Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-15 / 1328. szám
1944. julius 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN A TÖKE ÉS A MUNKA FRONTJA Több alkalommal Írtam e rovatban arról, hogy az amerikai munkáltatók a háború nyújtotta alkalmat a munkások által eddig kivívott politikai és gazdasági jogok megnyirbálására, vagy ha sikerülne nekik, akkor a teljes eltörlésére szeretnék kihasználni. Számos esetben mutattam rá, hogy az amerikai iparbárók, az utóbbi időkben harciasakká váltak és a védekezésből támadásba mentek át. Erre a tárgyra vonatkozólag Ruben Levin akinek írásaiból már máskor is közöltem részleteket, a Machinists’ Journal legutóbbi számában igen értékes cikket irt, melyet itt továbbitok a rovat olvasóinak. •---------------------------------------------A REAKCIÓSOK MÁSODIK LAPJA Irta: Ruben Levin Az első világháború után az amerikai munkáltatók nagy harcot indítottak a “nyílt műhelyek” érdekében, amit az “American Plan” névvel álcáztak. Most azonban az amerikai “Tory” (reakciós) munkáltatók még be sem várják a háború be- fejeztét, hanem máris megindították a munkásszervezetek elleni hadjáratukat. Nagyon sok forrásból gyü- lemlenek az adatok, amelyek bizonyítják, hogy a munkáltatók összeesküdtek az unionok megcsonkítására, hogy a háború végével a már meggyöngi- tett szervezeteket teljesen megsemmisítsék. Ezen adatokat megtaláljuk a “National Labor Relation Bureau”, a “War Labor Board”, a “La Folette Civil Liberties Committee” és egyéb intézmények okmánytáraiban, így például a National Labor Relation Board jelentése szerint a munkáltatók elleni panaszok száma egyre emelkedik. Ezek azon esetek, amikor a munkások a munkáltatót a Wagner törvények megsértésével vádolják. (Az ily eseteket általában az “unfair labor practices” angol kifejezéssel jelölik) . A háború első szakában az ily esetek száma nem növekedett, de éppen ellenkezőleg, esést mutatott. Ennek oka az, hogy a legtöbb nagy súllyal biró iparfejedelem nem tudta, hol áll, megijedtek a Hitler gyors terjeszkedésétől s igy a munkások elleni támadások letompultak. Most azonban már magukhoz tértek, neki bátorodhet, hogy hónapokig kitarthatnak a jól és nehéz tüzérséggel tankokkal ellátott nácik ellen. így a látszat az, hogy időt és alkalmat akarnak adni a náciknak, hogy a lázadásra serkentett földalatti mozgalmat és a partizánokat követő egyéneket a nácik kiirthassák. Mert csak az a vége lehet, amint Dániából jövő hírek bizonyítják, hogy kipusztitják őket, leverik a lázadást és mi, akik ismerjük a fasizmus módszereit tudjuk mit jelent ez. De az a látszat, hogy a Szövetségesek még jobban félnek az ilyen lázadóktól, a földalatti mozgalom híveitől, mint a náciktól ,azért adják meg az időt és alkalmat ezen lázadó elemek kipusztitására, akiket a normandi invázió felszínre csalt. tak s teljes erővel a munkás- unionok letöréséhez láttak. Ezért emelkedtek a munkáltatók elleni panaszok oly nagy mértékben az utóbbi időben. EGYRE TÖBBET AKADÉKOSKODNAK A legutóbbi időkig a legtöbb munkáltató beleegyezett abba, hogy a munkások szavazzanak, vájjon akarnk-e uniont, vagy sem és ha akarnak, akkor melyiket választják .Az ilyeneket “consent” (beleegyező) eseteknek nevezték, mert az érdekelt felek mindegyike beleegyezett a szavazásba. Mostanában azonban mindinkább több az oly munkáltató, aki nem adja a beleegyezését. Az ilyen esetekben hosszadalmas és költséges tárgyalásokat tartanak, annak eldöntésére, hogy a munkásoknak a törvény által kijelölt százaléka akarja-e a szavazást. Az ily nyílt kihallgatások sok időt vésznek igénybe és alkalmat adnak a munkáltatónak a munkások megfélemlítésére avagy másféle utón való elnémitására. A munkáltatók támadó karaktere még jobban látható a War Labor Board ügyeinél, ahol igen sok munkáltató ellenszegül a Board rendeletéinek és hosz- szadalmas bírósági eljárással akarják megakadályozni, hogy a munkások részére kedvező döntések érvényre jussanak. A legtipikusabb ilyen eset volt a Sewell Avery (Montgomery Ward and Co.) ügye. Ez a Sewell Avery, aki annak idején egyik megalapítója és vezetője volt a reakciós “American Liberty League” egyesületnek, valóságosan kierőszakolta, hogy a chicagói áruházát a kormány lefoglalja és igy mint mártír szerepelhessen. Avery természetesen nem az egyedüli ilyen munkáltató, mások is használják ugyanazt a taktikát, aminek a lényege az, hogy azon munkásoknak, akik hajlandók kilépni az unionból, valamilyen kedvezményt adnak. Mikor aztán a szerződés lejár, az ily munkáltatók azt mondják, hogy az union már nem képviseli a munkások többségét, tehát nem is újítják meg a szerződést. Ha aztán ily módon j sikerül megszabadulnak az uni- onoktól, akkor visszaveszik a 1 nekik segítő alkalmazottaktól az árulásért adott kedvezményeket. A War Labor Board az ilyen eljárást “sztrájkra való provokálásnak” nevezte. MUNKÁBAN A KUTYASZÖVETSÉG De még nyilvánvalóbb bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a munkáltatók az unionok kiirtására élesítik fegyvereiket, ha megfigyeljük a War Labor Board azon tagjainak a működését, akik a munkáltatókat képviselik. (A War Labor Board tagjainak egy harmada a munkáltatókat, egyharmada a munkásokat és egyharmada a “közönséget” képviseli, noha az összes tagokat a kormány nevezi ki.) A War Labor Board működésének első időszakában 1,100 esetben adta az úgynevezett “maintenance of membership” döntést. Az ily esetben a munkás, aki önkényesen csatlako- zatt az unionhoz, köteles benn maradni abban az unionban, a munkáltatóval kötött szerződés tartamára. Másszóval, ha kilép az unionból, akkor elveszti munkáját. (Ez azonban még nem a “check off” rendszer, amelynél a tagsági dijakat is a munkáltató szedi be, illetőleg levonja a fizetésekből.) A munkáltatók kívánságára a törvénybe bevették, hogy a munkások nem kötelesek belépni az unionba, sőt, amikor “maintenance of membership” döntést kapnak, akinek az nem tetszik, 15 napon belül kiléphet az unionból. A munkáltatók azt hitték, hogy az ilyen függelék segélyével számos uniont szétrombolhatnak egyes munkások lekenyerezésével. Ez a tervük azonban teljesen kudarcot mondott. Ezért a munkáltatók a passzív ellenállásból most a tényleges támadásba mentek és ilyen állásfoglalásra utasították a War Labor Boardban ülő tagjaikat. Ezek aztán a Texas államban működő Humble Oil Company munkásainak ügyénél 3000 szóból álló, dühöngő nyelven irt “ellenvéleményt” nyújtottak be. És azóta minden esetben igy cselekszenek. A War Labor Board “munkáltató tagjait” a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsé- sége) és United States Chamber of Commerce (U.S. Kereskedelmi Kamara) irányítják. Ez a két egyesület egy “tanácsadó bizottságot” nevezett ki, amelynek igazgatója William Frew Long. Ez a William Frew Long a munkásellenes harcok régi veteránja. Managere volt a hírhedt “Associated Industries of Cleveland” munkásellenes egyesületnek, amely már két évtizede éles harcot vezet a munkásság ellen. A La Folette szenátusi bizottságnak egy teljes jelentése foglalkozik ennek az egyesületnek a machinációival. Megállapította a szenátusi bizottság, hogy ez az egyesület munkás-kémeket, professzionális sztrájktörőket és terroristákat használt a sztrájkok letörésére. HADÜZENET Long megbízatásának első eredménye volt a Humble ügyben kiadott ellenvélemény, mely valóságos hadüzenet a munkásság ellen. Nemcsak piszkolódás az unionok ellen, de nyílt bejelentése, hogy a munkáltatók a “nyílt műhelyekért” fognak küzdeni, mihelyt a harci frontokon abbahagyják a lövöldözést. A War Labor Board semleges tagjai szerint a “mainte- nence of membership” szerződés középuton áll a nyílt és a zárt műhely között. A munkások sok esetben elfogadták ezt a mérsékelt eredményű szerződést még olyan helyeken Is, ahol elég erősek voltak ahoz, hogy kivívják a teljesen “zárt” műhelyt, de nem akartak a sztrájk fegyverével élni a háborúra való tekintettel. Éppen azért ezen semleges tagok figyelmeztették a munkáltatókat, hogy ha a “maintenance of membership” szerződéseket megbontják, akkor a munkások is jogosultnak érzik magukat arra, hogy hatályon kívül helyezzék a “nem sztrájkolunk” fogadalmat és ebben az esetben oly nagy harcok fejlődnének ki ,amelyek alapjában rendítenék meg a hadi termelést. A War Labor Board “munkás tagjai” pedig egyenest azzal vádolják a munkáltatókat képviselő kisebbséget, hogy már most akarják annyira meggyön- giteni az unionokat, hogy a háború után könnyű szerrel végezhessenek velük. Az a tény, hogy úgy a szövetségi, mint az egyes államok törvényhozó testületéiben számos munkásellenes törvényt hoztak és hogy óriási összegeket költenek munkásellenes propagandára, világosan mutatja, hogy az amerikai munkáltatók megindították a munkásmozgalom teljes letörését célzó támadásukat. BIOLÓGIAI FELFEDEZÉS A csehek “grape-wine” (titkos) hírszolgálata szerint a prágai lakosoknak feltűnt, hogy ma már az összes nácik hosszu- arcuak, az az jellemző aryan típust mutatnak, még a déli részekről jövő, általában kerek arcú “sudeten” németek is. Ezen nagyon is feltűnő “biológiai átalakulás” okait keresve a “szakértők” rájöttek, hogy ennek okát a legutóbbi hírekben találjuk meg, miután ezen hírek következtében most az összes nácik leeresztett állakkal járnak. MIRE KÉSZÜL HITLER? LONDON, — A “Daily Mail” jelentése szerint számos nagy truck rakomány élelmiszert vittek Brechtesgadenba, Hitler erőd kastélyába. A hir szerint az élelem a kastély lakóinak elég lesz egy évre. A “Daily Mail” azt kérdezi, hogy talán Hitler és közvetlen környezete oda akarnak elzárkózni az utolsó ostromra? A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 2.00 özv. Farkas Imréné, Akron 2.00 ifj. Farkas Pétemé, Akron 2.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 4.00 Kern Péterné, Akron ....... 2.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 2.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00 —(gb) ROVATA----------
