Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-11 / 1345. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 11. DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF Az élettelen anyag szerkezeti összefüggésének és ez összefüggéseknek a szintézise felé történő változásnak ez a legfőbb tulajdonsága “A szervezetlen szerkezet összetétele állandóan ugyanazok maradnak. Az egynemű anyagi elem (hidrogén) vagy vegyület' (viz) alapszerkezetének, a molekulának, anyagi összetevői az atomok, ezek elektromágneses töltései, az anyagi elem változásával (molekuláris összefüggés változása: halmazállapotvátozás, cseppfolyós gáz, szilárd halmazálapot változásával) is ugyanazok maradnak. Vagyis a szervetlen szerkezet az összetevő anyagi alkotók statikus szintétikus (változatlan összetett) szerkezete.” így tehát az élettelen anyag bármilyen formában jelenik is meg, alkotó elemeinek atomi szerkezetét illetőleg mindig ugyanaz.^ A viz molekulájában ( az anyag fizikailag tovább nem bontható egységében) levő oxigén atomja ugyanolyan, mint a levegő molekulájában levő oxigén atom. Továbbá a molekulájában levő oxigén atom akkor is ugyanaz marad, ha a viz molekula halmazállapota megváltozik és vízgőz molekulává alakul át. Az élettelen anyagi világ, mint az anyagi lét egészének egy meghatározott szerkezeti formája dialektikus változással, tehát állandóan változó mozgással mozog statikus szerkezetű szintézise felé. “Az egység különböző, sokszerü formára hasad. Különböző ellentétekbe feszül és ellentétei mind ma- gasabbfokon közvetett formában (az elektronok és protonok mind nagyobb számával megjelenő atomi és az atomok mind- nagyobb számával megjelenő molekuláris szerkezetében) termeli újra a változott ellentéteket és a változás változását.” A természetben minden dolog önmagával ellentétes dialektikus egységet képez, mint ahogy a természet is egy végtelen nagy egység. A természettudományok összes újabb eredményei mind a természet materiális alapon való dialektikus mozgását igazolják. Tremészettudósok azonban nem tudnak dialektikuson gondolkozni és az egyes területeken elért nagyjelentőségű eredményeket (mint pl. a rádióaktivitás, a kvantumelmélet, a relativitás ,stb.) nem tudják szintézisre hozni, azaz összefüggéseiket egy egységes világnézetben kimutatni. Hiányzik náluk a dialektikus mozgástörvényeket fölismerő filozófia és igy a saját eredményeikkel nem tudnak mit kezdeni. Egy- egy újabb tudományos eredmény halomra dönti az összes előbbi ismereteket és a polgári természettudósok kétségbeesetten kapkodnak a polgári mateTÁRCA rialista filozófiától az idealizmus valamennyi válfajához, de az eredményeket képtelenek valamilyen elméleti szintézisre hozni. A dialektikus materializmus álláspontjáról nézve azonban, ezek az eredmények pontos tégladarabok módjára illeszkednek egymáshoz. A proletariátus egységes világnézete, vagy gondolati tükörképe az őt körülvevő objektív valóságról — a dialektikus materializmus, igy emelkedik föl díszes palotává a Marx és Engels által lerakott alapokon. A dialektikus materializmus szemléletében a természet eddigi megoldhatatlan ellentmondásai *■ sorban föloldódnak. Az anyagi világ abszolút végtelen- és örökkévalósága a dialektika révén a relativ, fejlődő változások végtelen sorában valósul meg. A megmaradás a változásban létezik. A változás egyben megmaradás is. Nincs energia nélkül “üres tér”, úgynevezett “éter”. Mindenütt anyag és energia van. Az einsteini relativitás kimutatja, hogy két pont között a legrövidebb távolság nem az egyenes, hanem az anyag meghatározott szerkezeti mozgásának megfelelő görbe. A fény nem egyenesen mozog, hanem görbén és a fény nem más, mint egy meghatározott rezgésszámu elektromos hullám, vagyis anyag. Az atomban pedig az atommag körül keringő elektron szintén nem más, mint elektromos hullám, ! vagyis anyag. Az atomban pe- I dig az atommag körül keringő elektron szintén nem más, mint elektromos töltésmennyiség, azaz anyagi szerkezettel biró fény. A természettudományok eredményei az anyag, a fény és az elektromosság problémájában igy futnak össze, amire a koronát kétségtelenül a tér és az idő relativitása teszi föl. Kiderül, hogy a tér és az idő nem mint a lét alapformái léteznek, hanem úgy a tér, mint az idő, az anyagnak két különböző, de egymással összefüggő tulajdonságát adják és ezeknek éppen úgy relativ a nagyságuk és a mennyiségük, mint az anyag bármilyen formájának. Érzékeny csapás ez az idealista világnézetre, mely szerint az anyagi világ mint valami ágyban helyezkedik el a térben és az időben és ott mozog is, ha éppen kedve tartja. A tér tehát nem más, mint az anyag kiterjedése és éppen ezért a tér maga az anyag. A tér az anyag által van és az anyagnak az a tulajdonsága, hogy szükségszerűen kiterjed. (Folytatjuk) MIHÁLY, A BÉRES Irta: Csizmadia Sándor (Befejező közlemény) — Kotorjál, Pista! Ilyenkor a kanászgyerek felmászott a csöves kukoricza tetet j éré, félig hanyattfekve, két kezén megtámaszkodva, nagycsizmás lábaival lusta, hosszú rúgásokkal kotorta a kukoriczát a morzsolok elé. Hajnalfelé, mikor a két gazda már kialudta magát, egyikük az udvar közepéig elmenve, odaszólt a góréhoz. — Gyertek be, hé! Annak rendje és módja szerint megfölösötökömöltek, azután a jószág körül elvégezve a dolgukat, mivejhogy már világosodott, befogtak és kiballagtak szántogatni. így ment ez valami három napig. A munka nem akart véget érni se éjjel, se nappal. Mintha a pihenésre nem is lett volna szükségük. Csupán addig szundíthattak egyet-egyet, mig az istállótól a góréig vagy a gó- rétól az istállóig mentek. Nagy Mihály halálos fáradtságot érzett tagjaiban. Úgy tántorgott a barázdában, mint ha holtrészegre itta-volna magát. Még jó, hogy ott volt a barázda, mert igy ha elszunditott is, valahányszor felébredt a nagy zökkenésre. Ki tudja, hová el nem kódorgott volna másképpen ! És még megnyugodott volna sorsában, ha cimboráin is vett volna észre valami változást. De azért elhitette magával, hogy nem a fáradtság miatt, j hanem a cimborái iránti megvetésből hevert le. Hogy a szolgálatot hagyja, eszébe se jutott mert akkor még az volt a cseléderkölcs, hogy ha vasat rágat a gazda ,akkor is ki kell szolgálni. Inkább a gazda szökjön el. Nagy Mihály is ennek az erkölcsnek megfelelőleg gondolkozott. Egy darabig csak várták Mihályt a góréba s mivel nem ment, az öregbéres fejét csóválva indult az istálló felé, hogy megnézze, mit csinál már annyi ideig. Az istálló küszöbén megállva, beszélt: — Mihály, itt vagy? — Itt, — felelt amaz a szénatartóból. — Mit csinálsz? — Hát fekszek. — Gyere morzsolni, mert hiba lesz. —- Hiba ám, ha el nem kotró- dik kend innen, mert úgy oda találom hajítani ezt a vasvillát, hogy semminek se lesz jó egyikük se! Az öregbéres nagyon megijedt a vasvillától. Sietett is elhordani magát a veszedelmes helyről. Hízelkedő megbotránkozással jelentette az egyik gazdának, hogy mire vetemedett Mihály. A gazda sietett is a lázadó megfékezésére. Csakhamar elszaladt azonban lőtá- volon kívül, mert Mihály olyan szitkozódással fogadta, hogy jobbnak látta onnan mihamarább elkotródni. Nem is szóltak azután Mihálynak többet, csak magukban dühöngtek ellene. Mert biz az borzasztó dolgokat müveit. A gazdafiak nagy felháborodással panaszkodtál otthon apjuknak a szörnyű esetet. Az öreg pedig elgondolkozott és nagysokára csak ennyit mondott: — Net bántsátok, majd elrös- telli'az egyszer magát! Nem is bántották azután Nagy Mihályt. Rendesen behívták enni s evés közben szóba is állottak, tréfálkoztak is vele. Sőt evésidőn kívül is vittek neki elemózsiát a szénatartóba, hogy ne koplaljon. A szolgálólány mindig azzal adta neki az eleséget:-— Gazduram küldte. Nagy Mihályt azonban mindez nem hatotta volna, meg, hanem szörnyen unni kezdte már az úri állapotot. Borzasztóan kipihente magát. Nem tudott már aludni sem. Olyan volt, mint a nehéz beteg, ki egész éjjeleket fennvirraszt. Aztán azon is elgondolkozott, hogy azok a nyavalyás emberek ott a góréban hogy bírják a munkát. Róla bizony még majd azt hiszik, hogy kidült, azért hempe- yeg egész nap. Addig gondolkozott, hogy egy este szép csendesen odasompolygott a többi közé és morzsolni kezdett hat ember szorgalmával. Elröstelte magát. De ma már nincsenek ilyen röstelkedő cselédek, azért is pusztul a középosztály. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? De azok nem látszottak sem fürgébbeknek, sem fáradtab- j baknak, sem vidámabbaknak, j sem szomorúbbaknak, mint az! első napon. Mintha nem is hus-'í ból és vérből, hanem száraz fából lettek volna. És Nagy Mihálynak az ide-odabicsakló véznaság kezdett imponálni. Valami rettenetes erő lakozhatik azokban a megszáradt csontokban! Vagy talán végképpen elszoktak a pihenéstől. Olyan örökmozdonyfélék, amit csak meg kell kenni időnként, azután megy akár a végtelenségig. Vagy talán csak a nagy gyámoltalanság ad nekik olyan rettenetes szívósságot. Ez utóbbi gondolat vett legjobban erőt rajta és féktelen gyűlölet ébredt föl cimborái iránt lelkében. Utálta azokat a gyatra férgeket, kik a szakadatlan mászká- lásnál egyebet nem tudnak és nem mernek. El is határozta magában, hogy olyan emberekkel nem érdemes dolgozni. Vacsora után a góré helyett az istállóba ment, hol lefeküdt a szénatartóba. Hogy ne legyen egyedül, maga mellé vette a vasvillát. Mikor leheveredett, úgy érezte magát, hogy legjobb Jenne talán soha fel se kelni. Szinte minden porczikája mosolygott a nagy gyönyörűségtől. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
