Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-11 / 1345. szám
Erdély tragédiája ma és a múltban Irta: Kovach Ernő lójában a kínai kommunista pártnak jelenlegi programja nem is a kommunista Kina megalakítása, mert felismerték, hogy Kina katonailag két- ségbeesjtő helyzetbe jutott. Ezt elismerték olyan amerikai katonai tekintélyek is, akiket már valóban nem lehet kommunistáknak bélyegezni. Ezeknek a jelentése már egészen más, mint amit a Kuomintang propagandistái és amerikai barátai eddig mondottak. Szerintük a kínai kommunisták a Tá- volt-Kelet harcias demokratái, őszinte hazafiak és készek nagy önfeláldozásokra. Amerikai katonai szakértők már régen mondották, hogy a japánok a tengeri veszteségeik ellensúlyozására nagy offenzi- vát fognak indítani Kínában. Amikor ez tényleg bekövetkezett Hun Tsung-nan generális a félmilliót kitevő hatalmas kínai hadseregével néhány mér- földnyi távolságban a kommunista sereget tartotta sakkban ahelyett, hogy azokkal egyesülve a japánok ellen ment volna. A japánok persze nagyon ki tudják használni Kínának ezt a gyöngeségét. KORRUPT TISZTVISELŐK A múlt szeptember havában Chunking városban a Politikai Tanács, amelynek tagjait az uralkodó osztály választotta ki, kénytelen volt a kormány szigorú kritikájára. Ezen kritika szerint akkor, midőn óriási a gazolin hiány, a tisztek feleségei és barátnői nagy automobil túrákat tesznek. Az egyik kormánytisztviselő 500 méter hosszú sétautat építtetett a feleségének. A közigazgatás nagyon korrupt. Minden “hsien” (megyefőnök) meggazdagszik. Egy bankigazgató 5 millió dollár kielégítést fizetett elvált feleségének. — Hol vette ezt a rengeteg pénzt? — kérdezték. Azonban minden ilyen kritika dacára tovább folyik a korrupció, sőt a kritika elhallgatására beszüntették még az eddig ünnepekre engedélyezett szabadszólást is. Ezzel szemben a kommunisták követeléseit Lin Tsu-han igy foglalta össze: A következő demokratikus intézkedések azonnali foganatosítása: Politikai pártok teljes szabadsága, szabad sajtó, szabad szólás és szabad gyülekezési jogok; a jelenleg 470,000 embert kitevő kommunista hadseregnek a kínai nemzeti hadseregbe való bevonása; az összes politikai foglyok szabadonbo- csájtása, kivéve azokat, akiket a japánokkal való kollaboráció- ért ítéltek el. A kínai kormány megtagadta ezen reformok bevezetését. Ugyan akkor követelte, hogy a kommunista sereget szállítsák le 150,000 főre és hogy a kommunisták által uralt területek jelentős részét a kormány csapatok szállják meg. így a Ko- umintang valósággal öngyilkosságot követelt a kommunistáktól. Tekintettel arra, hogy a kínai nemzeti hadsereg képtelen a japánok feltartóztatására, nehéz megérteni* hogyan követelhetik a guerilla csapatok leszerelését és azt, hogy a köznép higyjen nekik. Kínában ma nemcsak katonai segítségre van szükség, hanem mélyreható reformokra. Olyan reformokra, amelyeket csak a népet valóban képviselő bátor kormány tudna megvalósítani. Azonban a mai kínai kormány reakciós elemei jól tudják, hogy nekik nem lenne helyük egy olyan kormányban és azért inkább eltűrik, hogy Kínát teljesen legyőzze Japán, mintsem egy demokratikus kormány jusson uralomra. NEM KÉPVISELIK A NÉPET Kina nagyon rászorult az amerikai segítségre. Már eddig is jelentékeny segítséget kapott, amelyet a jövőben emelni kell. De azonban az is tény, hogy a kommunisták által kontrolált terület semmiféle idegen segítséget sem kapott az utóbbi négy évben. Ezért a kommunista csapatok igen súlyos veszteségeket szenvedtek, de a partizánok nem hagytak fel a japánok elleni harccal. A japánoktól elvett fegyverekkel szerelik fel csapataikat. Felszaggatják a japánok által lerakott vasúti síneket. Úgyszólván minden ember résztvesz á japánok elleni harcban, egész életüket ez a harc irányítja. Amint a japánok elfoglalnak egy-egy területet a nemzeti hadseregtől, a japánok után nemsokára megjelennek a kínai partizánok is, pusztítva a japánoka£ úgy, ahogy tudják. Már hire érkezett például annak, hogy a Hunnan kerületben is operálnak a partizánok. Előzőleg a 18-ik “Vörös Hadsereg” uralta ezt a vidéket, ahonnan azonban a nemzeti hadsereg kihajtotta őket. Akkor a Koumintang által pártfogolt nagy földbirtokosok foglalták le maguknak ezt a vidéket és tartották hatalmukban egészen a japánok bevonulásáig. A jelenlegi kínai kormány csak bizonyos uralkodó osztályokat, mint példái a nagy föld- birtokosokat, bankárokat és üzletembereket képviseli, noha vannak közöttük néhányan liberálisok is. Ennek következtében ez a kormány képtelen engedelmességre és kooperációra bírni Kina lakosságának jelentékenyebb részét. (P.M.) DISZNÓTOROS VACSORA A Bridgeporti Rákóczi Se- gélyző Egyesület chicagói 141-ik osztálya ezúton óhajtja a Bérmunkás Chicago és környéki olvasóinak tudomására hozni, hogy 1944. november 18-án, szombaton este DISZNÓTOROS VACSORÁT rendez a 333 W. North Ave.-i Blue Hallban. Mivel a mai rendkívüli viszonyok között ily vacsora lerendezése a ritkaságok közé tartozik, a rendezőség úgy véli, hogy szolgálatot tesz lapunk olvasóinak, ha tudatja az eseményről és viszont, elismeréssel adózik azoknak, akik megjelenésükkel méltányolják a rendezőség fáradozását. A tánczenét Sütő Imre zenekara szolgáltatja. Belépti dij 50 cent. A románok egy kétségtelenül ügyes sakkhuzással, nagy előnyre tettek szert Erdélyért vívott harcokban, amikor cserbe hagyva Hitlert a szövetségesekhez csatlakoztak. Kétségtelen, hogy a Szovjet vörös hadsereg nagy katonai előnyhöz jutott, amikor a románok megnyitották a frontot és maguk is megtámadták a náci csapatokat. Ezért az előnyért jutalmat kért és Ígéret formájában már kapott is, amikor a Szövetséges kormányok ígéretet tettek arra, hogy az Erdély kérdést a románokra kedvezően intézik el, miután Hitler döntését amúgy sem tartják érvényesnek. Miután a Szovjet hadsereg Erdélyen keresztül támadott Magyarországra ,igy nagy segítséget jelentettek a román hadosztá-1 lyok Erdélynek a náci és magyar csapatoktól való kitiszti-1 tással. Horthy kormányzatnak az utolsó pillanatig való kitartása : Hitler mellett és a 25 éven ke- j resztül hangoztatott Szovjet j gyűlöletét, a minden ok nélkü- J li megtámadását, nem felejtet-1 te el a Szovjet és ha őszinték | akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk azt, hogy Erdély I sorsa ezzel az ígérettel el is dőlt és az a román impérium-: hoz fog tartozni, legfeljebb ' kisebb határigazitásokról lehet I majd szó, amikor a győztesek Európa uj határait megrajzolják. Ha mi nem is hullajtunk krokodil könnyeket, mint az ultra hazafiak, azért kihangsúlyozzuk, hogy Erdély, vagy bármely területnek a nép megkérdezése, tisztességes népszava- vazás nélkül való akárhová csatolását szégyenletesnek tartjuk. Egyben veszélyesnek is, mert az ilyen igazságtalanság, nagyon alkalmas arra, hogy a I túlzó hazafiságot és a revíziós I eszmét nagyra nevelje az arra amúgy is alkalmassá tett magyar népben. A magyar urak és Íródeákja- ] ik úgy igyekeznek beállítani az erdélyi kérdést, mintha az csak az első világháború győzteseinek a vaksága igazságtalansága hozta volna felszínre, holott az erdélyi és általában a nemzetiségi kérdések fenállása a magyar uralkodó osztály évszázados bűnei közé tartozik. A magyar nemesség, amely irgalmatlanul üldözte és pusztította a nagyobb igényű magyar jobbágyságot és helyükre igénytelenebb, jobban kizsákmányolható román, tót, ruthén, jobbágyokat telepitett le és nagyon vigyázott rá, hogy ezek az idegen nyelvű jobbágyok megmaradjanak a tudatlanságban, elkülönülésben, igy következett be az, hogy a kisebb nagyobb nemzetiségi szigetek évszázadokon keresztül megtarthatták a nemzeti és nyelvi elkülönülésüket. A magyar urak — ez fokozott mértékben áll Erdélyre — a nemzetiségi tömegeket, meg I sem próbálták nevelni, meghagyták a tömegeket a papok, pópák kezében, hogy azok jámbor, türelmes állatokká tegyék őket, de az iskolákat, az oktatást magyarrá igyekeztek tenni 1848 előtt, hogy ezzel meggátolják azt, hogy a románság konkurense legyen a hivatal viselésben. Amerikának nem problémája az, hogy az idegeneket elameriakiasitsa, magasabb gazdasági nivó, az ingyenes népoktatás, minden erőszakoskodás nélkül már a második generációnál teljes eredményt érnek el. Magyarországon a kötelező népoktatás bevezetése után nem történt ezen a téren javulás, mert az állami vagy községi iskola egyenlő volt az egyházi iskolával. Mindegyikben fizetni kellett a tankönyvekért, a tanulónak kellett megvennie, e tekintetben az állami iskola szigorúbb volt, mint az egyházi, mert az utóbbi az állami segélyből segítette, valósággal csábította a tanulókat az egyházi iskolába. A későbbi erőszakos magyarositási törekvések, amikor már a helyzet elmérgesedett, csak rontott a helyzeten, a már öntudatra ébredt nemzetiségeket csak makacsab- bá tette. > Az, hogy a románok és általában a nemzetiségek az első kedvező alkalommal elfognak szakadni Magyarországtól nyilvánvaló volt, minden goldolko- dó ember előtt már ennek a századnak az elején. Sőt Kossuth Lajos — mint erre visszatérünk — nagyon elkeseredve már az emigrációban sürgette a dunai federáció megalkotását. Ennek az eszmének a magyar Svájcnak a megalkotását sürgették a szocialisták és a liberális polgárok is. A század elején Jászi Oszkár professzor, a nemzetiségi kérdés legalaposabb ismerője volt az előharco- sa, de a feudális uralmat fen- tartani óhajtó magyar urak, a hazaárulással egyenlőnek tartottak minden olyan elgondolást, amely a magyar felsőbbség uralmát veszélyeztette. Hogy mennyire köztudatban volt a nyíltan látók szemében az, hogy Magyarország, illetve az egész Osztrák-Magyar Monarchia szét fog hullani és Erdély elvész, arra jellemző, hogy Ady Endre, a nagy magyar költő, ki maga is erdélyinek számította magát, dacára, hogy amint írja “magamról a buta sovinizmust régen letöröltem” mégis fájdalommal látja, hogy Erdély és Magyarország “úri bűnei miatt” fog elveszni Erdély. Ezt az első világháború előtt évekkel jósolta meg. De a magyar úri rend, melynél az erdélyiek sem voltak jobbak, csak éhesebbek, nem látták meg az Írást a falon. Vakon rohantak bele abba a szörnyűségbe, amelynek a neve az első világháború volt, amely Trianonnal, a Habsburg birodalom összeomlásával, Magyarország megcsonkitásával járt. Ez a 1944. november 11. BÉRMUNKÁS 2 oldal
