Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-15 / 1328. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 one Year .......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Menekülnek a patkányok (gb.) Régi közmondás, amely valószínűleg a tények megfigyelésén alapszik, — hogy a sülyedő hajóról menekülnek a patkányok. Ez a közmondás jutott eszünkbe, amikor a “Der Bund” című svájci újság egyik cikkét láttuk az Office of War Information értesítőjében. Ez a cikk a magyarországi Sztojay rezsim “mérlegét” mutatja be, vagyis azt, hogy mit nyert ezzel az uj kormánnyal Magyarország. “Az oroszok a kárpáti hegyszorosoknál állnak, amerikai gépek tervszerüleg bombázzák tönkre az ipari központokat, a megélhetés mind nehezebb lesz és igy a magyarok harci szelleme, morálja annyira leapadt, hogy azon szerencsés magyar diplomaták, akik semleges területeken tartózkodnak, sietnek hátat fordítani Sztojaynak,” — irta a svájci lap. De ugyanakkor a cikkben megírja ez az újság azt is, hogy a magyar külügy szolgálat tagjai mind a magyar nemesi osztály köréből kerültek ki. Olyan emberek ezek, akiknek nagy részük volt a magyar politika irányításában. Különösen a magasabb rangú diplomaták, mint követek és konzulok, mindig a “beavatottak” körébe tartoztak és mégis Horthy minden eddigi minisz- elnökét hűségesen szolgálták, noha a német kolaborációnak azok is elég megbízható hívei voltak. Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy Sztojayval szemben miért lettek egyszerre olyan finyásak? Miért támogatták a Kál- lay és az előző kormányok azon politikáját, amely Magyarországot ehez a mai borzalmas katasztrófához vezette? Miért hagyták most cserben a magyar kormányt? A felelet semmi szin alatt sem az, hogy erkölcsi felfogásukkal nem fér össze a Sztojay kormány cselekedete. Hiszen nem sokban különböztek ettől az előző kormányok aktivitásai sem. Az állásaik feladását tehát nem a jóizlésükben vagy igazságérzetükben kell keresni, hanem abban az igazságban, amire a fenti közmondás céloz. Ma már a legelvakultabb és legfanatikusabb náci vagy nácibarát is látja, hogy annak a terror rendszernek, amellyel eddig uralkodtak, meg vannak számlálva a napjai. És mint igazi patkányokhoz illik, most már menekülnek a sülyedő hajóról. ilyen, elvetemült, állati bestialitással verjék le a munkásoknak a háború utáni időre esedékes bérmozgalmaik Náci gondolkodás (gb.)A nácik gondolkodás módjára nagyon jellemző az az idézet, amit az Office of War Information ,a Budapesten megjelenő “Nemzeti Újságból” vett ki és amelyet a multheti lapszámunkban közöltünk. A “Nemzeti Újság” panaszkodott, hogy a zsidók mielőtt elhagyták a lakásaikat, amikor kilakoltatták őket, megrongálták a bútoraikat. “Sőt egy zsidó gyáros” — irta az az újság, — “arra a szemtelenségre vetemedett, hogy megrongálta a gyárát, mielőtt öngyilkosságot követett el. így akarta megakadályozni, hogy a gyára az ár janizálók kezeibe kerüljön.” Most Ernie Pyle haditudósító rovatában találunk hasonló gondolkodásra valló értesítést. Pyle beszámol arról, hogy az in- váziós fronton most sok náci hadifoglyot ejtenek. Ezek nagyrésze még mindig arrogáns s még mindig hisz abban, hogy rövidesen fordulni fog a hadiszerencse és a németek elbánnak majd az egész világgal. “Többek között egy m,agasrangu tisztet is elfogtak”, — irta Pyle, — “akinek első kérdése az volt, hogy hol van a tisztiszolgája? Mikor mondották neki, hogy a szolgája már halottabb a besózott halnál is, erőt vett rajta a méreg, de nem a szolga iránti sajnálatból, hanem azért, mert a személyes kényelmének elvesztését látta, amit mérgében igy fejezett ki: ‘Hát ki fogja most már nekem a róka lyukat kiásni?!’ ” Mindkét hir mutatja, hogy ezeken az elvetemült embereken akár a nevelést, akár a fenyítést veszik is igénybe, a fő az, hogy annyira erőt vett a faji felsőbbségi eszme, hogy valóságosan csalásnak tartják, ha a halál megvált egyeseket attól, hogy őket szolgálják. Mostanában sokat vitatkoznak azon, hogy a fasiztákat a nevelés utján kell a demokratikus eszmékhez vezetni. Azonban nagy kérdés, hogy vájjon az olyan gondolkozásu egyéneket, mint amilyeneket ezen két kis hírben láttunk, a neveléssel lehet-e megváltoztatni? Az ilyen emberek részére a fenyíték sokkal megfelelőbb. De az ilyen embereket egyszer és mindenkorra ártalmatlanná kell tenni. MEXIKO A SZINARKISTÁK ELLEN NEW YORK, — Az Allied Labor News jelentése szerint Mexiko állam végre erélyesen lépett fel a szinakristák ellen. Az első intézkedés eltiltotta a Szinakrista Union gyűléseit nyolc államban. Most azonban Manuel Avila Camacho, Mexico elnöke, kiterjesztette ezt a tilalmat az egész országra. A “Tiempo” mexicoi újság azt állítja, hogy a szinarkista mozgalom nem fog megszűnni, hanem földalá megy, vagyis titkos mozgalommá válik. Ez az újság azt állítja, hogy a Szinarkista Union most azt ajánlja tagjainak, hogy szerezzenek be fegyvereket. Salvador Abascal, egy volt szinarkista vezér, azt állítja, hogy a szinarkista mozgalmat George Messersmith, U.S. követ is támogatta. Messersmith azonban nagyon erélyesen tagadta ezt, kijelentvén: Az Egyesült Államok nagykövetsége nem avatkozik bele Mexico belügyeibe. Különben is a szinarkista mozgalom fasizták mozgalma és csak nem támogatjuk azt, ami ellen harcolunk.” (A mexicoi szinarkista mozgalomról egyik előző számunkban terjedelmes beszámolót adtunk. — Szerk.) Gáztámadásra készülnek (gb.) Az “In Fact” heti híradó felhívja az amerikai munkásság figyelmét a “Colorado Spring Evening Telegraph” egy cikkére, amelyben megírják, hogy rendőri közegek gázbomák- kal gyakorlatoznak. A cikk ne*m “leleplezés” gyanánt irta ezt a dolgot, hanem mint egyszerű hirt hozta, hogy Colorado Spring városi rendőrségének a képviselői, továbbá Sam Deals sheriff emberei és a “State Highway Patrol” a gázbombák kezelésére vonatkozó leckéket vett bizonyos Herbert L. Gant, Seattle városban való ügynöktől ,aki a Federal Laboratories cég által készített mérges gázokat árusítja. A cikk szerint “Gant demonstrálta a rendőrtiszteknek a különböző fegyvereket, amelyekkel a gázt használják. Mutatta a pisztolyokat, a töltőtoll mintájút és a “riot gunt”, amelyet zavargó tömegek ellen használnak s a rendőrök megtanulták, hogyan kell a csőcseléket (mobs) visszakergetni a gázfegyverekkel” továbbá hogyan lehet őket megijeszteni úgy, hogy g földre célozunk, ahonnan azonban a lövegek visszapattannak. i Ugyancsak bemutatta Gant a “beteg-gázt”, amely gyönyörű rózsaszínre festi a felhőt, de órákig tartó halálos beteggé tesz mindenkit, akikkel érintkezésbe jön. Hogy a demonstrácó hüebb legyen, a tisztek közül néhá- nyan “a sztrájkolok szerepét játszották”, — irta az Evening Telegraph. Ezzel aztán felvilágosította még azt is, aki nem gondolt volna rá, hogy a rendőrök a mérges gázokat a munkások ellen akarják használni. És amig a mérges gázok használata olyan bűnös és barbár hadviselésre vall, hogy még ebben a borzalmas világháborúban sem merték használni, addig az amerikai tőkések kegyeit hajhászó rendőrközegek már készülődnek arra, hogy ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRi RENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein beliiL
