Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-01 / 1326. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 1. zsidók iránti szimpátiáját. A zsidókat — mondotta Száz — senki sem akarja kiirtani, mi, magyarok valóban boldogak lennénk, ha a zsidók valahol máshol találnának otthonra.” A “Magyarság” megtámadta az árvaszéket, mert ez a bíróság a zsidó árvák vagyonát is védelmezi. Ez az újság azt állítja, hogy a deportálás vagy kivégzés előtt álló zsidók vagyo- nait kiskorú gyermekeikre Íratták s igy az ilyen vagyonok automatikusan az árvaszék kezelésébe kerültek. A “Magyarság” most az árvaszéket azzal vádolja, hogy kooperál a zsidókkal a zsidó vagyonok megmentésében, holott az ily vagyonokat a náci érzelmű elemeknek kellene konfiskálni. A “Nemzeti Újság” azt panaszolta fel, hogy a zsidók lakásaikat megrongálták, mielőtt elhagyták, amikor kiparancsolták őket otthonaikból. “Sőt egy zsidó gyáros”, — irta a Nemzeti Újság, — “arra a szemtelenségre vetemedett, hogy megrongálta a gyárát, mielőtt ön- gyilkosságot követett el, igy akarta megakadályozni, hogy a gyára az árjanizálók kezeibe kerüljön”. A magyar belügyminiszter a hírhedt antiszemita vezért, Hain Pétert nevezte ki a zsidótörvények végrehajtására. A “Reggeli Újság” szerint Hain irodájában ,ami a zsidóktól elvett egyx svábhegyi villában van, a zsidók mindenféle vagyonáról teljes lajstromot tart. Hain detektív jei kikutatják azon keresztények házait, amelyben a zsidók által elhelyezett, ajándékba kapott vagy mostanában vásárolt értékeket gyanítanak és az ily értékeket elkobozzák. Hain különítménye különösen a drágakövek, arany és ezüst után kutat. Ezen újság egyik cikke szerint Székesfehérváron Révész Gyuláné a segítőjére bízott 7,300 pengő értékű ékszert és 100,000 pengő pénzt. Hain különítménye azonban felfedezte a dolgot, a vagyont elkobozták és Révész Gyulánét meg a segítőjét letartóztatták. A New York Times tudósítója szerint az uj magyar rezsim eltökélt szándéka, hogy “Magyarországot megszabadítsa 1 millió zsidótól”, — ami egy millió zsidó kiirtását jelenti. JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi, A nagytőkések is kapnak “New Dealt” 22 billió dollárt nyertek a “poker”-on, melyet háborúnak is neveznek. Mindez a nagy haszon mellett, amely átlag 34 százalékkal felülmúlta a lejobb évi hasznot is. Némely képviselő, hogy a neve a lapokba kerüljön, azt kiabálja, hogy az üj gépeket 85 százalékos árengedménnyel eladni rablás, ők csak 82 százalékos árengedményt ajánlanak. A franciák jó szakácsok, sok mindent kifőztek, ami a náciknak egyáltalán nem tetszik. A CIO annyira el van foglalva a politikában, hogy ideje nincs gazdasági akciókra. A finnek nem csak faji rokonaik a magyaroknak, hanem a “turáni átok” is egyformán sújtja őket. Még a Hearst lapokban is közölték azokat a képeket, melyek azt mutatják, hogy a római polgárőrség hogyan ráncigái ja elő a búvóhelyekről a nagy fasizta hősöket. Az üldözőkből üldözöttek lettek. A háborúnak még vége sincs, máris a munkanélküliségtől retteg a gazdag Amerika munkássága. A visszavont megrendelések kárpótlására csak azok a cégek kapnak bizonyos százalékát, amelyeknek megrendelése felülmúlja a 12 millió dollárt. Tehát nagy kartelek. Még sem tetszik a nagytőkéseknek a New Deal, ők még többre számítottak. A Ku Klux Klan Detroitban munkaközvetítő irodát nyitott a visszatérő katonák részére, persze más név alatt, de a régi Klan vezérek vezetése alatt. Az UAW látva a veszélyt leleplezi őket. A General Motors Co., egy egész évig várt, hogy azt a hirt leadja a lapok részére, hogy három visszatért katonát le kellett nekik fizetni, mivel az uni- onnal kötött szabályok szerint azok nem akarták a tagsági dijat fizetni. Ezt a hirt pontosan az invázió napjára tartogatták. A detroiti Board of Commerce minden évben nagy Hajókirándulást rendez, mely egyszer- smint konferencia is. 1924-ben, mind fekete ingben vonultak fel és a szónokok hangoztatták, hogy ők nagyon szeretik azt a módozatot, mely szerint Mussolini kezeli a munkásokat. Hát persze . . . Akár tetszik Rooseveltnek és Chürchillnek akár nem, de a francia föld nagyon mozog és mint a megvadult ló, lerázza magáról a fekete fasizta kínzóit és azokat agyon gázolja még ha kékvérüek is .Igaz ez nem szép, de minden más nemzetnél is szükséges az ilyen nagy és radikális tisztogatás. A nagy politikai pártok nagyon sajnálják, hogy a politikusokra nem rakhatnak szájkosarat, mint a kutyákra, hogy ne ugassanak olyan sokszor elszólják magukat, ami nagyon sokat árt a pártnak. Legjobb példa Henry Wallace és Willkie. Csak az olyan politikus kívánatos a pártokban, aki hallgatni tud és aki a meleget melegnek, a hideget hidegnek találja, vagyis mindenki a saját kis érdekeit védő szentjének tarthatja. Az események nyomán (a.l.) Most, mikor már a második világháború vérzivataros közepettén vagyunk, szabadjon bírálatot mondanunk az eddigi végbemenő események felett. Mi, akik sohasem tértünk le az osztályharc útvonaláról, nem is azt próbáljuk ma sem vitatni, hogy maga a kapitalizmus úgy a jelenben, mint a múltban nem a saját osztályérdekeit képivselu Nem is vártunk és a jövőben sem várhatunk mást. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a jelen háború kizárólag a magán kapitalizmus további létkérdéséért indult el. A széleskörű magán érdekeket szolgáló nagytőke nem jó szemmel nézte a nemzeti szocializmus térhódítását. Hogy végeredményben a jelenlegi háború tényleg azt fogja szolgálni ,amiért elindult, már minden jel arra mutat,hogy igen! Bizonyíték erre, mindazok a végbement események, amik ma tényleg letagadhatatlanok. Az elfoglalt területeken, például Olaszországban a több mint 20 éven a fasizmus szolgálatában álló egyének, úgy vedlenek át demokratává egy éjjelen keresztül, mint a vedlő gyik vagy kígyó leveti magáról régi bőrét. Ez a folyamat egyáltalában nem jelenti azt, hogy a jelenlegi háború a tényleges demokráciáért van folyamatba. Ami alatt mi egy olyan társadalmi átalakulást értünk, amikor a társadalmi javak egyenletes szétosztása lesz a társadalmi élet alapja. És hogy ezek valaha is megtörténhessenek, a feltörekvő proletáriátusnak sohasem szabad az osztályharc útjáról letérni. Az elmúlt világháború nagy megpróbáltatás elé állította a szocializmus zászlója alá sorakozott csoportokat és magát a mun- ! kásmozgalomnak azt a csoportját, amely célul egy szocialista társadalmi rendszer megvalósítását tűzte ki. Hogy azután a sok milliókat számláló tömegek, akikről már a múlt háború alatt feltételeztük, hogy mind egyenként és végeredményben együttvéve egy közös célt szolgálnak. Nem igy történt! Nem igy! Éspedig azért, mert magától a harcias kizsákmányolt és már gazdaságilag megszervezett proletáriátustól elvették a tényleges cselekvési jogát és levezették az emberi társadalomra mindig káros politikai ösvénybe. Minden jel arra mutatott a múlt háború befejezése után, hogy a lázongó proletáriátus végre tanult valamit és befogja látni, hogy egyedül az osztályharc göröngyös útja lehet csak célravezető. De ez a fogalom csak ideig-óráig tartott, mert a kegy- vesztett vezérek egy része, uj maszlagot talált ki a lázongok számára. A látszat odavezetett, hogy az értelmes elemek leváltak a szociáldemokrata mozgalomról, mert a nagy hangok túlszárnyalták a tudományos szocializmus minden eddigi tanítását. Hogy azután a tényleges hová fejlődés mit igazol, arra a megtörtént események a legjobb bizonyítékok. Sokan úgy vélekedtek, hogy a szociáldemokratákból átvedlett kommunisták, tényleg az értelmes elemeket képviselték, mint forradalmárok. Ma pedig a második világháború közepette, azt kell megállapítanunk, hogy a volt és még ma is a /tudományos szocializmus alapján álló szocialisták, vagy szociáldemokraták képezték az értelmiséget a pártban. Reform politikájukkal száz százalékkal felülmúlják az ordítozó kivált párt salakját. Az úgynevezett, vagy talán rendes jelzővel ellátott, a mai kapitalista rendszert magasztaló kommunista elvtársak. Az események nyomán megállíthatjuk, hogy a szociáldemokraták forradalmiságukban száz százalékkal felülmúlják a minden árulásra kapható tudomány nélküli “elvtársakat”. ő Hogy a forradalmi munkásmozgalom a jelen háború befejezése után, milyen irányba fog terelődni, az csak a munkástömegek értelmiségétől van függővé téve. Az ébredő, osztályharcra kész munkásoknak egyet kell szemelőtt tartani: “Nem lehet béke az emberi társadalomban mind addig, amig az élet javait azok a kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll”. E fenti idézet az IWW elvinyilatkozatának egy mondata. Ami 1905 óta beigazolást nyert, hogy a munkásosztály érdekei sohasem egyezhetők össze a kaptalizmuséval, akár békében vagy háborúban. Akik ezt nem tudják vagy bármikor másképpen értelmezik, azok sohasem szolgálták és a jövőben sem szolgálhatják a feltörekvő proletáriátus célkitűzését. LONDON, — Az Egyesült Nemzeteknek a háborús bűntények megvizsgálására kinevezett bizottsága elé beterjesztették azon német tisztek neveit, akiket felelőségre akarnak vonni Lidice cseh városka elpusztításáért. Mint ismeretes, két évvel ezelőtt a nácik Lidice várost teljesen elpusztították, lakóit leölték vagy elhurcolták, miután ezen városka közelében hajtották végre a Hendrich, főho- hér elleni merényletet. A londoni tárgyaláson jelentették, hogy Lidice lakói közül csak két egyén maradt meg, akik mindketten az angol repülő osztag tisztjei. Az egyik repülő tiszt jelentette, hogy a németek legyilkolták a szüleit, a nővérét, a fivérét és 16 közeli rokonát. Lidice elpusztításáért Csehszlovákia felszabadítása után cseh törvényszék előtt fogják felelősségre vonni a vádlottakat bármelyik állam fogságába kerülnek is. A' vádlottak a következők : Karl Herman Frank belügyminiszter; Kurt Daluege, F. Geschke, Horst Boehme, Herold Weissman gesztapo tisztek, Dr. Helmuth Kreiser, a Protektor iroda főtisztviselője és Dr. Hercog, az ügyész. A LIDiCEI BŰNÖSÖK
