, külö­nösen ha a pofont egy kis hir­detési üzletbe csomagolják be. ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK julius 8-ig: A. Kucher, Pittsburgh ........- 3 A. Haller, Cleveland ........... 1 A. K. Szakács, Granite City 1 B. Gellen, Brunswick ........... 1 J. Kanchar, Bay City ........... 1 J. Kish, Brunswick ............... 1 G. Tóth, Astabula ................. 1 J. Feczkó, New York ....... 3 P. Pika, Chicago .... 1 A. Pelei, Trenton ................... 2 J. Mácsay,' Detroit ............... 1 St. Farkas, Decatur ............... 1 A. Lelkó, Pittsburgh .............. 4 J. Stéh, Canada ..................... 1 J. Máté, Chagrin Falls .......... 1 Mrs. J. Schneider, Detroit .... 1 J. Horváth, Chicago ......... 1 M. Zeller, Detroit .................. 2 J. Lissy, Philadelphia ........... 2 A. Molnár, Cleveland ......... 1 M. Földi, Detroit ................... 1 L. Szakács, Coraopolis ......... 2 J. Simiz, Chicago ................. 1 FELÜLFIZETÉST ADTAK ' julius 8-ig: F. Kleckner, Pittsburgh .... 1.00 J. Kanchar, Bay City ____10.00 J. Kish, Brunswick ..... 3.00 J. Mácsay, Detroit ........... 2.00 Mrs. J. Schneider, Detroit 3.00 M. Földi, Detroit _______ 1.00 A háború dicsőítése és a há­borús hősi kultusz a világháború minden borzalmai dacára is to­vább folyik. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT t Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents