Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-09 / 1349. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 9. OLVASÁS KÖZBEN Franco sem kerülheti el sorsát Miközben Franciaország keleti oldalán, egészen Hollandián keresztül az angol csatornáig, a világtörténelem legnagyobb csatáját vívja egy fanatikus, náci ideológiába megőrült nemzet, addig Franciaországtól délnyugatra, egy másik immár az ötödik éve fuldoklik saját vérében, amelyet egy vadállati ösztönnel felruházott alak csapolt meg, ugyanannak a népnek segítségével, amelyiket ezen bűnökért kellene legelőször is a vádlottak padjára ültetni, ha már belefáradt a saját vérének a fogyasztásába. Temetők erdője, Spanyolország, a te órád is közeleg. Vájjon maradt-e erőd, hogy a Vatikán ki tartottját, Pacelli Jenő pápai külügyminiszter, majd XII. Pius pápa kedvencét és megáldottját, papostol, fallan- ge-ostól fölrúgjad? Vájjon maradt-e annyi erőd, hogy kötélre húzd hóhérod Francot a Vatikán szerelmét? Még egyszer szedd össze magad és rúgj a hasába, most az egyszer biztosan belefog pusztulni. Jaj! de félek, hogy fehérre véreztél és nincs erőd megmozdulni sem, pedig 18,000 francia és tízezrei a másik forradalmároknak várják a pillanatot Hendayenél (francia-spanyol határ) hogy segítségedre legyen. Ne érd be csupán a kicsinyes vasúti hidak robbantásával, egyes börtönök politikai foglyainak szabadon eresztésével, hanem egészen nyissad meg a nagy börtönt, egy általános fölkeléssel. Szabadítsd meg Spanyolországot Francotól, a papoktól és a földesuraktól. Spanyol nép! Remeg a hóhérod, De Gaullenak könyörög, hogy oszlassa föl a francia határon levő FFI csapatokat, azokat a csapatokat, akiknek oroszlánrészük van Franciaország fölszabadításában. Azokat a csapatokat, akiknek legalább is tartozik annyival a De Gaulle kormány, mint Franco a náciknak- Valóban igaza van a Frac Tireur újságnak, amidőn ezt írja: “Nem lehet Francia- ország egészen szabad, amig a spanyol nép börtönben van”. Ámbár az emigrációban levő politikai vezéreid még nem egyeztek meg, még duzzognak egymásra a kicsinyes sérelmeik miatt, de már ők is kezdik belátni, hogy megint félre kell tenni az úgynevezett politikai kérdéseket és a nagy harcokban össze kell fogni minden fölszabadulni vágyó spanyol munkásnak, ha Francot, a nagytőkéseket ,a földesurakat és a velük egy húron pendülő katho- likus papokat elakarják kergetni a szenvedő nép nyakáról. Bátor spanyol forradalmárok, Addig cselekedjetek, amig az angol tory kormány Church- hillel az élen, el van foglalva szörnyszülöttével ,a nácikkal, akiknek sok okuk van Francot uralmon tartani, mert erősen érdekelve vannak Spanyolországban. Igaz, az Egyesült Államok kormánya is elismerte Francot, de Amerika dolgozóinak szimpátiája veletek van és kormányunk nincs abban a helyzetben, hogy Francot baj- bajutása esetén sok figyelemre máltassa. Van egy kedvező lehetőségtek is. Szovjet Oroszország támogatása. Egyedüli ország, amelyik nem ismerte el Francot sohasem. Jól tudom, ti is örömmel regisztrájátok a Szovjet győzelmeket. Ez esetben a vén pipás is veletek van. Ha jól tudom Largo Caballero miniszterelnöknek ezen tanácsadó sorokat küldte a forradalom kitörése után: “A spanyol forradalom követi a saját útját, sokban különbözik az orosz forradalom lefolyásától- E?z érthető, társadalmi, történelmi és földrajzi helyzeténél fogva, amelyhez hozzájárultak követelmények is, amelyek különbö- bözők az orosz forradalom követelményeitől. Az is lehetséges .hogy a parlamenten keresztül is (?) eltudjátok érni a célotokat ,ami Oroszországban nem volt lehetséges.” Mondanom sem kell, nem volt igaza a vén pipásnak, de a jóakaratából ez nem von le semmit sem. Egyben mégis különbözött a többi spanyol demokráciát védő vezérektől. Szerinte a Franco fölkelésnél a spanyol nép nem a demokráciát védelmezte, hanem társadalmi forradalomba kezdett. A spanyol nép forradalma nem Franco felkelésénél kezdődött. Ekkor csak a burzsoá köztársaság halálos ítéletét irta alá. Franco uralomra jutásánál nem a spanyol nép forradalma bukott el, az a föld alá került, de a burzsoá köztársaság az meghalt örökre. Azért mondom, hogy meghalt, mert Franco leverése csakis társadalmi forradalommal végződhet- Ezen forradalmat jelzi azon keserű osztályharc, amit a spanyol nép vívott a köztársaságon belül, mig Franco uralomra nem került. Ezt az osztályharcot Franco nem tudta megszüntetni, sőt kiélezte. Spanyolországban többé szó sem lehet másról, mint társadalmi változásról. nulni fog a múltak tapasztalatain ,vagy újabb politikai maszlagokkal lehet tovább a hiszékenység járszallagján vezetni, az idők kérdése. Ha a tapasztalatokkal telitett, lezajlott események, a jelen háború után sem fogják meggyőzni arról, hogy az osztályharc tényleges győzelemmé csak kizárólag az osztályharc megvívása folytán alakulhat, nem is érdemel mást mint rabláncait. Rá kell eszmélni egyszer a munkástömegeknek arra, hogy egy uj társadalmi rendszert csakis u gy lehet megvalósítani és eredményesen fentartani, ha azt előre megszervezzük és előkészítjük a termelő munkásosztályt forradalmi ipari szervezeteiben ezen fontos teendők végrehajtására. Addig, amig a munkás- osztály ezt nem teszi, mindig lefog maradni a tényleges ipari társadalom megvalósításáról. Spenyolok! Elnyomatástok sokkal nagyobb- mint bármelyik országban volt. Ezen okból a kirobbanás is hatalmasabb lesz. Hiszem, hogy hatalmas tisztogatást visztek végbe, még akkor is, ha Anglia reakciós urait az amerikai reakciósokkal együtt a guta üti meg félelmükben. Sorsotok meg van bélyegezve. Egy alternatívátok maradt, vagy kiölnek benneteket egy szálig, vagy ti pusztítjátok el a rothadt fasizta bandát Francostól, papostól és földesurastól. Ahol a “kék” Duna vize sárga, ahol a makrancos folyam nem igen akar megférni medrében, ahol szabályozása óta több ágon folyik; Baja fölött, Baja alatt, ahol a lovastengerész is átkelt huszonöt év előtt, hogy a Dunántúl szegény földműves munkásságát lovak farkához kötözve vonszolja végig Szekszárdi ól-Siófokig, hogy ott aztán tömegsírokat ásasson részükreAhol a vén Dunát sürü erdő borítja ,ahol ezen sorok írója is menedéket talált a Horthy csőcselék elől, ahol a sárnak feneke sincs, a Sárközben, Or- bónál, Bátaszéktől keletre keltek át a folyón az orosz Szovjet csapatok, hogy nyugati irányban haladva, a Mecsek alatt, Pécsről is kiugrasszák a náci hadakat — remélem a magyar úri csatlósokkal együtt — hogy azután nyugati irányban haladva Bécs felé törjenek. Huszonöt év után, keserű emlékek kötnek ezen tájhoz. Ez a táj' szolgáltatott részemre búvóhelyet, részint azért, mert itt volt a demarkációs vonal és -tovább nem menekülhettem, részint meg annyira erdős ez a vidék, a Duna ágai között, hogy nagyszerű búvóhelyet biztosított részemre a részeg Horthy tisztek elől. Itt bujdostam, nagyon sokszor átkelve a Dunán, tapogatózva, kémkedve, hogy miként juthatnék Pécsre anélkül, hogy a szerb csendőrség karmaiba essek, akik rendszerint átszolgáltatták az elfogott politiai foglyokat Horthy kezére. Végre sikerült Pécsre jutnom. Azután is jártam ezt a vidéket, persze Horthy engedek me nélkül, most is ott járok gondolatban és elmerengek a múltak felett. Elmerengek például azok fölött, hogy a pór nép felelőségre vonja-e a gyilkosokat, azokat a gyilkosokat, akik 25 évvel ezelőtt, vadul ölték soraikat Horthy vezetésével? Azokat a vad bestiákat, akik telehányták ember holttesttel a kukoricaföldeket. A jegyzőt, a papot, a szolgabirót, akik elrendelték a részeg gazdag paraszt csőcseléket, hogy “népitélet” formájában ordítsanak feszitsdmeget, amidőn a részeg, megvadult tisztek munkásembereket kötöztek föl az eperfákra a szekszárdi vasút állomás mellett? Nem vagyok naiv, nem várok sokat az agyonsanyargatott és a grófok által letiport Dunántúl népétől. Egyet azonban elvárok, felelősségre vonja azokat a gyilkosokat, akik gáládul rácsaptak 1919-ben, felelősségre vonja Horthyt, Bibét, Héjjast és a többieket. Ez kötelességük, ha elégtételt akarnak szerezni osztályuk részéreÚjból ordítanak a papok, a hazafiak, rémségeket mondanak, a román erőszakoskodásról, lovalják Amerika magyarságát a románok és oroszok ellen. Azonban Dunántúl vidéke nem volt megszállva románok által 1919-ben, mégis a Horthy csőcselékei sokszorosan rondább mészárlást rendeztek a magyar szegénységen, mint a románok tették. Budapest igy is sokat szenvedett Horthyék- tól, pedig fél év után juthattak csak Siófokról be, hátha az első napokat Budapesten töltötték volna. Budapest munkásságát kipusztitották volna. Uj nap kell Magyarország egén. Ez a nap keleti lesz, talán idegenszerü, de minden esetre tisztább és nem lesz tele hazafias bujtogatásokkal. A Szovjet csapatok nemsokára Ausztriába érnek és bizonyosan a “líék” Duna ott is szőkére változik, mint amilyennek én láttam huszonkét évvel ezelőtt, Az sem lesz kizárva, hogy pirosra változik a nácik vérétől, mint ahogy a Volga is pirosra vált Stalingradnál két évvel ezelőtt, . . • tudja Pál . . . MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Néhány sorban értesítem, nem feledkeztem meg az Ipari Szervezkedést szorgalmazó tevékeny Munkástársaimról, sőt szégyenlem, hogy én nem tehetek többet érdekükben. Itt nem akarom kimerítően ismertetni, hogy miért nem hallatok magamról, csak annyit kívánok megemlíteni, hogy lekötöttségem és elfoglaltságom miatt ezen sorok Írásához minden lelki erőmet megfeszítettem, hogy figyelmét felhívjam, hogy a Naptár kiadásához mint minden évben, úgy jelenleg is $5.00-al járulok, valamint üdvözlettel és jókívánságokkal Munkástársaimnak, hogy a jó és hasznos tevékenységüket számos esztendeig végezhessek. John Kozsány Saratoga Springs, N.Y. Nem tudom elhallgatni azt a párbeszédet, amely feleségem és mostoha fiam között folyt le az 1944-es Naptárunk végett. A fiú 18 éves volt (ma a hadseregben van) rosszul beszél magyarul, igy ő angolul, mig az anyja magyarul beszélgetnek. A fiú hazajött a munkából és nagy buzgalommal keres valamit. Anyja: Mit keresel fiam? Fiú: Azt a könyvet, amely itt volt a szekrényen. Anyja: Nagynehezen megérti, de hiszen az magyar könyv volt, a Bérmunkás Naptára. Fiú, Mi a külömbség? Nekem kell. Megmagyarázza, hogy ma ő fogadott valakivel és az igazság bizonyítására kell neki
