Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-21 / 1342. szám
1944. október 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA---------------------------ADATOK A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYHOZ Az idén valóban nem panaszkodhatunk, hogy az elnökválasztási kampányban nem csapnak elég zajt az érdekelt politikusok, mert úgy az újságok mint a rádió bemondások tele vannak a mindinkább elmérgesedő kortes' beszédekkel. A jelenlegi választás olyan formán néz ki, mint az olyan kereskedő hirdetése, aki nein a saját portékáját ' dicséri, hanem a konkurens holmiját ócsárolja, igy akarja eltakarni saját áruinak a selejtes voltát. A republikánusok Dewey elnökjelölttel az élükön, nem azt magyarázzák, hogy ők milyen üdvös intézkedéseket hoznának, ha történetesen megválasztanák őket, mert hiszen teljesen in- dorszálták mindazt, amit a Roosevelt adminisztráció csinált, hanem ennek dacára beszédeikben teljesen a New Deal ócsárlására szorítkoznak. Nagyhangú ígéreteik legtöbbször semmitmondók, ha bonckés alá vesszük őket. Ezekről a nagy, általánosságban tett ígéretekről eszembe jut, hogy hallottam, már jó régen, amikor Magyarországon egy demagóg képviselőjelölt öblös hangon bömbölte oda a szegény parasztokból álló hallgatóinak: “És azt is kijelentem, hogy a János béres fiának éppen olyan joga van a tanuláshoz, mint a méltóságos báró ur fiának!” Ezt aztán alaposan megéljenezték és az álmélkodó hívek egymásnak suttogták: “Ez aztán jól megmondotta!” Persze, egy kis gondolkodással rájöhettek volna, hogy az ügyes politikus valójában semmi érdemleges dolgot sem mondott. Azért a választásoknál nem az a fontos, hogy a jelöltek vagy a pártok mit Ígérnek, hanem kik állnak mögötte ? kiknek a jelöltjei? kik fizetik a választási költségeit és végre megválasztás esetén kik lesznek a tanácsadói, illetőleg aktuálisan az adminisztráció munkáját kikkel fogja intéztetni? A MUNKÁSSÁGRA SZÁMIT Már mondottam, hogy a republikánusok felismerhető módon fasizta módszereket használnak ebben a választási kampányban. A fasizmus minden f ormá j ának elengedhet etlen faktora a vörösfalás. A fasizta a vörös mumussal való ijesztgetés révén akar hatalomra jutni. De a vörösfalással egyben pénzt lehet szerezni a vörösellenesektől, jobban mondva a radikáliz- mustól félő gazdag egyénektől. Ez adja magyarázatát annak, hogy a republikánusok olyan nagy dolgot csinálnak abból, hogy jelenleg az amerikai kommunisták Roosevelt mellé csatlakoztak. Ha figyelembe vesszük, hogy a kommunista jelöltek eddig milyen csekély számú szavazattal rendelkeztek, akkor ez a kommunista erőlködés minden hűhó dacára is egészen jelentéktelen. Ezt a republikánusok is jól tudják, de ezen megint csak azzal a fasizta . módszerrel teszik túl magukat, hogy kommunistának neveznek el mindenkit, aki Roosevelt mellé állt. Annyi tény, hogy a szervezett munkásság Roosevelt mellett sorakozott fel. Ez az első eset az amerikai választásoknál, hogy a nagy munkászervezetek ily határozott módon foglaltak állást. A republikánus párt csak John L. Lewis, a bányászok diktátorának a támogatásával dicsekedhetik, ha éppen arra kedve van, holott nem is olyan régen még ugyan azon republikánus vezérek jelengi kenyeres társuk bebörtönzését követelték. Az unionok közül különösen a CIO fejt ki nagy tevékenységet a Roosevelt megválasztása mellett. Politikai bizottságuk, (Political Action Committee, P.A. C.) egy-egy dollár választási költséget kért a több milliót kitevő tagságtól, ami éktelen dühbe hozta a republikánusokat és azt állítják, hogy ezen dollárokért Roosevelt eladta az országot Sidney Hillmannak, a PÁC elnökének, akire természetesen ráfogják, hogy kommunista. DEWEY TÁMOGATÓI Azonban a republikánus politikusok ácsárkodása nélkül is láthatjuk, hogy Roosevelt mögött a munkásság és a szegényebb középosztály áll. Ez nem jelenti azt, hogy a demokraták között egyetlen gazdag ember sem akadna, hiszen végeredményében Roosevelt is bejelentette nem egyszer, hogy a magántermelési rendszer (private enterprise) megvédésére törekszik, de mindazonáltal kimondhatjuk, hogy a New Deal adminisztráció a vagyontalanokra avagy csak a mérsékelt vagyonú osztályokra támaszkodik. Győzelmük esetén a jelenlegi tanácsadók és köztisztviselők óriási' többsége helyén marad. Most nézzük kik állnak a mindinkább jobban kiabáló Dewey kormányzó mögött. Annyi bizonyos, hogy nem szegény emberek, mert talán soha még elnökválasztási korteskodásnál úgy nem folyt a pénz, mint most folyik a republikánus berkekből. Először is csaknem összes nagy lapok Dewey szolgálatában állnak. Már csak ezek óriási összeget emészetenek fel. És éppen igy van a rádió láncolat is. Csaknem minden nap hallani lehet egy-egy republikánus vezért az egész országra kiterjedő rádió-láncon beszélni. Az elnök és alelnök jelöltek különvonatokon, óriási kísérettel utazzák be az országot. És azonkívül a hirdetések és röplapok millióival árasztják el a szavazókat. Mindezek óriási ösz- szeget emésztenek fel. Közismert dolog, hogy Dewey támogatói között első helyet foglal el a National Association of Manufacturers (NAM), az amerikai kutyaszövetség. Ennek a vezető tagjai, mint a Du- Pontok, Pews, Weir, stb. szerepelnek a nagy adományokat küldők között. A törvény szerint minden politikai pártnak névszerint ki kell mutatni azokat, akik a kampányra 100 dollárnál nagyobb adományokat adtak. Hogy ezt a törvényt ki- játszák, különböző nevek alatt alakítanak bizottságokat a pénzek gyűjtésére és annak elköltésére. így a Gannett újságok érdekeltsége által alakított ily bizottságnak a vezetője, Ed- i ward A. Rumely megtagadta1 az adakozók névsorának a nyíl- j vánosságra való hozását. Azon- j ban az eddig nyilvánosságra I hozott lisztéből mutatónak ki- vehetjük az alábbiakat: Négyezer dollárt adott Lam- mont DuPont; egyenként 3000 dollárral szerepelnek: R. R. McCormick, a Chicago Tribune tulajdonosa; J. M. Patterson, a N. Y. Daily-News tulajdonosa; Ernest T Weir, acélmágnás; J. N. Pew, Sun Oil Co. tulajdonosa; Miss Ethel Pew, W. W. Kel- log, Mrs. H. Timken, (roller bearing) ; Donaldson Brown, (General Motors) ; 2500 dollárt adtak: Henry Jansen, (Berkshire Knitting Mills) ; David R. Rockefeller, W. S. Carpenter, (president, DuPont Co.) stb. SZEMÉLYESKEDNEK Nem volna értelme itt felsorolni az összes adakozókat, hiszen úgy sem volna elég helyünk hozzá, de ezekből is látható és határozottan megállapíthatjuk, hogy Dewey a gazdag osztályra támaszkodik. Ha pedig azt nézzük, hogy kik lennének a tanácsadói győzelme esetén, akkor ezek között első helyen kell felemlíteni Hoover volt elnököt és Taft szenátort. Mindkettő a legszélsőségesebb reakciót képviseli az amerikai politikában. Az ember elvárná, hogy az ilyen választási kampánynak valami nevelő hatása legyen, hogy a jelöltek az előttük álló nagy problémák megoldásának módszerei felett vitázzanak, így a vita folyamán felszínre kerülnek úgy a hibás, mint a jó intézkedések vagy tendenciák bírálatai, amiket aztán hasznosan lehetne felhasználni. A jelen választási harcban azonban ilyesminek nyomát se látjuk. A republikánusok mindjárt a durva személyeskedés terére vezették a korteskodást és igy nem csoda, ha a demokraták is úgy válaszolnak. Ilyen személyi kérdést csináltak abból, hogy Roosevelt nélkülözhetetlen-e vagy sem? A választókat mindjárt óvják is, hogy mit csinálnak abban az esetben, ha a “nélkülözhetetlen” ember meghal időközben, hiszen már öreg és a múlt télen is beteg volt? Jó lesz tehát nem reá, hanem az “életerős ifjúra” szavazni. Ha ezt az érvet fogadnánk el, hogy az elnökséghez nagy testierő kell, akkor talán Joe Louist, a negró öklöző bajnokot kellene elnöknek választani. Avagy a másik sokat hangoztatott érv, hogy “folyó közepén nem kell lovat cserélni”. Ezt a demokraták mondták ki, természetesen a folyó alatt a kritikus éveket értik. “Hiszen már 12 év óta a folyó közepén állunk” — mondják a republikánusok, — “ha nem cserélünk, akkor mindig ott maradunk”. “Ha már csakugyan cserélni kell,” — vágják vissza a demokraták, — “akkor a lovat még jobb lóval cserélnénk ki, de semmi esetre sem egy öszvérrel !” És egyenlőre nekünk is elég lesz ebből ennyi. JEGYEZD MEG ■ - Ajánlja: St. Visi Ha a japánok sziget számlálást csinálnak mostanában, igazán nagy hiányt fognak észrevenni. Úgy Truman, mint Dewey mindenkinek munkát ígérnek és egyszersmint nagy hasznot is. Ez a politikai hadjárat, Ígérni könnyű még a csillagokat is odaígérhetik. Ha majd igazán akarják a választások után mehetnek a csillagokat leszedni. Egy Woodhouse nevű amerikai komédiás náci ügynök lett De most már azzal magyarázza meg tevékenységét, hogy az egész csak komédia volt. Hát mi régen tudtuk, hogy a náci banda komédiások voltak, csak az volt a nagy baj, hogy Tragédiát játszottak minden áron. A házasság sokkal boldogabb lesz, majd ha edényeket könnyű és törhetetlen plasticból fogják készíteni. Úgy, hogy sem az edény, sem a férjecske feje ne törjön. Henry Wallacenek egyik beszédjét a protestáns egyházak leközölték és kisebb röplapban a katonák között terjesztik. Ezen beszédben Wallace azt mondja, hogy van Hadi Isten és Béke Isten. Persze akkor szinte természetes, hogy ezek egymás ellen harcolnak. Mert aki hadat, harcot akar, az nem akar békét és viszont. Sloan, a General Motors elnöke, azt a kijelentést tette, hogy ha Deweyst választják meg elnöknek, akkor 500,000,000 dollárt fognak elkölteni terjeszkedésre. Ha Rooseveltet, akkor meg semmit. Hát mi örvendünk annak, hogy a gazdasági hatalmat, ha csak fenyegetésnek is ilyen nyíltan használják. Most már nem csak Postaépületeket, uj hidakat Ígérnek a politikusok, hanem az egész világot és a csillagokat, csak őket válasszák meg. Október 15-én, a szabadság szerető spanyolok nagy konvenciót fognak tartani Párisban, ahol Franco elleni harcot fogják megszervezni. A bulgárok és Titóék fegyverszövetséget kötöttek. Ez úgy látszik nem csak a német nácik, hanem mindenféle fasizták ellen is érvényes. Vincenzo Azzolini, olasz bankárt vád alá helyezték, mert 120 tonna aranyat átadott a náciknak. Nem csoda, hogy koldus szegény lett ez az ország, melynek ilyen bankárai voltak.
