Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-18 / 1346. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944 november 18. OLVASÁS KÖZBEN • ___________________________ _____ Franciaország és a társadalmi fejlődés Az utolsó két század Francia- (, országa, rányomta bélyegét Európára. Társadalmi haladás / i szempontjából, egyik európai ország sem bírta kikerülni a francia hatást. A napóleoni törvényeket még a legreakció- sabb országok is, mint Magyar- ország befogadták. Lenin, a párisi kommun tanulmányozása folytán dolgozta ki a Szovjet rendszer megalapozását. Bár munkásmozgalmi szempontból a múlt század végétől egész 1933-ig, Németországtól szoktuk várni, hogy utat mutat a társadalmi haladás terén, de tévedtünk. Ugylátszik, amint a jelek mutatják itt is Francia- ország veszi át a szerepet, mert ami most a közel jövőben történni fog Franciaországban, nyomós hatással lesz nemcsak Németországra, de a többi európai országokra is. A jelenben egyedüli ország, ahol a haladást képviselő elemeknek nagy esehetőségük van a győzelemre. A francia nép tisztában van vele, ezért nem is egykönnyen lehet őket félretolni a szövetséges katonai hatóságoknak. Nem is támaszkodnak a militarista erők támogatására egészen mint más országokban van ,hanem a forradalmi erők megmozdulásán építenek tovább. A francia vélemény, vagy mondhatnám világfelfogás összeegyeztethető az átlagos forradalmi felfogással, ezért nézi a mi hadvezetőségünk oly gyanús szemmel azt, ami Franciaországban végbemegy. Ezek a dinamikus forradalmi erők mozgatják a jelenben Franciaországot. A hadvezetőségünk tudta ezeket, azért volt minden akadály gördítve De Gaulle útjába. Dacára, hogy De Gaulle maga kijlenetette korábban, hogy egy jobb társadalmi rendszert kíván építeni, mégis sok nehézségei vannak a baloldali elemekkel, különösen a kommunista párttal. De Gaulle sohasem volt eszköze a szövetségeseknek, a nép szeretetét éppen azért vívta ki, mert midőn Dar- lan, Weygand és Giraud a mi hadvezetőségünk kegyét keresték és nyerték is meg, addig De Gaulle a földalatti mozgalmak támogatására törekedett. Ezen támogatást nem is vesztheti el, hacsak politikai öngyilkosságot nem követ el. Van-e erre kilátás? Hogy a kérdés magyarázatot nyerjen, tisztába kell lennünk a francia földalatti mozgalmak ellenállási természetével. A földalatti mozgalmak nemcsak az elnyomó külföldi hódítók ellen küzdenek, de egyúttal a harmadik köztársaságból fön- maradt gazdasági és politikai gonoszságok ellen is, mint a centralizált parlamentárizmus adminisztrációja és a monopo- lisztikus kapitalizmus. Nem olyan könnyen lehet ezen erőket félretolni, vagy leszerelni, mint ahogy némelyek gondolják és meg van a garancia arra is, hogy forradalmi követeléseiket meg is tartják, különösen ilyen nagy politikai bizonytalanságban, amelyben vannak. Különösen kiérteni a Nemzeti Fölszabadulási Mozgalomnak érzelmeit és ellenállását Paskal Copean beszédéből, amit egy gyűlésen mondott el, hogy: “Nekünk nincs biztosítékunk arra, hogy népünk akaratát respektálni fogják. Ezért folytatni is fogjuk az ellenállási mozgalmunkat.” Az ellenállási tanács ugyha- tározott, hogy nem fog fölosz- lani, bár nincs De Gaulle ellen sem. De minden tekintetben gyanúval fogad és kritikával illet minden kormány intézkedést. A kormány közelmúlt rendeletét, hogy a hazafias gárda oszoljon föl, leghevesebb kritikával illette a Tanács, mert nem közölték vele előre az eljárást, bár máskülönben nem igen lettek volna ellene. Csupán megakadályozni kívánja a kormány önkényes intézkedéseit. Vagyis elvárja, hogy szorosabb együttműködés történjen közte és a kormány között. Nehéz az irányát megállapítani az uj francia forradalomnak, de egy mégis kiviláglik tisztán. A kormány és a Tanács megegyeznek abban, hogy az alap iparokat nemzeti alapon kell kezelni. Még a szélső jobb oldal is ilyenképpen fogja föl a kérdést: “A felelőtlen kapitalisták nagyon sokáig kormányozták Franciaországot. — A munkásoknak részt kell venni aj iparok irányításában és részesedniük kell belőle.” Szeptember utolsó felében a kormány le is foglalta a szénbányákat az Észak és Pas-de- Calais Departmentben és a Renault gyárat Páris közelében. Ezeket túlhaladja a Confédera- tion Général du Travail követelése, amely állam tulajdonba kívánja venni a> szénbányákat, villanytelepeket, vegyi és acél gyárakat. Biztosítási társaságokat, a francia bankot, amely kontrolálná a kisebb privát bankokat is. Ezen követelésekben megegyezik az Ellenállási mozgalom is. A nácikkal együttműködők megbüntetését is fölvették a nemzeti programba. A legismertebb náci barátok, a kapitalisták és a nagy iparosok, akik közül levannak tartóztatva Hippolyte Worms és Gabriel Leroy, Ladurie bankár, az automobil mágnás Francois Lehireux, ezek a Mouement Synarhiguire mozgalom tagjai voltak. Ha likvidálják ezen egyéneket, akkor Franciaország nemcsak a náci bűnösöktől szabadul meg, de a nagytőkés osztálytól is. / Miközben a különböző vélemények a gazdasági kérdésekben többé-kevésbé megegyeznek, az adminisztrációs téren, a jövőt illetőleg kevésbé Ítélhetjük meg. Az utóbbi hetekben a Párisból kiküldött kormány által jelölt prefektusok nem tudták hivatalaikat elfoglalni, mert a helyi tanács tagjai tökéletesen uralják a helyzetet és nem hajlandók átadni helyüket a kormány embereinek. Ámbár nem lehet őket a kormány elleni lázadóknak sem nevezni. Egyszerűen szeretik ha saját ügyeiket a maguk által választott emberek által intézik, igy demokratikusabb is. Ez a jelenség könnyen érthető, ha tudjuk, hogy a harmadik köztársaság alatt milyen korrupt bürokrácia kormányozta a francia népet. Ugylátszik a francia nép el van szánva, hogy kipucolja magát a korrupt bürokrata politikusoktól. Éppen ideje volna már, ha egyszer megtenné. A fönt közölt okokból hisz- szük, hogy Franciaország megint kezdeményezője lesz a társadalmi haladás terén Európának. Ha Franciaország otthon rendet tud teremteni, a többi DIALEKTIKA európai országok is követni fogják, mint ahogy egy századdal ezelőtt többé-kevésbé követték is példáját a feudalizmus kipuccolása terén. Kevésbé tudjuk megítélni szervezkedésük formáját, ámbár annyi kitűnik, hogy utálják a politikusokat. Ez azt jelenti, hogy az első helyes lépést megtették azon irányban, hogy az ügyeik intézését a korrupt politikusok helyett maguk akarják intézni, most a második lépésre kell nekik rájönni: Iparilag szer-, vezkedve intézni ügyeiket. A helyzet kulcsa a kezükben van. Ugylátszik helyes irányban kezdték meg a tapogatózást is. Hisszük, hogy föleszmélnek és követni fogják az I.W.W. irányvonalát, amelyről bizonyára tudomásuk van. Testvéri szolidaritással szemléljük nehéz küzdelmeiteket francia munkások, örömmel regisztráljuk, hogy számos sikert arattatok a reakciós katonai hatóságokkal szemben is. Hisszük, hogy munkálkodástok sok eredménnyel fog végződni, de legnagyobb 'eredmény mégis az lenne, ha Egy Nagy Szervezetbe tömörülve át vennétek az öszes iparokat és termelnétek saját szükségletekre.' . . . tudja Pál . . . Irta: LAJER JÓZSEF Az anyag alkotja a teret. Nincsen anyag tér, azaz kiterjedés nélkül, mint ahogy tér sincsen anyag nélkül. A tér az anyag kiterjedésének önmagával ellentétes összefüggése, ugyanúgy, mint azt már a természet kritériumának vizsgálatá n á ! láttuk. Mint ahogy az atoir szerkezete is az egymással ősz- szefüggő ellentétek egyensúlyából (proton-elektron) áll, épper úgy az atomokból épült anyag, szerkezetileg összefüggő ellentéteknek a változása. A változásokról viszont tudjuk, hogy azok mindig másképpen történnek, azaz változóan változnak, nem pedig állandó egyenletességgel valamilyen forma, vagy irány felé. Az anyag szerkezeti összefüggésének ellentétességét igy a változások változása, azaz a gyorsulása teljessé teszi. Amig tehát a tér az anyag kiterjedése, addig az idő az anyag változása. A tér és az idő nagysága és mennyisége igy csak relatív lehet. Következésképpen a tér ,valamint az idő nagyságát és mennyiségét az anyagnak más anyaghoz viszonyított mozgási iránya, ennek sebessége és tömege határozza meg. Mint az anyag tulajdonságai az anyag létezési törvényszerűségei alá esnek. Az anyag létezés, vagy a természeti kritériuma pedig, mint az anyag összefüggésének változása, azáltal abszolút, hogy állandóan megmarad, meg nem semmisül, el nem pusztul; de másrészt, ugyanakkor relativ is, mert állandóan változik, más formába megy át, átalakul, vagyis mindig másképpen függ össze. Az anyagi egész, a természet tehát változásában marad meg és megmaradásában állandóan változik. így tehát a térről és az időről, mint egymástól független abszolút dolgokról, “szemléleti alapformákról” nem lehet beszélni. A természet kritériumában — a dialektikában — mint forma és tartalom, mint anyag és energia — föloldódik. Egységet alkotnak. Az élettelen világ, mint statikusan szintétikus létezési forma átmegy az ellentétbe, az élő (biológiai) létezési formába. A biológiai (organikus) létezési formában az anyag szerkezeti összefüggése már nem statikus, hanem dinamikus jellegű. A dinamikus (mozgó) szerkezeti formában az anyagi elemek ellentétes tulajdonsága — az anyagcsere révén — mozgó dinamikus alapon valósul meg. Amig tehát az élettelen lét egyensúlyi szerkezete statikus, a biológiai lété már dinamikus, mert: “A biológiai szervezet az élőlény csa kannyiban marad élőlény csak annyiban marad lagát állandóan cseréli, szakadatlan anyagcserét folytat. A szerves biológiai szervezet, a szervetlen anyagi elemek olyan szerves szerkezete, mely anyagi szervezete egészében állandó anyagcserét folytat. (Folytatjuk) ''Szervezés1* — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
