Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-07-01 / 1326. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 1. zsidók iránti szimpátiáját. A zsidókat — mondotta Száz — senki sem akarja kiirtani, mi, magyarok valóban boldogak len­nénk, ha a zsidók valahol más­hol találnának otthonra.” A “Magyarság” megtámadta az árvaszéket, mert ez a bíró­ság a zsidó árvák vagyonát is védelmezi. Ez az újság azt ál­lítja, hogy a deportálás vagy kivégzés előtt álló zsidók vagyo- nait kiskorú gyermekeikre Írat­ták s igy az ilyen vagyonok automatikusan az árvaszék ke­zelésébe kerültek. A “Magyar­ság” most az árvaszéket azzal vádolja, hogy kooperál a zsi­dókkal a zsidó vagyonok meg­mentésében, holott az ily va­gyonokat a náci érzelmű ele­meknek kellene konfiskálni. A “Nemzeti Újság” azt pa­naszolta fel, hogy a zsidók la­kásaikat megrongálták, mielőtt elhagyták, amikor kiparancsol­ták őket otthonaikból. “Sőt egy zsidó gyáros”, — irta a Nemze­ti Újság, — “arra a szemtelen­ségre vetemedett, hogy meg­rongálta a gyárát, mielőtt ön- gyilkosságot követett el, igy akarta megakadályozni, hogy a gyára az árjanizálók kezeibe kerüljön”. A magyar belügyminiszter a hírhedt antiszemita vezért, Ha­in Pétert nevezte ki a zsidótör­vények végrehajtására. A “Reg­geli Újság” szerint Hain irodá­jában ,ami a zsidóktól elvett egyx svábhegyi villában van, a zsidók mindenféle vagyonáról teljes lajstromot tart. Hain de­tektív jei kikutatják azon ke­resztények házait, amelyben a zsidók által elhelyezett, aján­dékba kapott vagy mostanában vásárolt értékeket gyanítanak és az ily értékeket elkobozzák. Hain különítménye különösen a drágakövek, arany és ezüst után kutat. Ezen újság egyik cikke szerint Székesfehérváron Révész Gyuláné a segítőjére bízott 7,300 pengő értékű ék­szert és 100,000 pengő pénzt. Hain különítménye azonban fel­fedezte a dolgot, a vagyont el­kobozták és Révész Gyulánét meg a segítőjét letartóztatták. A New York Times tudósító­ja szerint az uj magyar rezsim eltökélt szándéka, hogy “Ma­gyarországot megszabadítsa 1 millió zsidótól”, — ami egy mil­lió zsidó kiirtását jelenti. JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi, A nagytőkések is kapnak “New Dealt” 22 billió dollárt nyertek a “poker”-on, melyet háborúnak is neveznek. Mindez a nagy haszon mellett, amely átlag 34 százalékkal felülmúlta a lejobb évi hasznot is. Némely képviselő, hogy a ne­ve a lapokba kerüljön, azt kia­bálja, hogy az üj gépeket 85 százalékos árengedménnyel el­adni rablás, ők csak 82 százalé­kos árengedményt ajánlanak. A franciák jó szakácsok, sok mindent kifőztek, ami a nácik­nak egyáltalán nem tetszik. A CIO annyira el van foglal­va a politikában, hogy ideje nincs gazdasági akciókra. A finnek nem csak faji roko­naik a magyaroknak, hanem a “turáni átok” is egyformán sújtja őket. Még a Hearst lapokban is kö­zölték azokat a képeket, me­lyek azt mutatják, hogy a ró­mai polgárőrség hogyan ránci­gái ja elő a búvóhelyekről a nagy fasizta hősöket. Az üldö­zőkből üldözöttek lettek. A háborúnak még vége sincs, máris a munkanélküliségtől ret­teg a gazdag Amerika munkás­sága. A visszavont megrendelések kárpótlására csak azok a cégek kapnak bizonyos százalékát, amelyeknek megrendelése felül­múlja a 12 millió dollárt. Tehát nagy kartelek. Még sem tetszik a nagytőkéseknek a New Deal, ők még többre számítottak. A Ku Klux Klan Detroitban munkaközvetítő irodát nyitott a visszatérő katonák részére, persze más név alatt, de a régi Klan vezérek vezetése alatt. Az UAW látva a veszélyt leleplezi őket. A General Motors Co., egy egész évig várt, hogy azt a hirt leadja a lapok részére, hogy há­rom visszatért katonát le kel­lett nekik fizetni, mivel az uni- onnal kötött szabályok szerint azok nem akarták a tagsági dijat fizetni. Ezt a hirt ponto­san az invázió napjára tarto­gatták. A detroiti Board of Commer­ce minden évben nagy Hajóki­rándulást rendez, mely egyszer- smint konferencia is. 1924-ben, mind fekete ingben vonultak fel és a szónokok hangoztatták, hogy ők nagyon szeretik azt a módozatot, mely szerint Mus­solini kezeli a munkásokat. Hát persze . . . Akár tetszik Rooseveltnek és Chürchillnek akár nem, de a francia föld nagyon mozog és mint a megvadult ló, lerázza magáról a fekete fasizta kínzó­it és azokat agyon gázolja még ha kékvérüek is .Igaz ez nem szép, de minden más nemzetnél is szükséges az ilyen nagy és radikális tisztogatás. A nagy politikai pártok na­gyon sajnálják, hogy a politi­kusokra nem rakhatnak száj­kosarat, mint a kutyákra, hogy ne ugassanak olyan sokszor elszólják magukat, ami nagyon sokat árt a pártnak. Legjobb példa Henry Wallace és Willkie. Csak az olyan politikus kívá­natos a pártokban, aki hallgat­ni tud és aki a meleget meleg­nek, a hideget hidegnek találja, vagyis mindenki a saját kis ér­dekeit védő szentjének tarthat­ja. Az események nyomán (a.l.) Most, mikor már a második világháború vérzivataros közepettén vagyunk, szabadjon bírálatot mondanunk az eddigi végbemenő események felett. Mi, akik sohasem tértünk le az osztályharc útvonaláról, nem is azt próbáljuk ma sem vitatni, hogy maga a kapitalizmus úgy a jelenben, mint a múltban nem a saját osztályérdekeit képivselu Nem is vártunk és a jövőben sem várhatunk mást. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a jelen hábo­rú kizárólag a magán kapitalizmus további létkérdéséért indult el. A széleskörű magán érdekeket szolgáló nagytőke nem jó szem­mel nézte a nemzeti szocializmus térhódítását. Hogy végered­ményben a jelenlegi háború tényleg azt fogja szolgálni ,amiért elindult, már minden jel arra mutat,hogy igen! Bizonyíték erre, mindazok a végbement események, amik ma tényleg letagadhatatlanok. Az elfoglalt területeken, például Olaszországban a több mint 20 éven a fasizmus szolgálatában ál­ló egyének, úgy vedlenek át demokratává egy éjjelen keresztül, mint a vedlő gyik vagy kígyó leveti magáról régi bőrét. Ez a fo­lyamat egyáltalában nem jelenti azt, hogy a jelenlegi háború a tényleges demokráciáért van folyamatba. Ami alatt mi egy olyan társadalmi átalakulást értünk, amikor a társadalmi javak egyenletes szétosztása lesz a társadalmi élet alapja. És hogy ezek valaha is megtörténhessenek, a feltörekvő proletáriátusnak so­hasem szabad az osztályharc útjáról letérni. Az elmúlt világháború nagy megpróbáltatás elé állította a szocializmus zászlója alá sorakozott csoportokat és magát a mun- ! kásmozgalomnak azt a csoportját, amely célul egy szocialista társadalmi rendszer megvalósítását tűzte ki. Hogy azután a sok milliókat számláló tömegek, akikről már a múlt háború alatt feltételeztük, hogy mind egyenként és vég­eredményben együttvéve egy közös célt szolgálnak. Nem igy tör­tént! Nem igy! Éspedig azért, mert magától a harcias kizsák­mányolt és már gazdaságilag megszervezett proletáriátustól el­vették a tényleges cselekvési jogát és levezették az emberi tár­sadalomra mindig káros politikai ösvénybe. Minden jel arra mutatott a múlt háború befejezése után, hogy a lázongó proletáriátus végre tanult valamit és befogja lát­ni, hogy egyedül az osztályharc göröngyös útja lehet csak célra­vezető. De ez a fogalom csak ideig-óráig tartott, mert a kegy- vesztett vezérek egy része, uj maszlagot talált ki a lázongok szá­mára. A látszat odavezetett, hogy az értelmes elemek leváltak a szociáldemokrata mozgalomról, mert a nagy hangok túlszárnyal­ták a tudományos szocializmus minden eddigi tanítását. Hogy azután a tényleges hová fejlődés mit igazol, arra a megtörtént események a legjobb bizonyítékok. Sokan úgy vélekedtek, hogy a szociáldemokratákból átvedlett kommunisták, tényleg az értel­mes elemeket képviselték, mint forradalmárok. Ma pedig a második világháború közepette, azt kell megál­lapítanunk, hogy a volt és még ma is a /tudományos szocializmus alapján álló szocialisták, vagy szociáldemokraták képezték az értelmiséget a pártban. Reform politikájukkal száz százalékkal felülmúlják az ordítozó kivált párt salakját. Az úgynevezett, vagy talán rendes jelzővel ellátott, a mai kapitalista rendszert magasztaló kommunista elvtársak. Az események nyomán megállíthatjuk, hogy a szociálde­mokraták forradalmiságukban száz százalékkal felülmúlják a minden árulásra kapható tudomány nélküli “elvtársakat”. ő Hogy a forradalmi munkásmozgalom a jelen háború befeje­zése után, milyen irányba fog terelődni, az csak a munkástöme­gek értelmiségétől van függővé téve. Az ébredő, osztályharcra kész munkásoknak egyet kell szemelőtt tartani: “Nem lehet bé­ke az emberi társadalomban mind addig, amig az élet javait azok a kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll”. E fenti idézet az IWW elvinyilatkozatának egy mondata. Ami 1905 óta beigazolást nyert, hogy a munkásosztály érdekei soha­sem egyezhetők össze a kaptalizmuséval, akár békében vagy há­borúban. Akik ezt nem tudják vagy bármikor másképpen értel­mezik, azok sohasem szolgálták és a jövőben sem szolgálhatják a feltörekvő proletáriátus célkitűzését. LONDON, — Az Egyesült Nemzeteknek a háborús bűnté­nyek megvizsgálására kineve­zett bizottsága elé beterjesztet­ték azon német tisztek neveit, akiket felelőségre akarnak von­ni Lidice cseh városka elpusztí­tásáért. Mint ismeretes, két évvel ez­előtt a nácik Lidice várost tel­jesen elpusztították, lakóit le­ölték vagy elhurcolták, miután ezen városka közelében hajtot­ták végre a Hendrich, főho- hér elleni merényletet. A lon­doni tárgyaláson jelentették, hogy Lidice lakói közül csak két egyén maradt meg, akik mindketten az angol repülő osz­tag tisztjei. Az egyik repülő tiszt jelentette, hogy a néme­tek legyilkolták a szüleit, a nő­vérét, a fivérét és 16 közeli ro­konát. ­Lidice elpusztításáért Cseh­szlovákia felszabadítása után cseh törvényszék előtt fogják felelősségre vonni a vádlottakat bármelyik állam fogságába ke­rülnek is. A' vádlottak a követ­kezők : Karl Herman Frank belügyminiszter; Kurt Daluege, F. Geschke, Horst Boehme, Herold Weissman gesztapo tisz­tek, Dr. Helmuth Kreiser, a Protektor iroda főtisztviselője és Dr. Hercog, az ügyész. A LIDiCEI BŰNÖSÖK

Next

/
Thumbnails
Contents