Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-28 / 1343. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. október 28. Szálasi ott folytatja, ahol Horthy abbahagyta (f.) Az utóbbi hetekben magyar munkásokkal beszélgetve,' leginkább csak arról volt szó, hogy mennyire haladtak az oroszok Budapest felé és mikor fogja a rádió hozni, hogy Budapest az oroszok kezére került. Egyes magyar munkások az újság híreken felbuzdulva, már hetekkel ezelőtt csak napok kérdésének tartották Budapest elfoglalását. Igaz e sorok Írója is csak “rövid idő. kérdésének” tartotta a magyar főváros elfoglalását, de ha mégsem igy történne, hát legfeljebb csak tévedett. A magyar események kapcsán más heves viták vannak most a magyarok között és ezekbe a vitákba bele kell szóljunk nem' csak azért, ráért magyar nyelvű bérmunkások vagyunk, hanem leginkább azért, mert mi a társadalmi világhelyzetet az osztály öntudat szempontjából bíráljuk le. De azért még igy sem mondhatjuk, hogy a mi véleményünk az egyedüli helyes és a legjobban patentirozott vélemény amihez nem fér kétség. Nem mondhatjuk ezt, leginkább azért, mert ,mága az osztályöntudat is olyan tág fogalom ami többféle oldalról magyarázható. Akárcsak a marxizmus, amit mint valami alapvető bibliának tartottak a legsárgább szociáldemokratáktól, a legszélsőbb baloldali kommunistákig és persze mindegyik a marxizmussal próbálta bizonyítani álláspontjuknak és harci taktikájuknak &i helyességét. Mig maga a biblia az egy isten imádást hirdeti és mégis vagy nyolcszáz féle vallás különféle szertartásaival vallja magáénak ugyanazt az istent. . Lehet e csodálkozni, hogy olyan kérdésben mint Magyarország helyzete a jelen pillanatban, ahány ember vagy ahány hir, olyan szempontból bírálják az eseményeket. De ahogyan mi megmaradunk az osztálytudat platformján, ugyanúgy a nagy magyar hazafiak akik a véres Horthy uralom védelmezői voltak kezdettől fogva, (talán most már mondhatjuk a bukásáig) megmaradtak annak, amik voltak. Habár eszeveszetten kapkodnak, hogy a nem valami fényes múltjukra fátyolt tudjanak találni. És ebben a kapkodásban az amerikai magyar Horthy lapok képviselői olyan figuráknak néznek ki, ha a magyar nép sorsa nem volna ilyen szomorú, ami nagyrészben az ő lelkükön szárad, hát csak nevetni lehetne rajtuk. Amidőn a múlt héten Horthy Miklós be akarta adni a derekát, amivel a saját nyakát kívánta megmenteni, a román és szerb királyokat utánozva, az amerikai magyar újságok úgy mutatták őt be, mint aki a magyar nép megmentő je volna. Ugy-e megmondtuk, Írták ezek a sajtólepedők, hogy Horthy csak német nyomásra volt kénytelen a tengelyhez csatlakozni, itt a bizonyíték. Az alkalom első pillanatában föl akarta adni a Háborút és fegyverszünetet kért. És olyan magyar munkások, akik Horthy gyűlölők voltak, kezdtek más hangokat pengetni a magyar nép hóhéráról. Azok, akik könnyen felejtenek, hullathattak krokodil köny- nyeket, az osztálytudatos munkások azonban nem ezek közzé tartoznak. Bármi is történik Horthyval most, mi emlékszünk és nem felejtjük pribéki múltját. Nem lehet még megtévesztés céljából sem Horthy sorsát összekötni a magyar nép sorsával, sőt még Erdély helyzetével sem. Bezzeg Horthy nem ment a mikrofon elé akkor, amikor magyar fiuk százezrei messze orosz földön harcoltak a német nácikkal együtt és akkor nem kérte- őket arra, hogy tegyék le a fegyvert. De nem ám, mert akkor még Horthy nyakától a kötél csak messzi távlatban volt. És akkor az amerikai magyar újságok is más híreket pengettek. Ma, amikor az orosz hadsereg csaknem lőtávlatban van Budapesttől és amikor ezrek és ezrek estek áldozatul a Horthy fasizmusnak, nem lehet többé kérdés, hogy mi történjék Horthyval. Szálasiék csak ott folytatják, ahol Horthyék abbahagyták és bármilyen nevet viseljen is az ilyen bandita uralom a végórái beköszöntöttek. Csak az volna jó, ha maga a magyar nép vakarná le őket testéről és olyan rendszert teremtenének, ami nem csak Magyarországon, de itt Amerikában is örökre elnémítaná a Horthy legényeket. És ha ezzel még nem is érné el felszabadulását a magyar nép, a szellemi méregtől megszabadulna és legalább alkalmat nyerne arra, hogy gazdasági erejét megszervezze, a gróf-papi feudális uralom maradványait eltakarítva utat nyitna az igazi felszabadulás felé. Magyarország szomorú és zavaros helyzetében nagy munka vár azokra, akik az osztályöntudat álláspontján továbbra is kitartani fognak. A HÁBORÚS BŰNÖSÖK BÜNTETÉSE i ______ LONDON, okt. (ONA) — Az Egyesült Nemzetek kebelében alakult úgynevezett “Háborús Bűnösöket Kinyomozó Bizottság az illetékes kormányoknak most a háborús bűnösök megbüntetésére vonatkozólag három pontból álló tervezetet mutatott be. E tervezet szerint három különböző törvényszéket állítanának fel a háborús bűnösök elitélése céljából és pedig: 1. A háborús bűnösök legnagyobb részét azoknak a nemzeteknek törvényszékei elé fogják állítani, amelyeknek területein e bűnöket elkövették, akár az illető nemzetek alattvalói, akár mások voltak e bűnök áldozatai. 2. Az ellenséges területen elkövetett háborús bűnöket a megszállott országokban felállítandó szövetséges katonai törvényszékek fogják megtorolni. I 3. Külön e célra alakított, az í Egyesült Nemzetek képviselőiből álló törvényszékek fognak ítélkezni a háborús bűnösök vezetői, továbbá azok felett, akik több, mint egy országban követtek el háborús bűnöket. Ha ezt a tervet elfogadják, akkor az Egyesült Nemzetek közelebb jutottak ama céljukhoz, hogy mindazok, akik az emberiségre zúdított nagy tragédiáért felelősek, elnyerjék a méltó büntetésüket. Az üres Ígéretek (a.l.) A mai társadalomnál: a legnagyobb hibája a gazdasági rendszer helytelen alapja. Röviden erre azt mondhatnánk, hogy addig, amig kapitalista rendszer létezik, addig minden törekvés az állandó világbékére vonatkozólag csak üres ígéreteken alapszik. Ha például alapul vesszük a történelemben feljegyzett háborúkat és mindén túlzás nélkül kizárólag a lefolyt háborúk okait kutatjuk, akkor arra a biztos megállapításra jutunk, hogy minden háborúnak hátterében gazdasági érdekek húzódtak meg. Vegyük például a különböző néptörzseket, amikor az embereknek ősfoglalkozása a halászat, vagy vadászat volt. így szerezték meg maguk részére az élelmet és ruházatot. Habár abban az időben a kapitalizmus méj£ nem bontakozott ki, de azért mégis az embereknek minden cselekedetét gazdasági érdekek irányították. Ha esetleg egyes területeken már fogytán volt az erdőben a vad, vagy a folyóban a hal, úgy tovább vándoroltak, hogy újabb helyet találjanak halászatra és vadászatra. Sokszor bizony megesett, hogy ilyen vándor törzsek összetalálkoztak más letelepedett népekkel, akik azután minden rendelkezésükre álló eszközökkel igyekezetek lefoglalt területeiket védelmezni az idegen jövevények ellen. Ki merné állítani, hogy a fentemlitett törzseknek k harcai hátterében nem gazdasági érdekek voltak? A mai háborúk csak annyiban különböznek a régiektől, amennyiben a modern ipari rendszer különbözik az ős foglalkozástól. Addig, amig az őskori ember közösen osztozott az ejtett zsákmányon, addig a jelen rendszerben az a csoport ,amely uralja ma a modern termelési eszközöket saját üzlete terjeszkedésére igyekszik kihasználni minden háború vívmányát. Hiszen tulajdonképpen ezen kiváltságos gazdasági érdekek kibővítésére folytatnak háborút. A mai gazdasági viszonyok abban is különböznek az ősember viszonyaitól, hogy ma nem csak kizárólag a természet által adöft élelmet és ruházatot használjuk — hanem a mesterségesen előállított vagy feldolgozott élelmi Vagy más használati dolgok állnak az emberek rendelkezésére. Természetesen csak azok részére, akik azt meg is tudják vásárolni. Azért van ma úgy, hogy azok, akik az áruk gyártása és eladása felett rendelkeznek, azoknak sohasem fontos, hogy hol és kinek adják el az árucikket. Ily gazdasági berendezkedésen nyugszik a mai társadalom es mi nem is csodálkozunk azon, hogy állandóan a háborús veszélynek vagyun kitéve. Azok az egyének, akik sohasem tudtak szabadulni a maradi felfogásoktól, 'azok még mindig abban reménykednek, hogy egy vagy két önzetlen államférfitől függ az állandó világbéke biztosítása. Mi nem teszünk csak egyes személyeket felelőssé sem a háborúkért, sem pedig a be nem tartott békefeltételekért. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy maga az a gazdasági rendszer, amely a kizsákmányolásra alapított profitrendszeren nyugszik, felelős minden háborúért és úgy szintén minden békepontok megtöréséért. Jelszavakkal nem lehet társadalmat irányítani. De különösen azok a jelszavak, vagy bárminemű Ígéretek, amelyek ellenkeznek a ma fennálló gazdasági rendszerrel, azok ellen az uralkodó osztály minden erejével fellép. Vegyük alapul a ma nagy fontosságú eseményeit. Tudjuk, hogy ma a világ minden részében embermészárlás folyik, hogy miért vannak háborúk és milyen erők vannak a háttérben, azt már fentebb kifejtettem. Hogy mik fogják képezni a béke alapját, arra ma a legkiváncsiabbak az emberek. Mi egészen határozottan kimerjük nyilatkoztatni, hogy addig, amig a kapitalista termelési rendszer fog létezni, addig az emberiség jövőjére vonatkozólag nagyon sok háború van már előtérbe helyezve. Hogyan lehet egy kapitalista rendszert még csak el is képzelni olyan formában, hogy ne törekedne a világpiac meghódítására, vagy sokan úgy gondolják, hogy talán humánus:kapitalizmus is létezik. Vegyünk példát magáról egy ország belviszonyairól. Amint tudjuk, hogy minden kapitalista érdekeltség, minden erejével küzd az ellené ha munkásai csak néhány cent javítást mernek követelni. Például az amerikai iparvállalatok a közelmúltban nagyobb hadsereget tartottak fen a munkások leverésére, mint maga az Egyesült Államok hadserege volt békeidőben. Nem szeretetből alkalmaztak, vagy alkalmaznak az iparvállalatok fegyveres fogd- megeket harc esetén, ha a gazdasági érdekeik úgy kívánja, hogy fegyveres erővel is leverhessék. Mi fogja visszatartani a jövőben egy ország kapitalista osztályát attól, hogy ha egy másik ország kapitalista érdekeltsége esetleg bármilyen módon megakadályozná a világpiac terjeszkedésében ? Mi, a magunk részéről azt állítjuk, hogy üres beszéd állandó viágbékéről csevegni akkor, amikor az a rendszer amely továbbra is fennakarj a magát tartani, minden osztályintézményével mindenkori éltető erejét kizárólag a háborúk adták meg.
