Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-07 / 1340. szám
1944. október 7 bérmunkás 7 oldal Károlyi Mihály levele (Ma már csaknem biztosra vehető, hogy Magyarország jövőjének kialakításában nagy szerepe lesz Károlyi Mihálynak, az első világháborút követő “Októberi forradalom” vezérének és az első Magyar Köztársaság volt elnökének. Károlyi Mihály igen terjedelmes, de szerfölött érdekes levelet küldött Göndör Ferencnek, a New Yorkban megjelenő “Az Ember” cimü hetilap szerkesztőjének. Ebben a levélben Károlyi rendkívüli őszinteséggel beszél nemcsak a múltról, hanem a jövőre vonatkozó nézeteiről is. Úgy véljük, hogy most, amikor Magyarország sorsa fordulóponthoz jutott, Károlyi levelének tartalma érdekli mindazokat, akik a magyar nép sorsát a szivükön viselik. Azért, mint a magyar ügyekre vonatkozó fontos információt leközöljük a Károlyi levelét, ami természetesen nem jelenti a Károlyi alakulat támogatását, sem ellenzését. Ismételjük, hogy tekintettel Károlyi jövendő fontos szerepére, a levélben kifejezett nézetei fontos információul szolgálnak az intelligens olvasók részére. — Szerk.) A magyar zsidóság egy része E ebben a szörnyű órában csak k azzal vádolhatja önmagát, hogy soviniszta, nemzetiség ellenes n magatartásával hathatósan tá- d mogatta az uralkodó rendszert, t majd később Horthy félfasizta, r, álparlamentes és antiszemita rendszerével együtt fújta a ve- g szedelmes revizionista szólamo- n kát s ezzel — akarva, nem akar- r va — hozzájárult a fasizta, faji a rezsim kiépítéséhez. Akik elől- jártak ebben a támogatásban, r sőt együtt haladtak az uralko- e dó klikkel, most a többi szeren- j- csétlen százezerrel ellentétben, megmenekültek. Biztos Horthy s személyes közbenjárásának tud- ^ ható be, hogy Weisz Manfrédék, ‘ Herzog-báróék, Chorinék — a j magyar nehézipari zsidóság , “szine-java” — minden kímélet- • len faji üldözés ellenére Lissza- , bonba jutottak, miközben az ‘ egész magyar zsidóság a gyil- . kosok kezében marad. Nyilvánvaló, hogy egy ocsmány alkut bonyolítottak le, amelynek értelmében 62 rakomány zsidó gyerek fejében 33 nagyiparost megmentettek. Eden angol külügyminiszter legutóbbi parlamenti beszédében, az angol under-statement- től eltérően, szokatlanul erős kifejezésekkel bélyegezte meg Horthyék cselekedetét és ezt a bélyeget Horthyék jóvoltából a magyar népnek is viselnie kell. A számlát majd a béketárgyalásokon kell kiegyenlítenünk. Ez ellen az egyetlen orvosság a harc. Az egész magyar népnek csatasorba kell állnia az országrontók ellen és az utolsó pillanatban helyre kell állítania a magyarság becsületét. A sajnálkozás, a siránkozás nem elegendő. Ha nem lehet kiépíteni egy országos, szervezett ellenállást, legalább individuális terrorral kell fellépni a terror ellen, hogy a világ tudomására hozzuk a magyar nép ítéletét. Vegyünk példát a franciáktól, akik leszámoltak Henriottal és néhány hasonló bűnössel. Csakis ilyen módon lehet a gyilkosokat megfélemlíteni. Amennyiben a magyarság tétlenül szemléli a tömeggyilkosságot, nemcsak az emberiség, de önmaga ellen is súlyosan vétkezik. És mindazt nem páholyból mondom. London bombázásának, az embertelen repülőbombának van egy jó oldala is: senki sem mondhatja, hogy biztos helyről küldjük biztatásunkat. Mi is tudjuk, hogy a nácik mire képesek. A magyarságnak még jobban kell tudnia. Sietnünk kell, mert ha ^sokáig késlekedünk, a világ egy sorba fog helyezni bennünket a németekkel, fc Ennél rosszabbat pedig el sem M képzelhetünk. A Amerikára és az amerikai magyarságra nagy feladat vár, de ezt a feladatot csak akkor a. tudják majd teljesíteni, ha a roosevelti szellem mélyebb gyö- kereket ver az amerikai tömé- gekben. Maguknak, amerikai | P( magyaroknak, Roosevelt elnök “j mögé kell sorakozniok. ő az, aki . a négy szabadság eszméjével í* küldi harcba az amerikai kato- * nákat. ő az, aki a nemzetközi a együttműködés szellemét szim- ^1 bolizálja. s: A háborús erőfeszítés nagy- n szerűsége arra mutat, hogy ez a szellem talajra talál az Egye- n sült Államokban. Mindennél n J fontosabb azonban az, hogy ez a 1 a szellem az eljövendő békében + is menyilatkozzék. Éppen ezért ’ az amerikai magyarságnak tá- r ; mogatnia kell minden olyan tö- ^ rekvést, amely egyszer s min- t ' denkorra le akar számolni az í c izolácionizmussal, hiszen az izo- £ ; lació a magyarságot is izolálná t ? az óhazától. Az uj Európa jövő-. 1 je, jó vagy rossz felépítése függ 1 attól, hogy milyen lesz az ame- a r rikai tömegek magatartása a i- háború után. Nemcsak politikai 1- és gazdasági változásra van l- szükség, hanem tömegpszicholo- J ? giai átalakulásra is. Az Egyea sült Államok, ahogy én isme- , >1 rém, minden nagyszerűsége és e a washingtoni-lincolni tradici- ókból táplálkozó szabadságsze- !- retete ellenére még fluid álla- ’- pótban van és a nagy “melting r - pot”-ba vetett tömegek még z nem ülepedtek le végleges for- ó májukban. Ennek főoka az, a hogy a XIX század második fe- j- lében és az ebben a században 3- bevándorolt különböző nemzeti- li ségü tömegek, különböző szoká- í- saikkal, tradícióikkal, ha enge- r- delmeskedtek is Amerika lenyü- 1- göző asszimilációs erejének és •a ha átvették is az élet fokozott t. tempóját, éppen azért, mert er- >1, re túlságosan sok energiát kel- ís lett forditaniok, a demokráciát le- csak felületesen tették maguké0- vá, s megnehezítették, hogy 1- egy egységes, felelősségteljes n- népi demokrácia alakuljon ki. n- A legtöbben megelégedtek az- ?a zal, hogy minden négy évben résztvettek az elnök megválaszol tásában és azután mitsem tö- á- rődve azzal, hogy mi megy vegri- be a világban, teljes fordulattal n- a tempós amerikai élet felé for- os dúltak s nem is gondoltak arra, it. hogy az életnek köze van a pore litikához, pláne a külpolitiká- ég hoz. nk Ebben rejlik az izolációs poli- :e- tika lényege. A “strugle for le- life” és az Amerikán belül végbemenő, egyik helyről a másik- í ra való vándorlás nem hagyott l időt a tömegeknek arra, hogy a I politikai öntudatuk kifejlődjék c és a világot mint egészet tekint- r sék. Számukra két világ léte- I zett: a U.S.A. és a meseország- i gá, szentimentális giccsé átala- r kult óhaza. Az egyik volt a va- £ lóság, a másik ahová a napi 1 hajsza után menekültek. Nem- ' csak a munka, az üzlet, hanem i a reklám, a sport, később a film 1 és ezer más dolog is elvonta az £ emberek figyelmét arról, hogy í a világ társadalma súlyos vál- 1 ságban van és újabb háború fe- 1 nyeget. Egyszerűen nem volt ' idejük arra, hogy politizáljanak ! és ha politizáltak, csak részlet- < kérdésekkel, kisebb belügyekkel foglalkoztak. Ezér omlott össze ; Wilson magasztos elgondolása. A Népszövetség pedig nem lehetett életképes Amerika nélkül és nem lehetett életképes a gazdasági és tömegpszichológiai problémák gyökeres megoldása nélkül sem. Az a tény, hogy a Népszövetségben a népeket mindenkori kormányaik képviselték és ezáltal Mussolini, Horthy és társaik szabadon és minden ellenőrzés nélkül intézkedhettek, eleve halálra Ítélte a népi gondolatot, hiszen a diktatórikus és álparlamentáris országokban a népakarat sohasem nyilvánulhatott meg. Az uj hazában letelepedett népeket csak valami romantikus nosztalgia kötötte az óhazához, amit aztán Hitler, Horthy és a többiek ügyesen kihasználtak a ' maguk számára. Miután ezekben a tömegekben még nem vált- tudatossá a demokrácia s fi- 5 gyelmük nagy részét a tempós- amerikai életre összpontositot- i ták s az óhazával csak úgy mellékesen, szentimentálisán fog- r lalkoztak, könnyű zsákmányai- vá lettek a reakciós ügynökök- i nek. Ezért sikerült a Horthyék i füttyére táncoló Amerikai Ma- i gyár Szövetségnek befolyásol- nia az ottani magyarságot. Mégis bízom ^bban, hogy ez- a háború döntő változást hoz. s A világ technikai forradalma a háború folyamán még nagyobb lendületet vett és ehhez a lendülethez adaptálódnunk kell, mert különben elpusztulunk. Nem bizhatjuk többé vak erőkre, a világ gazdaságának irányítását. liny a plus de Pyréné- es mondotta XIV. Lajos amikor Spanyolországba küldte követét és jelezni kívánta, hogy nem akar többé izolációs politikát folytatni Spanyolországgal szemben. Ez a mondás szállóigévé vált Franciaországban, liny a plus des Oceans — mondhatjuk ma. Az Egyesült Államok éppen technikai felkészültségével, az uj technika minden csinjának-binjának birtokában nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom adaptálódjék a fejlődéshez. Ma az amerikai katonák szerte a világon harcolnak, megismerik a különböző népeket, közelebb kerülnek az európaiakhoz, ázsiaiakhoz és mindennap azt tapasztalják, hogy minden összefügg és a világ békéje oszthatatlan. És az amerikai ember főérdeme a gyors cselekvőképesség. Meg vagyok győződve arról, hogy az amerikaiak, mihelyt felismerik a változás szükségszerűségét, azonnal cselekvéshez is látnak. A modern, technikailag képzett és nem sokat habozó ember határozottságával fognak hozzálátni az uj békés és haladó világ felépítéséhez. Nehéz feladat előtt állunk mindannyian, de csak akkor fogunk tudni megbirkózni a problémákkal, ha bátran szembenézünk velük. A felszabadító harc a vége felé közeledik; a győzelem, amely négy évvel ezelőtt ’ elérhetetlennek látszott, talán még ebben az évben a mienk lesz. Itt az ideje, hogy felkészüljünk a progresszív békére, amelyet még nehezebb meg- ’ nyerni, mint a háborút. A békéért folytatott harcban is együtt kell haladnunk. Szívélyes üdvözlettel z KÁROLYI MIHÁLY, :. London 1944 julius 16. Nagy kérdőjel megint (Vi.) Egy pár nappal a legutóbbi Quebec-i konferencia előtt, Drew Pearson igyekezett fényt vetni arra, hogy miért volt Churchillnek olyan sürgős ez a gyorsított konferencia, melyre Stalint nem akarták meg sem hívni. Pearson szerint, úgy a Pápa, mint Churchill nagyon megijedtek amikor a Szovjetek a ro- mán-bulgár csapatokat és kormányt nem csak elragadták a náciktól, hanem mint fegyveres segítőket megnyerték és veszedelmesen közel jutottak úgy a szalonikii, mint más adriai tengeri kikötőkhöz. Churchill közel két hetet töltött Rómában, konferenciázott többször a Pápával, Titóval és a görög vezérekkel. A lengyel hadügyminiszterrel és fővezérrel, Sosnowskyval és még másokkal, kiknek a neveit nem közölték. Ugyanis Pearson szerint azt a tervet tárgyalták, hogy Olasz, Spanyol, Portugál, Magyar, Lengyel, Csehszlovák, Ausztria és esetleg Jugoszlávia segítségével megszerveznének egy nagy katholikus szövetséget, mellyel az oroszokat megállíthatnák. Ezt a Pápa is támogatta oly feltétellel, hogy legalább egy egész amerikai hadsereget küldenek egy angol hadsereg mellett Jugszláviába, valamint egy párat Olaszországon keresztül Ausztriába, mielőtt az oroszok odaérkeznek. Állítólag ezt kellett olyan sürgősen megtárgyalni Roosevelttel, aki nem volt hajlandó ezt a tervet támogatni, csak úgy táviratozások és hiányos magyarázgatások után sem. Churchill már több mint két éve szorgalmazta, hogy az angol-amerikai hadsereget a Balkánra küldjék, de ezt úgy Titó- ék, mint az oroszok ellenezték és ezen ellenzés miatt Roosevelt sem állt mellé. De ezen pápai segítség és áldás, valamint az újabb fejlemények megint arra biztatták Churchillt, hogy újból próbálkozzon. Most, hogy albániai partraszállást és több adriai sziget megszállását öles betűkkel be(Folytatás)
