Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-08 / 1327. szám
1944. julius 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal KÖNYVSZEMLE DIALEKTIKA Szabó Ervin munkálkodása óta nem jelent meg sajtótermék a tudományos szocializmus ismertetéséről a magyar irodalomban. Bár a lapok, folyóiratok többé-kevésbé bőven foglalkoztak szociálista kérdésekkel, azonban a kérdést az átlag olvasók előtt nemcsak nem tisztázták, de teljesen összezavarták. Ezen zavarosságban teremtett rendet Lajer József “Dialektika” cimü munkájával. Nagy szolgálatot tett a magyar munkásmozgalomnak Lajer azzal, hogy a marxi dialektikai gondolkozást tisztává tette. Mondhatnám munkája a dialektikus gondolkozás kézikönyvének tekinthető. A munka 64 oldalra terjedő, tömör összefoglalása a dialek-i tika történetének és ismertetésen a dialektikai gondolkozás módszerének. Nem hanyagolta el bizonyos kérdéseket az életből vett példákkal illusztrálni és bizonyítani, ezért a kevés tudományos előképzettségű olvasók előtt is könnyen hozzáférhetővé teszi a kérdés megértését. A természet és a társadalom dialektikájának összefoglalásával tisztává és érthetővé teszi- a kérdés, amiáltal a marxi gondolkozás alapvonala köny- nyen érthetővé válik, vagy a dialektikai gondolkozást teszi könnyebbé azzal, hogy megtanít bennünket a dialektika használatára. Az átlag munkásmozgalmi körökben, mindig érezhető volt a zavar, ami a marxi gondolko7 zás körül nyilvánult meg. Mondhatnám, az átlag szocialisztiku- san gondolkozó emberek vagy nem értették meg Marxot, vagy félreértették és magyarázták. De nemcsak ezért volt szükség a dialektika ismertetésére. Soha, amióta a munkásmozgalom fönnáll, ilyen válságban nem volt mint napjainkban, bizonyára ez késztette az irót ezen munka megírására, amit az előszóban el is árul. A munka közvetlen a háború kitörés küszöbén Íródott. Lajer Józsefet személyesen nem ismerem, de meg vagyok győződve, hogy nem jövedelmi forrás céljából irta és adta ki füzetét, hanem mint mondja is: “soha jobban nem volt szükség a tisztánlátásra, mint napjainkban”. Lajer már 1937-ben látta azt a veszélyt, ami a nácizmus részéről a magyar munkásmozgalmat egészében veszélyezteti. Tehát a magyar munkásmozgalomnak kívánt vele szolgálatot tenni. A munka tudtommal Amerikában teljesen ismeretlen, ott-1 hon is bizonyosra vehető, hogy föltüzelték, az sincs kizárva hogy maga Lajer sem él, tehát vállalom az erkölcsi felelősséget ezen tudományos munka leköz- léséért. A Bérmunkás olvasókra bízom bűnösségem elbírálását abban, hogy egy magán munkát érthető okokból az iró megkérdezése nélkül leközöltet- tem. Bizonyos vagyok benne, ha Lajer József él, nem csak megfogja bocsátani, de örülni fog neki, hogy az amerikai magyar munkásmozgalom legkitűnőbb sajtótermékében jelent meg dolgozata. Végül a magyar olvasókhoz néhány szót: Ne csak mint érdekességet kezelje az olvasó a dolgozatot, hogy olvasás után eldobja a lapot, hanem gyűjtse össze a példányszámokat, hogy a további tanulmányozásra is kéznél legyen. Adja át a gyűjteményt olvasás céljából másoknak is, hogy minél többen ismerkedjenek meg a dialektikai gondolkozás mószerével. Sok sikert remélve az olvasók részére, vagyok műnkástársi tisztelettel, Gulyás János V a lasztani kel I (Vi.) Nem a politikai pártok és azok vezérei közötti választásáról akarunk itten beszélni,; hiszen az mindegy, hogy melyik párt vezérei kerülnek itten .Amerikában hatalomra, azok mind a haszonrendszert fogják védelmezni és egyformán vannak közöttük reakciós és liberálisok. Sokkal fontosabb választás előtt áll az emberiség az egész világon és bizony ezen választást nagyon nehéz megtenni éppen azoknak a politikusoknak, akik az országok kormányzására lettek beválasztva. Ez nagyban áll Ropseveltre és mindazokra, akik esetleg ezeknek a vezéreknek a helyére kerülnek. Legvilágosabban a Francia, Jugoszláv és Olaszországokban láthatjuk a választás szükségletét és a fontosságát. Ámbár nagyon össze van zavarva a tiszta képet a nagy lapok eltorzítják, csak azok képesek a ku- ; liszák mögé látni, akik nem politikai, hanem gazdasági szemüvegen nézik az eseményeket az egész világon. A nagy amerikai és angol lapok például a jugoszláv ügyet úgy akarják beállítani, mintha a király és a köztársasági csoport közötti harc volna, tehát politikai, de ugyan akkor a nagyhatalmak vezérei tudják, hogy ez csak a felszín és az agyonhallgatott, gondosan takargatott harc a gazdasági tényezők, mely nagyon is közelről érinti az angolamerikai nagytőkéseket és azok képviselőit. Ugyan ez áll, a francia ügyben. Ha csak személyek között kellett volrita választani, nem volna olyan nagy akadály, mert De Gaulle és Giraud személye nem mérvadó. De az a tény, hogy amig Giraud azt a csoportot képviseli, amely nem akar gyökeres változást a társadalmi és gazdasági rendszerben^ De Gaulle hivatalos bejelentés* szerint, köztulajdonba akarja venni a nagy üzemeket és a természeti kincseket. Az öreg Európa népe, úgy látszik felismerte, hogy mindaddig, amig a nagy üzemek, a természeti kincsek, igy a gazdasági hatalom egyesek és kis csoportok kezeiben van, addig nincs biztonságban, addig mindig lesznek háborúk, terror, elnyomatás, kizsákmányolás és korrupt kormányzat. így mindtöbben vannak Európában, akik a termelési eszközök kiközösítését követelik és csak azok a vezérek tudnak híveket, követőket szerezni, akik ezt a lényeges követelést elfogadják. Azért vált olyan nehézzé Rooseveltnek és Churchillnek a választás, azért igyekeznek az amerikai és angol lapok még zavarosabbá tenni a különbséget a Churchill-Roosevelt pártfogolt jai és az európai népek választott vezérei között. Mert itten és esetleg Angliában csak személyi csere történik a kormányválság, vagy választás esetén, ezekben az európai országokban gazdasági és társadalmi változást is magával hozza a csoportosulás. Vannak és lesznek megalkuvások, amint Churchillék Tito elismerése, valamint a Stalinék elismerése az olasz királyt és Badogliot, ezek engedmények, megalkuvások a harc sikere érdekében, de nem állandó és nem is veszi igénybe a népek akaratát. Nem az a fontos, hogy Stalin, Roosevelt, Churchill kit ismer el, kit választ, hanem az, hogy az európai nép kit ismer el és kit választ. Ez nagyon ritkán találkozik a nagyhatalmak választottjaival. Ennek mi csak örvendhetünk, mert ha nem is teljesen a mi kedvünk szerint választanak a népek, de az vigasztalás, hogy a nagyhatalmak urai és érdekcsoportjai megvannak ijedve ezen választástól, mely előttem sokkal jobb jel, mint a hivatalos elismerések azok részéről. A CUKOR IPARI HASZNÁLATA Az Egyesült Államok, valamint Hawaii és Puerto Rico meg Cuba cukortermelői több mint százezer dollárt adtak hat egyetem számára kísérleti célokra. A cukortermelők arra számítanak, hogy a háború után a cukor mint tápanyag nem fogja felemészteni a most nagyon kifejlesztett cukOrter- mést. Azért arra kérték a hat egyetemet, hogy folytassanak kísérletet arra, milyen ipari célokra lehetne felhasználni a fölös cukor mennyiséget. Az Egyesült Államokban az 1941. évben 55,600,000 tonna gazolint használtak fel. Ohio államban ezen év első öt hónapjában 1,039,38 dollárt vettek be a belépti jegyek után fizetett adóban. Miután az átlagos adó 3 százalék, igy, ha ez az arány tovább is megmarad, akkor előzetes számítás szerint Ohio államban ebben az évben 100 millión felül fognak költeni színházi és egyéb szórakozási belépti jegyekre. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? Cirkuszban volt részünk (a.l.)Csak négy évenként van az amerikai népnek ebben a nagy látványosságban része, amelynek színhelyéül Chicagót tüntette ki az egyik nagy párt, a republikánus párt elnök és alelnök jelölő konvenciójával. A háború, az iparokban való nagy elfoglaltság, valamint a nehéz közlekedés dacára is ezrével érkeztek idegenek is a városba, hogy szemtanúi legyenek a játéknak. Tudatonsan irtuk le, hogy szemtanúi, mert ez a tömeg csak látni gyűlt egybe azokat a színes felvonulásokat, amelyeket a legtökéletesebb cirkuszi látványossággá fejlesztenek ki. Napokig tartott, amig az aspiránsok közül kiválasztották azt a két nevet Dewey, New York állam kormányzóját és Bricker Ohio állam kormányzója személyében, akik mint a republikánus párt elnök és alelnök jelöltjei fognak szerepelni. Az egész levegő Ígéretekkel volt tele. Mi azonban tudjuk, hogy a legfeketébb reakció képviselői gyűltek itten egybe, hogy jó szolgálatot tehessenek a gazdáik kegyének további bírására. Mint minden politikai párt, úgy a republikánusok is az ígéretekre fektetik a fő súlyt. A nép természetes hiszékeny. Állíthatjuk azt is, hogy e hiszékenység tudatlansággal is párosult. Még az a szerencse, hogy a politikai ígéretek csak a választások napjáig érvényesek. Az Ígéretek be nem tartása semmiféle felelőséggel nem jár. A szavazók csak úgy vélekednek, hogy legközelebb arra fognak szavazni, aki .még többet igér. Mint minden politikai párt, úgy a republikánusok is az uralmon levő gazdasági rendszer osztályintézménye képen szerepelnek. Nem is várhatunk tőlük mást, mint igaz hűséget gazdájuk iránt. Hogy világbékéről fecsegnek azért van, mert tudják, hogy ez a nép álma. ők azonban tudják, hogy minden eddigi háborúnak kizárólag az üzleti kapzsiság — ami a jelen rendszer alapját képezi — kizárólagos kezdeményezője. Mi azonban tudjuk, hogy minden ígéretük hamis, tudjuk azt is, hogy semmit tőlük a munkásosztály nem várhat. Soron kívül hagyjuk őket és próbáljuk a munkásosztállyal megértetni, hogy a mi reményünk csak egy forradalmi ipari szervezet révén valósulhat meg. DIALEKTIKA
