Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-30 / 1339. szám
1944. szeptember 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜ1 MIRŐL VAN SZÓ? Azt szokják mondani, hogy minden rossznak van jó oldala is. így gyakran halljuk azt, hogy a háború borzalmaiból is fakadt jó is. Ezt a megállapítást ugyan nehéz elfogadni, mert a háború rettenetességei mellett nagyon elenyésző az a “jó”, amit az előidézett , legfeljebb a hadiszállítók azok, akiknek kijutott a jóból, a milliós profitokkal. De nekünk, már mint a Bérmunkásnak is jelentett valami nagyon hasznosat a háború okozta helyzet és ez: Az olvasóval való szoros kapcsolat. A háború előtt minden magyarlakta városban, volt egy-két vagy több olyan munkástársunk, aki magára vállalta önzetlenül azt a feladatot, hogy összekötő legyen a Bérmunkás és az olvasók között. A “lap képviselő” a szabad idejében felkereste az olvasót, be “kol- lektálta” az előfizetést, eladott Naptárt és más kiadványt, elbeszélgetett az olvasóval és egy-két hetenként levél kíséretében elszámolt a begyült pénzzel és a tapasztalataival. A háború megváltoztatta a helyzetet, Zára, Kutcher, Vizi, Feckó stb. munkástársak 6-7 napokon keresztül 8-10-12 órát i dolgoznak, az autójukból kifogta a háború a “gazolint”, igy képtelenek a fárasztó, hosszú munka után és autó hiányában ezt a munkát elvégezni, igy előállt egy kényszerhelyzet, amely eleinte veszélyesnek nézett ki. Munkás ember nehezen fog tollat, még nehezebben megy a postára Money Ordert vásárolni. Attól féltünk, hogy ez zavarokat fog okozni. De nagyon kellemesen csalódtunk, mert egy rövid szünet után megindult a levelezés, az olvasók kezdték beküldeni az előfizetéseiket és ami a fő, nem csak a pénzt küldték el, hanem a véleményüket is a lapról. Ma már kéthetenként a Lapbizottság elé 100-nál több levél kerül, amelynek' túlnyomó többsége nem csak egyszerű üzleti levél, hanem meleg elvbaráti üzenet, amelyben tanúságot tesz "arról, hogy a lapot szereti, az irányával meg van ejégedve és a Bérmunkás nélkülözhetetlen szellemi táplálék. A Bérmunkást bérmunkások írják, a bérmunkásoknak, teljesen díjtalanul vállalják azt, hogy hetenként pontosan teljesítik a vállalt kötelességüket, maguk fedezik az ezzel járó kiadásokat is, de van nekik fizetésük olyan, amilyent kevés lapszerkesztő kap, az olvasók szeretete. íme két levélből való részlet, ami az Írógárda díjazása: “Küldöm a jegyek árát, hogy segítsük a Bérmunkást, mert ez a munkások fegyvere, amióta a lapot olvasom elmerek menni a munkások közé és vitatkozni velük, de annak előtte nem tudtam. Meg vagyunk elégedve a Bérmunkással, nem hagyom el a lapunkat, amig élek” — igy írnak J.H. munkás- társék, Indiana Harborból. “ . . . Szíveskedjenek megújítani a lapot. Az újságról csak annyit, amióta olvasom tapasztalom, hogy megrendithetetlen, nem ugrál jobbra-balra, hanem megmarad állandóan az elve meüett. Megpróbálok uj előfizetőket szerezni.” Zs. J., Tiltonville, O. Csak találomra vettünk ki I egy régi és egy uj előfizetőt. Egy ízben egy zavartfejü “forradalmár” azt mondotta, hogy az elismerő leveleket megrendeljük, persze ez is olyan hazugság ,mint a többi, amelyet á Bérmunkásra szórnak, hát leveleket lehet rendelni, ha van aki a rendelést elfogadja, de az elismerő levelek tucatjánál is van egy el nem ferdíthető bizonyíték arra, hogy az olvasótábor kapcsolata a legszorosabb a Lapbizottság és az írógárdával és az a következő: Soha a Bérmunkás fenállása óta, még nem fordult elő az, hogy a Bérmunkás egy havi bevétele meghaladja az 1000 dollárt. Büszkék vagyunk arra, hogy most, amikor azok akik gyerekes hazugságokkal akarják a Bérmunkásba belefojtani a szót, hogy elnémítsák a nyílt, meg nem alkuvó harcos irányát, szembe találják magukat a Bérmunkás olvasótáborával, amely erkölcsileg és anyagilag zsákmányolták őket, hogy otthon nem tudtak megélni és ide kellett vándorolniuk. Az orosz ellenes kampányt duzzasztják természetesen az itteni titkos náci szimpatizálók és végre hozzájuk csatlakozott néhány kótyagos fejű álforradalmár is, akik úgy vélik, hogy a munkásmozgalom célja az oroszok elleni gyűlölet szitása. Nem célja ezen soroknak Oroszország, vagy az orosz gazdasági rendszer védelme. Azt elvégzik az oroszok maguk. Csupán rá akarunk mutatni arra, hogy az amerikai titkos náci tartalék, a félrevezetett álhazafias tömeg és tulokos ultra forradalmárok miként élesztik a németekben és magyarokban azt a téves hitet, hogy a szövetségesek még a háború befejezte előtt összevesznek, noha tudhatnák, hogy ennek a hitnek az ápolásával megnyujtják a már úgyis nagyon de nagyon hosszúra nyúlt lemészárolt emberek lisztáját. egységesen sorakozott fel a Bérmunkás mögé. Ez a rekord törés, úgy a levelezés, mint az anyagi támogatás terén, oly erőssé tette a harci vonalunkat, hogy azt semmiféle támadás meg nem ingathatja, jöjjön az bármily oldalról is. Munkástársak! Ti, akik nem csak egyszerű “üzletfelei” vagytok a Bérmunkásnak, hanem fentartói, tulajdonosai, megtettétek a kötelességteket és tudjuk, hogy_ megteszitek a jövőben is ezért még köszönetét sem vártok, mint ahogy mi sem várunk fizetséget a munkánkért, amikor a nagyszerű együttműködésért a testvéri kezünket nyújtsuk köszönet képen ezt ígérjük: Amig ti velünk lesztek és ameddig az erőnk bírja, oda fogunk törekedni, hogy a Bérmunkást, minél jobbá, harcos tanítójává tegyük az amerikai magyarságnak. Nyílegyenesen megyünk előre, hirdetjük az Ipari Demokrácia tanát, erről az utunkról, amig ti velünk lesztek senki le nem téríthet. Ebben az elhatározásunkban megerősít bennünket a ti szeretetetek és az Országos Értekezlet határozata. , AZ UTOLSÓ MOHIKÁN Hát ha nem volna olyan tragikusan szomorú a magyarországi helyzet, hát nevető görcsöt kaphatna az ember attól, hogy a clevelandi magyarok ki- vénhedt bohóca, hogyan állt ki a cirkusz porondjára, hogy “az egész világgal szemben megvédje a mai magyar nép Hay- nauját, a véreskezü lovastengerészt, Horthy Miklóst. Ma már rajta kívül nincs oly lézengő, aki arra vállalkozna, hogy kimerje nyitni a száját arra, hogy megvédje azt, akinek a neve a magyar árulók hosszú sorozatában a legaljasabb. Persze ennek a vitéznek a kardja nagyon rozsda marta, a vérté egyáltalán nem tiszta, sőt éppen az ellenkezője, az izmai csak kitömött rongyok és amint nagy menydörgéssel veri a keshedt mellét, nem nehéz meglátni, hogy csak madzagon rángatják ezt a figurát azok, akik gyáva óvatosságból a háttérben akarnak maradni úgy gondolva, miért tegyék ki magukat a közutálatnak, mikor ezt a piszkos szerepet garasokért eljátsza a kivénhedt kókler, aki már annyi szerepben mutatta be magát, hogy ez már nem számit nála, akit annyira utálnak, hogy azt még a Scharf Mó- rickodása sem tudja fokozni. Jól tetszik sejteni Tárcái Lajosról van szé, mert erre a szerepre csak ő vállalkozhat. Vannak akik erre is találnak mentséget, azt mondják “ez a kenyere, piszkos kenyér az igaz, de az az ő dolga.” Mi nem vagyunk kenyér irigyek, de a megélhetési lehetőség miatt, nem tartjuk mentségnek a sztrájktörést, a spionkodást, az árulást. Ha valaki a munkától való iszonyodásba odáig zülik, hogy magát mindenféle célra kibérelhetőnek tartja, minden undorunk dacára is kénytelenek vagyunk leleplezni, különösen akkor, amikor a Horthy védelmet összekapcsolják a Szovjet védelemmel, azt meg az előfizetés szerzéssel, amelyhez a segédkezet “baloldali” fenegyerekek adják meg. Még egyet nem értünk meg, hogy tehetik meg, magyar munkás szervezetek azt, hogy ezt az orgánumot, munkás események, gyűlések, mulatságok behirde- tésére használják fel. Nem arról van szó, hogy egy-két dollárt dobnak oda neki, hanem erkölcsi alapot próbál magának csinálni abból, hogy ime munkás szervezetek hirdetnek nálam, sőt akadnak olyan munkás szervezeti tisztviselők is, kik szóbaállnak vele, ha ilyen előfordul, akkor rögtön eldicsekednek vele, már pedig igazán nem lehet senkinek sem kellemes az, pláne ha a munkásmozgalomban szerepel, hogy ő Tárcáival “eszmét cserél”. MOST SÍRTOK? A vörös hadsereg jó mélyen bent jár Erdélyben, rohamléptekben közeledik Budapest felé, a román hadsereg, amely a Szovjet hadsereg alá van rendelve, természetesen együtt masíroz és résztvesz Erdély elfoglalásában, amely a szövetségesekkel kötött fegyverszünet szerint vissza kerül román fenhatóság alá. Mi, természetesen elitélünk minden hódítást, az emberiség arculcsapásának tartjuk azt, hogy népeket, azok megkérdezése nélkül, mint valami bábukat egyik országból a másikba csatolják át. Ahogy most újra közel egy millió magyar kerül át román uralom alá, úgy élt közel 3 millió román magyar uralom alatt, itt amikor uralomról beszélünk, mindig úgy kell értelmezni, hogy a román, vagy a magyar urak uralma alá kerül a magyar, illetve a román nép. Hitványságba, nép elnyomatásba nincs semmi különbség a román bojár, vagy a magyar mágnás, gentry között. Nekünk nemcsak okunk, de jogunk is van ahoz, hogy tiltakozzunk az ilyen ide-oda adományozások ellen, mert mi akkor is irtunk és éreztünk, mikor Hitler volt az adományozó. De mi jogon tiltakoznak a laptársaink, akik örömkönyeket hullajtottak, üdvözlő táviratokat küldöttek Horthy-Hitlernek mikor Erdélyt, a felvidéket, később Bácskát csereberélték. Cseh bérencek voltunk, amikor megírtuk, hogy az uralom változással a magyar nép semmit sem nyer, de sokat veszíthet. Megírtuk, hogy a Hitlerhez való lekötöttség feltétlen háborúba sodorja Magyarországot, amelyben nem csak a magyar nép kerülhet ismét urai érdekében vágóhidra, hanem Ma-----CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése i
