Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-16 / 1350. szám

A magyar nép védelmére Mint ismere­tes, a Károlyi kormányt a Kun Béla vezetése alatt álló kom- munista-szociálista koalíció kö­vette, majd ennek bukása után Peidl Gyula szociálista kormá­nya, amely azonban csak egy hétig tartotta magát, miután közben a román hadsereg bevo­nult Budapestre és József fő­herceg a kalandor Fridrich Ist­vánnal szövetkezve magukhoz kerítették a hatalmat. Az antantnak azonban nem volt ínyére József főherceg, il­letve a Habsburgok újabb sze­replése és egy koalíciós kor­mány alakítását követelte. En­nek következtében Garami Er­nő is hazautazott Svájcból és résztvett azon pártközi konfe­renciákon, amelyeknek célja valamilyen koalíciós kormány megalakítása volt. Noha rend­kívül érdekes ezen tárgyalá­sok leírásai, most azonban csak annak bizonyításával foglalko­zunk, hogy Horthy Miklós ha­talomra jutásáért az antant hatalmak a felelősek. Azért Ga­rami Ernő emlékirataiból csak az idevágó részt közöljük le úgy, mint azt a “Forrongó Ma­gyarország” 169-180 lapjain találjuk. SIR GEORGE CLERK SZEREPE Október utolsó napjaiban ér­kezett Pestre Sir George Clerk. A kormány tagjain kívül a két legelső politikus, akiket magá­hoz kéretett: a szociáldemok­rata párt képviselői, Peidl Gyu­la és én voltunk. Hosszabb be­szélgetés során a legbehatób­ban informáltuk az ántánt telj­hatalmú megbízottját, akit fő­leg Friedrich furfangosan kie­szelt félrevezető szándékairól kellett felvilágosítanunk. Fried­rich valóban semmitől sem ri­adt vissza, hogy Clerkot meg­tévessze. Mindent elkövetett, például arra is, hogy elhitesse vele, hogy Magyarországon nincs szociáldemokrata párt és ami van, az is részekre sza­kadt. Hogy hazugságait alátá­massza, folyton hamis nyilat­kozatokat adott egyes munkás­vezetők szájába, akik hol a földművesek, hol a vasmunká­sok nevében jelentették ki, hogy elfordulnak a szociálde­mokrata párttól. Természete- tes, hogy ezek és egyéb furfan- gosságok nem vezettek célhoz, annál kevésbbé, mert Sir Geor­ge Clerkról kitűnt ,hogy na­gyon jól van informálva a po­litikai pártok erőviszonyairól és hogy jóízűen kacagott azon is, hogy az akkor demokrati­kus igazi Szabó István mellé odacsempészték a sokoropát- kait azzal a szándékkal, hogy az azonos név őt és az ántántot félrevezesse. A mi kihallgatásunk után megindult a búcsú járás Sir Ge­orge Clerkhoz, akinél sorrend­ben jelentek meg a magyar po­litikai élet összes régi és uj, je­lentős és jelentéktelen, nagyne­vű és ismeretlen politikusai. Csakhamar mindenki megtud­ta, hogy az ántánt föltétlenül ragaszkodik komoly kocentrá- ciós kabinet megalakításához és e tekintetben nem engedi magát félrevezetni, sőt Sir Ge­orge Clerk abból se csinált tit­kot, hogy az ántánt feltétlenül ragaszkodik ahhoz is, hogy a szociáldemokrata párt a kor­mányban képviselve legyen. Ez a helyzet természetesn na­gyon megerősítette a szociálde­mokrata pártot és végső dühre ingerelte Friedrichéket. Most már attól se riadtak vissza, hogy Sir George Clerk ablakai alatt Budán összeverbuvált gyerkőcök és asszonyok tábo­rával tüntetést rendeztessenek és az ott ki-bejáró ellenzéki po­litikusokat inzultálják. Különö­sen az időközben külföldről új­ból visszatért Vázsonyival tör­tént ez meg. Azonban ez a terrorkisérlet rosszul sült el. Emlékszem ar­ra, hogy amikor a Vázsonyi el­len lefolytatott tüntetés után egyszer megint megjelentem Sir George Clerknél, a legna­gyobb felháborodás hangján nyilatkozott arról az inzultus­ról, amely vendégét érte az ő ablakai aíatt. Kijelentette, hogy rettenetes állapotok lehetnek olyan országban, amelyben ez lehetséges. Közölte velem, hogy a legenergikusabban tudtára adta Friedrichnek, hogy min­den ilyen tüntetést kikér ma­gának és ha hasonló esetek még előfordulnak, ő az orszá­got el fogja hagyni. Meg is volt énnek a fellépésnek a ha­tása ;ezentul a beugratott gye­rekek és asszonyok nem mu­tatkoztak Sir George Clerk há- zatáján és az ellenzéki politi­kusok bántatlanul járhattak arra. Csodálatos, szinte imponáló volt, hogy Sir George Clerk ka­tegorikus kijelentései után is hogyan ragaszkodott Friedrich a hatalomhoz és- mennyire ha­tározottan hirdette, ő pedig he­lyét semmi körülmények között el nem hagyja! Friedrich abból sem csinált titkot, hogy ő még akkor sem távozik helyéről, ha emiatt az ántánt Magyarorszá­got nem hívja meg a béketár­gyalásokra. Napokon át tartott ez a huza-vona, amelynek egy eredménye mégis volt. Az, hogy a felelősségtudóbb politikusok lassan elfordultak Friedrichtől, a kormányon belül is támadtak bizonyos ellentétek, főleg pe­dig az arisztokrácia kezdett mind erősebben föllépni ellene. A RENDŐRI HATALOM Ezen ide-oda való tárgyalá­sok folyamán egy nagyjelentő­ségű eset foglalkoztatta az el­lenzéki politikusokat és jutott el Sir George Clerk elé is. Olyan esemény, amely reánk á közel jövendő előre vetett ret­tenetes árnyéka gyanánt ha­Amerika harca a fasizmus ellen csak komédia. Ezt legjob­ban bizonyítja a Washington­ban folytatott tárgyalás a hely beli fasizta vezérek ellen. Nem is kell a Darlan, Badoglio, Gi raud incidensekre vissza emlé­kezni. így már azért sem lesz baj, vagy megrovás, hogy a Stan­dard Oil havonta 12 hajórako mány gázt és olajat, a Clayton gyapot trust meg sok ezer tonna gyapotot küld Francoék- nak ,akik azt náci egyenruhák­ra és náci repülőgépekre, viza- latti hajóknak használják fel. Az atlantai szövetségi bör­tönben lázadás tört ki amiatt, hogy az amerikai foglyokat egy cellába rakták a náci ügy­nökökkel. Valószínűleg igy pró­bálták a gonosztevőket keresz­tényi erkölcsökre tanítani a náci ügynökök által. tott és amely megmutatta: mi vár a magyar népre, ha az or­szág vezetése nem jut a legrö­videbb idő alatt olyan politikus energikus kezeibe, aki nem haj­landó eltűrni az ország vissza­vezetését a legsötétebb közép­korba. Az történt ugyanis, hogy az egyik napon az egyik ellenzéki politikus lakására értekezletre hívtak össze minket, akik a de­mokrácia pártjait képviseltük Sir George Clerknál. Volt ott rajtunk kívül még egy ur, akit a munkásság uccai tüntetései alkalmával látásból ismertem, mint a rendőrség egyik “leg- snájdigabb” harcosát és a tö­megek legbuzgóbb kardlapoz- tatóját. Érthető, hogy jelenlé­tén csodálkoztam és még érthe­tőbb volt csodálkozásom azon, amit tőle hallottunk. s Azt már a hires amerikai hadvezérek is belátták, hogy Chiang Kai-shek, nem harcol­hat a japánok ellen jobbkézzel, i amikor ballal a kínaiak -ellen- harcol. Churchill kijelentette, hogy ő nem akar olyan kormányt a gö- , rögöknek, amely a gépfegyve- . reken nyugszik. Valószínűleg- olyat akar, amely ágyukon és i tankeken nyugszik, mivel ebből- az angoloknak bőven van, amit- mostan már használna kis a . görög antifasizták ellen. Mégis csak rendelkezik vala­mi büvészi hatalommal az a . Goebbels, náci propaganda mi­niszter. Még a békét is borzasz- ’ tóbb'nak tudja lefesteni a né- . met nép előtt, mint a háborút, . a német városok rendszeres . pusztítását százezrek rémes ha­lálát. A Szövetséges fegyverek se­gítségével hatalomra jutott és azokon nyugvó belga kormány, három hónap alatt két fasizta vezért és négy fasizta ellenes partizánt öletett meg. A fasiz- meg. A fasiztákat fel, a parti­zánokat le akarják fegyverez­ni. Ha mindjárt butának is tar­tanak bennünket, de mi nem tudjuk megérteni hogyan kép­zelik el a szövetségesek a béke csinálást a háború utánra, ami­kor még most abban a kicsi Belgiumban sem tudnak békét teremteni. A kínai nép kínlódását, most [ az amerikai csoda doktor, Do­nald Nelson próbálja megszün­tetni. De azt a sok töviseket melyet a kínai war-lordok sze­mélyében és háborús spekulán­sok a testükbe szúrtak, Nelson sem meri eltávolítani, csak flastromot akar rátenni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az éiet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom »zerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. (Folytatjuk) JEGYEZD MEG... ■ Ajánlja: St. Visi. ^ "Szervezésn — "Nevelés" — "Felszabadulás" Y/ I V/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága (Folytatás) 8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 16.

Next

/
Thumbnails
Contents