Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-07 / 1340. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 OCT. 7 NUMBER 1340 SZÁM napjai (f.) A meglepetések sorozata játszódott le előttünk az utóbbi néhány esztendőben. Az esemé­nyek forgataga olyan változá­sokat idézett elő, melyeket rö­viddel azelőtt lehetetlenségnek tartott mindenki. Amióta a né­met-orosz barátsági szerződés létrejött, majd röviddel utána a német-orosz háború, mindig többen és többen hiszik azt, kü­lönösen a munkás körökben, hogy semmisem lehetetlen a nap alatt. A háború különleges helyzetet teremtett és ebben a helyzetben vannak olyan jelen­ségek melyek végletekig men­tek a megalkuvás terén, a mun­kásszempont szemszögével mér­ve. Még ki sem ocsúdunk az egyik megalkuvás bírálatából, már is olyasmi történik, mely az előbbi eseményt kis jelenték­telen semmivé teszi. így voltunk akkor, amikor az ethiopiai mészárost elsőnek a munkáshaza kormánya ismerte el. Ennek következménye az lett, hogy a népnyuzó despota olasz király a helyén maradt, majd később fiára ruházta a királyi hatalmat, szóval az olasz királyi ház a helyén maradt és tovább gyakorolja szent és sért­hetetlen népnyuzó jogait. Jól ismerjük erre az eseményre a kommunista hívők egyházi pe­csétjével ellátott magyarázatot. Oroszországnak szerződése van, hogy nem avatkozik egyetlen más ország belügyeibe. És ha egy országnak saját akaratából király kell, az az ő dolguk és ne­künk ahhoz semmi közünk nem lehet. A ^égi időben a legsár­gább szociáldemokraták nem mertek volna ilyen nyilatkoza­tokat tenni és a második Inter- nacionalen keresztül legalább annyira nemzetköziek marad­tak, hogy más országok a ki­rályság és elnyomatás elleni kissebbeégével szolidaritást vál­laltak. Most azonban más időket élünk és ami 30 évvel ezelőtt akasztófára való bűnt jelentett az most példás erény, melynek elismerésére és követésére kész­tetik a néptömegeket. Sőt még tovább mehetünk visszafelé a történelmi időkhöz. Ha Petőfi Sándor ma Írná meg “Akasszá­tok fel a királyokat” mint a nép ellenségét bélyegeznék meg őt, aki nem érti meg a helyzetet és a megalkuvási idők szavát. És mindezeket azzal a hírrel kapcsolatban vetítjük papírra, mely Mexico Cityből ment vi­lággá a múlt héten. Ebben a hírben a New York Times otta­ni tudósítója arról számol be, hogy a Mexico Cityben tartóz­kodó Carol román király és Constantine Oumansky Szovjet követ között élénk tanácskozá­sok vannak és arról van nyílt suttogás a diplomáciai körök­ben, hogy Oroszország a volt pro-náci király útját egyengeti vissza a román trónra. Sőt egy későbbi hir már azt jelenti, hogy rövidesen Carol Portugáli­ába megy át, ki és beutazási engedélye a Magdájával együtt már kezében van. Egy fényes cocktail party keretében vígan folyt a kézszoritás a Szovjet követség emberei és a deszpota náci uralkodónak nevezett Ca­rol között. Állítólag Carolnak nagy része van abban, hogy a fia kilépett a tengelyből és a szövetségesek mellé állt. Orosz­ország határozott ígéretét bír­ja, ha a román nép is úgy akar­ja vissza mehet mint a román monarchia uralkodója. Még nem tudjuk, hogy mi igaz és mi nem ebből a híradás­ból, sajnos azonban, hogy az olasz eseményeket látva, úgy­szólván kényszerülve vagyunk elhinni. Ez a hiedelem egy bi­zonyos fokú aggódást idéz elő gondolatainkban, mert mint magyar nyelvű munkások, na­gyon jól tudjuk, hogy a király nélküli magyar királyság még fennáll. És azt is tudjuk, hogy van egy nagyon is fickándozó királyfi urfi Ottó, akinek álma a magyar királyi trón. Félünk attól, hogy nincs e valami ösz- szeköttetés a két szaktárs Ca­rol és Ottó között? A három nagyhatalom közül kettő Ang­lia és Oroszország most már biz biztosan látható, hogy a ki­rálysági államforma barátja. Hogy Anglia miért, azt tudjuk, annál titokzatosabb Oroszor­szág álláspontja ebben a kér­désben. Amikor a vörös hadsereg ro­hamléptekben halad Magyaror­szág határán belül Budapest fe­lé és mint fölszabadító hadse­reg vonult be Magyarországba, reméljük, hogy a magyar népet, nem a magyar királyság érde­kében fogja fölszabadítani. Ez a háború a náci-fasizmus gyö­keres kiirtása ellen van folya­matban, csakis ebben és addig Különbözik minden más háború­tól. Nem hisszük, hogy még a vörös pecsétes királyok is a nép javát szolgálhatnák a náci fa­sizmus elleni küzdelemben. Már többször leírtuk itt, hogy a munkásmozgalmat kiirtó náciz­mus ellen elsősorban a munkás- osztály kötelessége harcolni. Ebben a harcban a munkásosz­AZT ÁLLÍTJÁK, HOGY NEM TUDNAK SZABADULNI A NÉ­MET URALOM ALÓL. — SZABADON ENGEDTÉK AZ ELFO­GOTT KÉPVISELŐKET ÉS FŐRENDIHÁZI TAGOKAT. (Ezen sorok írásának idején az európai harcterekről jövő hírek szerint az orosz, román és jugoszláv csapatok három oldalról támadják Magyarországot. Az Erdélyen át­tört orosz és román csapatok Szeged és Debrecen alá értek. Ugyanakkor angol és amerikai röpülök bombázzák a magyar városokat, különösen azokat, ahol hadiszereket gyártanak. Ugyancsak bombázzák a vasútvonalakat és a nagyobb fo­lyók hídjait. Szakértők véleménye szerint Magyarországnak az elfoglalása, — jobban mondva a németek és a Horthy uralom alóli felszabadítása csak napok kérdése. Lehetséges, hogy ezen sorok megjelenése alkalmából ez már ténnyé is válik. Az alábbi híreket, amelyek világot vetnek a Horthy uralom utolsó napjaira, az Office of War Information leg­utóbbi értesítőjéből közöljük. — Szerk.) WASHINGTON, _ Ide érkező hírek szerint Kövér Gusztáv képviselő, aki most Genfben tartózkodik, táviratozott a szep­tember 21-én összeült magyar országgyűlésnek. Ebben a távi­ratban arra kérte a képviselő társait, hogy tegyék napirend­re és tárgyalják “a hadművele­tek azonnali beszüntetésének a kérdését és egyben azonnal kezdjék meg a fegyverszünetre vezető tárgyalásokat.” Kövér az úgynevezett Inter­parlamentáris Union tagja s mint ilyen tartózkodik Svájc­ban, tehát nem menekült emig­ráns, mint igen sokan azon ma­gyarok, akik most már külföl­dön laknak. Kövér alelnöke a fent említett egyesületnek és mint ilyen hivatalos kiküldetés­ben jár. KÉTSÉGBEEJTŐ HELYZET A magyar rádió leadása sze­rint Lakatos Géza tábornok, az uj miniszterelnök nagyon két­ségbeesett beszédet intézett az országgyűlés mindkét házához. Nyíltan megmondotta, hogy “Magyarország rendkívül nehéz körülmények közé jutott.” Be­ismerte, hogy ő már a “végte­lenül kritikus pillanatban” ke­rült a miniszterelnöki székbe és hogy ezen krízist leginkább Ro­mánia hirtelen pálfordulása okozta, amelynek következté­ben a további katonai operáció “kétséges”. “Most már nem maradt más számunkra”, — mondotta La­katos, — “mint határaink vé­delme. Azt azonban bátran mondhatom, hogy dacára a há­borúban ért veszteségeinknek, még mindig vannak olyan for­rásaink, amelyeket eddig nem érintettünk és azonkívül szá­mítunk Németország segítségé­re, amelyre erkölcsi felelőséget vállalt.” Lakatos azonban beismerte, hogy az ellenfél katonailag már sokkal erősebb és fölény­ben van, azért, mondotta, “ko­mor idők előtt állunk, de sokkal rosszabb lenne, ha most megad­nánk magunkat.” tály nem tért el forradalmi hi­vatásától és már akkor meg­kezdte a náci-fasizmus elleni élet-halál küzdelmét, amikor az uralkodó osztályok mint ked­vencüket dédelgették. Ezt a forradalmi harcot folytatta to­vább akkor is, amikor az ural­kodó osztály ellentétbe került a náci-fasizta kormányokkal. És ez a harc nem szűnik meg a há­ború befejeztével sem, sőt még intenzivebben fog folyni a náci fasizmus mindenfajta maradvá­nyával és az általános kapitalis­ta kizsákmányolással szemben. Amikor a román király utazik a román trón felé és Ottó pedig a .magyar trón felé pislog, mi csak azt mondhatjuk nekik, em­lékezzetek Petőfi Sándorra, “akasszátok fel a királyokat”. FOLYTATJÁK A ZSIDÓÜLDÖZÉST Lakatos aztán megismételte azt a már régebbi állítást, hogy “a mi nemzetünk ártatlan” vagyis a kormányt most a nem­zettel akarják helyettesiteni. Azonban még most is dicsérte a honvédeket, akik a frontokon, — tehát Warsónál is, “hősiesen harcolnak”. A zsidó kérdésre vonatkozó­lag bejelentette, hogy ezt a problémát “a törvények szigo­rú betartásával” fogják intéz­ni, — ami a további zsidóüldö- sest jelenti. “Igyekezni fogunk a “káros elemeket és a munkát- lanokat a hasznos munkák kö­rébe felszívni”. — mondotta ké­sőbb, ami elismerése annak, hogy a zsidókat, avagy a kor­A Horthy uralom utolsó Orosz beavatkozás a jött-ment királyok helyzetébe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents