Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-01 / 1326. szám
1944. julius 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-(gb) ROVATA" A SZTRÁK OKAI. Az utóbbi hetekben a nagy invázióról szóló tudósítások leszorították az újságok első oldalairól a “munka frontjáról” jövő híreket. Az ilyen hírek rendesen a munkások bérmozgalmairól szóló olyan kiszínezett tudósítások vagy vezércikkekből álltak, amelyekkel a közvéleményt akarták a munkásság ellen hangolni. És amíg a kereskedelmi újságok a legkisebb sztrájkról is oly kétség- beesett jajgatással emlékeztek meg, mintha annak következtében most már biztosan Hitler nyerné meg a háborút, addig a sztrájkokról szóló most megjelent hivatalos adatokat szóra sem érdemesítik. Nem csoda, mert hiszen a hivatalos helyről eredő nyilatkozatban olvashatjuk, hogy a War Labor Board az eléje terjesztett béremelések kilencven százalékát visszautasította. A Bureau of Labor Statistics adatai szerint 1944 első 3 havában 103Ó sztrájk volt. Az előző év ugyanezen három hónapjában a sztrájkok száma 653 volt. Ugyancsak emelkedett a sztrájkok száma az elmúlt évihez hasonlítva április és május hónapokban is, de az idevágó statisztikai adatokat csak valamikor julius végén teszik közzé. Hogy a tavaszi hónapokban több sztrájk van, mint az év más részében, az egészen természetes, mert a legtöbb szerződés ily tájban jár le és ha az uj szerződést nem sikerül simán megkötni, akkor a munkások sztrájkkal támogatják követeléseiket. Viszont a tavaszi hónapokban általában több a munkaalkalom és igy ez a legalkalmasabb idő az újabb követelések kivivására. A múlt év tavaszán a “mi gyárunkban” is meglehetősen izgalmas volt a hangulat. Hónapokkal azelőtt öt cent általános bérjavitást adott a “bósz”, illetőleg csak adott volna, ha a War Labor Board megengedi. Megírtam akkor, hogy a War Labor Board teljes nyolc hónapon át nem adott választ a kérvényünkre. Nyolc hónap múltán azonban kegyesen tudatták velünk, hogy nem engedélyezik a béremelést. Megírtam akkor, — a rovat olvasói emlékezhetnek rá, — hogy a sztrájkok nagy részét a War Labor Board kierőszakolja. Nem légből kapott állítás volt ez, hanem figyeltem az eseményeket és ez a dolog annyira szembeötlő volt, hogy kénytelen voltam megtenni ezt a vádat, amely ha igaz, ugyebár egy cseppet sem hízelgő a War Labor Boardra. BEISMERIK A VÁDAT A United Press azon tudósításában, amely a Bureau of Labor Statistics adatait hozta, ezt olvashatjuk: “Egy Government Labor Official (Munkügyi minisztérium tisztviselője) szerint a jelenlegi sztájkokat nem lehet az előző minták szerint osztályozni. A legtöbbjüket kisebb sérelmek hozták életre s pár nap alatt el lehet intézni. Azonban az is nyilvánvaló, hogy a munkások türelmét nagyon próbára tette a War Labor Board- nak az a taktikája, hogy a panaszok elintézését nagyon elhúzta. Maga a War Labor Board is elismerte, hogy a munkások követeléseinek szükség nélküli elhúzása hozzájárult a sztrájkok kimondásához. Különben is a War Labor Board az eléje terjesztett kérelmek 90 százalékát visszautasította.” íme a beismerése annak a vádnak, amit több mint egy évvel ezelőtt tettem. így nem csoda, hogy a War Labor Board- tól a munkások már semmi jót sem várnak, pedig ezt az intézményt állítólag a munkásság érdekében hozták életre. Most aztán, hogy ilyen hivatalos beismerést hallunk, egy lépéssel mi is tovább mehetünk. A United Pressnek adott beismerés szerint tehát a War Labor Board már előre elhatározta, hogy a munkások béremelési követeléseit visszautasítja. Erre az úgynevezett “Little Steel Formulát” hozta fel, azonban számos esetben láttuk azt, hogy nem engedélyeztek olyan béremelést sem, ahol a munkások messze a létminimum alatt kerestek. Sőt mi több, arról is olvastunk, hogy megbüntettek olyan munkaadót, aki a 40 vagy 45 centes órabért emelni merte, mert másképpen nem kapott munkást. ÁTUTALJUK A “DICSÉRETEKET” Nyilvánvaló hogy ha már előre megállapodtak a béremelések engedélyezésében, különösen oly esetekben, midőn a munkások a létminimumon felül kerestek, akkor az ily tagadó válasz megadására elegendő lett volna öt perc, — mondjuk egy óra. És mégis a War Labor Board- nak hetek, hónapok, sőt egyes esetekben egész év kellett a válasz megadására. Talán azért húzták el annyira a válasz adást, mert azt akarták mutatni, hogy milyen sok dolgot ad az ilyen kérvények megvizsgálása? Úgy tettek, mint az órások, akik egy csavar megerősítésére egy hétig ott fogják a zsebóránkat, mert másképpen nem lehetne elég magas árat kérni a javításért, ha látnánk, hogy a javítás csak pár percnyi időt vett igénybe. Amig azonban az ily üzleti fogás az órás részéről érthető és megbocsájható, hiszen neki is sok kiadása van, addig egy kormány szervnek) ilyen alantas módszerhez nem j szabadna folyamodni. Ha pedg nem a saját fontosságuk és elfoglaltságukat akarták bizonyítani az idő elhuzásá- i val, akkor valóban tudatosan ingerelték a munkásságot, bele kergették őket a sztrájkokba és igy azon egyáltalán nem hízelgő “dicséretek”, amelyeket a sztrájkolok a lapok részéről kaptak, valójában a War Labor Boardot illetik meg. Sebesültek légi szállítása Az amerikai légi flotta orvosai az 1943. év folyamán összesen 173,527 sebesültet és beteget szállítottak harcterekről a kórházakba. Ebből az óriási számból mindössze 11-en haltak meg repülés közben, tehát csak minden 15,775 páciens közül egy. A tizenkettes számú légi hadtest egymaga 58,479 ápoltat szállított 16,491,266 mérföldre, 131,762 óra leforgása alatt, egyetlen halálesettel bár a pácienseknek több mint a fele képtelen volt a hordágyakról segítség nélkül felkelni . A sebesülések nagy része oly komoly volt, hogy ha a betegek elszállítását el kellett volna halasztani, vagy más — hosszabb ideig tartó közlekedési eszközt kellett volna igénybe venni, a halálesetek száma sokkal nagyobb lett volna. Tuniszban a harcterekről a legközelebbi kórházba való szállítás például egy órai repülést vett csak igénybe, 230 mélföldnyi utón. Ha motorkocsikon szállították volna a sebesülteket, 15 óráig tartott volna az ut, de különben sem állt rendelkezésre elegendő kocsi. Kórházvonaton 20.22 óráig tartott volna, mig a betegek a kórházba jutnak. Az utasoknak kevesebb, mint egy százaléka kapott tengeri betegséget repülés közben. Ez az újfajta betegszállítás lehetővé tette, hogy a katonaorvosi kar motor felszereléseit nem kellett kibővíteni, az óriási távolságok ellenére sem, amelyeken a szállítás történt. Elkerülték vele, hogy a csatatereken, vagy azok közelében kelljen a kórházakat felállítani, atninek a jelentőségét nem lehet alábecsülni. Ha még tekintetbe vesszük, hogy ugyanazon repülőgépek a csataterekre személyzetet és hadianyagot szállítottak s csak visszafelé használták fel őket betegszállításra, azt mondhatjuk, hogy ez az uj rendszer valósággal forra- dalmositotta a katonai betegápolás problémáját és lényegesen hozzájárult az amerikai erők taktikai sikereihez. 1942 nyarán alkalmazták először az uj rendszert, amikor New Guineában a japánokkal szemben ellentámadásba mentek. A sebesülteket és betegeket Ausztráliába szállították a 9000 láb magas Owen Stanley csúcsain át. Guadalcanalban a csapatszállító repülőgépek éjszaka érkeztek Henderson Fieldre és kirakták gazolin és hadi anyag szállítmányukat. Amikor ezzel végeztek, a sebesülteket hajnalban tették fel a repülőgépekre és New Caledoniába szállították őket. Az első kísérlet óta az AAF nagyszerű újításokat vezetett be, hogy a szállító gépeket a legrövidebb idő alatt lehessen sebesültek szállítására felhasználni. Ugyanakkor megkezdték a személyzet kioktatását is a sebesült szállítás légi formájára. 1942-ben Kentuckyban, a Bowman Field-en oktatták ki az első légi battaliont az uj szisztémára és azóta ott már 25 más battaliont is kiképeztek. Az “AAF School of Air Evacu- ation”-t 1943 júniusában állították fel, repülő-orvosok, ápolónők és technikusok kiképzésére. A légi hadseregben ma két és negyedmillió ember szolgál, de nem csak ezeknek, hanem a szárazföldi és tengeri erők sebesültjeinek és betegeinek nagy részét is igy szállítják a kórházakba. Erre a célra az AAF orvosi kara 100,000 emberből álló személyzettel rendelkezik, akik közül 75.000 közlegény és 25.000 a tiszt. Több mint 8000 orvos van közöttük s ezekből 4000 a speciálisan kiképzett repülő-orvos. Kétszázharminc kórház felett rendelkeznek, amelyekben 64.000 ágy van; körülbelül 1000 WACS szolgál velük, de legalább 10.000-re volna szükség, hogy a férfiakat helyettesítsék. Common Council. JAPÁN ÉS AMERIKAI HAJÓ VESZTESÉGEK Washingtoni jelentés szerint a japánok eddig 1527 hajót veszítettek. Ebből 287 hadihajó, 704 szállító hajó és 536 nem osztályozható. A veszteségi lisztán szerepel 3 nagy csatahajó, 6 repülgép szállító, 57 cirkáló, 134 destroyer, 15 submarin, 4 segítő hajó és 68 különböző felfegyverzett hajó. Az Egyesült Államok vesztesége 128 hadihajó és 26 másféle hajó. A hadihajók között 1 csatahajó, 6 repülőgép szállító, 9 cirkáló, 44 destroyer, 24 submarin, 4 torpedó üldöző, 7 akna kutató és 18 másféle felfegyverzett hajó szerepelnek. ÉPITŐGÁRDA /Vi 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 7.00 G. Barca, Bridgeport . 12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland .........12.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland .......12.00 L. Decsi, Akron ............... 9.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 J. Farkas, Akron ......... 10.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 7.00 J. Geréb, Cleveland ......... 9.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 7.00 E. Kovách, Cleveland ....... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh ...10.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 9.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland ....,.....12.00 J. Munczi, Cleveland ........ 4.00 A. Molnár, Cleveland ..... 9.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ........12.00 P. Pika, Chicago ...............12.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila ................... 9.00 M. Stefankó, New York .... 8.00 A. Székely, Cleveland ..... 8.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 6.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 J. Varga, Cleveland ......... 9.00 Jos. Vizi, Akron ..............12.00 J. Zára, Chicago ...............12.00
