Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-23 / 1351. szám

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1944 DEC. 23

NUMBER 1351 SZÁM

Churchill karácsonyi ajándéka

Amit meg kell írnunk

(f.) A görög helyzet még mindig távol van a kölcsönös megegyezés utjától bármilyen kétségbeesett tanácskozások is vannak a kulisszák mögött az ilyen irányú elintézésre. De a jelentések arról számolnak be, hogy a “kecske is jó lakjon és a káposzta is megmaradjon” módszerrel leszerelik a görög fölkelők harcát és a nép nyakára nem erőszakkal ültetik vissza a görög királyt, hanem “demokratikus” szavazással. A görög kormányban majd szépen elfoglalják helyeiket a jobb és balszárnyi elemek és a királypárti miniszterek mellé majd szépen becsusztatnak egykét kommunista miniszteri tárcát is. (Lásd az olasz mintát) Ez persze csak egy merész feltevés e sorok Írójától és ha máskép alakulna ki a görög helyzet, majd híradással fogunk szolgálni.

A kis Görögország ugylát- szik olyan nagy béka volt az angolok részére, hogy majd meg fulladtak annak lenyelésében. A megfulladásukat nagyon gyorsan érték volna el, ha Sta- linék a helyes irányban beleszóltak volna a görög helyzetbe. A múlt héten megjegyeztük, hogy nem tudjuk, hogy miért maradtak némák Stali- nék a görög nép felszabadulási harcában. Most már tudjuk! Churchill fuldoklása közben kinyögte. Lengyelországot a régi Curzon vonalig oda ajándékozták Oroszországnak. Churchill egy nagy beszéd keretében jött ki a szenzációs karácsonyi ajándékkal, mely esemény úgyszólván háttérbe szorította a görög forradalmat.

Londonban volt egy lengyel kormány és jó néhány éven át az angol kormány hivatalos elismerését élvezte, mint a lengyelek száműzött kormánya. Ezt a kormányt most egyszerűen leültették és a jelek szerint a Moszkvában alakult és később Lublinba költözött lengyel kormányt fogják elismerni. Viszont ennek a kormánynak nagyobb inspirációi vannak kelet poroszország felé. Habár Churchillék már egy jó nagy darabot kárpótlásul odaígértek a lengyeleknek Danzig- gal együtt, de nekik ez nem lesz elég és az ajándékozó beszédében Churchill meg is jegyzi, hogy a kelet felé való lengyel terjeszkedésnek nem állnak útjába.

Szóval most már nyíltan kijönnek a koncon való osztozkodás részleteivel. A legérdekesebb figyelni ezeket a világhatalmi vezéreket, hogy milyen

bőkezűen osztozkodnak ezek a máséból. Churchillék levágnak egy nagy darabot Lengyelországból és adják az oroszoknak és hogy a lengyelek se maradjanak éhesen, hát levágnak még nagyobb darabot Németországból és oda adják a lengyeleknek. De az angol birodalomból még egy inchet sem akarnak adni senkinek sem. Ugyanilyen eljárást gyakorolnak Stalinék. A románoknak oda adják Erdélyt, a cseheknek is adnak még egy darabot a kis Magyarországból, de a hatalmas Oroszország határait még nagyobbá akarják csinálni.

És mindezeket mi nem azért Írjuk itt le, mintha olyan nagyon megütköznénk ezeken a dolgokon. Az ilyesmi a világ- hatalmi törekvéseknek a természetes folyamata. Mi, mint nemzetközi munkások, nem is siránkozunk az országhatárok letörésén, még inkább nem azon, ha egész nemzeteket is falnak fel a most még jó gyomra világhatalmak. Mi tudjuk azt is, hogy a végnélküli falatozásnak a gyomorrontás a következménye. Ebből a világ káoszból csak egy ut vezetheti a világ népeit az igazi békés világba. A kapitalista profit termelés megszüntetése és az iparok és az összes társadalmi javak köztulajdonba helyezése. Ennek az útnak a fölismefésé- re kell egyesíteni a világ dolgozóit.

És bármilyen szomorú és zavaros most még a helyzet a munkásosztály jövőjét illetőleg, mégis csak örvendhetünk annak, hogy a náci-fasizmus világhatalmi törekvése csődöt mondott. örvendhetünk még pedig azért, mert a náci-fasizmus legelső akciója, ahová betette a lábát és uralmát megvetette, első lépése a munkás- mozgalom kiirtása volt. A nácifasizmus bukásával legalább remény van arra, hogy fasizta országokban letiport munkás- mozgalom uj életre kell. Ennek a reménysugarát tükrözi vissza elsősorban a görög helyzet és eltekintve attól, hogy Churchillék milyen gyalázatos módon járnak el ottan, a tény mégis csak az marad, hogy a nácik kiűzése után nyílt harcba léphetett a görög munkásság. Követelőznek és bele szólhatnak sorsuk intézésébe. A forradalmi felkeléseket nem egyszer fojtotta vérbe és tiporta le az uralkodó osztály. De a néptömegek újra és újra lélegzethez juthattak és harcaikat tovább folytathatták. Csak a náci(Folytatás a 6-ik oldalon)

(a.l.) Amikor a történő eseményekkel foglalkozunk, nem lehet azt állítani, hogy háborús uszítok vagyunk, még akkor sem, ha a fasizta propagandát, minden ténykedéseinkkel elitéljük. A feltörekvő proletáriátusnak nem szabad elfogultnak, egyoldalúnak lenni. A mai világégés az összemberiség problémája. Akarva nem akarva éppen úgy amint részesei vagyunk az emberi társalomnak, részesei vagyunk a ma lezajló világeseményeknek is. Hogy a fasizmus a kapitalizmusnak utolsó mentsvára, azt még azok is tudják, akik ténylegesen azt helyeslik, mert azokat találjuk ott tömegestől, akik mindig támogatói voltak az uralmon levő kapitalista rendszernek.

Az a harc, amit osztálytudatos forradalmárok folytatnak a fasizmus ellen csak azt bizonyítja, hogy lekéstünk attól, hogy a társadalmi átalakulást végrehajtsuk még mielőtt maga a kapitalista rendszer utolsó mentsvára, a fasizmus karjaiba dobja magát. A lpgika az, ha lekéstünk a magánkapitalizmus ellen harcban ,nem jelenti azt, hogy ne vegyük fel a harcot a minden oldalról veszélyeztető fasizmus ellen.

Nagyon sokszor hallottuk már azt a kijelentést, hogy ez a háború a népek háborúja! Abból a szempontból bírálva meg a helyzetet, hogy kik a legtömegesebb résztvevői, úgy a tényleges harctereken, mint magában a termelésben? akkor tényleg azt állapíthatjuk meg, hogy a dolgozók milliói az igazi résztvevők.

Már ebből a szempontból is kell foglalkozni vele. Mert ha valóban résztvevői vagyunk valaminek, akkor részesei is kell, hogy legyünk a kiharcolt eredményeknek, feltéve, hogy bármilyen eredményeket biztosit a munkásosztály számára. Még annál súlyosabb katasztrófa nehezedik a dolgozó tömegekre akkor, ha most homokba dugjuk a fejünket, vagy azt Írjuk, hogy a tengelyhatalmak háborús kezdeményezése jogos a részükre, mert túlságosan elvoltak népesedve. (?)

Akár mit tesz a munkásosztály, de soha ne tegye azt, hogy a fasizta cselekedeteket bármilyen körülmények között indor- szálja. Mi ipari forradalmárok, akik az osztályharc göröngyös útját tartjuk a tényleges felszabadulás utjának, nem mulaszthatjuk el, hogy rámutassunk a ma lezajló események hátterére és azok jövőbeni közvetlen hátrányára. Mert tulajdonképpen csak úgy szabhatunk irányvonalat a munkásosztály harci eszközeinek megválasztására. A ma — úgy Olaszországban, mint Görögországban — lejátszódó események azt bizonyítják, hogy igenis az uralkodó osztály, akik a háború előtt uralták a társadalmat, éppen úgy a háború befejezése után is uralni akarják.

Ha mostan már első sorban a spanyol polgárháborút vesszük alapul azt állapíthatjuk meg, hogy a nemrégen lezajlott spanyol polgárháborúval szemben a kapitalista országok szemethunytak és Mussolini-Hitler fasizta tömeggyilkosait igazolták akkor, mikor a népek által megválasztott kormányt hagyták leverni.

A mai helyzet sem különb, olasz földön nem lehet olyan kormányt alakítani, amely kormány tényleges fasizta ellenes és nem szívesen látja tovább az olasz királyi ház uralmat, akik teljes húsz éven keresztül a fasizmust támogatták. A görög kérdés is eppen olyan tisztán igazolja, hogy az angol uralkodó osztálynak egyáltalában nem szándéka azt a nagyon sokat hangozttott demokráciát megvalósítani. A görög kérdéssel foglalkozva, megállapíthatjuk, hogy ténylegesen az angol uralkodó osztálynak nem volna ínyére —• ha Görögországot a népek kormánya uralná.

Angliának most is mint a múltban, főcélja világuralmának további megtartása. És ha nem lehetne továbbra is teljhatalmú ura a tengereknek, bizony megnyirbálná ez közép keleti hatalmát. Nem régen Mr. Churchill felhívást intézett a görög néphez, hogy itt az ideje, hogy a német nácikat kiűzzék, hogy visszanyerhesse a görög nép szabadságát. A németeket ugyan kiűzték, de most az angol uralkodó osztály görög fasiztákat ültetett a kormány élére, hogy aztuán a jövőben ismét Anglia legyen az ur görög földön, a háttérben.

Nem csodálkozunk az angol uralkodó osztály ezen alattomos cselekedetén, csak arra akarunk rámutatni, hogy a munkások bőrén megtollasodott vezér urak, hogy csatlakoztak az angol uralkodó osztály védelmére éppen mostan, amikor a munkásosztálynak jogosan kellene, hogy fellépjen a saját osztálya jövőjének védelmére.

Megint tanulhat a munkásosztály, hogy osztályát nem a megválasztott politikusok képviselik, hanem csak önmagát kell, hogy a munkásosztály képviselje, de nem a kapitalista osztály parlamentjében, hanem kizárólag a munkásosztály érdekeit

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD