Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-09-30 / 1339. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1944 szeptember 30. gyarország sokkal nagyobb ka­tasztrófába jut, mint Mohács­nál, vagy Trianonnál. Az ame­rikai magyar lapok, papok, egy­leti basák, ezzel szemben revi- zióskodtak, Horthy arcképét festették, kitüntetéseket fogad­tak el a magyar nép legyilkoló- jától. Ma sírnak, mert Erdély újra román uralom alá kerül, mert Magyarországot végig bombázzák nap-nap után a szö­vetséges repülők. A mi szivünk is sajog a szenvedő testvéreink­ért, de nem mulasszuk el rámu­tatni arra, hogy ami ma törté­nik, annak az oka a magyar uralkodó osztály, Horthyval az élén. Sajnos maga a magyar nép is tunyának, akaratnélkü­li bábnak bizonyult a kritikus órákban. A nácizmussal szövetséges országokból ma már csak a ma­gyar az, amely Hitlerrel harcol. A román, bolgár, finn, sőt már a szlovák és horvát nép is fegy­veresen áll szembe a náci csa­patokkal, csak a magyar hadse­reg az, amely “válvetve” harcol tovább Hitler mellett és miért? Mert a magyar úri rend tudja, hogy úgyis pusztulniok kell, csak az az elszomorító, hogy a magyar nép is felül a ’’határ­védelem” hazug jelszavának és ahelyett, hogy urai és a nácik torkának esne, hagyja magát a vágóhidra küldeni és az orszá­got szétbombázni. Ne beszéljen senki kényszer helyzetről, mert ugyan ilyen helyzetbe volt a ro­mán, bolgár, francia nép is és mégis lázadásba ment az első kedvező alkalommal. Ami ma Magyarországon tör­ténik és ami történni fog, az a magyar uralkodó osztály bűne, de nem kevésbé bűnösök azok, akik itt szolgálták a magyar urak érdekeit. De a krokodil könyek hullatá- sánál, nagyobb figyelmet igé­nyel az a nyílt kiállás, amelyet Biró Benedek plébános követett el a bridgeporti papi újságban, amelyben nem csak hazudik és rágalmaz, hanem vadul uszít az amerikai hadsereg és a szö­vetségesei ellen. Gyilkosoknak nevezi a vörös katonákat, mert Sepsi-Szent- Györgynél, a hadijelentés sze­rint, sok németet és magyart meggyilkoltak. A német és ma­gyar csapatok álltak szemben az előnyomuló oroszokkal, ezek a csapatok megsemmisültek, részben elestek, részben fogság­ba kerültek. Értsük meg jól, rendes katonai ütközet folyt le, amilyen ma sajnos állandóan folyik, de Biró atya úgy állítsa be a lapjukban, mintha magyar és székely polgárokat öltek vol­na meg és vetettek volna fog­ságba. Most háborog a páter, tilta­kozik, hogy az oroszok meg­szállják az általuk elfoglalt te­rületeket, egész egyszerűen el- hazudja azt, hogy Magyaror­szág, illetve annak főbitangja, Horthy volt az, amely hadat- üzent és megtámadta a Szovje­teket, hogy ma is a magyar ka­tonaság az egyetlen, amely Hit­ler mellett harcol a szövetsége­sek ellen, igy Erdélyben is. De a katonaságon kívül, ott van­nak Héjas Ivánék is, akik “ron­gyos Gárda” név alatt szervez­kedtek meg. Ott vannak a “Tu­ráni Vadászok” és mindkét cso­port a magyar urakból azért szervezkedett meg, hogy lever­jék a magyar nép minden meg­mozdulását. Ezek most gueril- lákat szerveznek a vörös had­sereg ellen. Biró atya felháborodik, hogy állítólag Erdélyben civilek is elpusztulnak, hogy eddig ez nem történt meg. “Ma” sajnos ez igy van, de “tegnap” is igy volt, amikor Hitler légi ármá­diája bombázta végig Európa nagy városait, akkor a páter keresztényi lelkiismerete nem tiltakozott, de “ma” is úgy van, amikor Hitler robot bombái öl­ték London asszonyait, gyerme­keit, de a krisztusi szeretet nem ébred emiatt fel ott Brid- geporton és vidékén. Egy betűt, egyetlen tiltakozó szót le nem irt krisztus apostola, amikor az egész világ megborzadva olva­sott a nácik “halál gyárairól”, amelyben technikailag felsze­relt “gyáraikban” az orosz, zsi­dó, lengyel civilek, asszonyok és gyermekek százezreit ölték meg. Ez ellen a papok nem til­takoztak, a rablógyilkosokat nem Ítélték el, sőt mentegették. Ennek a mentegetésnek, a Hor- thy imádatnak a folytatása az, J amikor elferdítik, kitalált me- ] sékkel, rágalmazzák a Szovjet hadsereget és gyűlöletet igye­keznek elhinteni ellenük. “Lassan páter a kereszttel”, mert ha azt bunkósbotnak hasz­nálják és a papi csuhába ha­zugságot és gyűlöletet pakol­nak, úgy ne tessék nagyon jaj­gatni, ha a csuhát kiporolják, főleg ha rájuk sütik a hazug­ság bélyegét, azt ne igyekezze­nek az isten és vallás elleni tá­madásnak minősíteni, mert az csak egy hazug rágalmazót ért és csak véletlen (talán nem is véletlen), hogy az elkövetője a vallás kereskedésbe keresi meg a mindennapi kalácsát. Még egyet, jó lesz el nem fe­lejteni azt sem, hogy a bombá­zó légi rajok többnyire ameri­kai gépek és amerikai a sze­mélyzetük is és egy kissé eny­hén mondva ízléstelenség, hogy azokat a tisztelendő ur gyilko­soknak titulálja, mert hiszen azok a mi fiaink. tétlenül szükséges az ország de­mokratizálódása és a kor szo­ciális problémáinak korszerű megoldása is. A cseh-szlovákok büszkék arra, hogy hidat ké­peznek-'kelet és nyugat között. Éppen ideje, hogy mi is ma­gunkévá tegyük ezt a gondola­tot s a cseh-szlovákokkal, ju- goszlávokkal és többi szomszé­dainkkal együtt résztvegyünk ennek a történelmi hídnak a fel­építésében. Sajnos, a hivatalos Magyor- ország magatartása egyre nehe­zebbé teszi a magyarság szá­mára a jövőt. Horthy ék minden tőlük telhetőt megtettek annak az érdekében, hogy az ország hitelét rontsák és ellenszenvet ébresszenek a magyarság iránt. Az uralmon levők cinikus áru­lása és az a tény, hogy bűnös politikájukkal szemben még nem fejlődött ki megfelelő népi ellenállás, egyre rosszabb szín­ben tünteti fel az országot. Most pedig, a háború utolsó szakaszában, a világsajtó arról ad hirt, hogy a magyar kor­mány a nácikkal való teljes egyetértésben megkezdte a ma­gyar zsidóság rendszeres legyil- kolását. A nemrég még sokak által mentett kormányzó ur cselekvőén hozzájárult a zsidók kiirtásához és a magyar állam- vasút vaggonjait rendelkezésre bocsájtja arra a célra, hogy ma­gyar zsidó gyermekeket a len­gyelországi gázkamrákba szál­lítsák. Nero, Dzsingisz Kán, Medici elhomályosulnak a ma­gyar kormány mellett. A magu­kat “lovagias vitézeknek” neve­ző magyar urak nemcsak, hogy nem tiltakoznak a németek bar­bársága ellen, de szívesen se­gédkeznek a példátlan tömeg­gyilkosságban és csöppet sem törődnek azzal, hogy ezzel a magyarságot is romlásba dön­tik. Ne felejtsük el, hogy a ma­gyar zsidóság mind minőségé­ben, mind számbelileg olyan fontos, szerves részét képezi a nemzetnek, hogy elpusztításuk­kal Horthyék a magyarságot létalapjában támadják meg. A magyarságot az asszimilált zsi-k dóság elvesztésével pótolhatat­lan veszteség éri, sőt merem ál­lítani, hogy ez a vérveszteség tragikus fordulatot jelenthet a nemzet életében. Akárhogy is nézzük — demographiailag, kulturális, vagy gazdasági szempontból — ha a magyar­ságról leamputálják a vele egy- gyé lett Kossuth és Eötvös Jó­zsef által a nemzetbe oltott zsi­dóságot, ezzel megsemmisítik a magyar nép, a magyar kultúra, a magyar gazdaság jelenté­keny részét. Senki sem tagad­hatja, hogy a magyar zsidóság emancipálódása egybeesett a magyar nemzeti kultúra végső kifejlődésével és a német kultu­rális befolyás csökkenése sok tekintetben a zsidóknak köszön­hető. Például Budapestnek né­met városból magyar várossá való átalakulása szorosan ösz- szefügg a magyar zsidóságnak a magyar kultúrába való bekap­csolódásával. Éppen ezért a ma­gyarságnak márcsak önfenn­tartási ösztönből is teljes ere­jéből védekeznie kellene ez el­len a barbárság ellen. (Folytatjuk) A Titanium dioxide olyan fi­nom por, hogy 16 millió porsze- mecskét lehetne egymás mellé rakni egy inch távolságon. letek” ellen harcolnak, súlyos ellentmondásba keverednek és lényegében eszközeivé válnak a náciknak. Tudom, kedves Göndör, hogy mindez már a könyökünkön nő ki, de azért mondottam el is­mét, mert szorosan összefügg azzal amit levelem elején mon­dottam. Az uj, progresszív gon­dolat csak akkor érlelődhet meg a magyarságban, ha az álta­lunk unos-untig ismert, de a magyarságban még meg nem fogant igazságainkat konok el­határozottsággal igyekszünk el­hinteni. Nagyon fontos, hogy propagandánk elsősorban a fen­ti két történelmi hazugság szét- rombolására irányuljon. Ezért hirdetem én olyan különleges nyomatékkai a szláv orientáci­ót. Ugyanis az angolszászokkal való együttműködés ellen nincs előítélet a magyarságban. A szabad angol és amerikai szel­lemre nagyobb szükségünk lesz mint valaha. De ezt is csak ak­kor tudjuk majd átplántálni, ha megbékülünk a szomszédaink­kal és baráti viszonyba lépünk a Szovjetunióval. Ha a teherá- ni határozatok és a húsz éves angol-orosz szerződés szellemé­ben közelitjük meg a problémá­kat, nyilvánvalóvá válik, hogy a szlávokkal való együttműkö­dés nélkül az angolszászokkal sem tudunk együtthaladni. A földrajzi adottságok is paran- csolóan sürgetik, hogy a ma­gyarság egyszer s mindenkorra megszabaduljon szlávellenes be- állitosságától. Ehhez elengedhe­Károlyi Mihály levele (Ma már csaknem biztosra vehető, hogy Magyarország jö­vőjének kialakításában nagy szerepe lesz Károlyi Mihálynak, az első világháborút követő “Októberi forradalom” vezérének és az első Magyar Köztársaság volt elnökének. Károlyi Mihály ig<m terjedelmes, de szerfölött érdekes levelet küldött Göndör Ferenc­nek, a New Yorkban megjelenő “Az Ember” cimü hetilap szer­kesztőjének. Ebben a levélben Károlyi rendkívüli őszinteséggel beszél nemcsak a múltról, hanem a jövőre vonatkozó nézeteiről is. Úgy véljük, hogy most, amikor Magyarország sorsa forduló­ponthoz jutott, Károlyi levelének tartalma érdekli mindazokat, akik a magyar nép sorsát a szivükön viselik. Azért, mint a ma­gyar ügyekre vonatkozó fontos információt leközöljük a Károlyi levelét, ami természetesen nem jelenti a Károlyi alakulat támo­gatását, sem ellenzését. Ismételjük, hogy tekintettel Károlyi jö­vendő fontos szerepére, a levélben kifejezett nézetei fontos in­formációul szolgálnak az intelligens olvasók részére. — Szerk.)------------------------------------------—--­(Folytatás) Nemrégiben Horthyék láza­san magyarázták az elfogott amerikai repülőknek, hogy ők milyen hévvel védik a keresz­ténységet a bolsevisták ellen. Az amerikaiak azt felelték, hogy Oroszország a szövetsége­sük és velük együtt védik a kultúrát Hitler pogányáival szemben. Ebből is látható az, hogy Horthyék nem mondtak le arról, hogy a bolsevista bu- geyval operáljanak. A magyar nép felé és a nyugati demokrá­ciák felé egyaránt felhasznál­ják ezt a történelmi hazugság­ból kinőtt jelszót. Sajnos, akár a szentistváni eszme gondola­tával, ezzel is sok magyart meg­tévesztettek. Viszont a nyugati demokráciák ezt Ugyanúgy visz- szautasitják, mint a revizioniz- must, mert hiszen mindkettőről bebizonyosodott, hogy Hitler malmára hajtják a* vizet. Éppen ezért a magyarságnak még ak­kor is vissza kellene utasítania azt a gondolatot, hogy évszáza­dokon keresztül védte a civili­zációt, ha történetesen igaz vol­na ez az önhitt hazugság, mert ezzel azt kiáltja világgá, hogy mindenkor a németek csatlósa volt, már pedig a magyar nép mindig gyűlölte a németeket és tudatában volt annak, hogy nemzeti létét a történelem fo­lyamán mindig a németség fe­nyegette a* legjobban. így tehát azok a magyarok, akik ugyan németellenesnek vallják magu­kat, de ugyanakkor a bolsevista cseh, jugoszláv, román “kisér

Next

/
Thumbnails
Contents