Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-25 / 1347. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 • " VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 NOV. 25 NUMBER 1347 SZÁM Éhbérek mellett robotol tizenegy millió bérmunkás (f.) A nagy világesemények közepette csaknem a feledés homályába merülnek azok az események, melyek tomboló robajjal marsolnak a munka frontján. Itt is ott is szrtájk, munkabérelemlés követelése, a hadi milliók harácsolása közben, munkásmilliók éhbérérek- ért robotoltatása. A hírhedt “Little Steel Formulával” úgyszólván jobbágysági rabszolgaságba űzték az amerikai munkásságnak számottevő részét. Megalkották a tömegek féken- tartására a sztrájkellenes törvényt, amit gyakorlatban csak azért nem érvényesítenek, mert ezer és ezer munkást kellene a börtönbe dugni a sztrájk tilalom megsértése miatt. A kormány nem is vonta kétségbe, hogy alapos ok van, a szükségleti cikkek emelkedése miatt a munkabérek emelésére. Nagylelkűen egy speciális bizottságot neveztek ki a helyzet megvizsgálására. Ez a bizottság különféle albizottságokra beosztva hónapok óta vizsgál- gatja a helyzetet és állítólag már a választások előtt elkészült a jelentésével, amivel azonban várni kellett, nehogy választási ütőkártyának bélyegezzék az egészet. Most aztán megkezdték újból a kihallgatásokat ebben az ügyben és most már remény van rá, hogy még a jövő választások előtt mégis csak lesz cselekvés is ezen téren és a 40-50 centes éhbérekért robotoló milliók talán fognak kapni még néhány kis morzsát a mérhetetlen háborús profitból. A bizottság előtt megjelent Emil Rieve a Textile Workers Union elnöke és adatokkal bizonyította, hogy 11 millió bérmunkás dolgozik minimum alatti bérekért, olyannyira, hogy a létfentartás legelemibb szükségleteit nélkülözik. Thelma Douglas new yorki mosodai munkás, azon nehézségekről beszélt, amikkel egy olyan városban mint New York kell megbirkózni az 56 centes órabérek mellett. Nemcsak, hogy húst nem ehetnek ' ilyen bérek mellett, hanem sok esetben még tejre sem jut a gyerekeik részére. Pepper szenátor a 65 centes minimum órabérek mellett beszélt, de a mi jó amerikai hazafias kapitalista uraink, akik milliókat zsarolnak a háborús profiton, még hallani se akarnak ilyen hatalmas összegű béremelésről. Pedig a speciális bizottság jelentése szerint is (akik nem vették figyelembe a munkásszervezetek által kiküldött bizottság jelentését, akik 44 százalékos áremelkedést bizonyítanak) 30 százalékos áremelkedés van, igy hát világos, hogy legalább olyan arányú béremelkedésben kellene azonnal részesíteni az éhbérek mellett dolgozó munkásmilliókat. Ez a béremelés évente mintegy öt és fél millió dollár összegig menne fel. De sokkal könnyebben megy öt billiót megszavaztatni a háborús költségekre, mint ezt az öt milliót kivenni a tőkés urak zsebéből, hogy a munkások legalább egy jottányival jobb életmódban éljenek. így működik a demokrácia a háború kellős közepette, igy most elképzelhetjük, hogy hogyan fog ez kinézni a háború befejezése után. A munkásságnak tehát nincs mit remélni a háború győzelmes befejezésétől mást, mint még elkeseredettebb bérharcok folytatását az életstandardjuk emelésére. Ezért volt fontos a náci-fasizta diktatúrák minden áron való letörésére, hogy a munkásosztály alkalmat nyerjen eme történelmi hivatásának a folytatására. és győzelmes befejezésére. A munkásosztály nem bizhatja sorsának intézését a politikai kormányzatokra, melyek még ha jó akaratuak lennének is elposványosodnak a bürokratizmus serpenyőjében. ' A fenti példa is mutatja, hogy ameddig a kapitalista osztály saját jószántából néhány morzsát ad, a munkásmilliók csaknem éhenhalhatnak. Nincs mit tétovázni, a munkás millióknak sürgősen szervezkedni kell, olyan ipari szervezetben, mely a “direkt akció” fegyverével rögtöni eredményeket tud kicsikarni a kapzsi kapitalista osztálytól. És ilyen szervezet csak egy van az egész világon és ez az IWW. Nem lehet lesz mindig a zöld asztal nyakate- kert utjain a munkás követelések alamizsna szerű megoldására várakozni. A munkásosztály szervezett erejével elemébe lépve, saját sorsát intézheti, még pedig “add meg uram isten de mindjárt” módszerével. IWW Műhelyek Hírei A War Labor Boád az utóbbi időben két olyan ipartelep munkaviszonyaival foglalkozott, amely telepek munkásai az Industrial Workers of the World szervezetben tömörültek. Az egyike ezen telepeknek a clevelandi American Stove Company, ahol a munkások a vakáció ügyével voltak elégedetlenek és újabb engedményeket követeltek. Hosszas tárgyalások után a War Labor Board a munkások javára döntött és a jelenlegi egyezség főbb pontjai a következők: Egy heti fizetett vakációt kap minden munkás, aki egy éve vagy annál régebben dolgozik ennél a cégnél. Két heti vakációra jogosult mindenki öt évi munka után. Heti fizetés alatt a munkás átlagos fizetését értik 40 vagy 48 óra alatt, aszerint, hogy mennyi órát dolgoztak a szóbanforgó évben. A kezdő munkások 9 hónap eltöltése után jogosultak az egyévi munka után járó vakációra. Számítva a háború utáni esetleges letevésekre, a munkások kivívták, hogy az elbocsáj- tott munkás megkapja az általa már kidolgozott időre eső vakáció kedvezményt, illetőleg az annak megfelelő összeget. Letevés esetén pedig a dolgozott időket összeadják, tekintet nélkül az évre, amelyben munkát teljesítették s az igy összegezett idő értelmében kapják a vakációs kedvezményt. Érdekes felemiltésre, hogy ezen tárgyalásoknál áz union előnyösebb vakáció feltételek követelését többek között azzal is indokolta ,hogy a gyárban nem jó a ventilláció és igy a munkásoknak szükségük van a szabadságra. A cég erre azzal válaszolt, hogy a munkából kimaradók után járó tisztviselő jelentése szerint a munkások házaiban még rosszabb ventil- lációt talált. Erre aztán az union azt mondotta, hogy annál is inkább szükséges, hogy a munkások bizonyos időt a szabadban töltsenek, mert nem az ő hibájuk, hogy olyan szegény lakásokban kell lakniok. A helyi War Labor Board másik döntése a Federal Aircraft gyár munkásainak szólt, ahol a munkáltató kérte a végzést bizonyos kérdésekben. Ez a végzés a munkásokra nézve kedvezőtlen, mert két csoport munkásnál az órabért 1 dollár 35 centről, 1 dollár 30 centre szállítja le, hivatkozván arra, hogy még igy is ez a legmagasabb órabér ebben az iparban. Ugyancsak úgy döntött a War Labor Board, hogy a bizottsági tagoknak nem jár fizetés azon időért, amig a munkáltatókkal tárgyalnak. A szervezet természetesen megfellebbezte ezt a kedvezőtlen döntést. A War Labor Board látván a munkások összetartását és harcikészségét úgy döntött, hogy egyenlőre marad minden a régi módon, amig az országos War Labor Boardtól döntés nem érkezik ebben az ügyben. TÍZÉVES ÉVFORDULÓ A Draper gyár munkásainak ünnepélye. A clevelandi Draper hordógyár munkásai november 22-én tét nélkül az évre, amelyben a Thanksigiving előestélyén méltó keretek között megünnepelték a gyár élettörténetének legfontosabb eseményét, a munkásoknak az Industrial Workers of the World szervezethez való csatlakozását, illetőleg ezen esemény tiz éves évfordulóját. A lengyel reakció bukása (Vi.) Matuszeszki a lengyel fasizta vezér vezetése alatt csoportosított ultra hazafias szervezet, mely nem csak, hogy nem akart egy négyszögmétert sem feladni a lengyel területekből, hanem még kiakarta azokat nagyban terjeszteni még kelet felé is, most a kis Lengyelországban is nagy vereséget szenvedett. Ugyanis a mostani választásokon, a reakciós lengyelek is felállítottak olyan jelölteket, akik velük nagyon is együtt- éreztek, remélve, hogy a többséget a papokon, templomokon keresztül meg fogják nyerni. KNAPP, néven ismert reakciós banda jelöltje Hamtramck-ben John Sosnowski volt, akinek a reakciós amerikaiak is nagyban segítettek a nagy Lengyel- ország beigérgetésével. Sosnowski tele szájjal köpködött a Szovjetek ellen és mindazok ellen, akik megakartak azokkal egyezni. Ezzel szemben a demokrata ticketen egy régebbi képviselő, George Sadowski lett nagy többséggel beválasztva, aki a Szovjetekkel való együtt-
