Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-25 / 1312. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. március 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..................$2.00 Félévre ........................ 1-00 Egyes szám ára .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: ^ne Year .....................$2.00 Six Months ................. 1.00 Single Copy ............— 6c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to.: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. •íntered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE iSRi 42 Badogüo elismerése (gb.) A napilapok jelentése szerint a Szovjet kormány elismerte az olasz Badoglio kormányt és ajánlatot tett arra, hogy a két ország között vegyék fel a normális érintkezést követségek kinevezése révén. Miután a Szovjet Unióban minden ily kérdésben Stalin szava a döntő, úgy tűnik fel a dolog, hogy Stalin bizonyos rejtett és nyilvánosságra nem hozott okok következtében behódolt nemcsak Badoglionak, hanem a nemrégen még Mussolinit pártoló olasz királynak is. A Szovjet kormánynak ez a cselekedete most is megszóllal- tatja mindazokat, akik az oroszok minden cselekedetét kritika nélkül fogadják el és dicsérik, akár van arra ok, akár nincs; de egyben anyagot ád a destruktiv kritikára azoknak, akik az oroszokat mindig támadják és gyalázzák, akár van rá valamilyen elfogadható okuk, akár nincs. Ezért mondják, hogy az oroszokkal törődő emberek egyik része “russzomániák” (oroszimádó), a másik része pedig “rusz- szophobia” (oroszgyülölő). Mindkét csoport azt hangoztatja, hogy az orosz népnek igazi jó barátja és éppen ezen barátság kifolyása képpen az egyik imelyitően dicséri, valóságosan isteníti Stalint; a másik csoport viszont szinte kéjeleg a Stalin ócsár- lásában és gyalázásábán. Nekünk ellenszenvesek úgy az oroszimádók, mint az orosz- gyűlölők. úgy tartjuk, hogy a tárgyilagosságot az oroszokkal, sőt Stalinnal szemben is fel kell tartanunk. A tárgyilagosság pedig azt követeli, hogy ismerjük el az érdemeket, ha a tények azt mutatják és viszont, ne zárkózzunk el a kritikától, amikor az meggyőződésünk szerint jogossá válik. Ilyen tárgyilagossággal állapítottuk meg már többször, hogy a munkásságra, tehát ránknézve is halálos veszedelmet jelentő fasizmus és nácizmus leverésére a Szovjet Union többet tett, mint a többi népek összesen. És tudatában vagyunk annak is, HOGY AZ OROSZOK TÖBB EMBERÁLDOZATOT ADTAK, MINT A SZÖVETSÉGESEK TÖBBI CSOPORTJAI EGYÜTTESEN. Hogy ez mit jelent, csak azok tudják igazán felmérni, akik már megkapták azt a bizonyos hivatalos értesítést, amely a család valamelyik tagjának “hősi haláláról” számol be. Éppen azért úgy tatottuk, hogy most, midőn az orosz nép valóban élet-halál harcát vívja, a “russzophobiák” oroszellenes gyalázkodásai ellenforradalmi tevékenykedés számba mennek. Viszont most nem tapsolhatunk a Badoglio kormány elismeréséhez “russzomániákok” módjára. Badoglio Mussolini alvezé- re volt és most is a királyt és a király köré sereglett demokrata ellenes csoportokat képviseli. Valószínű, hogy Stalinnak volt valami oka ezen politikai sakkhuzásra. Azonban most, amikor az angol és az amerikai kormányok még nem ismerték el véglegesen Badogliot, sőt kijelentették, hogy Róma elfoglalása után esetleg más olasz kormány alakulat lesz és amikor a felszabadított Nápoly városban maga az olasz nép, közöttük a szocialisták és a kommunisták is követelik a Badoglio menesztését, a Szovjet kormánynak ez a politikai lépése, — enyhén szólva, legalább is érthetetlen. Mi azon kevesek közé tartozunk, akik a háború egész eddigi folyamata alatt bátran megkritizáltuk — megróttuk, ha úgy tetszik az amerikai kormányt is ,amidőn Darlannal, Francoval, Eckhardttal, Ottóval, Badoglioval és a hozzájuk hasonlókkal szóba állt. Ezt az álláspontunkat fentartjuk ma is úgy az amerikai, mint a Szovjet kormánnyal szemben és nem habozunk kijelenteni, hogy a Szovjet kormánynak Badoglio elismerése a mi véleményünk szerint a világ összes őszinte antifasiztáinak ellenszenvét hívta ki. Tito és az osztályharc (gb.) Körülbelül két évvel ezelőtt kezdte hiresztelni a világsajtó, hogy Jugoszláviában a “hős csetnikek” a kiváló tehetségű Mihájlovics tábornok vezetése alatt milyen felszabadító harcot indítottak meg a németek ellen szinte elképzelhetetlen akadályok ellenére is. A híreket a külföldre menkült jugoszláv kormány terjesztette, amely Mihájlovicsot hadügyminiszternek nevezte ki. A csetnikek magasztalásával tele volt a kereskedelmi sajtó, sőt még Hollywood is adózott nekik a “The Chetnics“ cimü mozgóképpel. Egyszer aztán annak is hirejött, hogy a csetnikeken kívül a szerb és hovát parasztok meg munkások is guerilla csapatokat alakítottak és erélyesen harcolnak a német náci, meg az olasz fasizta csapatok ellen. A világsajtó előbb igyekezett elhallgatni a partizánokról szóló híreket majd pedig uszítottak ellenük, de különösen vezérük ellen, akinek még azt is igen nagy bűnül rótták fel, hogy a Tito nevet használja, holott az apja után a “Bro- zovitch”, vagy valami ilyen nevet kapott. Aztán értesültünk arról, hogy Mihájlovics és Tito hívei között ellenségeskedés folyik. Ekkor a világsajtó követelte, hogy Titoékat le kell inteni, mert veszélyeztetik a Mihájlovics hősi csapatainak a sikereit. De az igazi nagy meglepetés azonban csak akkor jött, amikor az angol munkáspárt utján megtudtuk, hogy a fasizták ellen csakis Titoék harcoltak. Mihajlovicsék egyszerűen maguknak tulajdonították a sikereket, noha a partizánok ellen még a fasiztákkal is kooperálták. Előbb a semleges újságírók, később pedig az angol hadsereg tisztjei is igazolták ezt a tényt és az eredmény az lett, hogy most már az angol és amerikai kormányok is Titot támogatják. Sőt szó esett arról is, hogy Mihaj- lovicsot egészen elejtik. Mint olvasóink tudják, időről időre közöltük a Mihajlovics- Titora vonatkozó híreket már csak azért is, mert a polgári lapok vagy elhallgatták, vagy pedig egyenesen meghamisított módon hozták, mert nem tetszett nekik, hogy a munkások és parasztok bárhol és bármely formában is hatalomhoz jussanak. Ennek meg- felelőleg a múlt hetekben is megírtuk, hogy most már a szerbek minden rétege csatlakozik Titohoz. Dacára annak, hogy ezen dolgokat csak mint HIRT közöltünk, egyik munkástársunk legutóbbi levelében azt a megjegyzést tette, hogy mi köze Titonak az osztályharchoz, amivel jelezni akarta, hogy szerinte ezen híreket nem kellett volna hozni a Bérmunkásban. Az események igazolták, hogy Tito és hiveinek sikerült megfosztani hatalmától a szerb feudális uralkodó osztályt. A jelenlegi hírek szerint vagy menesztik magát a királyt is, vagy ha megtartják, akkor megfosztják kiváltságos jogainak nagy részétől. A világért sem állítjuk, hogy ebben az esetben a jugoszláv népnek már meglesz az ipari demokráciája. De minden esetre olyan kormányformát kapnak, amelynek keretein belül lehet majd szervezkedni az ipari demokrácia megteremtésére. De nemcsak Jugoszláviában, hanem a hírek szerint Görögországban is hasonló a helyzet. Elég szomorú, hogy Magyarországnak nincs még Titoja sem. Azonban, mint tudjuk, ha nem is Magyarországon, de a külföldön a magyarok is harcolnak, — noha csak a propaganda utján a Horthy uralom ellen. Az erre vonatkozó hírek ily szempontból nézve teljesen azonosak a Titora vonatkozó hírekkel és úgy tudjuk, hogy a Horthy, Eckhardt és Ottó ellenes harcokat még a szóbanforgó munkástárs is támogatta. Az osztályharcot elismerő és vivő munkások vágya mindig az volt, hogy a háború az uralkodó osztály hatalmának megdöntésével végződjön. Ma is azt szeretnénk, hogy a munkások által adott annyi véráldozat árán ne csak a fasizta erőszakszervezeteket semmisítsük meg véglegesen, hanem a kizsákmányoló osztályokat is szerte a világon. De ne ámítsuk magunkat és még kevésbé másokat. Be kell vallanunk, hogy az osztályharc alapján álló munkásságnak jelenleg nincsenek elég erős szervezetei arra, hogy ilyen végleges és tiszta győzelmet érjen el. Ennélfogva szimpátiával kisérjük mindazon mozgalmakat és seményeket, amelyek az uralkodó osztály legreakciósabb elemeit eliminálják és olyan állapotokat teremtenek, amelyek keretein belül alkalmunk marad a további szervezkedésre. Midőn tehát az olyan eseményekről hirt adunk, amelyeket a liberális, a partizán vagy az “őszi rózsás” csoportok vezetnek; abban a hitben tesszük azt, hogy ezen alakulatok alatt fokozottabb mértékben agitálhatunk ;s szervezkedhetünk végcélunk, — az IPARI DEMOKRÁCIA eléréséért. Ennyiben van köze Titonak az osztályharchoz. A WAR LABOR BOARD CSAK AKADÁLY Minden new yorki automob 1 hajtó azt vallja, hogy a forgalmi rendőrök nehezítik, lassítják az utazás bonyolítását, különösen a városon kívül. Ez a megállapítás pontosan ráillik a War Labor Boardra is, amely a munkáltató és munkás közötti megegyezés ellenére a rideg paragrafusokon lovagol legtöbb esetben. Miattuk kellett a clevelandi Fulton Foundry & Machine Co. gyárat a héten lezárni, mert i telep 400 munkása sztrájkba lépett tiltakozásul a War Labor Board ellen, amely még mindég vonakodik jóváhagyni a gyár és a munkások között a múlt év augusztusában történt fizetési egyezséget. SZOLIDÁRIS DIÁKOK PORTMOUTH, 0. — Az itteni iskola 1400 főnyi tanulója az iskolába menést megtagadta, mert az iskolaszék nem újította meg az igazgató további szerződését. A diákok, akik ragaszkodtak liberális igazgatójukhoz ,annak kérelmére sem voltak hajlandók beszüntetni sztrájkjukat, amig az igazgató szerződését meg nem újítják. A jelentés kiadásakor a diákok sztrájkja még tart.
