Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-21 / 1342. szám

8 oida Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szérk.) (Folytatás) ♦----------------------------------------­RÉSZ ÉS EGÉSZ A fejlődés folyamán az egy­ségek egyre nagyobbá és egyre bonyolultabb összefüggés ü v é válnak. A biológiai létben az emlősök különböző fajai már igen kiterjed, hatalmas egysé­get alkotnak. A társadalomban pedig, mint egységben, amely­nek dialektikus szerkezete és ennek következtében a fejlődés törvényszerűségei a legbonyo­lultabbak, a dialektikának oly törvénye alakul ki, mély a tár­sadalmon kívül nem található. A társadalom fejlődésében azonban oly fontos szerepet ját­szik, hogy külön tárgyalásai szükségesnek látjuk. A résznek és az egésznek egymáshoz való viszonya a tár­sadalom dialektikájának rend­kívül fontos törvényszerűségét tartalmazza.' A különböző tár­sadalmi formák egymásba fejlő­désénél a részre, azaz a társa­dalomnak egy darabjára nem mindig ugyanúgy vonatkoznak a fejlődés törvényszerűségei, mint a társadalom teljes egé­szére. A társadalom egésze nem kerülheti ki a magántulajdont és a magántulajdonú társadal­mak különböző formáit. Ez a szükségszerűség a részre, azaz a társadalom egy darabjára nem mindig vonatkozik. így pél­dául Afrika egyes benszülött törzsei, melyek még mingig a kezdetleges közösség konszaká- kában élnek, az európai szociá- lódás esetén elkerülhetik a ma­gántulajdonú társadalmi for­mákat. A szociálizmus megvaló­sulása Európában lehetővé te­szi az afrikai, ausztráliai pri­mitiv társadalmaknak a ma­gántulajdonú tárasadalmi for­mák átugrását. Ez a lehetőség az említett primitiv társadal­maknak csak azért adódik, mert a társadalom nagyrésze már megtette előttük a társa­dalmi fejlődés szükségszerű fo­kozatait és igy föltörte előttük a társadalmi fejlődés útját. Mint ahogy egy néger ember­ből lehet jó orvos, vagy mér­nök, épp úgy. kulturálódhatik magántulajdon nélkül egy egész néger törzs is, ha erre' a szoci­alizmus lehetőséget ad. A pri­mitiv népek tehát átugorhat­nak társadalmi korszakokat, de csak akkor, ha a. szocializ­mus megvalósul. A rész és egész dialektikus viszonyának fölismerése a tár­sadalmi fejlődésben a proletá- riátusra nézve igen fontos. Az orosz munkásmozgalom sikere is lényegileg a rész és az egész dialektikus összefüggéseinek a helyes fölismerésén müllott. Ugyanígy még az osztályokon belül is találhatunk példát a rész és egész viszonyára. A pro- letáriátus egy kis töredéke föl- kapaszkodhatik a tőkés osztály­ba, mert ez a lehetőség éppen a rész és egész dialektikus vi­szonyában az egyes ember szá­mára néha adódik. De a tőké­sek között is akadnak olyanok, akik csatlakoznak a munkás- mozgalomhoz. Ezek persze, csak “kivételek”. A kivételek, polgá­ri fölfogás szerint — “megerő­sítik a szabályt”. A szocialista világnézetben ezek a kivételek a társadalomnak, mint legbo­nyolultabb egységben lévő, rész és egész dialektikus ellentétei­nek fölismerésén alapulnak. E fölismerés erőteljesen megter­mékenyíti a tudományos kuta­tást. A társadalom, mint egy ha­talmas egység, amelyet több mint két milliárd ember alkot, a rész és egész dialektikus vi­szonyának igen sok formáját és lehetőségeit foglalja magában. Minden ország munkásmozgal­mára különösen fontos jelentő­séggel bir a társadalom fejlett­ségi fokának helyes meghatáro­zása. A munkásosztálynak tu­dományosan kell megállapíta­nia, hogy a társadalom egésze a fejlődésnek, vagy a bomlás­nak milyen fokára jutott már el, mert csakis igy képes az osztályharcában helyet taktikát alkalmazni. Épp ily fontos az­tán annak megállapítása is, hogy az egyes ország is a tár­sadalmi fejlődés egészében mi­lyen szerepet tölt be és a tár­sadalmi fejlődés milyen fokára jutott már el. Egy gyarmati, vagy félgyarmati országban egészen más módon kell az osz­tályharcot folytatni, mint egy imperialista országban. Áz osz­tályerők állásában, a pártok, csoportok és egyes emberek vi­szonyaiban sokféle lehetőség és (Vi.) Minden országban, ahol i a gazdasági hatalmat egyné­hány nagytőkés tartja a kézé-1 ben, azok uralják az egész or­szágot. ' Ez nagyon világosan meglátható Japánban, ahol öt család, a császári család bevo­násával kezeiben tart minden ipart és kereskedelmet, a szállí­tási eszközökkel. Mitsui, Mitsibuishi, Sumito­mo, Yusada családok bírják Japánnak 85 százalékát és csak a császári családot vették be mint társat. Most ezeknek ad­ták át mindazokat az elrablott természeti kincseket minden le­foglalt területen. Ezeknek a ke­zeikben van minden hadiszer gyártás, szállítás. így termé­szetesen, hogy ők uralják a po­litikai, sőt mint a jelek mutat­ják, az utóbbi hónapokban a katonai uralmukat is érvénye­sítették. Japánban ezen gazdasági ha­talom mellett, volt egy nagyon vad katonai csoport is, mely a japán császár hatalmát is min­den áron nagy mértékben ter­jeszteni akarta. Ezek érezték, hogy az a nagy gazdasági ha­talom, mellyel ezen öt család birt, teljesen kontrolja alatt tartja nemcsak az ország, ha­nem a hadsereg létezésének kut- forrását is. így már régebben azon voltak, hogy az elfoglalt területeken az ipart az állam vegye át és hadi ellenőrzés alatt folytassák a termelést. Ezt per­sze az öt család nagyon ellenez­te és a harc váltakozó sikerrel folyt a katonatisztek és a gaz­dasági hatalmat kezeikben tar­tó családok között. Voltak he­lyek ,ahol a gyárakat a katonai hatalom vette át, például Man- churiában. Ezen katona cso­portnak volt a szóvivője Tojo és Seigo Nakano, valamint a katonai titkos terror szervezet, mely több békésebb államfőt orozva leölt, hogy hatalmukat védjék és kiterjesszék. Az amerikai hadak közeledé­se és sok védbástya szerepét játszó szigetcsoport elvesztése, ezen belső harcot tetőfokára vitte. Amig a hadi gépezet, ezek a tiszti csoportok Tojo vezetése alatt újabb hadizsákmányokat, győzelmeket szereztek, addig ők voltak a nyeregben. Amikor ezen győzelmek, hódítások ab­bamaradtak, sőt vesztettek mindenfelé, a gazdasági hatal­mat gyakorló öt család győze­delmeskedett. Amellett, hogy a termelésnél, éppen úgy mint it­ten Amerikában a “Dollar a year” embereket, a nagytőke ügynökeit, tették az irányitó ügynökségek fejeivé. Most már benyúltak a hadi gépezet inté­zésébe is, azokat a tiszteket és vezéreket, akik ellene mertek szegülni a nagytőkések föltét- íen uralmának, eltávolítják és olyanokkal helyettesítik, akik hűen hajlandók teljesíteni azon öt család parancsait és érdeke­it, akik uralják az egész Japán gazdasági berendezkedést és az által úgy a nép, mint a katona­ság megélhetésének a kutforrá- sát, az iparok és szállítási esz­közök minden formáját. A különbség az angol-Ameri- kai és a Japán imperializmus között csak az, hogy a japánok nem igyekeznek demokrácia mázával eltakarni az igazi va­lóságot, igy jobban meglátszik. De a nagyiparok ügynökei ural­ják a termelést, mind a három nagy kapitalista országban. Azokat teszik be a hadi terme­lés igazgatásához. Amellett, hogy majdnem minden nagy vezér, egyszermint valamelyik nagy iparnak volt alkalmazott­ja és reméli, hogy a háború után is alkalmazottja marad, igy hűen a nagytőke mellett áll, minden esetben. Amig Japán­ban megpróbálták ők uralni a nagytőkét, itten még csak meg sem próbálkoznak vele. Hilland G. Batcheller, a War Production Board egyik főtiszt­viselőjének kijelentése szerint, januárra már elegendő automo­bil tire lesz arra, hogy az “A” kártyás tulajdonosok is kapnak. Batcheller szerint januárra a civilek részére havonként ké­szített autó tirek száma elfog­ja érni a két ^s fél milliót. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron -..... 4.00 Detky E.-né, Phila ............ 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 5.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 4.00 Feczkó J.-né New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 8.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Kanchar J.-né, Cleveland.. 2.00 Kern Péterné, Akron ....... 4.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 5.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 4.00 Mary Mayer, Phila ....... 5.00 Molnár A.-né, Cleveland .... 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Udvarnoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 6.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00 módosulás alakulhat ki. Éppen ezért méltán helyeselhetjük azt a fölfogást, amely szerint: “az egyes jelenséget," akárhol, bár­mily formában jelentkezik is, a naggyal, az egésszel való jelen­tőségében kell fölfogni.” A rész és az egész dialektikus viszo­nyának helyes fölismerése tehát a munkásmozgalom helyes gya­korlatának egyik legfontosabb előfeltétele. A társadalmi fej­lődés dialektikájában, az ellen­tétek összefüggésének változá­sai folyományaképpen, a rész és az egész dialektikus kölcsön- hátása fejlődik ki, mint a tár­sadalom dialektikájának fontos törvényszerűsége. (Folytatjuk) "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Yf * VV Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W BÉRMUNKÁS 1944. október 21. Japán tulajdonosai DIALEKTIKA

Next

/
Thumbnails
Contents