Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-09-30 / 1339. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1944 szeptember 30.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .........................$2.00 one Year ...........................$2.00

Félévre .................................................. 1-00 Six Months .... 1.00

Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ___________ 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------- 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. „

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

«@»>42

Japánt szolgáló amerikai tőkések

(gb.) Az imperialista korszak legismertebb szállóigéje az volt, hogy az üzlet követi a zászlót. Ez a három szóból álló mondat a legtökéletesebb kifejezője volt annak az általános módszernek, hogy a tőkések által piacnak kiválasztott, rendesen elmaradt területeket előbb politikai befolyás alá vették, — a zászló védelme alá vonták és azután kezdetét vette az üzlet, vagyis a gazdasági kizsákmányolás.

A napokban azonban olyasmiket hallunk, amelyek szerint az üzlet nem válogatós ennyire, hanem elvándorol olyan helyekre, ahol másféle zászlókat aggattak ki, sőt mi több, a szóbanforgó üzletemberek nemzeti zászlóit egyenest kizárták az üzleti területről. Miután azonban az üzlet profitot hoz, az üzletérdekeltség nem olyan finyás és nem nézi, hogy vájjon a zászlón sávokat és csillagokat lobogtat-e a szellő, vagy pedig csak a felkelő napot mutatja.

cég new yorki képviselője küldött Tokióba 1939 február havában, amelyben arról értesíti gazdáit, hogy az amerikai külügyi hivatal magatartása következtében (a morál embargó) a gyárosok nem akarják elfogadni a japán rendeléseket, mert félnek, hogy ha kitudódik, akkor a munkások akadályokat fognak gördíteni. Ezt azért irta, mert már abban az időben még a munkásszervezetek is határozatokat hoztak, hogy Japánba nem kell szállítani semmi olyasmit, ami a háborús célokra felhasználható.

Erre aztán a felsorolt hazafias cégek elhatározták, hogy az igazi rendelő nevét eltitkolják. Kitaláltak közbeeső, nem létező cégeket s úgy tettek, mintha a hadiszereket ezen nem létező cégek utján valamelyik dél-amerikai államba küldenék.

így tehát semmi kétség sincs aziránt, hogy Crawford és társai a profitért hajlandók voltak Amerikát kiszolgáltatni ellenségeinek. De akinek az eddigi bizonyíték még nem elég, az olvassa el a Houston, Tex. városba való Robert Webb-nek, a Copper Petroleum Company elnökének a japánokhoz irt “bizalmas” levelét, amelynek másolata szintén az Igazságügyi Department kezébe került. Webb ebben a levélben “jelentést küldött” a Pearl Har- borba szállított gazoliné és olaj mennyiségéről. A jelentést ezzel a mondattal fejezte be: “A mellékelt jelentés teljesen bizalmas, nagyon vigyázni kell arra, hogy kinek mutatják meg. Hogy ha valaha is kitudódna, hogy én kiildtem ezen értesítéseket, nagyon nagy bajba keverne engemet.”

Nos, ezek az emberek mernek dicsekedni a hazafiságukkal! Sőt mi több, azt merik állítani, hogy az ilyen hazafiság kiváltságokra jogosítja őket. Az ilyen szolgálatokkal nagy vagyonokat szereztek, amelyek révén arra kényszerítik a vagyontalanokat, hogy szolgálják őket.

Maga a kormány is nagyon félve bánik velük. Noha valóban súlyos vádakat emel és bizonyít ellenük, egyiket sem fogta vád alá. Megelégszik a “morális” büntetéssel talán azért, mert az illetők csak a morál embargót sértették meg.

De az is lehet, hogy a más társadalmi osztályokhoz tartozó egyének nem látják olyan rut cselekedetnek a hazafiság álcája alatt elkövetett gazságokat, mint mi. Ezek természetesnek tartják azt, hogy az üzletemberek ott és úgy szerzik a profitot, ahol és amint arra képesek.

Viszont azt mi is jól tudjuk, hogy a tőkés termelési rendszerben mindent A PROFIT IRÁNYIT.

így a profit szerzés erénynek számit, ha mindjárt millió és millió ember életével fizet is érte.

Ez a kis elmélkedés jutott eszünkbe, amikor a szenátus katonaügyi bizottsága előtt tanúskodó James S. Martin, az igazságügyi minisztérium gazdasági osztályának a vezetője, azzal vádolt meg egy egész sereg amerikai nagy iparvállalatot, hogy Japánnak szállítottak hadiszereket még azután is, hogy az Egyesült államok Japánt úgynevezett “erkölcsi zárlat” (moral embargo) alá vette.

Japán már évekkel ezelőtt megkezdte a háborút, amelyet csak az Amerikából vásárolt számos hadicikkel folytathatott. De az is nyilvánvaló volt, hogy Japán Amerika ellen is készülődik. Ha nem is számítottak arra, ami valóban történt, hogy Japán támadást intéz az Egyesült Államok ellen, de annyit mindenesetre tudtak, hogy Japán állig felfegyverkezik, hogy minden eshetőségre készen álljon még Amerikával szemben is. Éppen azért az amerikai kormány felszólította az amerikai iparvállalatokat, hogy ne szállítsanak több hadianyagot Japánnak. Ezt nevezték moral embargónak.

Az amerikai hazafias cégek azonban fütyültek erre a moral embargóra. A japánok jól fizettek, busás profitot adtak és a mi hazafias tőkéseink a profitért hajlandók mindenkivel kereskedni, — még Amerika ellenségeivel is. Ezt bizonyítja az a hosszú névsor ,amelyet az igazságügyi minisztérium hivatalnoka a szenátorok elé terjesztett.

Itt látjuk ebben a névsorban a Bethlehem Steel Corporationt, Amerika legnagyobb hajóépítő vállatát. Az American Hammered Piston Ring Company, Canton Drop Forging Co., Ohio Seamles Tube Co., Universal Oil Products Co., Thompson Products Co. és még sok más céget.

Nem egyszerű félreértés avagy hazugságról van szó. A felsorolt cégek TUDTÁK, HOGY MIT CSINÁLNAK és éppen azért titokban akarták tartani a Japánnal való összeköttetéseiket, sőt egyenesen CSALÁST ALKALMAZTAK A TAKARÁSÁRA.

Martin szerint 1939-ben a cartell összeköttetés révén megkapták az “octane” (röpülésnél használt) gazolin készítésének a titkát. Ugyanakkor az az olajtársaság, amelynek kezében volt a titok, visszatartotta a többi amerikai olajtársaságoktól. Hat hónappal a Pearl Harbor-i támadás előtt a japánok pontosan tudták, hogy mennyi gazolint szállítottak Pearl Harborba.

A vád szerint 1940-ben a Boeing repülőgyárban, Seattle városban, japán katonatiszteknek megmutatták az akkor készülő első “Flying Fortress” gépet. A Department of Justice ilyen adatokkal bizonyítja, hogy a kartelek mennyiben segítették a tengelyhatalmak felfegyverkezését.

‘ Mint látjuk, a felsorolt cégek között találjuk a clevelandi Thompson Products vállalatot is. Ennek az érdekeltségnek a feje Frederick C. Crawford, a National Association of Manufacturers szervezet multévi elnöke és ma is a legagresszivabb tagja. Crawford persze tagadta, hogy «olyan nagy hazafi, mint ő, a japánokat segítette volna. A Justice Department azonban kimutatta, hogy Crawfordék szelep ötvényeket (valve forgings) szállítottak a japán Mitsubishi Trading Companynak méghozzá azzal a kikötéssel, HOGY A VEVŐ KILÉTÉT ÁLCÁZZÁK, AZ AZ CSALÓ MÓDÓN MEGVÁLTOZTATTÁK.

Az igazságügyi departmeMt képviselői bemutattak a széna- toroknak egy levél másolatát, amelynek eredetiét a Mitsubishi

Mire várnak?

Ma már mindenki tudja úgy Németországban mint Magyar- országon, hogy a háborút elveszítették. Még a legfanatikusabb náci vagy nyilaskeresztes sem reméli már, hogy valami csoda megfordítja a hadiszerencsét. És mégis a győzelem minden reménye nélkül tovább harcolnak, tovább véreznek a köréjük mind szükebbre szoruló gyűrűben.

Hogy a háborúért felelős legnagyobb bűnösök harcolni fognak az utolsó pillanatig, az érthető, hiszen jól tudják, hogy mihelyt a fegyvert kiejtik a kezükből, akkor vagy a saját népeik, vagy a győztes ellenfél adja meg nekik a nagyon is kiérdemelt büntetést. De a kérdés az, hogy a német nép, vagy a magyarok mire várnak? Miért nem lázadnakfel a kisszámú nácik vagy nyilaskeresztesek ellen? Hiszen a katonaság nagy tömegei állítólag nem tartoznak közéjük, hanem csak-a kényszer hatása alatt használják a fegyvert. De akkor azt is kérdezhetjük, hogy a kényszer hatása alatt miért nem a saját hóhéraik ellen használják azt a fegyvert?

Az európai viszonyokat jól ismerők állítása szerint ez a háború Európában most már csak azért folyik, mert a német nácik azt hiszik és el tudták hitetni a német néppel is, hogy Amerika, Anglia és Oroszország össze fognak veszni a koncon; már mint azon a területeken, amiket most a németektől visszafoglalnak. Már pedig ha a szövetségesek összevesznek, akkor a nácikra még újra felragyognának a csillagok. Valószínű, hogy ez a helyzet fenáll a magyarokra vonatkozólag is.

Úgy Németországban, mint Magyarországon a bolsevizmus elleni küzdelem álcája alatt negyedszázados rémitgető kampányt folytattak. Ezen országok ifjúsága úgy nőit fel, hogy a bolsevista szó náluk az ördög fogalmát helyettesítette. így aztán akit vagy amit a bolsevizmussal kapcsolatba hoztak, arra már automatikusan kiterjedt ez a mesterségesen ápolt gyűlölet. Ilyen kapcsolatba állították természetesen elsősorban is Oroszországot, majd a szociálistákat, szakszervezeteket és vezetőit, a zsidókat.

A náci mentalitású ember nem is tudja elképzelni, hogyan lehet a bolsevizmust képviselő Oroszországgal szövetségbe lépni. Még ma is úgy gondolják, hogy ez csak egy meggondolatlan botlás az amerikai és az angolnépek részéről, akik végre is ki fognak ábrándulni ebből az elhamarkodott lépésből s egyszer csak síkra szállnak, hogy “megvédjék a civilizációt az oroszoktól”.

A német lapok és a német rádió állandóan hozzák a Hearst, a McCormick és hasonló újságoknak az oroszok ellen irányuló gyalázkodó Írásait. Rámutatnak arra, hogy itt, Amerikában is milyen nagy tömeg várja az oroszok elleni háborút, mert úgy vélik, hogy az ilyen újságok összes olvasói osztoznak a laptulajdo- nos politikai felfogásával.

Az tény, hogy úgy itt, mint Angliában sok ellensége van a Szovjet Unionnak, különösen a munkáltató osztály tagjai között, akik nem szeretnének Oroszország volt tőkés osztályának a sorsára jutni. Az orosz ellenes csoporthoz csatlakoztak a lengyel, a i lett, a litván és a magyar hazafiak is, akik most az oroszoktól fél- I tik azon országokat, amelyeknek uralkodó osztályai eddig úgy ki-