Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-15 / 1328. szám

1944. julius 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN A TÖKE ÉS A MUNKA FRONTJA Több alkalommal Írtam e rovatban arról, hogy az amerikai munkáltatók a háború nyújtotta alkalmat a munkások által ed­dig kivívott politikai és gazdasági jogok megnyirbálására, vagy ha sikerülne nekik, akkor a teljes eltörlésére szeretnék kihasz­nálni. Számos esetben mutattam rá, hogy az amerikai iparbárók, az utóbbi időkben harciasakká váltak és a védekezésből táma­dásba mentek át. Erre a tárgyra vonatkozólag Ruben Levin aki­nek írásaiból már máskor is közöltem részleteket, a Machinists’ Journal legutóbbi számában igen értékes cikket irt, melyet itt továbbitok a rovat olvasóinak. •---------------------------------------------­A REAKCIÓSOK MÁSODIK LAPJA Irta: Ruben Levin Az első világháború után az amerikai munkáltatók nagy harcot indítottak a “nyílt műhe­lyek” érdekében, amit az “Ame­rican Plan” névvel álcáztak. Most azonban az amerikai “Tory” (reakciós) munkáltatók még be sem várják a háború be- fejeztét, hanem máris megindí­tották a munkásszervezetek el­leni hadjáratukat. Nagyon sok forrásból gyü- lemlenek az adatok, amelyek bizonyítják, hogy a munkálta­tók összeesküdtek az unionok megcsonkítására, hogy a hábo­rú végével a már meggyöngi- tett szervezeteket teljesen meg­semmisítsék. Ezen adatokat megtaláljuk a “National Labor Relation Bureau”, a “War La­bor Board”, a “La Folette Civil Liberties Committee” és egyéb intézmények okmánytáraiban, így például a National Labor Relation Board jelentése sze­rint a munkáltatók elleni pana­szok száma egyre emelkedik. Ezek azon esetek, amikor a munkások a munkáltatót a Wagner törvények megsértésé­vel vádolják. (Az ily eseteket általában az “unfair labor prac­tices” angol kifejezéssel jelö­lik) . A háború első szakában az ily esetek száma nem növeke­dett, de éppen ellenkezőleg, esést mutatott. Ennek oka az, hogy a legtöbb nagy súllyal biró iparfejedelem nem tudta, hol áll, megijedtek a Hitler gyors terjeszkedésétől s igy a munkások elleni támadások le­tompultak. Most azonban már magukhoz tértek, neki bátorod­het, hogy hónapokig kitarthat­nak a jól és nehéz tüzérséggel tankokkal ellátott nácik ellen. így a látszat az, hogy időt és alkalmat akarnak adni a náciknak, hogy a lázadásra serkentett földalatti mozgal­mat és a partizánokat követő egyéneket a nácik kiirthassák. Mert csak az a vége lehet, amint Dániából jövő hírek bi­zonyítják, hogy kipusztitják őket, leverik a lázadást és mi, akik ismerjük a fasizmus mód­szereit tudjuk mit jelent ez. De az a látszat, hogy a Szö­vetségesek még jobban félnek az ilyen lázadóktól, a földalatti mozgalom híveitől, mint a ná­ciktól ,azért adják meg az időt és alkalmat ezen lázadó ele­mek kipusztitására, akiket a normandi invázió felszínre csalt. tak s teljes erővel a munkás- unionok letöréséhez láttak. Ez­ért emelkedtek a munkáltatók elleni panaszok oly nagy mér­tékben az utóbbi időben. EGYRE TÖBBET AKADÉKOSKODNAK A legutóbbi időkig a legtöbb munkáltató beleegyezett abba, hogy a munkások szavazzanak, vájjon akarnk-e uniont, vagy sem és ha akarnak, akkor me­lyiket választják .Az ilyeneket “consent” (beleegyező) esetek­nek nevezték, mert az érdekelt felek mindegyike beleegyezett a szavazásba. Mostanában azon­ban mindinkább több az oly munkáltató, aki nem adja a be­leegyezését. Az ilyen esetek­ben hosszadalmas és költséges tárgyalásokat tartanak, annak eldöntésére, hogy a munkások­nak a törvény által kijelölt szá­zaléka akarja-e a szavazást. Az ily nyílt kihallgatások sok időt vésznek igénybe és alkalmat adnak a munkáltatónak a mun­kások megfélemlítésére avagy másféle utón való elnémitására. A munkáltatók támadó ka­raktere még jobban látható a War Labor Board ügyeinél, ahol igen sok munkáltató ellenszegül a Board rendeletéinek és hosz- szadalmas bírósági eljárással akarják megakadályozni, hogy a munkások részére kedvező döntések érvényre jussanak. A legtipikusabb ilyen eset volt a Sewell Avery (Montgomery Ward and Co.) ügye. Ez a Se­well Avery, aki annak idején egyik megalapítója és vezetője volt a reakciós “American Li­berty League” egyesületnek, valóságosan kierőszakolta, hogy a chicagói áruházát a kormány lefoglalja és igy mint mártír szerepelhessen. Avery természetesen nem az egyedüli ilyen munkáltató, má­sok is használják ugyanazt a taktikát, aminek a lényege az, hogy azon munkásoknak, akik hajlandók kilépni az unionból, valamilyen kedvezményt adnak. Mikor aztán a szerződés lejár, az ily munkáltatók azt mond­ják, hogy az union már nem képviseli a munkások többségét, tehát nem is újítják meg a szerződést. Ha aztán ily módon j sikerül megszabadulnak az uni- onoktól, akkor visszaveszik a 1 nekik segítő alkalmazottaktól az árulásért adott kedvezménye­ket. A War Labor Board az ilyen eljárást “sztrájkra való provokálásnak” nevezte. MUNKÁBAN A KUTYASZÖVETSÉG De még nyilvánvalóbb bizo­nyítékát láthatjuk annak, hogy a munkáltatók az unionok kiir­tására élesítik fegyvereiket, ha megfigyeljük a War Labor Bo­ard azon tagjainak a működé­sét, akik a munkáltatókat kép­viselik. (A War Labor Board tagjainak egy harmada a mun­káltatókat, egyharmada a mun­kásokat és egyharmada a “kö­zönséget” képviseli, noha az összes tagokat a kormány neve­zi ki.) A War Labor Board működé­sének első időszakában 1,100 esetben adta az úgynevezett “maintenance of membership” döntést. Az ily esetben a mun­kás, aki önkényesen csatlako- zatt az unionhoz, köteles benn maradni abban az unionban, a munkáltatóval kötött szerződés tartamára. Másszóval, ha kilép az unionból, akkor elveszti mun­káját. (Ez azonban még nem a “check off” rendszer, amelynél a tagsági dijakat is a munkál­tató szedi be, illetőleg levonja a fizetésekből.) A munkáltatók kívánságára a törvénybe bevették, hogy a munkások nem kötelesek belép­ni az unionba, sőt, amikor “maintenance of membership” döntést kapnak, akinek az nem tetszik, 15 napon belül kiléphet az unionból. A munkáltatók azt hitték, hogy az ilyen függelék segélyével számos uniont szét­rombolhatnak egyes munkások lekenyerezésével. Ez a tervük azonban teljesen kudarcot mon­dott. Ezért a munkáltatók a passzív ellenállásból most a tényleges támadásba mentek és ilyen állásfoglalásra utasították a War Labor Boardban ülő tag­jaikat. Ezek aztán a Texas ál­lamban működő Humble Oil Company munkásainak ügyénél 3000 szóból álló, dühöngő nyel­ven irt “ellenvéleményt” nyúj­tottak be. És azóta minden esetben igy cselekszenek. A War Labor Board “mun­káltató tagjait” a National As­sociation of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsé- sége) és United States Cham­ber of Commerce (U.S. Keres­kedelmi Kamara) irányítják. Ez a két egyesület egy “tanács­adó bizottságot” nevezett ki, amelynek igazgatója William Frew Long. Ez a William Frew Long a munkásellenes harcok régi ve­teránja. Managere volt a hír­hedt “Associated Industries of Cleveland” munkásellenes egye­sületnek, amely már két évti­zede éles harcot vezet a mun­kásság ellen. A La Folette sze­nátusi bizottságnak egy teljes jelentése foglalkozik ennek az egyesületnek a machinációival. Megállapította a szenátusi bi­zottság, hogy ez az egyesület munkás-kémeket, professzioná­lis sztrájktörőket és terroristá­kat használt a sztrájkok letö­résére. HADÜZENET Long megbízatásának első eredménye volt a Humble ügy­ben kiadott ellenvélemény, mely valóságos hadüzenet a munkás­ság ellen. Nemcsak piszkolódás az unionok ellen, de nyílt beje­lentése, hogy a munkáltatók a “nyílt műhelyekért” fognak küzdeni, mihelyt a harci fron­tokon abbahagyják a lövöldö­zést. A War Labor Board sem­leges tagjai szerint a “mainte- nence of membership” szerző­dés középuton áll a nyílt és a zárt műhely között. A munká­sok sok esetben elfogadták ezt a mérsékelt eredményű szerző­dést még olyan helyeken Is, ahol elég erősek voltak ahoz, hogy kivívják a teljesen “zárt” mű­helyt, de nem akartak a sztrájk fegyverével élni a háborúra va­ló tekintettel. Éppen azért ezen semleges tagok figyelmeztették a mun­káltatókat, hogy ha a “mainte­nance of membership” szerző­déseket megbontják, akkor a munkások is jogosultnak érzik magukat arra, hogy hatályon kívül helyezzék a “nem sztráj­kolunk” fogadalmat és ebben az esetben oly nagy harcok fej­lődnének ki ,amelyek alapjában rendítenék meg a hadi terme­lést. A War Labor Board “mun­kás tagjai” pedig egyenest az­zal vádolják a munkáltatókat képviselő kisebbséget, hogy már most akarják annyira meggyön- giteni az unionokat, hogy a há­ború után könnyű szerrel vé­gezhessenek velük. Az a tény, hogy úgy a szövetségi, mint az egyes államok törvényhozó tes­tületéiben számos munkáselle­nes törvényt hoztak és hogy óriási összegeket költenek mun­kásellenes propagandára, vilá­gosan mutatja, hogy az ameri­kai munkáltatók megindították a munkásmozgalom teljes letö­rését célzó támadásukat. BIOLÓGIAI FELFEDEZÉS A csehek “grape-wine” (tit­kos) hírszolgálata szerint a prágai lakosoknak feltűnt, hogy ma már az összes nácik hosszu- arcuak, az az jellemző aryan típust mutatnak, még a déli ré­szekről jövő, általában kerek ar­cú “sudeten” németek is. Ezen nagyon is feltűnő “biológiai át­alakulás” okait keresve a “szak­értők” rájöttek, hogy ennek okát a legutóbbi hírekben talál­juk meg, miután ezen hírek kö­vetkeztében most az összes ná­cik leeresztett állakkal járnak. MIRE KÉSZÜL HITLER? LONDON, — A “Daily Mail” jelentése szerint számos nagy truck rakomány élelmiszert vit­tek Brechtesgadenba, Hitler erőd kastélyába. A hir szerint az élelem a kastély lakóinak elég lesz egy évre. A “Daily Mail” azt kérdezi, hogy talán Hitler és közvetlen környezete oda akarnak elzárkózni az utol­só ostromra? A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 2.00 özv. Farkas Imréné, Akron 2.00 ifj. Farkas Pétemé, Akron 2.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 4.00 Kern Péterné, Akron ....... 2.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 2.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00 —(gb) ROVATA----------

Next

/
Thumbnails
Contents