Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-21 / 1342. szám

1944. október 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRCA A BALESET Irta: Csizmadia Sándor A birtokosoknál az a szokás járja, hogy a lovakkal nagyobb tisztelettel bánnak, mint a cse­léddel. Ennek többféle oka le­het. A lóhoz nemcsak pénzügyi­leg, de érzelmi tekintetben is jóval szorosabb kapcsok fűzik a gazdát, mint a cselédhez. A ló állandóbban kitart a gazdánál, mint a cseléd. Ha sorsa rosszul megy is, nem panaszkodik, még kevésbé hagyja ott a gazdáját. Ha a gazda túl nem ad rajta, akár élete fogytáig is elszolgál. Szóval, a ló' jó szolga, nem cso­da, ha kímélettel és szeretettel bánik vele a gazda. Az ember-cseléd azonban ké­nyes portéka. Igaz ugyan, hogy akármit parancsolnak is neki, megcsinálja; de hát ez köteles­sége. Azért fizetik. Ha össze­szidják, nem szól semmit, de nincs is joga hozzá. Azért fize­tik. Még csak az kellene, hogy visszafeleseljen. Néha, súlyo­sabb esetekben, a nyaka köré is ütnek; azt is elsziveli. Tartozik vele. Azért cseléd. Ha nem sze­retné, nem született volna cse­lédnek. A régi világban a fejedelmek­nek udvari bolondjaik voltak. Ezek nem csináltak egyebet, csak ^bolondériáztak. Általában feladatuk volt mindenütt visel­kedésükkel bizonyítani, hogy gazdájuknál vannak még na­gyobb bolondok is a világon. Minél jobban sikerült ez nekik, annál kitünőbb bolondok voltak. E miatt azonban igen kevés ki­váló udvari bolond is volt a vi­lágon. A birtokosoknak szintén van­nak udvari bolondjaik: ezek a cselédek. Elődeiknél rosszabb sorsuk van annyiban, hogy ne­kik dolgozniok kell keményen s a bolondozást ráadásul kötele­sek a gazdának kiszolgáltatni. Erre ugyan nincsen törvény, sem a szerződés nem rendelke­zik róla, azonban a saját józan felfogása megtanít minden cse­lédet arra, hogy ha a gazdának kedvencze akar lenni, akkor mi­nél kevesebbet okoskodjék. Nem jó az okos cseléd. Még azt mon­danák, hogy több esze van, mint a gazdájának. Péter igen jó, használható cseléd volt. Nem volt zseni, de azért mindent megértett. Ha azt mondták neki: — Péter, vakard meg a lovakat, — azonnal tud­ta, mihez fogjon. Ment egyene­sen az istálóajtó melletti polcz- hoz, levette a vakarót és vakar­ta a lovakat. Ennyi tudomány teljesen elég egy cselédnek. A lóvakaráshoz úgysem ész kell, hanem: cseléd, ló és vakaró. A gazda természetesen soha­sem dolgozott semmit, csak pi- pázgatva járt-kelt az udvaron és a gazdaságban. De ennek a járás-kelésnek is meg van a maga neve. A gazdaság vezeté­sének hivják. Ha jókedve volt, azzal szórakozott, hogy Péter­ből bolondot csinált vagy ked­veskedésből nyakon ütötte. Pé­ter nagyokat röhögött ilyenkor. S magában dicsérte a gazdáját, hogy milyen jó ember. De akkor voltak jó mulatsá­gok, ha idegen munkások, nap­számosok is dolgoztak a gazda- sában! Péter alig győzte a tré­fát. Subaszőrből bajuszt ragasz­tottak neki, aztán ráuszította a gazda a kutyákat. — Hajrá, fogd meg, Mocskos! Neki, Bodri! Csak az inát, Tig­ris! N A kutyák nagy ugatással sza­ladtak Péternek s mikor, mellé értek, elkezdtek szaglászni. Is­merősnek tetszett nekik az em­ber. Az arcza a hosszú fehér ba­jusszal teljesen idegen volt előttük, de a szaga, az nagyon gyanús. Mikor azonban Péter ingerkedve csapkodott feléjük botjával, a komondorok se gon­dolkoztak soká, hanem mérges fogcsattogtatással támadtak a barátságtalan idegenre. A ruhá­ját letépték s csakhamar lekap­ták a tiz körméről is. Itt ott a húsába is beleharaptak. Úgy meghempergették a porban, hogy csak úgy nyögött bele. — A gazda meg az emberek hasu­kat fogták, úgy nevettek a szép mulatságon. Péter sírni szeretett volna, de azért nevetett. Kapott is dicsé­retet eleget, hogy milyen derék ember. Máskoh tél közepén mezítláb állatták féllábon egy óra hosz- száig a hóban. Nyáron meg a csutkatüz közepén eljáratták vele a toborzót. A vadonatúj fejeléscsizmája vargát rántott bele, de a gazda megígérte, hogy ád ki a béréből pár forin­tot s vehet rajta másikat. Hogy a piritósát petróleummal zsí­rozták meg, vagy alatta a szal­mát meggyujtották, az ilyen apróságok mindennap megestek vele. És ő mulatott legjobban. Pedig Péter nem volt'bolond. Csak kétéletü. Mikor lefeküdt este, egészen más emberré vált. Nemcsak a maga, de a világ sorjáról is elgondolkozott. Min­dig aszerint, hogy hol feküdt. Télen, mikor benn az istállóban kellett feküdnié, leginkább tár­sadalomtudományokkal foglal­kozott. A maga dolgait meg- hányva-vetve általánosította s eljutott egész a szélsőségig, ki merte mondani, azaz csak gon­dolni, hogy nem jól van ez igy, ahogyan van. Ilyenformán filo­zofált : — A gazda igaz. hogy fizet, de az is igaz, hogy én dolgozom érte. Hogy csúfot is űzzön belő­lem, azért már nem fizet. Mégis mindig igyekszik, habár tréfál­kozva is, engemet megalázni. Ha ő teheti ezt velem, azon a jogon, hogy fizet: én is tehe­tem vele azon a jogon, hogy dolgozom neki. De ha megten­ném, bizonyos, hogy meghara­gudna, sőt talán el is kergetne, így van az a többi cseléddel is. Ezért nem tréfálhatunk mi. El­kergetnének. Azután pedig ho­gyan élnénk meg? Bölcs gondolatok és nagyon igazak. Nyáron, mikor künn a mező­ben, a csillagos ég alatt szokott hálni, mindig a természettudo­mányokra adta magát. Vizsgál- gatta a csillagokat, hogy me­lyik milyen. Hogy a nagyobb miért nagyobb, mint a kisebb? Miért fényesebb egyik, mint a másik? S miért fényesek egy­általán ? Hogyan tudnak ra­gyogni a koromsötétben? Mert bizonyos, hogy tulajdonképpen csak azért nincsen sötét, mivel a csillagok ragyognak. De hová lesznek nappal a csillagok? Hi­szen ha éjjel a'sötétben tudnak ragyogni, nappal a világoson még sokkalta jobban ragyog­hatnának. Ezekre ia kérdésekre sohasem tudott féletetet talál­ni. Ezt a Pétert azonban nem is­merte senki, mert a nappali Pé­ter másik Péter volt. Nyár közepe táján járt az idő. A gabona mind be volt már hordva, az asztagból még csak néhány kéve hiányzott, hogy be legyen tetőzve s aztán bátran nézzen szembe akármilyen idő­vel. Az emberek ott sürögtek körülötte. Adogatták egymás­nak a nyers, nehéz kévéket. Olyan nagyok voltak a kévék, hogy ha valamelyik lecsúszott a villáról és ráesett az adogató- ra, majd leütötte az állásról. Vagy ha a rakott kocsi előtt ál­ló lovak fejére zuhant, majd összeroskadtak a szegény pá­rák; azt sem tudták, mi találta őket. A reggeli órákban kelet felé gyülemleni kezdtek a fellegek. Majd egybeolvadtak és mint valami borzalmas feketeség, meredtek rá a rónára. Olyan­forma volt a felhőtömek széle, mintha egész tenger vize höm­pölyögne előre. A nyári nap csakhamar áldozata lett a bar­na ellenségnek. Belesülyedt és eltűnt benne. # Az emberek azt mondták egymásnak: — ítéletidő lesz. A reggeli zi­vatar mindig nagyon nagy szo­kott lenni. A zivatar mindig közelebb jött. Nem is jött már, hanem rohanva száguldott. Ahová el­ért, maga alá temette a tanyá­kat, mintha elnyelte volna őket. Piszkos, szürke sötétség támadt a nyomában. Lett az asztag körül kapko­dás. — Hozzátok ki .a nagy köte­let! Rudasfát a végire! Siesse­tek odafönn! Csak a közepit, a közepit! Sikerült is berakni a közepit, hogy bele ne vágjon az eső. Az emberek már másztak is lefelé; sietve, mert a vihar teljes erő­vel kitört. Nagyobb volt a szele, mint maga. Péter már majd­nem leért egészen, mikor a gaz­da odakiáltotta neki: — Menj vissza, Péter, le kell kötni az asztagot, mert külön­ben mind elhordja a szél! Péter eldobta a villát és mász­ni kezdett fölfelé. Föl is jutott szerencsésen. —Vigyázz! — kiáltott alul­ról és odadobták neki a kötelet. A kötél nem volt jól irányoz­va s Péter előrehajolt, hogy mégis elkapja. E közben azon­ban a lába kicsúszott alóla és nagyokat kalimpálva esett le­felé. Először az egyik ló fejére zuhant, onnan hempeyedett le a földre. Némán terült el. Az em­berek az első pillanatban nem tudták, mit csináljanak vele, de aztán bevitték az istállóba a szalmára. Majd hideg vizet lo­csoltak az arcába, mitől Péter magához is tért hamarosan. A gazda addig a lovat simo­gatta. Biz az nagyon szeren­csétlenül járt. Az egyik fülét lefelé lógatta. Talán úgy is marad. Nem is sokát teketóri­áztak, hanem gyorsan kocsiba fogtak és behajtattak a város­ba a lódoktorért. Mélyen elgondolkozva néze­gette a lódoktor a szerencsétle­nül járt állatot: — Nagy baj, nagy baj! Ezt a fület aligha lehet úgy helyre­hozni, hogy ne lógjon. A gazda egészen kétségbe volt esve: — Az az ügyetlen Péter! Pe­dig mindig úgy vigyázott az a gyerek, hogy kárt ne tegyen. Majd hozzátette: — Ha már itt van doktor ur, nézze meg azt a gyereket; an­nak is valami baja van. Itt fek­szik az istállóba. EGYSÉGFRONTOT AKARNAK BUKAREST, október — Több mint 50,000 főre menő tömeg tartott népgyülést, amelyen az előadók azt javasolták, hogy a román szociálisták és kommun­isták egyesüljenek és vegyék át Románia kormányát. 563,928 NÁCI FOGOLY LONDON, október — A júni­us hatodiki Invázió nap óta az invázióban résztvevő hat egye­sült sereg 563,928 náci hadifo- golyt ejtett. Ebből a négy ame­rikai hadsereg foglyainak szá­ma 393,928. HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE BOSTON, Mass. — Frederick W. Cook, Secretary of State Massachussetts államban, kije­lentette, hogy azon katonák szavazó céduláját, akik a sza­vazólap kitöltése és a szavazás napja között hősi halált halnak a harctereken, NEM FOGJÁK FIGYELEMBE VENNI. Nem tudjuk, hogy ezzel bün­tetni akarják-e az ilyen katoná­kat azért, mert hősi halált hal­tak, avagy megmutatják, hogy az utolsó akaratukat nem telje­sítik. Valóban MÉLTÓ MEG­EMLÉKEZÉS A HŐSI HALOT­TAKRÓL! Úgy látszik a japán isteni császár egészen szótalanná lett a nagy és többszörös vereség miatt. Már még azokat a két soros verseket sem bírja meg­írni. De az is meg lehet, hogy ezzel is könnyebbé akarják ten­ni a japán nép ■ nehéz sorsát, nem kell nekik ezeket a verse­ket betanulni. ÉPITŐGÁRDA 1944-45-re befizettek: Buzay J., Cleveland ......... 1.00 Detky St., Phila ...... 3.00 Engli J., Cleveland __ 6.00 Farkas I., Akron ............... 1.00 Fishbein L., New York .... 6.00 • Fodor J., Cuy Falls ........... 1.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ........... 1.00 Hering P., Buffalo ........... 1.00 Krajnik B., Trenton ........ 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 2.00 Kollár J., Cleveland ....... 1.00 Kovách E., Cleveland ........ 1.00 Kanchar J., Bay City 1.00 Lefkovits L., Cleveland .... 2.00 Lelkó A., Pittsburgh ........ 2.00 Mogor J., Cleveland ......... 2.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 2.00 Molnár A., Cleveland ....... 1.00 Pika P., Chicago ...... 1.00 Reppman J., Detroit ....... 1.00 Szilágyi J., Cleveland ....... 3.00 Székely S., Cleveland ....... 3.00 Visi I., Detroit ................. 2.00 Varga J., Cleveland ....... 1.00 Vizi J., Akron ................... 1.00 Zára J., Chicago ............... 2.00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents