Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-21 / 1342. szám
1944. október 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZŰKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ~ CSAPJ FEL ÖCSÉM . . . Szól a zene, pereg a dob, torka szakadtáig bömbölnek a szónokok, toboroznak. Amerika népét invitálják táborukba, Ígérnek neki minden jót, amit a szeme-szája megkíván. A munkásnak állandó munkát, magas bért, olcsó élelmiszer árakat, a farmernek viszont olcsó ipari cikkeket és magas árakat az élelmiszerekért. Ezért a szép ígéretekért semmi mást nem kívánnak a toborzó uraságok, mint hogy csapjon fel az ő politikai táborába. Ez a csinadratta annyira megszokott jelenség igy választások idején, hogy a mi részünkről nagyobb figyelmet nem érdemelne, ha a most folyó kampánynak a fő jelszava, nem mutatná meg azt, hogy milyen irányzatot jelentene Mr. Dewey kormányzata. Mint rendesen, most is keményen kritizálják a kormányt, hogy sokat költ, nagy a hivatalnokok száma, ezt nem veszi senki sem komolyan, mert ha változás jönne, akkor az uj kormány rövid idők után, még többet költené és bég több bürokratát ültetni a nép nyakára, ezen a téren csak eben gubát cselrélhet a nép! A fő jelszó a republikánusoknál, a vörös falás, egyszerűén kimutatják azt, hogy a demokrata párt, illetve Roosevelt és a kormánya vérvörös bolsik, kiknek csak egyetlen egy törekvésük van és pedig, hogy megteremtsék a Szovjet Amerikát. Ha csak egy választási trück volna ez a nagy vörös falás, nem volna érdemes vele foglalkozni, de miután erre a vonalra kapcsolják be magukat az ösz- szes reakciósok, a nyílt náciktól a félbolond '“baloldalig”, nem csak Browdert teszik meg vörös vezérnek, de szerintük Ickes, Perkins államtitkárok, Wallace alelnök, Frankfurther főbíró, természetesen Mrs. Roosevelt is, sőt még a jámbor Sidney Hillman, a szabók elnöke is vérvörös bolseviki, maga Roosevelt az nem kommunista, hanem a fentiek kezében van és azok irányítják a kommunista vizekre. Jó vicc! Kiált fel az olvasó, pedig nem is vicc, hanem komoly valóság, hogy a reakció, amelynek a szolgálatában áll az amerikai sajtó 80 százaléka, ma minden erejével előkészíti a vörös üldözést, ami nem azt jelenti, hogy a kommunistákat zárják be, deportálják, hanem az üldözés kiterjed minden radikális mozgalomra, az onionokra, minden olyan törvényes intézményre, amely útjában van a tőkének. Aki vagy ami a profitot zavarja az vörös bolseviki, annak pusztulnia kell. Le kell ennek az érdekében rombolni a Szovjetek iránti nagy szimpátiát, Amerika népe nagyon jól tudja ,hogy a Vörös Hadsereg áldozatos hősiességének köszönhető, hogy ma a náci hadakkal nem az Óceánnak erről az oldaláról harcolónk az amerikai katonák. Hogy az orosz hősiesség millió és millió amerikai fiú életét kímélte meg. Rájött, hogy az éveken keresztül feltálalt vörös rémtettekről szóló mesék, aligha hazugságok nem voltak. Neki ugyan más nézete lehet a társadalmi rendszerekről mint az orosz munkásnak, de azt nem hiszi el, hogy egy rabszolga nép, olyanra legyen képes, mint az orosz nép, úgy a termelésben, mint a harctéren. Ezt a szimpátiát össze kell törni, mert ha a nép a Szovjettel szimpatizál, akkor nehezen megy a radikális üldözés, azért van most nagy vezércikkezés a kis népek védelméről, amelyeket elnyel a vörös kolosszus. Nekünk meg van a véleményünk a Szovjet kormány sok intézkedéséről és azt nem is szokj uk véka alá rejteni, a kommunista testvéreinkért sem ráz ki a hideg, de most abban a toborzó bandába beállni kis dobosnak, hogy kielégíthesse valaki a Szovjetek elleni mániákus gyűlöletét, nem a mi mesterségünk. Kritikát mondunk mindig ha ok van rá, de ma a Hearst lapok által 25 éven át megfizetett tinta kulik, rendőr spiclik által össze hordott aljas hazugságokat, rágalmakat lemásolni, szóban vagy Írásban hangoztatni, ezzel a reakció szekerét tudatosan vagy tudatlanul szolgálni, egyszerű sztrájktörés, még akkor is, ha mindjárt vérvörös gatyába is vezetik elő, nem annyira baloldali, mint inkább nácival spékelt két ballábas forradalmárok. E sorok írója és sok munkástársa hiszi azt, hogy az európai munkásosztály sorsát nagyban befolyásolja az, hogy a Szovjetnek mekkora hatalma és befolyása lesz, De hisszük és tudjuk azt is, hogy egy balra fordult Európa, nagyban elősegíti a mi előretörésünket is. Éppen azért, mi nem csapunk fel Dewey katonájának, megmaradunk a mi tiszta osztályharcos mozgalmunknál és terjesszük az Ipari Unionizmus eszméjét. HOL A MEGOLDÁS? Már több Ízben foglalkoztunk azokkal a tervezetekkel, amelyeket hivatalos és nem hivatalos helyekről nyilvánosságra hoztak, hogy miként lehetséges a németek állandó támadási szándékát lehetetlenné tenni. Ma már azok az álmok, amelyeket a közelmúltban annyira hangoztattak, hogy a háború után olyan békét, illetve nemzetközi szervezetet létesítenek, amely lehetetlenné tenné a há-1 borút, az már a múlté. A győztes nagyhatalmak, amelyek a fentieket hangoztatták, tisztában vannak azzal, hogy a mai gazdasági és társadalmi rendszerben örök békéről beszélni komolyan nemlehet, amit igazol az, hogy úgy Anglia, mint Amerika, be akarja vezetni a kötelező katonai szolgálatot, hogy a jövőben “meglepetések” ne érhessék, hogy fel legyenek készülve egy “támadó” háború visszaverésére. Miután az aránylag fiatal német imperializmus, amely a fiatalságánál fogva lekésett a piacok felosztásáról, az elmúlt száz évben ezt úgy akarta behozni, hogy újabb és újabb háborúkat provokált ki, amelyeket a hatalmasan fejlődött iparának piac szerzésére kívánt felhasználni. Az vitán felül áll, hogy a német irányzat állandóan támadó volt. Bismarcktól, Vilmos császáron keresztül, Hitlerig, aki cinikus brutalitásával legjobban tudta kiváltani a német világuralmi törekvést, amely ezt a mai, minden eddiginél borzalmasabb háborút zúdította az emberiség nyakába. Ha a náci imperializmus által előidézett mai világkatasztrófát nézzük ,akkor nagyon érthető az, hogy az emberiség módot keres arra, hogy egy még a mainál is borzalmasabb csapás ne zúduljon az emberiségre. A megoldás nagyon is kézenfekvő, meg kell szüntetni az okokat, amely a háborút előidé- -zi, nem úgy, hogy a piacokat arányalogsan felosszák, mert a kapitalista rendszer ilyet nem ismer, hanem a társadalmi felépítmény megváltoztatása, kapitalista rendszer helyébe tenni a kollektiv társadalmi rendszert, a szociálizmust, amely rendszer nem profitra, hanem szükségletre termel. Ez a társadalmi rendszer egy csapásra megoldaná a mai társadalom összes kérdéseit. De azt az uj társadalmi rendszert nem hozzák ezüst tálcán elénk, ezt csak az érdekelt társadalmi osztályok, főleg a munkásosztály valósíthatja meg, amely a mai társadalomnak minden baját, szenvedését viseli. Ezt hirdetjük mi és .minden más munkásszervezet évtizedek óta és ha nem akarjuk magunkat és másokat bolonditani, úgy. be kell ismernünk, hogy a munkásosztály nincs felkészülve erre a nagy feladatra, ahogy nem tudta megakadályozni a háború kitörését, éppen úgy szervezetien arra, hogy irányt szabjon a békének. A munkásosztály elő- harcosainak folytatni kell a szervezés és a nevelés munkáját, hogy minél előbb megvalósuljon az uj tárasadalmi rendszer. De ez a meg nem levő erő nem tudja megvalósítani a szociálizmust és kétségtelen, hogy Mr. Churchill vagy Mr. Roosevelt nem végzi el helyettünk ezt a feladatot, igy kézenfekvő az, hogy a közeljövő feladatait igy j Németország sorsát, a mai ! rendszer kormányai fogják megszabni. A sok felvetett terv közül az orosz sajtó által felvetett megoldás a mai erőviszonyok között a legmegfelelőbb, 'amit magukévá tettek az angol Labor Party és a liberálisok is., A “Pravda” tervezete nagyjából a következőket mondja: A német imperializmus éltető eleme a porosz junker, amely kezében tartja nem csak a nagy * birtokokat, de a nagy ipart és a bankokat is. Ez a brutális, rabló hajlamú uralkodó osztály, ahogy nem nyugodott bele az 1914-18-as háború elvesztésébe, éppen úgy nem mond le a világuralmi álmáról a most bekövetkező vereség után sem, hanem már most kezd felkészülni a harmadik világháborúra. Egy olyan béke, amely az egész német népet büntetné, csak egységessé tenné a német népet a j unker j aival, tulaj donképpeni ellenségével. A háborúért nem a német nép felelős, hanem a német uralkodó osztály, az elkövetett gazságokért, tömeg gyilkosságokért, egész népek kirablásáért az uralkodó, a parancsnoki osztály, tehát a junkerek a felelősek, őket kell felelősségre vonni. Az elkövetett gazságokért fizikailag megsemmisíteni, a vagyonát elkobozni, az uj német állam javára, hogy az képes legyen a háború okozta károk megtérítésére. De ugyan akkor meg kell találni a módot arra, hogy a német nép kerüljön a hatalomra, ha sikerül neki magát elszakítani az uralkodó osztálytól. Ez a megoldás is sok kivánni valót hagy maga után, de ha nem csak a német, de a francia, magyar, stb. uralkodó osztály hatalmát megtörnék és a népnek nagyobb szava lenne a sorsának intézésében, az kihatással lenne a világ többi részére is és ezzel jobban megközelítenénk a végső és egyedül lehetséges megoldást, a szociálfz- must. Ha azonban az intéző körök, akiknek a szava döntő lesz a békeasztalnál, nem fognak tovább látni az orruknál, tiszta osztályérdekből, gyűlöl étből, vagy bosszúból, az egész német és ma már vele a bukásban is a magyar népet együtt büntetnék az uraikkal, akkor nem békét, hanem állandó háborút teremtenének, amely az adott viszonyoknak megfelelően, hol nyílt lázadásba, hol egyéni merényletekben, szabotázsokban, nyilvánulna meg, amelyre ma már a náci banditák, alaposan kioktatják a német ifjúságot. Ha a “béke” elnyomatást, nyomort és megaláztatás jelent a német népre, akkor az urai oktatását hasznosítani fogják és a német földön állandó tanyát fog találni a terror, a gyilok, a vér folyton ömleni.fog, pusztulásba rántva egy 80 milliós népet. A háború, a terror bűnöseinek a junker és a gentry uralomnak a kipusztitása, a nép IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
