Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-15 / 1328. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 15. DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) i «.----------------------------------------(Folytatás) Schwegler a kérdésre igy válaszolt: “A tapasztalt világ jelenségei, a valóság, a bölcseletnek is tartalma. Nem anyagában különbözik tehát a bölcselet ezektől a tapasztalati tudományoktól, hanem formájában, metódusában, a megismerés módjában. Az egyes tapasztalati tudományok tárgyukat közvetlenül a tapasztalásból veszik, készen találják és úgy veszik, amint találják; a bölcselet ellenben sohasem veszi az adott dolgokat úgy, amint vannak, hanem visszavezeti őket a végső alapjukig; minden egyest a végső princípiumhoz (alapelvhez) való viszonyában szemlél, mint a tudás egészének egy föltételezett tagját. De éppen ezáltal az egyest, a tapasztalatunk alá eső dolgot a közvetlenség, az egyéniesség, és az esetlegesség jellegétől tisztítja meg, a valóságban létező egyes dolgok sokaságából az általánosat, az esetlegesség végtelen és rendetlen tömegéből a szükségeset, az egyetemes törvényt emeli ki — egyszóval a bölcselet a tapasztalatunk körébe eső min- denség’et egy tagolt és ésszerűen földolgozott rendszer keretében vizsgálja.” (Schwegler: A bölcselet története. (Előszó.) Spencer (1820—1903) angol filozófus szerint a filozófia: “teljes egységesített megismerés.” Ezért szerinte: “A leg- magasabbrendü megismerés az, amely egységes; a részleg egységesített megismerés a szak- tudomány, a teljes egységesített a filozófia. A filozófiai magyarázat főcélja, a világfolyamat egységes törvényszerűségét kideríteni.” — Amint látjuk tehát mozgatóerőit- kutatja és ezek az ősokok és végső moz- gátóerők lesznek azok az alapelvek, amelyeken a filozófiai rendszerek, világnézetek fölépülnek. A filozófiát ezekután a legrövidebben úgy határozhatjuk meg, hogy a lét általános törvényeivel foglalkozó tudomány. Másszóval: a filozófia: a végső elvek és előfeltételek tudománya.” (Nagy J.: A filozófia története. Bevezetés.) A filozófia megalapítója Thales (kb. K. e. 600) görög filozófus volt. Ami őt az előtte élő filozófus módon is gondolkozó tudósoktól megkülönbözteti és e tudomány megalapítójává teszi, az, hogy ő volt az első, aki a világ végső eredő okait teljesen intellektuális (értelmi, észszerű) módon vizsgálta. Az egyes dolgokat visszavezette a végső mozgató okaira, az úgynevezett princípiumokra. így a világ első princípiumait a vízben és a melegben vélte föltalálni. Ez ősokokat ő teljesen értelmi utón kereste, mellőzve minden vallási és mithoszi képzelgéseket, amiáltal a gondolkozást és a szemlélődést megszabadította ezektől a sallangoktól, így a gondolkozást tudományos útra terelte, amelynek folyomá- nyakép kialakulhatott a filozófia. Erre vonatkozólag mondja Nagy József: “Más népek még a speciális filozófiai kérdéseket is vallási vagy más, főképp gyakorlati szempontból érintették, a tisztán elméleti, magáért a problémáért történő érdeklődés kipattanása az emberi lélekből — a görög szellem kezdeményezése és örök dicsősége.” (Nagy J.: A filozófia története. 7. o.) Ez ugyan erősen idealista beállítás, azonban mégis elmondhatjuk, hogy minden korszaknak a legnagyobb szellemi produktumát az adott korszakban elért filozófiai eredmények és rendszerek jelzik. Ez egyszerűen azért van igy, mert a filozofálás a gondolkodásnak legértékesebb és egyben legnehezebben elsajátítható módja. Az emberek tulnyomórésze a rossz nevelés és az elsajátítás nehézsége miatt képtelenek filozófiai módon gondolkozni. Ebből azután egyes filozófusok azt a következtetést vonták le, hogy csak filozófiai rendszereket lehet tanítani, de magát a filozofálást nem . De a filozófia tárgya és föladata a lét általános törvényeinek kutatásával még nem merül ki. Vannak még oly különleges problémák, amelyeket csak a filozófia oldhat meg. így, ha a filozófia különböző problémáit sorakoztatjuk, akkor a következő sorrendet állapíthatjuk meg: 1. A lét általános törvényeinek földerítése. 2. A (ét és a gondolkozás viszonya. 3. Az ismeretelmélet (Logika), 4. A többi tudományok által elért eredmények egységes alapelvek szerint való rendszerbefoglalása és valóságos összefüggéseiknek kimutatása. Röviden: a tudományok rendszerezése. Ez a négy probléma a filozófia legfontosabb kérdése. Helyes megoldásuk a filozófia önállóságának megszűntét is jelenti. A polgári tudomány a filozófiát vagy teljesen elveti, vagy pedig szükségességét és önállóságát éppúgy örökkévalónak tartja, mint a többi tudományokét. A szocialista tudomány e két szélsőséges álláspontnak a szintézisét fogadja el, oly módon, hogy épp úgy elismeri a filozófia tartalmi eredményeinek örök szükségességet. A polgári tudomány az ily álláspontot, természetesen, abszurdnak tartja. Merev, logikus polgári gondolkozás szerint ez egymást kizáró ellentmondás. Dialektikus gondolkozási módon ez az ellentmondás azonban igen egyszerűen levezethető és magától megoldódik, ha megvizsgáljuk, hogy mennyire oldotta már meg a filozófia a fönti problémákat. (Mellékesen megjegyezhetjük, hogy a polgári tudósok nagyrésze nem ismeri sem a szocialista filozófiát, sem pedig a szocialista álláspontot a filozófiát illetőleg. Csak közgazdászainak a Ricardo-iskolá- hoz tartozó képviselői engedélyeznek a szocializmusnak némi tudományos alapot.) Nézzük már most a filozófiai i problémákat. Az első kérdést illetően már feletetet is adtunk az első fejezetben. A lét legáltalánosabb törvénye a dialektika. A dolgoknak önmagukban rejlő ellentétein keresztül történő fejlődő mozgása oly általános érvényű törvény, amelyet a lét minden területén megtalálhatunk és kimutathatunk. Természetesen csak úgy, ha megfelelő alapossággal és következetességgel földolgozzuk az adott területet. A különböző tudományokban polgári részről uralkodó zavar, fejetlenség és anarchia épp azért állhatott elő, mert tudósaik osztályhelyeztük- ből kifolyólag képtelenek dialektikusán gondolkozni, ennek következtében a dialektikus mozgástörvényeket fölismerni. Az anarchia már Engels idejében is nagy volt. ő a természet- tudományok állapotát például igy jellemezte: “Az egymással teljesen ellentmondó eredmények hatása következtében úgy a tanító, mint a tanítvány, az iró és az olvasó egyaránt kétségbe van esve.” A zavar azóta csak fokozódott és a társadalomtudomány különböző területein még a természettudomány anarchiáját is túlhaladja. A társadalomtudományhoz tartozó különböző tudományok, mint amilyen a pszichológia, esztétika, stb. még csak megalapozásukig sem jutottak el. Megalapozásuk és kiépítésük a szocialista tudósok föladata lesz. (Folytatjuk) A NÖVEKVŐ MUNKÁSSAJTÓ WASHINGTON, — Két újságíró, — Martin Dodge és Carlton K. Matson vizsgálat alá vették az amerikai munkássajtót azzal a céllal, hogy valamilyen munkássajtó szemlét létesítsenek. Ezen két újságíró állítása szerint az amerikai munkássajtó az utóbbi években igen sokat fejlődött. Szerintük az amerikai “Labor Press” keretébe jelenleg 900 újság és folyóirat tartozik. Úgy az AFL mint a CIO-nak van külön hírszolgálata, de van független munkás hírszolgáltató vállalat is. Minden nagy. munkásunknak van lapja, a legtöbbnek nem is egy, de számos. Ezenkívül az unionok kiadnak igen sok kőnyomatos értesítőket is. Dodge és Matson úgy találták, hogy noha részletes taktikai kérdésekben a munkáslapok különböznek is, bizonyos országos méretű problémákban csaknem egyöntetű véleményen vannak. Ilyen egyöntetű volt például a munkáslapok ellenzése a kötelező munkás szolgálattal szemben. Erős munkásmozgalom a fas- cizmus leghathatósabb ellenszere. TERJED A BüNHULLÁM DETROITBAN Detroiti levelezőnk több ízben beszámolt arról a nagymérvű korruptságról, amelyet ennek a rendszernek az oszlopai is túl soknak tartottak Detroit város adminisztrációs hivatalaiban, amelynek fékezéséért a bíróságot is igénybe kellett venniök. Most a detroiti újságok arról adnak hirt, hogy fényes nappal bankokat, vendéglőket és magánosokat fegyveres támadók lepnek meg rablási céllal. Ugylát- szik, hogy a nagyfejüek jó példát szolgáltatnak a kissebbek- nek a könnyű pénzhez jutásra. Az oroszok jelentése szerint a németek a hat hétig tartó tavaszi orosz offenziva alatt 183,000 embert veszítettek. A SÚLYOS NEHÉZ MUNKA ÉRTÉKÉT KÍVÁNJÁK A clevelandi öntödék munkásai, több mint 3000-en az elmúlt szombaton elmaradtak a munkából, mivel azon kívánságuknak, hogy a szombati munkát másfélszeresen díjazzák, a munkáltatók nem respektálták. Sok műhelyt az napra le kellett zárni. A munkások komoly lépése a War Labor Boardot is megmozdította, ahol olyan kijelentést tettek, hogy hamarosan dönteni fognak az overtime törvényességéről. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? ft^ ft ^Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága VV ^ W
