Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-08 / 1327. szám

^ 1944. julius 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL . . ..CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI PAPOK EGYMÁSKÖZT Ha a magyar lapokat olvas­tuk, úgy megállapíthatjuk azt, hogy a Református Egyesületi ligoneri konvencióján nagy egyetértés és főleg liberalizmus nyilvánult meg, de aki a sorok között olvasni tud, az már a^ első tudósításokból megállapí­totta azt, hogy a konvenciót tel­jesen a papok uralták. Bár a vi­lági delegátusok többségben voltak, de aki ismeri a pap és a hívek közötti viszonyt, az jól tudja azt, hogy bármily nagy többségű is volt a világi elein, a papok szava volt ott a döntő, csak a választásoknál, ahol rész­ben titkos szavazás volt, ott mertek megnyilvánulni a világi delegátusok és majdnem telje­sen kiszorították a papokat az igazgatóságból. Ami pedig a liberalizmust il­leti, hát azt csak azok hiszik el, akik nem ismerik az amerikai magyar református papokat, akiknek a többsége valósággal megcsufol mindent ami libera­lizmusnak nevezhető. Hogy ez igy volt ,arról most rántódik le a lepel, amikor “Az Ember” egy bizalmas levelet közöl le, amely­ből meg tudjuk, hogy a tisztele- tes urak, csak ott liberálisak, náci ellenesek, ahol muszáj, csak annyira amennyire az amerikai törvényektől való fé­lelem erre rákényszeríti őket, valójában ezeknek az uraknak a nagy többsége náci barát, Horthy imádó, antiszemita, ezt nem is nagyon titkolták, amig az nem volt veszedelmes. De bi­zalmas körben soha sem titkol­ták azt a reménységüket, hogy ebben a nagy vérzivatarban vé­gül mégis Hitler-Horthy együt­tes lesz a győztes. Ha ezek az urak együtt van­nak, akkor még azt sem tart­ják szükségesnek, hogy álarc­ban jelenjenek meg, ott kirob­ban belőlük a valódi énjük és ez történt Ligonerban is. Egyik liberális pap, Takaró Géza, a paptársaihoz fordult, hogy az “Office of War Infor­mation” rajta keresztül arra szólítja fel a magyar reformá­tus papokat, hogy a kipusztitás- ra kárhoztatott és ártatlan magyar zsidók megmentéséért egy bizonyos napon tartsanak minden református egyházban könyörgő istentiszteletet. Mi nem hisszünk, hogy ez az ak­ció nagyon sokat segített volna a magyar zsidókon, de kétség­telen, hogy maguk a papok sem igen bíztak ebben, mégis a leg­nagyobb felháborodással vették ezt tudomásul. Rögtön lelkész gyűlést hívtak egybe, ahol ala­posan meg-meg tépázták Taka­ró Gézát, persze formai okok­ból, de ez csak ürügy volt, mert Rév. Takaró anti-náci és Hort­hy ellenes tevékenysége régen nyomja a “lelkész testvérek” begyét és kihasználták az alkal­mat arra, hogy az “árulót” a “kommunistát” elnémítsák. Ezeknek az uraknak a szemé­ben Takaró és Harsányi papok, mert Horthy ellenesek “kom­munisták”. ők bélyegezték “hit­vány magyarnak” Rév. Vas- váryt és Rév. Kovácsot, kik nyíltan a szövetségesek, tehát Amerika mellé álltak, nyíltan náci és Horthy ellenesek voltak, A Takaró elleni akció nyílt vezetői Borshy Kerekes a Ref. Egyesület fő-szervezője, Ladá­nyi a náci tevékenységért ismé­telten megpofozott new yorki pap és a clevelandiak hírhedten reakciós papja Dr. Herczegh volt. A két előbbiről már régen tudják azt, hogy hol állnak, de Herczegh doktor eddig nem mert nyíltan kiállani, amióta Amerika is háborúban van, de annál tevékenyebb a hívek kö­zött ma is. Pearl Harbor előtt ő rendezte azt a szégyenletes aktust, amelynek a keretében az egyháza megfestette Hort­hy arcképét és azt nagy ün­nepség között le is lepleztette. Ő volt az, aki egy katholikus pappal együtt, nyílt levélben üdvözölte “Ottó király őfelsé­gét” most csak önmagához maradt hü, amikor tiltakozott az ellen, hogy akár csak imád­ság formájában is, Horthy) banditizmusa ellen foglaljon állást a református testület. Mi nagyon jól ismerjük eze­ket az urakat, nekünk nem meglepetés a tevékenységük, de az egyház népe nagyon rá­fizethet, ha továbbra is felül a Rév. Herczeghék reakciós és erősen Amerika ellenes uszítá­sainak. MIKOR LESZ VÉGE? Négy év, még lakodalomból is sok volna, igy igazán meg­érthető, hogy a közel öt éve folyó emberöldöklés és érték- pusztitás végét óhajtják a szenvedő népek. Ez a kérdés fokozatosan me­rül fel a “második front” meg­nyitása óta és tömegével akad­nak olyan “komentátorok” kik a náci összeomlást a legköze-1 lebbi hetekre várják és a nép, amelynek a hozzátartozói a frontokon vannak, készséggel hiszik ezt el, ami érthető is, hisz minden vágyuk és álmuk a háború gyors befejezése vol­na. Múlnak a hetek és az “armchair” generálisok által beígért összeomlás csak nem akar bekövetkezni és a hiszé­keny tömegeket nagy csalódás éri újra, meg újra. Az úgynevezett katonai szakértők jóslatainak a túl­nyomó többsége nem vált be, ami érthető is, mert ezek a l megállapítások csak az ő el- 1 képzeléseiken alapszanak, mert sem a szövetséges, sem a ten­gely vezérkarok nem informál­ják a helyzetről a készülő akci­ókról, a rajtuk kívül álló “szak­értőket”. Nem uj az a megállapítás, Hogy ez a háború “totális” há­ború, amelybe mind a két fél beleadja minden erejét. Az ma kétségtelen, hogy a szövetsége­sek, úgy hadianyagokban, mint emberanyagban, óriási fölény­ben vannak, kétségtelen, hogy a tengely ezt a háborút elvesz­tette már a mai alapon is, a fölény viszont nap nap után ja­vul a szövetségesek javára, mert Amerika elképzelhetett nül magasra fejlesztette a hadi­anyag termelését, mig a nácik gyárait ma már midenütt felke­resik a szövetséges bombázók. A szállítási lehetőségek is óri­ási módon megjavultak, igy a termelt hadianyagok el is jut­nak a hadszíntérre. Amig a múlt évben az orosz hadianyag gyárak beleestek a náci repülők röptávolságába, a múlt évi sikeres orosz offenzi- vák ezeket a gyárakat bizton­ságba helyezték. Dacára a helyzet ilyen voltá­nak, a nácik közvetlen összeom­lása ma még nem várható, mert bár a nácik elvesztették a táma­dó képességüket, de arra, hogy a megerősített vonalaikat, egyi­ket a másik után keményen védjék, elég erősek. Belső összeomlás sem várha­tó egyelőre, amint a tények mu­tatják a németek tudva azt, hogy most* az egész náci és nagy német álmok szétzúzásá­ról van szó, rendületlenül kitar­tanak, hogy igy egy olyan “bé­két” érhessenek el, amely alatt még jobban előkészíthesse azt a következő háborút, amely megvalósíthatja a német világ­uralmat. A szolga államai, ro­mán, magyar, bolgár országok sem mutatnak olyan jeleket, amely az 1918-as eseményeket juttatná az eszünkbe. Hitlerék úgy a német, mint a szolga ál­lamokban szétzúzták az olyan szervezeteket ,amelyek alkalma^ sak volnának belső tömeg akci­ók megindítására. Azok, akik náci, Horthy vagy Averescu el­lenesek voltak, már régen meg­ölték vagy börtönbe vetették, de a legjob besetben külföldre menekültek és igy csak egy tö­kéletes katonai vereség az, amely a háborút német terület- i re vinné át, idézheti elő a várt összeomlást. Ez a katonai összeomlás be fog következni, mihelyt Hitler kénytelen lesz az erejét megosz­tani, ami a kc^el jövőben kell, hogy bekövetkezzen. Ma a második front után is, Anglia, Amerika a rendelkezé­sére álló erőknek csak egy kis részét tudja felhasználni, a tá­madási pont kicsiny mivolta miatt ,mihelyt a meghódított terület kiszélesedik és Amerika és Anglia is teljes erejével tá­madhat, miként Oroszország, akkor várható a náci katonai ellentállás megtörése. 1 Ma a vörös hadsereg, amely teljes erejét kitudja fejteni, hi­hetetlen eredményeket ér el, ha ugyanezt megtudják tenni a szövetségesek is, akkor úgy ké­ső őszre várható, hogy a nagy német armada összeroppan és megkezdődhetik a nácik felszá­molása. De ez a “jóslat” amelynek a megtörténtét egyáltalán nem garantálom, ha be is következ­ne, még sajnos nem jelentené azt, hogy a fiaink hazajöhet­nek, de legalább elmúlna a fe­jük fölül a veszély és a szenve­dés, már ami az európai frontot illeti, de még hátra maradna a japán kérdés, amely ha a tel­jes amerikai és angol hajóhad feléje fordul, már gyorsabb ütemben megy a befejezés felé. Hogy utána mi lesz, béke vagy felkészülés egy uj hábo­rúra, az a munkásosztálytól függ. Ha megszervezkedik, ak­kor mindent megnyerhet, de ha újra tétlen marad és rábízza a sorsát a politikusokra, akkor 10-15 és múlva újra kezdődni fog egy mindent felülmúló vér­ontás ,az emberi civilizációt el­pusztító harmadik világháború. ÉPITÖGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang. .... 7.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ........:. 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland .........12.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland ........12.00 L. Decsi, Akron ............... 9.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 J. Farkas, Akron ...... 10.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 7.00 J. Geréb, Cleveland ......... 9.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 7.00 E. Kovách, Cleveland .... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh ....10,00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 9.00 L. LefkovitSj Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland ...... 12.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 A. Molnár, Cleveland ...... 9.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York .......12.00 P. Pika, Chicago ...............12.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila .......... 9.00 M. Stefankó, New York .... 8.00 A. Székely, Cleveland ....... 8.00 J. Szilágyi, Cleveland ....... 6.00 J. Spisák, New York .... 2.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 J. Varga, Cleveland ......... 9.00 Jos. Vizi, Akron .............12.00 J. Zára, Chicago ......... 12.00 Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents