Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-14 / 1341. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. október 14. AHOGY ÉN LÄT0M...-------------—- — Írja: KRÉTH — ------------------­Egy repülő gyári munkásnő, akinek a férje szintén a harc­téren van, küzd a szabadságért, szavait idézve kezdem meg az írásom. Egyúttal megpróbálok válaszolni. “I often wonder why we are so helpless ?” Nem egyszer, de számtalan­szor mutattunk rá azokra a gaz­dasági igazságtalanságokra, me­lyek a jelen társadalom minden uralmi megnyilvánulásánál oly szembeszökően érezhetők. Tud­juk, hogy igazságtalan, rombo­ló, pusztító és hogy észszerű el­gondolásban erkölcstelen és mégis megtűrjük. Mi, dolgozók, akik a legnagyobb áldozatai va­gyunk ezen igazságtalanságra alapozott rendszernek, nemcsak áldozatokat hozunk, hanem a közömbösségünkkel a formálói is vagyunk azoknak. Mert ne gondoljuk egy pillanatra sem, hogy a társadalom minden ok nélkül oly igazságtalan, inkább ellenkezőleg, nagyon is meg­okolható és az okozatoknak mi dolgozók vagyunk a legnagyobb termelői, még pedig azért, mert az uralmon levőknek cselédeik, a nemtörődömség révén tehetet- eszközeik vagyunk. Ha az uralmon levők gazda­sági érdekeik úgy követelik, hogy a mi munkálkodásunkkal mozdíthatják előbbre az érde­keiket, akkor dolgoztatnak, ha pedig munkátlanságukkal te­szünk nekik jobb szolgálatot, akkor kilöknek bennünket a sa­ját tulajdonukat képező gyára­ikból és ingyen levesen tarta­nak bennünket, mig megint szükség lesz a munkánkra. És mi soha sem tettük fel magunknak azt a kérdést, hogy miért is történik minden igy. És ha a fentiek egyike sem szol­gálja már .az uralmon levők gaz­dasági érdekeit, akkor mint a jelenben a politikai cselédeik egymás ellen uszítanak bennün­ket, gyilkolni, pusztítani, I often wonder why we are so helpless? Voltak és vannak idők amikor a válaszok különböző formái szolgálják az enyhítő balzsamot a gazdasági igazság­talanság által előidézett fájdal­mak csillapítására. Máskor meg a politikai ízléstelen maszlago­lás. Úgy a vallási, mint a poli­tikai elméletek gyakorlatozása próbálkozás csak azért sikerül, mert a gazdasági egyenlőtlen­séget eltűrjük. Nem csak ez? hanem a gazda­sági egyenlőtlenség intézmé­nyesítette úgy a vallást vagy az egyházat és a politikát vagyis a népképviseletet. A két sem­mit érő, az emberiségre ártal­mas, a haladást gátló világné­zet uralmáért, demokrácia és diktatúráért gyilkolják, pusztít­ják egymást, legalább is ők igy állítják, akár csak a középkor­ban, amikor a kereszt és a fél­hold uralmáért ölték, pusztítot­ták egymást, az akkori uralko­dók ezt használták csaléteknek. Ahogy a középkor uralkodói a keresztesek az egyik oldalon és a félhold a másik oldalon, el­tudták hitetni a nyomorgókkal, hogy az egyik vagy a másik győzelme gazdasági jólétet és haladást fog hozni, éppen úgy manapság is eltudják hitetni a nyomorgókkal, hogy a demok­rácia vagy a diktatórikus kor­mányforma győzelme fogja a jólétet megteremteni. A történelmünk tartalmát olyan háborúk sokasága képezi, amelyek mindég akkor törtek ki, amikor a gazdasági egyen­lőtlenség által létrehozott és felszínen tartott problémák az uralmon levők hatalmát már ve­szélyeztette, jött a háború. Az nem tett semmi megkülönböz­tetést, hogy a vallás képviselői voltak az uralmon, vagy a ne­mesek. Akár csak ma, legyen az bármely politikai frakció kép­viselőjét, munkás vagy polgári uralmon, ha a gazdasági egyen­lőtlenség által létrehozott prob­lémákat máskép nem tudják csak a háborúval elintézni, ak­kor jön a háború. I often wonder why we are so helpless? Észszerű elgondo­lásban a politikai intézményre nekünk munkásoknak semmi szükségünk nincsen és igy a ve­le való foglalkozás csak idő és erő fecsérlés. Hogy időközön­ként mégis foglalkozunk vele, tesszük ezt kényszerből. Mi tudjuk, hogy a népképviselet a magántulajdont védő intéz­mény és ennél az oknál fogva azokra az elemekre bízzuk an­nak az eldöntését vagy megha­tározását, hogy melyik párt vagy politikai egyéniség a leg­alkalmasabb a‘tulajdon megvé­désére, az érdekelt megántulaj- donnal rendelkezők majd kivá­lasztják. Hogy minket, dolgo­zókat is bele tudnak avatni a politikusok kiválasztásába, az a társadalmi ismeretek hiányá­nak tudható be. Itt válunk te­hetetlenné. Mi, osztályharcos szocializ­must hirdetők, bűnt követünk el úgy velünk, mint az osztá­lyunkkal szemben, ha mi a po­litikusok szennyesét tereges­sük, vagy pedig tisztára próbál­juk mosni, legyen az bármely párt. Az, hogy mi a jelenben különbséget teszünk a náciz­mus, amely minden borzalmat felülmúló eszközökkel és mód­szerekkel akar tenni, vagy tesz szolgálatot a tőkének a kenyár- adó gazdájának, vagy az eny­hébb formájú polgári demok­ráciával? Mi a különbség? Mi, ipari unionisták egy eszmének vagyunk és leszünk hirdetői ad­dig, mig ez az eszme amit hir­detünk, nem lesz a munkásság nagy többsége által elfogadva és gyakorlatba ültetve és az igazságtalanság megszüntetve. Mi nem erőszak használattal próbáljuk kiirtani, nem pedig nézetet vagy véleményt valló munkásokkal, hanem neveléssel, megértéssel. Mi a vallási, polgá­ri világnézetet is neveléssel próbáljuk kiirtani, nem pedig gyilokkal. így vagyunk a szak- szervezettel. Az ipari szervezet ellentétje a szakszervezetinek és úgy a CIO-nak is, és mégis min­den harcban, amelyet úgy az egyik, mint a másik szervezet vezet a tőkés osztály ellen, mi ipari unionisták a legmesszebb menő rokonszenwel támogatjuk anélkül, hogy vétenénk az IWW alaptörvénye vagy szabályai el­len. így vagyunk azokkal a po­litikai pártokkal, < amelyek a munkásmozgalmak kiír t á s á t tették legfőbb feladataikká. “1 wonder why we are so help­less ?” Körülbelül négy évtizede lesz már annak, hogy az IWW zász­lót bontott és hirdeti a forra­dalmi ipari , unionizmust. Az IWW körül csoporotosult mun­kások nem kíméltek áldozatot hozni a munkásság nevelésére, mindent megtettek. Hogy a munkásságnál az intő és felhí­vó szó süket fülekre talált, nem mi vagyunk okolhatók, ha a munkásság meghallgatta volna a hivó szót és szervezkedéshez fogott volna, akkor nem kérde­nénk egymástól, why we are so helpless. * 1 A BÉRMUNKÁS CLEVE­LANDI OLVASÓI OKTÓBER 22-én vasárnap délután 3 órai kezdettel TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak, 3930 Lorain Avenu­en. A 50 centes részvételi je­gyekért szendvichet, kávét és a helyszínen sütött fánkot szolgálnak fel. A jövedelem ezúttal is a Bérmunkás alapját szolgálja, miért is úgy az olvasókat, mint ismerőseiket szívesen látja a Rendezőség. STATEMENT OF THE. OWNER­SHIP, MANAGEMENT, CIRCULA- riON, ETC., REQUIRE^) BY THE Ä.CTS OF CONGRESS OF AUGUST 24, 1912 AND MARCH 3, 1933. Of Bérmunkás, published weekly, at Cleveland, Ohio for Oct. 1, 1944 State of Ohio, County of Cuyaho • ga. Before me, a Notary Public in and for the State and county aforesaid, personally appeared Louis Lefkovits. who, having been duly sworn accord­ing to law, deposes and says that he is the Business manager of the Bérmunkás and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the own­ership, management (and if a daily paper, the circulation, etc. of the aforesaid publication for the date shown in the above caption, required by the Act of August 24, 1912, a; amended by the Act of March 3, 1933 embodied in section 537, Postal Laws and Regulations, printed on the re­verse of this form, to wit: 1. That the names and addresses of the publisher, editor, and business managers are: Publisher Bérmun­kás Press Committee, 8618 Bucke­ye Road, Cleveland, O. Editor Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd., Cleve­land, Ohio, Managing Editor Louis Lefkovits, ' 8618 Buckeye Rd. Busi­ness Manager Louis Lefkovits, 8618 Buckeye Rd. 2. That the owner is: (if owned by a corporation^ its name and ad­dress must be stated and also im­mediately thereunder the names and addresses of stockholders owning or holding one per cent or more of total amount of stock. If not owned by a corporation, the names and ad­dresses of the individual owners must be given. If owned by a firm, company, or other unincorporated concern, its name and address, as well as those of each individual member must be given.) Bérmunkqs Press Committee, 8618 Buckeye Rd., Cleveland, O. Louis Lefkovits sec’y--Treas., 8618 Buc­keye Road, Cleveland, O. 3. That the known bondholders, mortgagees, and other security hold­ers owning or holding 1 per cent or more of total amount of bonds, mort­gages, or other securities are: (If there are none, so state.) None. 4. That the two paragraps next above, giving names of the owners, stock holders, and security holders, if any, contain not only the list of stockholders and security holders as they appear upon the books of the company but also, in cases where the stockholders or security holder ap­pears upon the books of the com­pany as trustee or in any other fi­duciary relation, the name of the person,or corporation for whom such trustee is acting, is given; also that the said two paragraphs contain statements embracing affiant’s full knowledge and belief as to the cir­cumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capa­city other than that of a bona fide owner; and this affiant has no rea­son to believe that any other person, association, or corporation has any interest direct or indirect in the said stock, bonds, or other securities than 5. That the average number of as so stated by him. copies of each .issue of this publica­tion sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid subscrib­ers during the twelve months pre- i ciding «the date shown above is. Louis Lefkovits, business manager. Sworn to and subscribed before me this 30th, day of Sept. 1944. (My commission expires May 7, 1947.) Seal Jos. J. Andrassv Itt küldök az előfizetésemre hat dollárt és egy dollárt a múlt évi és az idei Naptárért. Szeretnék többet is küldeni a lap javára, de én azok közé tar­tozom, akik nem részesülnek a háborús javakban. Steve Der, Detroit. Itt küldök három dollárt a női gárdára. Az a nap, amikor egy kicsit segíthetem lapunkat és amikor megkapom a lapun­kat a legértékesebb a részemre. A fiatalok életét is elkeserítik a borzasztó világesemények, nem lehet rossznéven venni, hogy az öreg, mint már én is vagyok, sokat nem remélhetek. Mégis a lapunk, olvasása után újra, meg újra megerősödöm az eljövendő jobb idők reményé­ben, hála érte a fáradhatatlan Írógárdának. Mary Mayer, Phila. MUNKÁS LEVELEK-------y--------------------------------------------------------------—---—-------------­MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

Next

/
Thumbnails
Contents