Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-09-30 / 1339. szám

1944. szeptember 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal . AHOGY ÉN LÁTOM... — Írja: KRÉTH — A tizenhetedik század elején, Ganges vidéki lázadás leverésé­re a ravasz angol kalózok két erőd építésére kértek és kap­tak engedélyt a bengalai alki- rálytól a Ganges folyó torkola­tánál. Ez volt az eredete a mai millió lakosú Kalkutának. Há­romszáz évvel ezelőtt, a saját hindu nyomorgói ellen volt kénytelen — ha sorsán javítani akart — támadni. Háromszáz év múlott el azóta. Az angol uralkodók az egész Indiát meg­hódították, ürüggyel azóta a lá­zadások százait verték le, ame­lyet a hindu és angol közös nyo- morgatás idézett elő. Az indiai nyomorgóknak még máig sem sikerült az angol és hindu közös nyomoritást meg­törni és hogy mikor fog sikerül­ni, annak a megfejtése még egy nagy rejtély. A jelen tör­ténések nem adnak oly betekin­tést, amelyből azt lehetne kö­vetkeztetni, hogy a közel jövő­ben sikerülni fog. Ma megint lázadás előtt áll a hindu nép, a nyomorgó tömeg és hogy újra sikerülni fog az angol nyomorítóknak leverni, ahoz kétség nem fér, ők értik a módját, van gyakorlatuk, erő­szak és egy marék rizsa és vé­gül korbács. A jelen lázadás megindokolása ugyan az, ami az eddigi lázadás okai voltak, éhség, nincstelenség. Kalkuta a világ legnagyobb nyomorát tárja az utazók elé. Nincs még egy város a föld ke­rekségén, ahol a dolgozni aka­rók vágya, parlagon heverő munkaerő és a professzionális léhütők, munkakerülők oly so­kasága élne. Petőfi Sándor ver­se a “Palota és a Kunyhó” nem is annyira a magyar, mint in­kább az indiai állapotokat jel­lemzik, mert Indiában van pa­lota, de még kunyhója sincsen a nyomorgóknak, mert az uccán él, ott díszeleg, ott parádézik, még csak nem is kunyhóban. Nincs még ország Indián kívül, ahol a jólakottak és az éhezők között oly nagy volna a hasa- dék. Ott csak dolgozni akarók vannak, ha annak lehet nevez­ni őket és nem munkások. A munkaerő piac túlzsúfoltsága, a munkaerő értékét a nulla szín­vonalára sülyeszti, mint érték nem jön számításba. Az angol birodalomnak az egyoldalú fejlődésnek a legna­gyobb áldozat hozója India volt eddig és hogy meddig marad igy, az az indiai nyomorgóktól függ. Indián kívül még ott van­nak az Atlantic és Csendes ten­gerek elszórtan fevő szigetei­nek százai, amelyek szintén ál- i dozatai Angolország egyoldalú ipari rendszere fejlődésének. Ki­vételt csak Ausztrália, Kanada Dél-Afrika köztársaságai képez­nek. Ezeknek az iparuk, úgy mint kereskedelmük és végül a kultúrájuk vetekedik az anya­országgal. Az indiai kérdés az angol uralkodással veszi kezdetét és az angol uralkodás megszűnésé­vel fog megszűnni és más ala­kot ölteni, talán osztály kérdés­sé válik. Az osztály tagozódás eme kezdetleges stádiumában osztályharcról, osztály szerve­zetről még nem beszélhetünk, legalább is nem abban a formá­ban, mint ahogy mi a modern kor bérmunkásai azt megfogal­maztuk. Az indiai nyomorgó nem azért nyomorog, mert ki van zsákmányolva, legalább is nem a nagyobb része, hanem azért mert nincs megadva a le­hetőség arra, hogy kizsákmá- nyoltassa magát. Nem akarok a nyomor részletezésébe bocsát­kozni, hisz oly közismert és oly sokakat foglalkoztat, hogy an­nak az ismétlése csak idő és pa­pír pazarlás volna. Egy haditu­dósító, a történtek szemtanújá­nak szavai jellemzik az állapo­tokat legjobban. A haditudósító kijelentette: “hogy ha a hábo­rúnak nem lesz hamarosan vé­ge, az indiai kérdés megoldást nyer, mert a háború okozta nyo­mor elpusztítja a hindukat”. 1 Én tudom, hogy ez nem fog t megtörténni, de egy betekin­tést ad azoknak, akik távol van­nak a nyomor színterétől és azoknak is akik az angol ural­mi imperializmus okozta vagy teremett állapotok kéjelgésében lelik örömüket. Nem minden ok­nélküli azon megállapítás, hogy az angol ipari rendszernek az egyoldalú fejlődése, mely abban nyilvánul meg, hogy úgy Indi­át, mint a fent emlitett, a föld­tekén elszórtan fekvő szigete­ket olcsó nyersanyag termelés­re kényszeríti, hogy az angol tőke birtokában levő gyáraknak legyen mit feldolgozni és a ha­talmas kereskedelmi flottának legyen mit szállítani ezeken a gyarmatokon sok áldozata van. És ma sincs az angol tőkés osz­tálynak szándéka Indiát ipari- zálni. Van egy másik tényező, mely a népek nyomorának okozója, az angol ipari rendszer egyol­dalú fejlődésén kívül, még pe­dig az indiai tömegek szellemi elmaradottsága. Hogy történ­rint megtettem a kötelessége­met.” Ezek voltak Beniczky hozzám intézett utolsó szavai. Harmadnapra szólt az idézé­se. Magával vitte írásbeli vallo­mását, kérte annak az iratok­hoz való csatolását. A kérését megtagadták és négy óra múl­va letartóztatták, — akkor már “kormányzósértésért”. A ma­gyar mágnások megmozdultak, botránnyal fenylegetődztek, né­hány hónap múlva Beniczky el­len az eljárást Horthy Miklós kegyelem címen kénytelen volt beszüntetni. Állítólag Beniczky barátai ezzel szemben kezessé­get vállaltak, hogy “a Somogyi ügyben újabb lépést nem tesz.” Titokzatos kezek aztán a volt belügyminiszter minden váltó­ját összevásárolták, kezesitet- j ték, vállalatoknál levő igazga- j tői állását felmondták, az or- szából ki nem engedték. Két évig bírta a küzdelmet, aztán — magyar ur volt — egy téli éjszakán, sürü hóesésben, a rendőr őrjárat a fehérbe borult Dunapart egyik padján egy ön­gyilkost talált: “Ez a Beniczky kegyelmes ur” — ismerte fel az őrjárat vezetője . . . hetett meg ez a kulturális le- züllés abban az országban, ahol ezer évekre visszamenőleg ép­pen úgy mint Egyiptomban, a kultúra és civilizáció parádé­zott? A modern ipari ország el­nyomottjai és a nyugati civili­záció előnyeinek élvezői, talán tudomásul veszik, vagy napi­rendre térnek felette és a kér­dést megoldottnak tenkintik? A kérdés oly rejtélyes, mint maga az indiai nép lelke, ami­hez nehéz hozzáférni. Az angol ipari rendszer egyoldalú fejlő­désének megszűnésével még nem szűnt meg egészen az indi­ai kérdés, csak más alakot öl­tött. A nyomorúság okozójának a második tényezője a szellemi elmaradottság megszűnése. Ez fog lendületet adni a társadal­mi fejlődésnek és a nyomor fo­kozatos megszűnésének. Mert ahol az a vallási filozófia uralja a milliók lelkét, hogy a szabad akarat minden megnyilvánulá­sa elfojtassék és ahol az isten­nek az kedveskedik, aki dzsag- ernuat bávány szekere elé fek­szik és elgázoltat ja magát. A megsemmisülés, az örök pihenés, az a legfőbb jó, amely­re mindenkinek törekedni kell, az élet nem kincs, nem érték, hanem nyűg, teher, amelytől szabadulni gyönyörűség. Ez a vallás filozófia, nemcsak az an­gol uralmat erősítette meg, ha­nem olyan kaszturalmat terem­tett, amely lassanként megállí­totta fejlődésében a kultúrát.. A nyugatnak szüksége van In­diára, a nyugat modern bér­munkása nem szabadulhat meg az ipari önkényuralom alól In­dia kihagyásával. A nyugat munkássága az angol uralom megszűnési harcában nyújthat segítő kezet a nyomorgó India népének, de a szellemi elmara­dottság békjóit magának India népének kell lerázni magáról. Meg kell India népének azt ér­teni, hogy az élet a legnagyobb kincs és nem nyűg és teher és hogy az angol uralom megszű­nése és a rajtuk élősködő alki­rályok kipusztitásával lehet csak az életet szépé és jóvá ten­ni. NEM ROSSZ! Walter Winchel kolumnista álmában végighallgatta Roose­velt és Dewey veszekedését. Mindkét elnökjelölt dicsekedett azzal, hogy milyen sok jót tet­tek a népnek. “Én még csak mondhatom”, — harsogta Roosevelt, — “hogy megcsináltam a társadalmi biz­tosítást, a munkanélküli segély­zést és biztosítom a négy sza­badságot, de te, Tom, micsoda érdemeket sorolhatni fel? Mi jót tettél te a népnek?” “Én, én kérlek”, — hebegte Dewey, — “a három utolsó el­nökválasztásnál rád szavaztam, hogy megcsinálhasd azokat a dolgokat, amivel most dicsek­szel!” A 15 ezer emberből álló gya­logsági divízió és felszerelésé­nek szállítására 356 személyko­csira van szükség. ÉPITŐGÁRDA 1944-45-re befizettek: Buzay J., Cleveland .......... 1.00 Engli J., Cleveland ............ 1.00 Farkas I., Akron ................ 1.00 Fishbein L., New York .... 6.00 Gáncs L., Carolina ............12.00 Geréb J., Cleveland ............ 1.00 Hering P., Buffalo ____ 1.00 Kucher A., Pittsburgh .... 1.00 Kollár J., Cleveland ........ 1.00 Kovách E., Cleveland ........ 1.00 Kanchar J., Bay City ........ 1.00 Lefkovits L., Cleveland .... 1.00 Lelkó A., Pittsburgh ........ 1.00 Mogor J., Cleveland .......... 2.00 Munczy J., Cleveland ......... 5.00 Mácsay J., Detroit ............ 2.00 Molnár A., Cleveland ........ 1.00 Pika P., Chicago ................ 1.00 Reppman J., Detroit ........ 1.00 Székely S., Cleveland ...... 2.00 Visi I., Detroit ______ 2.00 Varga J., Cleveland ........ 1.00 Vizi J., Akron ................... 1.00 Cselekedjünk egységesen a Bérmunkás ' Naptár érdekében! Amikor a fenti felhívással szólok Munkástársaimhoz és se­gítségre hívom fel figyelmüket a Bérmunkás Naptárunk meg­jelenéséhez szükséges munkák elvégzésére, hinni szeretném, hogy az Ipari Unionisták karölt­ve a Bérmunkást olvasó és sze­retők nagy «táborával, cseleked­ni fognak a siker érdekében. Arról van szó, hogy a Naptár anyagi kiadásának egy részét hirdetések utján, valamint sze­mélyi üdvözletek révén hozzuk össze. Ezt eddig is igy csináltuk, meglehetős sikerrel, azonban gondoljunk csak arra az eshe­tőségre, hogy ha azon városok is, ahol jelentős számú osztály­tudatos munkástársak vannak, ezen akcióhoz csatlakoznak, egé­szen bizonyos, hogy Naptárunk kiadványaiban ez volna a leg­sikeresebb esztendő, amelyre minden Bérmunkás olvasó nagy büszkeséggel tekintene. Az Országos Értekezleten résztvevő Munkástársak és Munkástársnők arra vállalkoz­tunk, mivel az volt a kivánat, hogy a Naptárt ez évben is meg kell jelentetni, bármilyen nehe­zek a szerkesztési körülmények és amikor látjuk, hogy a szer­kesztői munkákat újra Geréb munkástárs vállalja, akinek ezt mind a gyári robot után kell végeznie, nem hinném, hogy akadna csak egy is közülünk, aki nem csatlakozik ezen ne­mes Naptár munkához és azon­nal hozzá lát hirdetések szerzé­séhez és magános üdvözletek toborzásához. Fel tehát az aktivitásra. Te­gyük ezt a naptári évet olyan sikeressé, amint eddig még so­ha. Keressük fel üzleti ismerő­seinket és kérjünk tőlük hirde­tési támogatást, úgyszintén mindázon barátainkat szólítsuk fel mozgalmunk támogatására, akik értékelni tudják az embe­riségért történő önzetlen küz­delmünket. Ilyen aktivitás kell, hogy anyagi sikert hozzon a Bérmunkás Naptárunknak. Kucher.

Next

/
Thumbnails
Contents