Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-23 / 1338. szám
1944. szeptember 23 BÉRMUNKÁS 7 oldal Károlyi Mihály levele (Ma már csaknem biztosra vehető, hogy Magyarország jövőjének kialakításában nagy szerepe lesz Károlyi Mihálynak, az első világháborút követő “Októberi forradalom” vezérének és az első Magyar Köztársaság volt elnökének. Károlyi Mihály igen terjedelmes, de szerfölött érdekes levelet küldött Göndör Ferencnek, a New Yorkban megjelenő “Az Ember” cimü hetilap szerkesztőjének. Ebben a levélben Károlyi rendkívüli őszinteséggel beszél nemcsak a múltról, hanem a jövőre vonatkozó nézeteiről is. Úgy véljük, hogy most, amikor Magyarország sorsa fordulóponthoz jutott, Károlyi levelének tartalma érdekli mindazokat, akik a magyar nép sorsát a szivükön viselik. Azért, mint a magyar ügyekre vonatkozó fontos információt leközöljük a Károlyi levelét, ami természetesen nem jelenti a Károlyi alakulat támogatását, sem ellenzését. Ismételjük, hogy tekintettel Károlyi jövendő fontos szerepére, a levélben kifejezett nézetei fontos információul szolgálnak az intelligens olvasók részére.' — Szerk.) Kedves Göndör Ferenc! Örömmel olvastam levelét és szívből viszonozom jókívánságait. Hosszú idő múlott el azóta, hogy utoljára beszélgettünk. Azóta sok minden történt a világban. Kár volna most azzal vesződnöm, hogy összefoglaljam a történteket, hiszen Maga is, én is, nap-nap után mással sem foglalkoztunk és jól tudjuk, hogy miről van szó. Azonban most, amikor levelet irok Magának és megköszönöm belém helyezett bizalmát, kicsinyes volna részemről elhallgatni, hogy a múltban sok ellentét volt köztünk. Nagyon jól tudom, hogy politikai és világnézeti ellentéteink ellenére is mindig megható barátsággal viseltetett irántífm és személyemet mindenkor elválasztotta nézeteimtől, de bevallom, hogy én sokkal jobb szerettem volna, ha nézeteimnek lett volna jóbarátja. Ezt a gyengeségemet mindenki ismeri. Mindezt azért Írom meg ilyen nyíltan, mert ma ezek az ellentétek megszűntek és örömmel állapítom meg, hogy egy táborban harcolunk szerencsétlen népünk megmentéséért. Különösen örülök annak, h.ogy feladta orosz ellenes álláspontját és belátta azt, amit én olyan régen hangoztatok: a fasizmus legyőzése és egy egészséges, demokratikus Európa megteremtése elképzelhetetlen az oroszk segítsége nélkül. A müncheni politika gyászos következményei, az öt éves háború szenvedései és a Szovjet hadsereg csodálatos teljesítménye után ezt minden haladó gondolkozásu ember világosan látja ,aminthogy az is világossá vált, hogy a Szovjetunió által nyújtott és nyújtandó segítség távolról sem jelenti azt, hogy az oroszok az uj Európát saját képmásukra kívánják berendezni. Az a progresszív energiaforrás, amely a Szovjetunió társad almából Európa felé árad csak annyiban befolyásolja a népeket, mint annak idején a francia forradalom gondolatai. A polgári társadalom nem alakulhatott volna ki a jakobinus kísérlet nélkül, az uj, szociális Európa pedig nem nélkülözheti a nagy orosz forradalom tapasztalatait. Ma már seholsem hallani a “les Soviets partout” ismert jelszavát és még a legszektariánusabb hívők is felismerték azt az igazságot, hogy a történelem nem kaptafára készül. A Szovjetek nagy társadalmi kísérlete sikerrel járt és ennek hatása mindenütt érezhető, de ugyanakkor a nyugati demokráciák szellemi és alkotmányjogi tra- I diciói is újjáélednek és szerencsésen vegyülnek azzal a szociális gondolattal, amelynek a Szovjet az úttörője. Az uj, progresszív gondolat mindenfelé fellelhető és szinte észrevétlenül bújik ki a föld alól a maqu- iskban, a boszniai hegyekben, az Appeninekben és — reméljük a magyar síkságon is. A mi kötelességünk az, hogy ennek a progresszív gondolatnak legyünk fáradhatatlan harcosai és éppen ezért minden országban, minden vonalon azokkal keressük a szövetséget, akik ezt a gondolatot akarják győzelemre vinni a hitleri barbárság ellem A régi világ feltámasztásáért, egy széteső társadalmi rendszer összeeszkábálásá ért nem érdemes szenvedni. Ha nem teremtünk tartós békét és társadalmi biztonságot: ha nem tudjuk a tudomány áldásait az emberiség javára fordítani: minden áldozat hiábavaló volt. Ha azonban az uj, progréssziv gondolatnak a jegyében látunk hozzá az építő munkához és egy sovén nacionalizmustól, önös gazdasági érdekektől megszabadult, az ember jogait tiszteletben tartó rendszerben neveljük fel az uj nemzedéket, akkor érdemes volt huszonöt éven keresztül elviselni a megpróbáltatásokat, akkor még ennek a háborúnak a folyamán a világra és különösképpen Európára szakadt rengeteg szenvedésnek is volt értelme. Az emberiség csakis az uj, szin- tétikus gondolatban találkozhat. Mi ketten is ebben a gondolatban találkoztunk újra. Magának is azért volt könnyű átértékelnie nézeteit, mert meglátta ennek a szintézisnek a lehetőségeit és mert tulajdonképpen nem is kellett megváltoznia ahhoz, hogy egy táborban legyen velem. A történelem tálcán kínálja ezt a megoldást s csak a vakok és a történelmi fejlődéssel mereven szembehe- lyezkedők nem kapnak utána. Nekünk magyaroknak kettőzött figyelemmel és akarással kell munkálkodnunk azon, hogy félrevezetett népünk megtalálja a helyes utat. Nálunk, talán minden országnál hermetiku- sabban és intézményesebben el- rekesztették az elnyomott és kisemmizett népet a történelmi fejlődés elől. A hivatalos magyar történelem olyan előítéletekkel és hazugságokkal van tele, hogy hosszú, kitartó munkára lesz szükség, amig megszabadíthatjuk a magyarságot veszedelmes illúzióitól. A Dózsa, I Rákóczi és Kossuth hagyomá- j nyait olyan eltökéltséggel és buzgalommal torzították, ferdi- I tették, hogy mégha ott is élnek valahol a népi lélek mélyén, csak nagy katasztrófák idején jutnak felszínre teljes igazságukban. Ezért kötelességünk most, amikor a népi öszt-öiv felülkerekedőben van, bebizonyítani, feltárni, hogy a népnek semmi köze nincs az urak álhazafias, romantikus és a magyarságra nézve ártalmas hagyományaihoz, mert hiszen ezek a hagyományok éppen a nép meg- nyomoritására, elárulására szolgáltak. A magyarság csak akkor fog tudni beleilleszkedni az uj, progresszív közösségbe, ha előbb a saját háza táján rendet csinál és megtisztul a kótyagos, hamis gondolatoktól s a magyar történelmi fejlődés helytelen értelmezése helyett világosan látja majd, hogy mi vezette az országot az örvény szélére. 1918-ban a nemzet egy pillanatra megtalálta önmagát, hogy azután újra bekerüljön a történelmi sülyesztőbe. Ennek nem szabad megismétlődnie. A nemzet léte forog kockán. Horthyék ezt a háborút két jelszóval harcolják. Az egyik a “történelmi” Magyarország területeinek visszaszerzésére buzdít, a másik Magyarországot, mint a kereszténység védelmezőjét tünteti fel. A “történelmi” Magyarország gondolata, az úgynevezett szentistváni eszme a háború egyik kórokozója, mert röviden annyit jelent, hogy a magyar uralkodó osztály elnyomásban akarja tartani a szomszéd népeket s ezzel megakadályozza, hogy a magyar nép békében éljen velük s egyben akadályává válik annak is, hogy a magyarság biztonságban és szabadon kifejleszthesse nemzeti életét. Ugyanakkor pedig rendkívül alkalmas arra, hogy a magyar nép figyelmét elvonja szociális nyomoráról s minden bajt azokra hárítson, akik az országot gátolják “történelmi” hivatásának gyakorlásában. Valójában a magyar nép soha nem teljesíthette történelmi hivatását és a szentistváni Magyarország csupán annyit jelentett, hogy a magyar birtokososztály nemcsak a magyar népet tartotta szolgaságban, hanem a nemzetiségeket is. Amikor Kossuth Lajos felszabadította a magyarságot a jobbágyság alól, megfeledkezett a nemzetiségek felszabadításáról. És ez volt egyik oka a 48-as forradalom elbukásának. Kossuth már 1849-ben felismerte, hogy a nemzeti gondolat helytelen értékelése milyen károkat okozott, de már késő volt. Sajnos, ma is szép számmal vannak magyarok, akik látják ugyan a magyar uralkodó klikk bűneit, de a szentistváni eszme mákonyától nem tudnak szabadulni. Nem akarják belátni, hogy a magyar nemzet nagysága nem attól függ, hogy hány más nép felett uralkodik, hanem egyesegyedül attól, hogy mennyire tud uralkodni maga felett. A magyar nemzet függetlensége örökre elvesztek volna, ha Hitlernek sikerült volna győznie, már pedig a revizionizmus, a szentistváni gondolatnak ez a legutolsó és legveszedelmesebb vegyülete csakis a németek segítségével tudta volna elérni a célját. Aminthogy a magyar urak 1914-ben is II. Vilmos segítségével próbálták fenttartani a nemzetiségek és a magyar nép feletti uralmukat. Amint április 23-iki beszédemben mondottam, “visszakapták Kassát, Kolozsvárt és Bácskát, csak azért, hogy Budapest is német legyen.” Ugyanígy összefügg a német orientációval a másik történelmi maszlag is, amely azzal hivalkodik; hogy a magyarság a kereszténység védelmezője. Most a bolsevisták ellen “védik az európai civilizációt” azelőtt a mohamedánok ellen voltak “a kereszténység bástyái”. Ez a beidegzett történelmi hazugság a magyarokat egy sorba helyezi a német imperializmussal és igazolja Bismarckot, aki a magyarságban a németek előretolt védőrségét látta. Nagyon jól tudjuk, hogy a mohácsi csatavesztés, amely a Dózsa-lázadás kíméletlen leverésének a következménye volt, megnyitotta a kapukat a Habs- burgokna kés ettől kezdve a magyarság a német és török malomkövek között őrlődött. Amig azonban a török uralom, bármilyen pusztításokat végzett is, nem akarta rákényszeríteni a magyarságra sem a mohamedán vallást, sem a török nyelvet, a kereszténység álarcában közeledő németek a nemzetet létében fenyegették, németesi- tették ,sőt a törÖK uralom alól felszabadított területekre németeket telepítettek, jóelére megalapozva Hitler ötödik hadoszlopát. A magyarság soha nem volt egészében törökellenes és Budavár visszafoglalásánál nagyon sok magyar a törökökkel együtt védte Budát Savoyai seregei ellen. Bethlen Gábortól Rákócziig se szeri se száma azoknak a magyaroknak, akik a török orientációt választották és akkor, ugyanúgy, mint mostan, a nyugati keresztény hatalmak (I. Ferenc, XIV. Lajos francia királyok) a kereszténység állítólagos ellenségeivel szövetkeztek a német hatalom ellen, mert a pángermánizmus veszedelmesebb volt, mint az ot- tomán birodalom. Pedig akkor az ottomán birodalom mégcsak semmiféle haladó gondolatot sem képviselt. (Folytatjuk) MI MINDENT TERMELT KI A HÁBORÚ Az oroszok hivatalos lapja, a Pravda közli, hogy katona orvosok a fronton életre keltettek halott katonákat. Az eljárás abban áll, hogy vért pumpálnak a fő ütőérbe, amely a szívhez vezet és ugyanakkor mesterséges légzést alkalmaznak. A jelentés szerint az eljárás a halál beállta pillanatában járhat csak sikeresen, mert 5-6 perc múlva már olyan elvátozá- sok történnek, amik a műveletet meddővé teszik. Tengerészeti szakértők véleménye szerint a háború befejeztével az Egyesült Államoknak 3,500 hajója lesz, körülbelül 20 millió tonna tartalommal.
