Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-15 / 1328. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 one Year .......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Menekülnek a patkányok (gb.) Régi közmondás, amely valószínűleg a tények megfi­gyelésén alapszik, — hogy a sülyedő hajóról menekülnek a pat­kányok. Ez a közmondás jutott eszünkbe, amikor a “Der Bund” cí­mű svájci újság egyik cikkét láttuk az Office of War Informa­tion értesítőjében. Ez a cikk a magyarországi Sztojay rezsim “mérlegét” mutatja be, vagyis azt, hogy mit nyert ezzel az uj kormánnyal Magyarország. “Az oroszok a kárpáti hegyszorosok­nál állnak, amerikai gépek tervszerüleg bombázzák tönkre az ipa­ri központokat, a megélhetés mind nehezebb lesz és igy a ma­gyarok harci szelleme, morálja annyira leapadt, hogy azon sze­rencsés magyar diplomaták, akik semleges területeken tartóz­kodnak, sietnek hátat fordítani Sztojaynak,” — irta a svájci lap. De ugyanakkor a cikkben megírja ez az újság azt is, hogy a magyar külügy szolgálat tagjai mind a magyar nemesi osztály köréből kerültek ki. Olyan emberek ezek, akiknek nagy részük volt a magyar politika irányításában. Különösen a magasabb rangú diplomaták, mint követek és konzulok, mindig a “beava­tottak” körébe tartoztak és mégis Horthy minden eddigi minisz- elnökét hűségesen szolgálták, noha a német kolaborációnak azok is elég megbízható hívei voltak. Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy Sztojayval szemben miért lettek egyszerre olyan finyásak? Miért támogatták a Kál- lay és az előző kormányok azon politikáját, amely Magyarorszá­got ehez a mai borzalmas katasztrófához vezette? Miért hagy­ták most cserben a magyar kormányt? A felelet semmi szin alatt sem az, hogy erkölcsi felfogásuk­kal nem fér össze a Sztojay kormány cselekedete. Hiszen nem sokban különböztek ettől az előző kormányok aktivitásai sem. Az állásaik feladását tehát nem a jóizlésükben vagy igazságér­zetükben kell keresni, hanem abban az igazságban, amire a fenti közmondás céloz. Ma már a legelvakultabb és legfanatikusabb náci vagy náci­barát is látja, hogy annak a terror rendszernek, amellyel eddig uralkodtak, meg vannak számlálva a napjai. És mint igazi pat­kányokhoz illik, most már menekülnek a sülyedő hajóról. ilyen, elvetemült, állati bestialitással verjék le a munkásoknak a háború utáni időre esedékes bérmozgalmaik Náci gondolkodás (gb.)A nácik gondolkodás módjára nagyon jellemző az az idézet, amit az Office of War Information ,a Budapesten meg­jelenő “Nemzeti Újságból” vett ki és amelyet a multheti lapszá­munkban közöltünk. A “Nemzeti Újság” panaszkodott, hogy a zsidók mielőtt elhagyták a lakásaikat, amikor kilakoltatták őket, megrongálták a bútoraikat. “Sőt egy zsidó gyáros” — irta az az újság, — “arra a szemtelenségre vetemedett, hogy megrongálta a gyárát, mielőtt öngyilkosságot követett el. így akarta meg­akadályozni, hogy a gyára az ár janizálók kezeibe kerüljön.” Most Ernie Pyle haditudósító rovatában találunk hasonló gondolkodásra valló értesítést. Pyle beszámol arról, hogy az in- váziós fronton most sok náci hadifoglyot ejtenek. Ezek nagyré­sze még mindig arrogáns s még mindig hisz abban, hogy rövide­sen fordulni fog a hadiszerencse és a németek elbánnak majd az egész világgal. “Többek között egy m,agasrangu tisztet is elfogtak”, — irta Pyle, — “akinek első kérdése az volt, hogy hol van a tisztiszol­gája? Mikor mondották neki, hogy a szolgája már halottabb a besózott halnál is, erőt vett rajta a méreg, de nem a szolga irán­ti sajnálatból, hanem azért, mert a személyes kényelmének el­vesztését látta, amit mérgében igy fejezett ki: ‘Hát ki fogja most már nekem a róka lyukat kiásni?!’ ” Mindkét hir mutatja, hogy ezeken az elvetemült embereken akár a nevelést, akár a fenyítést veszik is igénybe, a fő az, hogy annyira erőt vett a faji felsőbbségi eszme, hogy valóságosan csa­lásnak tartják, ha a halál megvált egyeseket attól, hogy őket szolgálják. Mostanában sokat vitatkoznak azon, hogy a fasiztákat a ne­velés utján kell a demokratikus eszmékhez vezetni. Azonban nagy kérdés, hogy vájjon az olyan gondolkozásu egyéneket, mint amilyeneket ezen két kis hírben láttunk, a neveléssel lehet-e megváltoztatni? Az ilyen emberek részére a fenyíték sokkal megfelelőbb. De az ilyen embereket egyszer és mindenkorra ártalmatlanná kell tenni. MEXIKO A SZINARKISTÁK ELLEN NEW YORK, — Az Allied Labor News jelentése szerint Mexiko állam végre erélyesen lépett fel a szinakristák ellen. Az első intézkedés eltiltotta a Szinakrista Union gyűléseit nyolc államban. Most azonban Manuel Avila Camacho, Mexi­co elnöke, kiterjesztette ezt a tilalmat az egész országra. A “Tiempo” mexicoi újság azt állítja, hogy a szinarkista mozgalom nem fog megszűnni, hanem földalá megy, vagyis titkos mozgalommá válik. Ez az újság azt állítja, hogy a Szinarkista Union most azt ajánlja tagjainak, hogy sze­rezzenek be fegyvereket. Salvador Abascal, egy volt szinarkista vezér, azt állítja, hogy a szinarkista mozgalmat George Messersmith, U.S. kö­vet is támogatta. Messersmith azonban nagyon erélyesen ta­gadta ezt, kijelentvén: Az Egyesült Államok nagykövet­sége nem avatkozik bele Mexi­co belügyeibe. Különben is a szinarkista mozgalom fasizták mozgalma és csak nem támo­gatjuk azt, ami ellen harco­lunk.” (A mexicoi szinarkista moz­galomról egyik előző számunk­ban terjedelmes beszámolót ad­tunk. — Szerk.) Gáztámadásra készülnek (gb.) Az “In Fact” heti híradó felhívja az amerikai mun­kásság figyelmét a “Colorado Spring Evening Telegraph” egy cikkére, amelyben megírják, hogy rendőri közegek gázbomák- kal gyakorlatoznak. A cikk ne*m “leleplezés” gyanánt irta ezt a dolgot, hanem mint egyszerű hirt hozta, hogy Colorado Spring városi rendőrsé­gének a képviselői, továbbá Sam Deals sheriff emberei és a “State Highway Patrol” a gázbombák kezelésére vonatkozó lec­kéket vett bizonyos Herbert L. Gant, Seattle városban való ügy­nöktől ,aki a Federal Laboratories cég által készített mérges gá­zokat árusítja. A cikk szerint “Gant demonstrálta a rendőrtisz­teknek a különböző fegyvereket, amelyekkel a gázt használják. Mutatta a pisztolyokat, a töltőtoll mintájút és a “riot gunt”, amelyet zavargó tömegek ellen használnak s a rendőrök megta­nulták, hogyan kell a csőcseléket (mobs) visszakergetni a gáz­fegyverekkel” továbbá hogyan lehet őket megijeszteni úgy, hogy g földre célozunk, ahonnan azonban a lövegek visszapattannak. i Ugyancsak bemutatta Gant a “beteg-gázt”, amely gyönyörű ró­zsaszínre festi a felhőt, de órákig tartó halálos beteggé tesz min­denkit, akikkel érintkezésbe jön. Hogy a demonstrácó hüebb legyen, a tisztek közül néhá- nyan “a sztrájkolok szerepét játszották”, — irta az Evening Te­legraph. Ezzel aztán felvilágosította még azt is, aki nem gon­dolt volna rá, hogy a rendőrök a mérges gázokat a munkások el­len akarják használni. És amig a mérges gázok használata olyan bűnös és barbár hadviselésre vall, hogy még ebben a borzalmas világháborúban sem merték használni, addig az amerikai tőké­sek kegyeit hajhászó rendőrközegek már készülődnek arra, hogy ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­i RENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein beliiL

Next

/
Thumbnails
Contents