Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-28 / 1343. szám
1944. október 28. 3 oldal JOGOS A BÉREMELÉS KÖVETELÉSE Pár héttel ezelőtt arról írtam a rovatban, hogy az amerikai munkásság körében mily nagy elégületlenséget váltott ki a béreknek oly befagyasztása, hogy javítást csak a “Little Steel Formula” elv alapján kaphatnak. Ezen formula szerint a megélhetéshez szükséges anyagok árai csak 15 százalékkal emelkedtek 1941 január elseje óta, igy tehát bér javítást is csak ennek megfelelőleg engedélyezett a War Labor Board. Midőn a Little Steel Formulát elnöki rendelettel gyakorlatba vitték, azt ígérték, hogy a drágaság további emelkedését is meg fogják akadályozni. Ez azonban csak merő óhajtás, vagy ábránd maradt és ma már mindenki elismeri, hogy a drágaság még a legkonzervatívabb számítás szerint is messze felülhaladta a 15 százalékot. Sőt mi több, ezt már maga a War Labor Board is elismerte és azért a múlt hetekben nyilvános tárgyalást rendezett azon kérdés felett, hogy vájjon a Little Steel Formulát nem-e kellene hatályon kívül helyezni. Ezen a nyilvános tárgyaláson a munkásszervezetek képviselői elmondották azon érveket, amelyek szükségessé teszik a Little Steel Formula elejtését és ennek megfelelőleg a bérek emelését, különösen olyan •iparokban, mint a szövőipar, ahol ma a munkások nem keresnek eleget a tisztességes megélhetésre. Ugyanezen tárgyaláson képviseltették magukat az Országos Kereskedelmi Kamara és a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) nevű kutyaszövetség is, amelyek természetesen a Little Steel Forrnia további fentartása mellett érveltek. A War Labor Board nem tudott határozni és az ügyet Roosevelt elnök elé terjesztette döntés céljából. A War Labor Board még csak ajánlatott sem tett, hogy mit helyesel, igy gyáván kivonta magát a felelőség alól. MIT MONDANAK AZ IWW MUNKÁSOK Az Industrial Workers of the World nem küldött képviselőket a fent jelzett nyilvános tárgyalásra. Azonban természetes, hogy az IWW munkások is érzik a nagy drágaságot és különösen azok, akik az acéliparban dolgoznak, hallatni akarták erre a kérdésre vonatkozó véleményüket. Ezért az IWW-hoz tartozó 440-es ipari szervezet (Metal and Machinery Workers Industrial Union) clevelandi osztályának azon tagjai, akik a Jones & Laughlin Barrel divízióban dolgoznak az alábbi levelet küldték Roosevelt elnöknek. A levél egy másolatát elküldték az “Economic Stabilization” iroda vezetőjének, Fred M. Vinsonnak is. F’-anklin D. Roosevelt White House Washington, D.C. Elnök ur:— Az Industrial Workers of the World, Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 Clevelandi Osztályának azon tagjai, akik a Jones & Laughlin gyárban, tehát az aééliparban dolgoznak, óhajtják felhívni az ön figyelmét arra, hogy miként vélekednek ők a Little Steel Formuláról. Ennek megfelelőleg ebben a levélben idézni fogjuk ezen munkások tipikus kijelentéseit. 1. SEMMIT SEM KAPUNK A KÜLÖN MUNKÁÉRT. Azt mondják, hogy azelőtt heti negyven órai munkával keresték meg azt, amire megélhetésükre szükség volt. Most azonban heti 65 órát kell dol- gozniok, hogy a napi kiadásaikat fedezni tudják. Másszóval a heti 65 óra munkával csak éppen olyan megélhetést tudnak fentartani, mint háború előtt a 40 órai munkával, igy hetenként 25 órát ingyen dolgoznak, ha azt hasonlítjuk össze, hogy mennyi árut tudnak vásárolni a jelenlegi keresetükből és mennyit vásárolhattak azelőtt a 40 órai hetibérrel. ♦ 2. HA MAJD KEVESEBB ÓRÁT DOLGOZUNK, NEM TUDUNK MEGÉLNI EBBŐL A FIZETÉSBŐL. Valószínű, hogy mihelyt a háború végét ér, azonnal visz- szatérünk a negyven órás munkahéthez. Azonban az is bizonyos, hogy a megélhetési anyagok árai még sokáig oly magasak maradnak, mint most. így nyilvánvaló, hogy 78 centes órabérből, vagyis negyvenszer 78 centből ($31.20) a családos ember nem tud megélni. Sőt valószínű, hogy sokan ’közülünk munkanélkül maradnak. így szükségesnek tartjuk béreink oly emelését, hogy arra az időre valamit félre tehessünk. A béremelésnek tehát visszamenőleg kell szólni, máskülönben a depresszió erősen fog ütni bennünket. 3. A BÉREK BEFAGYASZTÁSA NEM SEGÍTI A HÁBORÚT; MI KEVESEBBET KAPUNK, DE ANNYIVAL TÖBB MARAD A KOMPÁNIÁNAK. Az acélmunkások nagy többsége ezt vallja. Uniónk azon tagjai, akik a Jones & Laughlin kompániának dolgoznak látják, hogy ennek a cégnek a profitja az utolsó két év alatt az előbb négy év átlagos profitjának a kilencszeresére emelkedett. De azonkívül ezen munkások még olyasmiket is látnak, amit á társaság üzleti könyvei esetleg nem mutatnak. így például látják, hogy a gyárban igen! nagy mennyiségű uj felszerelést helyeztek el, amelyet nem a kompánia vásárolt. De ezen munkások azt is tudják, hogy még nagyon sokáig kell majd fizetniük a nagy adót és kell majd bondot vásárolniok, hogy a nagy állami adósságot tör- lesszék és kamatait l fizessék, amelyekből igazán csak az ipari felszerelések tulajdonosai húznak hasznot. Ezen munkások személyes tapasztalatai szerint a felsrófolt háborús erőfeszítés az ő testi erejüket, amellyel fentart- ják magukat, csak kimerítette, elkoptatta; a tulajdonnal bíró osztályok azonban — noha semmivel sem járultak hozzá a termelés háborújához, mégis az ő javaikat a háború megsokszorozta. Nemcsak a jövedelmük szaporodott, hanem biztosították a jövőbeni jövedelmeiket is, amit a munkásoktól fognak kapni akkor, ha engedik őket javakat termelni azon gépekkel és ipari felszereléssel, amelyet a háború alatt a munkások kereseteiből vettek nekik. Az itt elmondott tények alapján nézve ezt a kérdést egész természetes, hogy ezen munkások úgy érzik, hogy igazságtalanságban van részük. 4. MOST VOLNA ALKALMUNK A BÉREKET FELEMELNI A JOGOS SZÍNVONALRA, AZONBAN A BÉREK BEFAGYASZTÁSA LEHETETLENNÉ TESZI. Béke időben több a munkás, mint a munkaalkalom; ez a Egyik kanadai olvasónktól nyerjük azt a hirt, hogy Kanadában is nagymértékben foglalkoztatja a közvéleményt a hazatérő katonák sorsa, illetőleg za, hogy úgy a szabadságolt katonák, mint a jelenleg háborús iparokban dolgozó munkásoknak lesz-e elegendő munkájuk? Ugylátszik, hogy a kanadai nép a kormány minden ígéretei dacára is tart a háború utáni nagy munkanélküliségtől. Ezért nagy megütközést keltett az Olaszországot meglátogató Ralston ezredesnek, aki Kanada hadügyminisztere, az a kijelentése, hogy először is a “zombi” .katonákat fogják ha- zaküldeni. Kanadában “zombi” név alatt szerepelnek a lelkiismereti ellenállók, mint például az Egyesült Államokban a Jehova Witnesses szekta tagjai. Ugylátszik, hogy Kanadában ezek valami politikai csoportot alkotnak. A besorozottak száma 72 ezret tesz ki, akik nem vállaltak semmiféle aktiv hadimunkát, bármilyen erkölcsi vagy firíkai nyomást gyakoroltak is reájuk. A kanadaiak részéről tehát nagy volt a felháborodás, amikor meghallották, hogy a kormány először is a zombikat kívánja hazaküldeni. A hozzánk beküldött újságban például igy jrnak róla: “Szerencsétlenségünkre semmi sem mutatja azt, hogy a kormány képes lesz a kapitaliskompániáknak kedvez. És most, amikor elegendő a munkaalkalom, a Little Steel Formula megakadályozza a munkásokat, hogy sikeresen tárgyaljanak béremelésért. Nem kell külön kiemelnünk, hogy a mai rendszerben, — akár az igazság avagy a praktikusság szempontjából nézzük is, a munkások hátrányban vannak a munkabérekért folyó egyezkedésnél. A munkások jobban rá vannak szorulva a munkára, mint a munkáltató a munkásokra. Az a munkás, aki valamely napon nem adja el a munkaerejét, az már ránézve elveszett, a munkáltató rendelése azonban megmarad még másnapra is. De azonkívül a munkáltatóknak az elvesztett napok nem jelentenek esetleg elvesztett étkezéseket is, mint sok munkásnak. A munkás munkaerejének eladásánál számos ily hátráltató tényezőt ismerünk. Ezeknek egy részét a háború eliminálta, ez azt jelenti, hogy a munkások kedvezőbb helyzetbe kerültek a munkaerejük árusításánál. Azonban a bérek megfagyasztása most megrabolta őket ettől a kedvezménytől. Az igazság és helyes társadalmi elv megkívánja, hogy a Little Steel Formula név alatt ismert gátló intézkedést levegyék róluk. Fred Thompson, secretary Metal and Machinary Workers Industrial Union No. 440 Cleveland Branch ta termelési rendszert olyanformán megváltoztatni, hogy a békebeli gazdaságban is elegendő munkaalkalom legyen. Amig jelenleg minden újságban tiz munkást kereső hirdetés jeleni kmeg egy-egy munkásra, addig a békeidőben ez fordítva lehet. És ha a zombik jönnek haza először, akkor ők foglalják el a legjobb munkahelyeket ós igy a “zombik first” elvet követjük.”' Kanadában éppen úgy, mint a többi országokban is, újból meg újból megismétlődnek a munkaalkalmakért folyó versengések, — amit most a zombi kérdés előtérbe szorított; mert szerencsétlenségünkre — az idézett cikk szavaival élve, — a tőkés termelési rendszerben a kormányok legfőbb szerepe a termelési eszközök magán- tulajdon jogát védeni, vagyis megakadályozni azt, hogy a munkások szabadon dolgozhassanak azokkal. Csak a termelő eszközök felszabadítása nyújthat annyi munkaalkalmat, hogy nem kell a munkásoknak egymással versenyezni azért, hogy az élethez szükséges javak megtermelésében melyikük vehet részt, mig a többieket kizárják. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! MUNKA KÖZBEN “(gb) ROVATA---------BÉRMUNKÁS Kanadai Hirek
