Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-25 / 1347. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 25. DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF Az élő szervezet a szervezetlen statikus anyagi szerkezetek ellentétének minőségileg változott dinamikus egyensúlyi szerkezete összefüggése.” Biológiai lét dinamikus egyensúlya az anorganikus (élettelen- lét statikus egyensúlyával szemben a fejlődés minőségi ugrását jelenti. Az anorganikus lét ugrását az organikus formába ma még a tudomány nem tudja mesterségesen végrehajtani. Megoldása azonban napjaink problémája és ez az eredmény majd a legmetafizikusabban gondolkozó természettudósok fejébe is beleveri a dialektikát. Az élettelen létezési formából az élő szervezet kialakulása igen hosszú, többszázmillió éves folyamat eredménye. Az élettelen létezési forma dialektikus mozgásából a hosszú folyamat dacára is az organikus szervezet, mint magasabbrendü létezési forma ugrásszerűen alakult ki. Az élettelen világban az anyagnak egy bizonyos formáról más formára való átmenete igen gyakran, de mindig ugrásszerűen történik. A dialektikus mozgás fontos törvénye az anyag ugrása egyik formából a másikba. “Bármilyen lassan történik is az átmenet az egyik mozgási formából a másikba, az mindig ugrás s döntő fordulat s még inkább a közönséges kémiai akcióról a fehérje vegyi hatásaira való dálkozott, hogy nem hallja a borzasztó horkolását s jobban megnézte a divánt. ' — Vagy úgy! Nagy elégtételt érzett, hogy nemcsak egyedül virraszt. Képzeletében kint látta a boldogtalan Pétert a kutyafejfüves homokpusztán, amint éppen számba veszi a birkát s indítja, tereli errébb a nyájat. Milyen álmos lehet! Bizonyos, hogy leragad a szeme, de az nem baj, azért elvégzi a dolgát. Micsoda komikus látvány most ez a Péter az ő kajla bajuszával, pislogó szemével, hadaró káromkodásával. Az írnok kényszerült virrasztásának a hite valósággal megnyugtatja, kibékíti az inspektort a sorssal. Hát mégis van valaki, aki vele együtt szenved és gyötrődik! akinek a baja ikertestvére az ő bajának! A nyomorúság közösségének ez a különös önző érzete egészen átmelegiti didergő tagjait s szinte kellemes bizsergést támaszt ereiben. Kívánni kezdi azt a gyönyört, amit az írnoktól elrabolt; lehunyja a szemét s csakugyan, mintha elál- mosodnék végre az által, hogy ime, most az a másik nyög az ő megszokott szenvedése alatt. Az üldözött Péter pedig éppen akkor fordult másik oldalára a pokrócán. átmenetnél, amelyet életnek nevezünk. Az élet területén az ugrások mindig ritkábbak és észrevehetetlenebbek.” Az organikus lét, mint az anyagi létezés magasabbrendü formája, lényegileg ugyanazokból az anyagi elemekből áll, mint az alacsonyabbrendü anorganikus lét. Az anyagi elemek összefüggésének speciális és bonyolultabb formája az, ami a biológiai létet az anorganikus lét fölé emeli. Az anyagi elemek összefüggésének ez a speciális és bonyolultabb formája uj létezési formát, a biológiai létezést eredményezi. A forma azonban átmegy tartalomba és a biológiai lét, mint létezési forma, megváltoztatja magát az egész biológiai létet is. A biológiai lét igy gyökeresen (minőségileg) más lesz, mint az anorganikus, élettelen lét, dacára, hogy ugyanazokból az anyagi elemekből áll. Az organikus lét, az anorganikus léttel, szemben, mint más, magasabbrendü lét oly tulajdonságokat tartalmaz, amelyek az anorganikus létben nem találhatók, nemcsak mássá teszik az organikus létet, hanem megváltoztatják fejlődésének törvényszerűségeit is. így a biológiai lét dialektikája már egészen más módon nyilvánul meg, mint az anorganikus világé. Azon tulajdonságok közül, amelyek a biológiai létet megkülönböztetik az anorganikus léttől, legfontosabb az anyagcsere. Az anyagcserével az élő szervezet anyagi állományát állandóan megújítja, fölfrissiti. E folyamatban az élő szervezet élettelen anyagi környezetéből felszív oly anyagokat, melyek a további létezéséhez föltétien szükségesek. Ez anyagokból kiválasztja (disszimilálja) a számára használhatókat s azután ezeket szerves részeivé alakítja át (asszimilálja), mig a használhatatlan, vagy elhasznált anyagokat szervezetéből eltávolítja. Az anyagcsere következtében megindul az élő szervezet növekedése és növekedésének egy bizonyos pontján pedig szaporodásra lesz képes. Az élő szervezet legkisebb egysége moleltulája, a sejt. Az egysejtű lények, az úgynevezett amőbák, amelyek növekedésük bizonyos pontján egyszerű kettéválással szaporodnak, a biológiai létezési forma minden fontosabb tulajdonságával rendelkeznek. Mindezekhez hozzá kell vennünk az érzéklést is, mint a biológiai lét speciális fontosságú tuljadonságát és beláthatjuk, mennyire nem lehet azonos az élő szervezet dialektikus mozgásával, — noha anyagi elemei ugyanazok. Az anorganikus lét az organikus lét alapja. E létezési alap törvényszerűségeit a biológiai lét meghaladott állapotban magában foglalja s igy vele együtt mozog saját létezési formájának tagadása — a társadalmi lét felé. (Folytatjuk) A LEGMÉLYEBB LYUK Legmélyebben a föld méhé- ben, Fort Stockton, Texas államban fúrtak le olajért. 15.268 láb mélységre. Ez eddig a legmélyebb távolság ahová gépezettel behatoltak. A lyuk átmérője 20 inch, a tetején és kiseb- bedik, az alján csak 8 inch. A munka több mint egy évet vett igénybe. A tudósok nagyon sokat tanultak ezen munkán, mivel az ilyen mélységben már a hőmérő 235—250 fokon van és ' a csöveket is tüzmentes anyaggal és cementtel kellett bevonni. A légnyomás ezen mélységben már 2.800 font négyszög inchenként. Elképzelhetjük, hogy menynyi különböző földrétegeken keresztül kellett törni, köztük sok kőszikla rétegen, hogy ezt a mélységet elérjék. Ugyan csak ezzel azt is bizonyították, hogy még meglehet, hogy ezen nagy mélységben sokkal több olaj mezőket lehet lesz találni. Szerkesztői üzenetek Többeknek: Minden újság ol- I vasói között akadnak olyanok, akik megpróbálkoznak a versírással és az ily próbálkozások eredményeit beküldik a szerkesztőnek. A szerkesztők legtöbbször valamilyen udvarias, de rövid üzenetben megírják, hogy a vers nem üti meg a mértéket, máskor viszont keményebb szavakkal igyekszik megértetni az illetőkkel, hogy ne vesztegessék idejüket a versfaragásra. Az amerikai magyar lapokban, ahol a versiró esetleg előfizetőket szerezhet, vagy “adományt” küldhet a lapnak, sokszor leközlik az ily kezdetleges dolgokat. Mi a versekkel kísérletező munkástársaknak se a kigúnyolását, se a felbátoritását nem tartjuk helyesnek. Szeretnénk azonban nekik itt megmagyarázni, hogy a versíráshoz különös született tehetség kell. A versírás nem mesterség, amelyet el lehet sajátítani. Hiába rímelnek a sorok, hiába találjuk meg azokban a versmértékeket, mégsem nevezhetők azok versnek, csak valami kezdetleges irásmünek. Gyakran van bennük olyan gondolat, amit ha az illetők prózában-értelmesen kísérelnének meg elmond- dani, akkor közölhető cikket írnának. A vers kötött formája következtében azonban még az alapgondolatot is zavarossá teszik s az irásmü nem jó versnek, ellenben rossz prózának is. Az igazi verset a bennük fel- . tárt alapgondolaton kívül a szép kifejezések, a dallamosság, az érzés, erő, stb. stb. jellemzik. Ezek azon dolgok, amiknek létrehozására a legtöbb ember képtelen. Viszont ezeknek hiányát már az átlagos olvasó is megérzi és méltán ütközik meg, ha a lapjában ilyen kezdetleges vers-kisérletet talál. Az olyan lapnál, mint a Bérmunkás, ahol a szerkesztőség és a lap olvasói között sokkal bensőbb viszony áll fenn, mint a kereskedelmi lapoknál, az ily versek kellemetlen helyzetbe hozzák a szerkesztőt, mert attól tarthat, hogy a versirók megharagszanak, ha csak úgy egyszerűen megüzenjük, hogy a vers nem üti meg a mértéket. Azonban éppen a bensőbb baráti viszony késztet arra, hogy kérjük őket, hagyjanak fel az ily meddő kísérletezéssel. Ahelyett próbáljanak inkább prózában írni. Hiszen arra van elég téma, különösen a munkaviszonyaikkal kapcsolatban. Úgy véljük, hogy á verskisér- letezők mindegyike kevés gyakorlat után képes lenne egy- egy érdekes értesítést küldeni lapunk számára, amelyekkel nemcsak osztálytársaiknak, hanem önmaguknak is hasznára lennének. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL;’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. a "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ I Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W
