Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-15 / 1328. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

(f.) A mult napokban érdekes ítéletet hozott a Supreme Court. Két elismert fasiztát, névszerint Hartzel és Baumgartner budista vezéreket mentették föl a rájuk szabott bírósági ítélet alól. A két egyén elismerte, hogy beszéltek és írtak Hitleréit theóriája mellett és határozottan antiszemitáknak vallják magukat. A Supreme Court érvelése szerint, az 1917-es Espionage törvény alapján nem Ítélhetők el, mert nincs semmi bizonyíték, hogy ártottak volna az ország háborús érdekeinek. A felmentési döntést éppen a washingtoni 27 fasizta heves tárgyalása idejében hozták nyilvánosságra.

Az Ítélet kimondása azután történt, hogy a Supreme Court ismét megtagadta a minneapo- lisi elitéit szocialisták ügyének a fölülvizsgálását, akiket olyan értelemben hasonló vádak alapján ítéltek el, mely szerint akadályozták az ország háborús érdekeit. Habár közismert tény, hogy ezek az emberek közönséges frame up alapján lettek el- itélve, (néhányat közülök már ki is engedtek a börtönből) ennél az ügynél a Supreme Court az 1940-es Smith féle szájkosár törvényt vette alapul és nem volt hajlandó az alsó bíróság ítéletét még,csak meg sem vizsgálni. Az bizonyos, hogy a szólás és sajtó szabadság elemi jogai lettek letaposva Minneapo- lisban, amihez a Supreme Co- urtnak semmi szava sem volt.

Nem igen lehet a két ügyet egymáshoz hasonlítani, legfeljebb csak annyiban, hogy tényleges cselekedet nem volt egyiknél sem elkövetve az ország érdekei ellen. Annál inkább kilóg a lóláb a két Ítéletnél és valahogyan nagyon gyanús szint vet a Supreme Courtról, mert úgy néz ki, hogy bármennyire is az ország a fasizmus ellen harcol, maguk a fasizták inkább dédelgetett kedvencek, előttük, mint azok a munkások, akik harcos szervezetben lépnek akcióba, nagyobb darab kenyérért.

A szervezkedési és szólásszabadsági jogok kerültek veszélybe akkor, amikor az egyik oldalon futni engedik, a népbutitó, tudatlan fráterokat, mig a másik oldalon a börtönbe zárják azokat, akik a törvényadta jogaikkal élve, kimerik nyitni a szájukat és harciasán föllépnek a profitharácsoló tőkések ellen. Ennél az ítéletnél világosan kitűnik az osztályuralom jellege, bármilyen demokratikus mázzal van az bekenve.

De még sokkal világosabban

Két Ítélet margóiéra

látjuk, az osztályuralom jellegét ha vissza tekintünk 1917-re amikor az Espionage Act törvényt törvénybe iktatták. Akkor ezen törvény alapján néhány száz IWW tagot 5-től 20 évi börtönre Ítéltek el, pedig semmivel sem követtek el többet, csak írtak és beszéltek, szervezkedtek a kenyér harcmezején. A profitját féltő tőkésosztály érdekeinek a védelmében az akkori Supreme Court jóváhagyta az IWW tagok ellen hozott Ítéletet. A Supreme Court azóta uj köntöst öltött, de lényegében ugyanaz maradt mint akkor volt. Nem is kell több bizonyíték, csak egy pillantást kell vessünk a mostani két ítéletre.

És le kell vonjuk a tanulságot a jövőt illetőleg. Még inkább arra kell összpontosítani erőinket, hogy szervezeti hatalomra tegyünk szert az ipari termelésben, hogy saját erőnkkel legyünk képesek megszabni szabályainkat a termelésben és a szervezett erővel törvényesíteni is tudjuk azokat. A munkásosztály nem bizhat senkiben és semmiben csak saját magában. Nem szabad felülni a demokratikus jelszavaknak sem, és most amikor a pusztulás szélén áll a náci fasizmus, a munkásosztálynak történelmi hivatása a munkásmozgalmat irtó fasizmus ellen harcolni. És lehetséges, hogy ebben a harcban a jövőben még a Supreme Courtal szembe találjuk magunkat. Valami ilyesmit mutat a fenti ítélet. A tőkés osztály paktumot köthet a náci-fas-*, izmussal, de a munkásosztály soha. Mert a munkásosztály tisztán látja a forradalmi utat mely a felszabadulása felé vezet.

DE GAULLE TÁBORNOK WASHINGTONBAN

A franciák tábornoka, aki liberális nyilatkozatai miatt nem kívánatos személy a szövetségesek előtt, de mert a francia nép benne látja vezetőjét, úgy látszik, hogy megváltoztatja az angol-amerikai izolációt vele szemben. A híradások szerint rövid időre Washingtonba érkezett és egyenesen a Fehér Ház vendége, ahol a francia megszállással kapcsolatos kérdésekben folyik a megbeszélés.

Tropikus vidékeken szolgáló amerikai csapatok “freon” gáz bombákat használnak a szúnyogok ellen.

Az örök veszélyben dolgozó bányászok nagy családjában ismét gyász van. Közel száz bányász szorult a tárnákba a Be- laire, O.-i Hanna Coal Company bányájában kitört tűz következtében.

Több mint ezer bányász fogott hozzá, hogy segítséget, bátorítást juttassanak a bent rekedteknek és napokon keresztül fúrták a szabadulást szolgáló

NUMBER 1328 SZÁM

nyílást. Az éjjel-nappali segítő munka dacára csak negyedik napon értek el ahoz a helyhez, amelyben vélték, hogy a benszo- rultak eltorlaszolhatták magukat a gyilkos tüztől. Sajnos a mentők jeleire semmi válasz nem érkezett, ami arra enged következtetni, hogy a közel száz bányász ott pusztult el a munka frontján, gyászba hagyva feleségeket és árván maradt gyermekeket.

A dániai általános sztrájk

*

(a.l.) Ismét bebizonyítást nyert, hogy a munkásoknak leghatalmasabb fegyvere az ipari szolidaritáson alapuló sztrájk.

Mindazok, akik a munkásosztályt a politikai vizekre akarják vezetni a tényleges osztályharc útjáról, azok még nem tanulták meg, hogy a munkásosztálynak csak kizárólag a termelő ereje az, ami tényleges erőt képvisel. A Dániában mostan lefolyt általános sztrájk bizonyítéka ismét annak, hogy minden gépfegyvernél és brutalitásnál hathatósabb fegyvere a munkásosztálynak az általános sztrájk.

A nácik által megszállott Dániában, a népek megunták a vassarok diktatúráját és minden tilalom ellenére elhatározták, hogy jobb bánásmódra kényszerítik az álig felfegyverzett náci vadakat. Ebben az esetben az általános sztrájkot gondolták egyedül célravezetőnek. Az általános sztrájk hire futótűzként ment végig az egész országban, minden tilalom és brutális megtorlás tudatának következményeképen. Az egész országban szünetelt a munka. Minden közlekedési forgalom teljesen szünetelt. Az ideérkezett jelentések szerint a sztrájk öt napig tartott, mig azután a megszálló náci csapatok parancsnokai tárgyalásokra hívták meg a sztrájk irányitóit azzal az Ígérettel, hogy senkinek a sztrájkból kifolyólag nem lesz bántódása.

A dán munkások arra vontakozó követeléseiket, hogy jobb élelmet és emberségesebb bánásmódot kapjanak, az öt napi általános sztrájk után megnyerték a fegyveres hatalommal szemben. Vájjon, ha a proletáriátus tényleg megértené az igazi szolidaritás hathatós erejét és nem csak ma a náci uralom ellen használná fel, hanem a minden idők kizsákmányolói a kapitalista rendszer ellen.

Mindenfelé bebizonyítást nyert, hogy a munkások direkt akciója, ha ma ugyan a magánkapitalista rendszer megvédésére rányul, az osztálytudatosság hiányában, ha azonban ebből ma tényleg tanulni akarnak, de nem csak a teljesen indiferensek, hanem azok is, akik a munkások tényleges harcát a politikai kép- viseltetés csatornájába igyekeznek levezetni. Ránk például nincsen meglepetéssel az, hogy a munkások egy általános sztrájkkal, még a legelképzelhetetlenebb időkben is eredményeket érnek el. Hiszen mi az IWW megalakulása óta azt hirdetjük és tényleg tanítjuk a munkásosztállyal, hogy a mi erőnk és győzelmünk biztosítása, kizárólag a forradalmilag megszervezett ipari szolidaritáson alapszik.

Vájjon a magátulajdon rendszerére épült kaptalizmus a jelen háború befejezése után elismeréssel fog-e adózni a munkások önfeláldozó cselekedeteiért? Vagy pedig úgy fognak vélekedni mint a múltban tették, hogy a munkásosztály csak arra jó és csak akkor jó, ha a kapitalizmus létkérdése forog kockán.

A munkásosztálynak már a közel jövőben kell felismerni, hogy saját osztályérdekeit csak úgy viheti győzelemre, ha első sorban felismeri azt az igazi erőt, amit tényleg képvisel a termelés terén és ezt az erőt iparilag igyekszik megszervezni. Minden más kísérlet a munkásosztály részéről, kizárólag csak a kapitalizmus életét hosszabbítsa meg.

a munka mártírjai

CLEVELAND, 1944 JULY 15