Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-07 / 1340. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. október 7. Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. , . E kis füzet gondos tanulmányozása hemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőkét, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) (Folytatás) * A szintézisre jutott egység megváltozik, minőségileg átalakul és tartalmilag gazdagabb lesz. Következésképpen, a meggazdagodott tartalomnak megfelelően, a már szövevényesebb ellentéteket tartalmozó egység nemcsak gyorsabban, hanem más módon is mozog további szintétizálódása felé. A bonyolultabb ellentétekkel biró egység változásának törvényei nem lehetnek azonosak az előbbi, még az egyszerűbb állapotát uraló törvényszerűségekkel. A bonyolultabb ellentétes össze- függésü egységek változásai bonyolultabb törvényszerűségeket is tartalmaznak. A változás változása alatt tehát nemcsak a változás gyorsulását, hanem a változás minőségi átalakulását is kell értenünk. így a változás változása tulajdonképpen a változás folyamatában érvényesülő mennyiség-minőség törvényszerűsége. A változás gyorsulása a változás mennyiségi gyarapodását jelenti, mig a változás törvényszerűségeinek kom- plikálódása, a változás folyamatának minőségi változása. A változás változására legjobb példa a társadalmi korszakok életkora. A rabszolga társadalmak 5—6 ezer évre terjedő tartamával szemben a hűbéri társadalom már 1200 évre terjedt ki. A polgári társadalom pedig mindössze 150 éves és máris a bomlás állapotában van. A szocialista társadalom megvalósítása egyre kényszerítőbb szükségszerűséggel lép föl. A szocialista társadalom pedig mint a kollektiv társadalomba való átmeneti korszak — még ennél is rövidebb életű. Viszont bizonyítani sem kell, hogy a rabszolga és hűbéri társadalmak mennyire különböznek a polgári társadalom változásának törvényeitől egyaránt. A polgári társadalom változása tehát nemcsak gyorsabb, hanem minőségileg más is, mint a többi társadalmaké volt. A dialektika e három alaptörvénye teszi érthetővé a dialektika negyedik tulajdonságát, a tagadás tagadását, mint a dialektika alkalmazásának alapelvét. A TAGADÁS TAGADÁSA Az egység ellentétek össze- j függése, vagyis egymással elI lentétes, egymást tagadó enerjelentették, valamint azt a hirt, j hogy Churchill nagyon sok uj j amerikai hadsereget vár az j európai harctérre, melyet csakj is a québeci konferencia eredménye képen lehet elkönyvelni, valamint azt a bejelentést az angol parlamentben, hogy nagyon közeli jövőben Churchill tárgyalni fog, vagy akar Stalin- nal, nagyon szépen össze lehet adni és az eredmény még jobban bizonyítja, hogy Churchill- nek sikerült a québeci konferencia. Valamint azt is szem előtt kell tartani, hogy a Pápa még a konferencia előtt, világgá jelentette, hogy a londoni lengyel kormányt mindenben legmesz- szebbmenőleg támogatja. És ezt a kijelentést Hull az amerikai kormány nevében szintén megtette egy nappal a québeci konferenci bezárása után, valamint azonnal kineveztek egy követet a londoni lengyel kormányhoz. Pearson szerint Churchillnek nem lehetne szövetséges csapatokat a Balkánra küldeni Roosevelt beleegyezése nélkül. Tehát valószínű, hogy ezt a beleegyezést megnyerte, eredmény az albániai ellenoffenziva és sok más, de leginkább az újabb amerikai hadseregek Európába való küldése, valamint az a bevallás, hogy a háború még a jövő évbe is benyúlhat, vagyis, hogy a nácik elleni harcokból nagy erőket elfognak vonni és más helyen felhasználni. Mert azt minden laptudósitó és hadvezetőség jelenti, hogy egy millió náci ellen, közel két és félmillió anglol-amerikai katona van most a nyugati fronton, amellett két vagy három hadsereg van tartalékba Angliában és- egy Afrikában, mégis újabb amerikai hadseregeket vár Churchill. Igaz ezek mind csak kérdések, az igazat senki nem tudja, de olyan jelek ezek, melyet mi elvárhatunk, úgy Churchilltől, mint a Pápától. giák küzdelme. Az egység két ellentétes pólusa, a tézis és az antitézis, mint ugyanannak a dolognak két véglete, tagadják egymást. A tagadás nem azt jelenti, hogy az egyik a másikat megsemmisíti, elpusztítja (azaz nemlétezővé teszi), hanem a másik igazságának érvényességét vonja kétségbe, vagyis tagadja. A tagadások, természetesen, öntudatlanul mennek végbe az egységekben, kivéve a dialektikus gondolkozási módszert. A dialektikus gondolkozási mód ugyanis öntudatosan kutatja minden jelenségben az ellentmondásokat ,a tagadásokat. A tagadás (negáció) pedig, mivel valamilyen állításnak (pozíció) vagy létezőnek még mindig tartó érvényeségét és igazságát tagadja — szükségszerűen egy más dolgot, más igazságot kénytelen vele szembeállítani. Ha ugyanis a tagadás a tagadott dologgal szembe nem állítana valami más pozitív valóságot, úgy a tagadás pusztulást, megsemmisülést, vagyis létező dolognak nemlétezővé válását jelentené. Létezőből pedig sohasem lesz nemlétező, éppen úgy, mint ahogy a nemlétezőből sohasem lehet létező. A létező dolgok egyik létezési formából q másik létezési formába mennek át, de sohasem pusztulnak el, meg nem semmisülhetnek. Ez a dialektika abszolút oldala. A létezés állandó változása pedig a dialektika relativ oldalát jelenti. A lét állandó megmaradása az állandó változás folyamatában valósul meg és igy a tagadás tulajdonképpen egyik létezési formából más létezési formába való átmenet, mozgásként fogható föl. A tagadás tehát változást idéz elő. Az egységben az antitézis tagadja a tézist, de az antitézis tagadása nemcsak egy negativ állítást, hanem ugyanakkor pozitív valóságot is tartalmaz. An antitézis tagadja a tézist és e küzdelemben az antitézis végül is magábaolvaszt- ja a tézist, egyesül vele, miáltal mindketten megváltoznak és a tagadás tagadása jön létre. A tagadás tagadása tehát az egység ellentéteinek szintézisre való jutását jelenti. A szintézis már nem azonos sem a tézissel, sem az antitézissel, hanem magában foglalja mindkettőt, mindkettőtől különbözik, azaz mindkettőt tagadja. A tagadás tagadása tehát az egység tagadásainak szintétizálódása. A tagadás egyenlő a változással, a változás pedig az egység minőségi átalakulásához vezet, azaz a tagadás tagadása tulajdonképpen a fejlődő mozgás folyamatának, a dialektikának állítás-tagadás és újabb, maga- sabbrendü tagadás formájában való kifejezése. Mivel a tagadás változást jelent, a metafizikus gondolkozási mód, amely ha valamit tagad, egyszerűen nemlétezőnek tekinti azt, értelmetlenül áll szemben a tagadás tagadásával. Nem tudja megérteni, hogyan lehet valamit tagadni és azután újra tagadni és a végén mégis j uj, mégpedig magasabbrendü dolog jöjjön létre. A metafizikának viszont nem az állandó változás az alapelve, hanem éppen megfordítva, az állandó változatlanság és igy az objektiv anyagi létezésből, amely állandóan változik, nem sokat ismerhet meg. A metafizikus gondolkozásban, mint ahogy Engels mondja: “A pozitív s a negativ egymást abszolúte kizárják, ok és okozat épp igy mereven ellenkeznek egymással. Ez a gondolkozásmód azért látszik az első tekintetre plauzibilisnek, mert a józan ész is igy gondolkozik. Csakhogy a józan észt nagy meglepetések érik, ha a kutatás nagy mezejére lép; s a metafizikai gondolkozás nem ritkán lesz bizonyos határokon túl korlátolt, absztrakt, egyoldalú s ellentmondásokba keveredik, mert az egyes dolgokra nézve, azok összefüggését, létük fölött azok keletkezését s elmúlását, nyugalmukban azok mozgását felejti el, hogy a fától nem látja az erdőt, bár tagadhatatlan, hogy sokszor nagyon hasznos.” A tagadás tagadása igy tehát a dialektikus gondolkozás alapelve a tudományos kuta- • tásban. A dialektika pedig “úgy a külvilág, mint a gondolkozás általános mozgástörvénye” és éppen ezért a gondolkozásnak a “külső világ” mozgásának törvényszerűségeihez kell igazodnia, ha azt meg akarja ismerni, ne mpedig saját maga által kiagyalt elveket ráhúzni a valóságra, a “külső világra”, mint ahogy azt a metafizika teszi. A dialektikus gondolkozási módnak fontos alapelve a tagadás tagadása, mert a dialektikában az ellentétek küzdenek egymással, azaz tagadják egymást és a tagadások a szintézis irányá-' ban mozognak, azaz ellentéteik kiküszöbölésére megtemtik az objektiv előfelétételeket. Az egység ellentéteinek küzdelme a gondolkozásban, mint állítás és tagadás tükröződik vissza. (Folytatjuk) A Pacific tenger déli körzetén időző amerikai haderőt Ausztrália táplálja, amely célra évenként 440 millió dollárt költ. Az amerikai polgárháború veteránjainak száma kevesebb 200-nál. A parancsnokuk George H. Johnes, 95 éves. Legidősebb tagjuk a néger fajhoz tartozó William Mack, aki 107 éves. A veteránok most tartották évi összejövetelüket Des Moines városban, ahol csak 30- an jelentek meg. Egy nagy department üzlet jelentése szerint az ily üzleteket látogató nők rendesen nem azt vesznek, aminek megvételére eredetileg az üzletbe mentek. Ez utóbbi a vásárolt áruknak csak a 25 százalékát teszi ki, igy tehát a nők 75 százalékig azt veszik, ami megtetszik a szemüknek az üzletben való alá és fel járkálás közben. ^ "Szervezés** — "Nevelés" — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W DIALEKTIKA
