Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-21 / 1342. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE L W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 i^ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ..............i 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Kétféle mértékkel (gb.) Az amerikai sajtó általában csak nagyon felületesen ismerteti, hogy mit csinálnak a “honatyák” az országházban, — az az a kongresszusban, — mint itt nevezik az országos törvényhozó testületet. A lapok és az azok példáját követő rádió kommentátorok is csak abban az esetben hoznak hirt a kongresszusról, ha ott valami igazán “különös” dolog adja elő magát. így nem csodálkozunk azon, hogy a lapok és a rádió csaknem agyonhallgatják a kongresszus munkás ellenes intézkedéseit. Valószínűleg azt tartják, hogy a jelenlegi kongresszustól ez már egészen megszokott dolog, tehát egyáltalán nem “különös” esemény, amit érdemes volna a nagyközönség tudomására hozni. így nem valami sok port vert fel az a hir sem, hogy az alsóház 239 szavazattal 90 ellenében elvetette a szenátus által már elfogadott ama törvényjavaslatot, amely a háborús iparokban dolgozó munkásoknak és családjaiknak megfizetni rendelte az útiköltségüket, ha a háború végeztével hazamennek, avagy uj munkára küldik őket. A törvényjavaslat pártolói úgy tartják, hogy a hadimunkásokat az ország minden tájáról csőditették össze a hadiipari központokba és igy méltányos lenne, ha a jól végzett munka után megtérítenék az útiköltségeiket. Oly esetekben, ahol egész munkáscsaládókról van szó, ez elég jelentékeny összeg. A javaslat értelmében azonban egy család csak 200 dollárra lett volna jogosult. A kongresszmenek azonban ezt is ille- j téktelennek tartják és leszavazták a javaslatot. Ezen javaslat leszavazásában az a valóban csúnya dolog, hogy maguk a kongresszmenek busásan kiveszik maguknak a.% utazási költségeket. Honatyáink már régen megszavazták maguknak az úgynevezett “mileage” költségeket, amelyeket pontosan felvesznek minden évben, akár utaznak, avagy költöznek családjaikkal egyetemben Washingtonba, akár nem. A képviselőknek ez a munkásellenes magatartása jelen esetben annál kirívóbb, mert hiszen a kongresszman fizetése évi 10,000 dollár. Azonkívül pár ezer dollárt engedélyeznek nekik a titkár fizetésére is. Titkárnak rendesen családjuk valamelyik tagját nevezik ki, mert valójában nincs szükségük titkárra, ez csak olyan fizetési pótlék, kerülő utón. És mindezek dacára még felveszik az utazási költségeket is. íme nyilvánvaló, hogy a demokráciát annyira védő kong- reszmenek úgy értelmezik a gazdasági demokráciát, hogy ilyen kétféle mértékkel mérnek. Honatyáink a szóbanforgó törvényjavaslat leszavazásával igazolták azt, hogy nemcsak minden szentnek hajlik maga felé a keze, de az amerikai kongresszmeneké is éppen úgy, — ha nem jobban. Azok az oroszok! (gb) Évtizedek óta folyó orosz ellenes izgatás nem akar szünetelni. Ha időről-időre el is lankad valamennyire, üjabb erővel lendül neki és ma már kétségtelen, hogy Hitler-Horthy és híveinek összes reményeik abban összpontosulnak, hogy Amerikas Anglia összevesznek Oroszországgal a koncon. Úgy, mint eddig is, a legképtelenebb hazugságokkal árasztják el a sajtót, a rádiót, de különösen az egyházi “szentbeszédek” zsúfoltak a mindenféle rágalmaktól. Nem célunk Oroszország megvédése, arra úgyis képtelenek volnánk. Sőt azt tartjuk, hogy úgy az oroszokat, mint a magyarokat, avagy az amerikaiakat meg kell kritizálnunk, ha arra okot adtak. A tisztességes újságíró bűnt követ el olvasói ellen, ha a szerinte jogos kritikát elhallgatja, midó'n ily • kritikára OKOT ADTAK ,akiket kritizálni kell. Azonban éppen olyan bűnösnek tartjuk az ok nélküli rágalmazást, akárkiről is szólnak az ily rágalmak. Mi még Hitlerre vagy Horthyra sem dobálunk sarat, nem rágalmazunk, hanem megírjuk azon adatokat, amelyek jobban elitélik őket, mint bármilyen rágalmazás is. Egy ilyen tudatos rágalmazás, vagy ácsárkodás a republikánus kortesek részéről annak a híresztelése, hogy Stalin már elrendelte az amerikai forradalmat. És mert Oroszországban is j két forradalom volt, hát egészen természetes, hogy itt is két for- I radalomra adott ki rendeletet. Az első forradalom Oroszország- j ban a liberálisokat ültette a hatalomra, Kerenskyvel az élükön. I Stalin most Rooseveltet szemelte ki amerikai Kerenskynek. És j ami a legérdekesebb, ezen hir terjesztői még azt is tudják, hogy | Roosevelt vállalta ezt a szerepet és Teheránban erre vonatkozólag megegyezett Stalinnal. Nem sokkal különb ennél az a hir, hogy Stalinnak most nincs egyéb gondja, mint hazahívni és keblére szorítani a minden tekintetben erkölcstelen Károly, volt román királyt. És végre a legnagyobbmérvü rágalmazási hadjáratot a lengyel kérdéssel kapcsolatban intézik az oroszok ellen. Valószínűnek látszik, hogy az oroszok nem hajlandók visszajuttatni hatalomhoz azt a lengyel uralkodó osztályt, amely nemcsak a saját népét zsákmányolta ki a végletekig, — akárcsak a magyar uralkodó osztály, — de egyben állandóan fondorkodtak Oroszország ellen. Orosz területekre tartottak igényt, de azonkívül az egész világ reakciós bandáját az oroszok ellen uszították és próbálták, sőt próbálják még ma is egyesíteni, mert jól tudják, hogy amig a Szovjet Union fenáll, addig az ő feudális rendszerük állandóan veszélyben forog. A legújabb oroszellenes támadásra a warsoi lengyel partizán csapatok kudarca adott okot. Mint ismeretes, a lengyel földalatti mozgalom harcosai fegyvert fogtak Warso külvárosában, mielőtt az oroszok odaértek és végül megadták magukat a németeknek. A vád most az, hogy az oroszok nem is akarták segíteni a Komorowski tábornok vezetése alatt álló csapatot, amely igy segítség hiányában részben elvérzett, részben megadta magát. Innen természetesen teljes lehetetlen megállapítani, hogy vájjon mi igaz ebből a vádból. Az oroszok azt állítják, hogy Komorowski korán kezdte el a nyílt harcot az oroszok tanácsa ellenére és igy képtelenek voltak idejében segítséget adni neki. De ugyanakkor azt is állítják, hogy a Komorowskival harcoló lengyel kommunisták nem adták meg magukat, hanem képesek voltak átmenni a németek gyűrűjén és csatlakoztak az oroszokhoz. Ismételjük, nem áll módunkban annak megállapítása, hogy mik a tények ebben a dologban. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a lengyel kérdés újból meg újból való kiélésitése csak egy fázisa az oroszok ellen irányuló propagandának. Akik ebben kétkednek, azoknak figyelmébe ajánljuk a Scripps-Howard és egyéb újságokban megjelent azon vezércikkeket, amelyekben mint valami elrettentő nagy bűnt sorolják fel, hogy az oroszok úgy a visszafoglalt lengyel, mint az estoniai területeken a nagy földbirtokokat szétosztják a parasztok között. A “Cleveland News” szórul-szóra igy ir erről a dologról: logról: “A visszafoglalt Orosz-Lengyelországban a Szovjet kormány felosztotta a földet a nép között. A múlt héten orosz komisszá- rusok jelentek meg a visszafoglalt Estoniában és elrendelték a földeknek a nép közötti felosztását. íme, a tulajdonjogot (property right) megsemmisítették úgy Lengyelországban, mint Es- toniaban éppen úgy, mint a szocialista Szovjet köztársaságban. A tulajdonjog megszüntetése fölött nem szabad könnyedén el- siklani, hiszen ez már kommunizmus!” Hát ez az a szörnyű vétek, amit az oroszok elkövetnek és ami miatt annyira gyűlölik őket! Most legalább nyíltan megmondják, mert azt is tudják, hogy a földek után az iparok is következhetnek. Ez az igazi ok, ami miatt az oroszok ellen annyira uszítanak és amiért már most készítik a harmadik, a mainál is véresebb világháborút. Ezt már nemcsak mi mondjuk, hanem még olyanok is észrevették, akik máskülönben a tulajdonjog fentartása mellett vannak. Úgy véljük, hogy igaza volt Wallace alelnöknek, amikor azt mondotta, hogy a harmadik világháború elkerülhetetlen, ha az Egyesült Nemzetek nem tartanak ki az oroszok mellett. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE 4 BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a '■égi társadalom keretein belük 1944. október 21. BÉRMUNKÁS 4 oldal v
