Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-25 / 1312. szám

BÉKMt.NKAS 1944. március 25. 6 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ELSIKKASZTOTT FORRA­DALMAK ÉS FORRA­DALMÁROK Mi magyarok már gyermek­korunk óta megszoktuk, hogy ünnepeljük Március Idusát, az 1848 forradalom hónapját. A magyar uralkodó osztály leg­szívesebben elsikkasztotta vol­na az egész 48-as megemléke­zést, amely nagyon kellemetle­nül zavarta a Ferenc Jóskával való kibékülést. Eltüntetni nem lehetett, mert a magyar nép életébe mélyen beleette magát az az érzés, hogy a nyomorúsá­gán, elnyomottságán, csak a 48 folytatása segíthet, de an­nál inkább igyekeztek megha­misítani, eltüntetni belőle min­den olyan momentumot, amely a gazdasági ellentéteket mutat­ta. Igyekeztek úgy le egyszerű­síteni a forradalmat, mintha az pusztán a magyar függetlenség védelméért történt volna. Ter­mészetesen erősen kihangsú­lyozták a magyar nemesség nagylelkűségét, amely “önként” mondott le a kivételes jogairól és szabadította fel a jobbágy­ságot, elhallgatva azt a tényt, hogy a jobbágy felszabadítást elméletileg csak akkor szavaz­ta meg a pozsonyi országgyű­lés, amikor két riasztó hir ér­kezett meg, hogy Galíciában a jobbágyok fellázadtak és felé­getik a kastélyokat, leölik a nemeseket. A másik hir az volt, hogy Petőfi Sándor 100.000 ma­gyar jobbágy élén Pozsony az az a diéta (országgyűlés) ellen masíroz. A megriadt nemesek hirtelen megszavazták a job­bágy felszabadítást, későbbre hagyva a nemességnek járó kártérítés megállapítását. Ami­kor kitűnt, hogy Petőfi nem masíroz a 100.000 nincstelen élén, az urak rögtön a kártérí­tésről kezdtek tárgyalni és azt a forradalom ideje alatt állan­dóan napirenden is tartották úgy, hogy a “felszabadítás” csak a forradalom után történt meg. Magyarországon egyedül a szervezett munkásság volt az, amely helyesen látta meg az 1848-as nemesség és a kor­mányzat “nagylelkűségét” és az ünnepélyein figyelmen kí­vül hagyta nemcsak a nemessé­get, hanem Kossuthot is, mint a nemesség vezetőjét és érdeke­inek kiváló harcosát. A mun­kásság a maga törekvéseihez Petőfit tartotta méltónak, ki nem csak magyar forradalmár volt, hanem tudatos harcosa a gazdasági egyenlőségnek, a nemzetköziségnek és a világ népei testvériesülésének. A 48-as forradalom idején Petőfi és Táncsics voltak a munkások harcosai, mind a kettő éles el­lenzéke volt Kossuth kormá­nyának, amely teljesen figyel­men kívül hogyta a nincstele­nek érdekeit. Az öntudatos munkások Már­cius Idusán, mindig megemlé­keztek az első proletár próbál­kozásról, a Párisi Kommunról és 1919 óta a magyar Tanács- köztársaságról is, amely min­den hibájával és gyengeségével, a munkásosztály egy nagysze­rű erőfeszítése volt. Ma 1944-ben, amikor a ma­gyar nép gazdasági elnyomatá­sa és jogfosztottsága nagyobb mint 1848-ban volt, amikor a 48-as “viszonyok” mindegyike megsemmisült, amikor a ma­gyar nép nyakán a leghitvá­nyabb banditák ülnek, akik uralmuk biztosítására, a ma­gyar ifjúság tízezreit áldozzák fel, akkor azt kell tapasztalni, hogy nemcsak a reakciós ultra­hazafiak sikkasztják el a 48 lé­nyegét, de azt teszik a kom­munisták és a velük szövetke­zett polgári radikálisok is, kik a kossuthi eszmékhez térnek vissza, elfelejtve azt, hogy a munkásosztály nem a múlton való édelgést, hanem a jövőjé­ért, a felszabadulásáért való harcot kell, hogy előtérbe he­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntéssék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a- uí társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül lyezze a Márciusi ünnepélyeken. Természetes, hogy amikor a világszabadságról, vörös zász­lóról, gazdasági egyenlőségről daloló Petőfi helyére a jobbágy “felszabaditó” Kossuthot te­szik ,akkor mélységesen hall­gatnak a párisi és a magyar munkás forradalmakról. Minket nem kötnek és nem kényszerítenek remegő kispol­gárokkal kötött paktumok, mi nem hazug szólamokkal szólunk Amerika magyarságához, mi a céljainkat nem titkoljuk és nyíltan hirdetjük, hogy Petőfi, Táncsics örökösei vagyunk, kik egy jobb világért, a nép teljes politikai és gazdasági egyenlő­ségéért harcolunk, ma jobban mint bármikor a múltban. Tud­juk és'hirdetjük, hogy a gyű­lölt nácizmus elpusztítása csak akkor viszi el a fejünk fölül az uj fasizta uralom, imperialista háború lehetőségét, ha a társa­dalmi rendszer oly módon vál­tozik meg, hogy az feleslegessé, lehetetlenné tegye, egyes osz­tályok elnyomatását a másik osztály által, mi hisszük és' hir­detjük a költővel: Lesz még egy Március Egy döntő ütközet Él még a zsarnokság Él még a gyűlölet. Kiderül a nap Ragyog a napsugár Nem lesznek elnyomók S nem lesz majd proletár. HORTYHÉK ÍTÉLTEK Amint megírtuk Horthy bí­rái — akik most olyan kö­nyörtelenül ítélnek halálra lá­zadó, vagy egy darab kenyeret lopó munkást — elé kerülnek i azok a tiszti banditák, akik a délividéken olyan borzalmas tö­megmészárlást rendeztek a szerbek és zsidók között, és 15-20 ezer férfit, nőt, gyerme­ket öltek halomra. Megírtuk, hogy a tárgyalás csak azért történik, hogy egyrészt igazol­ják magukat Horthy ék, hogy ők milyen törvénytisztelők ma is, másrészt, hogy bitang cim­boráikat igy kívánják a felelős­ségre vonás alól kimenteni. A tárgyalás lefolyt, amelyen még a magyar tiszti banditák régi 1919-20-as kínzásainál is borzalmasabb szörnytettek de­rültek ki. A Duna jegén vágott léken 1500-3000 szerb és zsidó áldozatot úsztattak el, elevenen dobták őket a jég alá . Horthy vérbirái Ítéletet tar­tottak a tömeggyilkosok felett, kik nem mulasztották el az ál­dozataik kifosztását sem. A bí­rák bűnöseknek találták a vád­lottakat és az ítélet a 15-20 ezer ember kiirtásáért, rang­vesztés lett. Még egy napi bör­tönt sem kaptak, csak a tiszti rangjuktól fosztják meg őket, ha a fő bandita nem kegyelmez meg a cinkostársainak. Mi ebben az ítéletben nem nyugszunk meg. Mi a magyar és szerb néphez fellebbezzük meg az Ítéletet, egyedül ők a jogosak, hogy felelősségre von­ják a banditákat. A szerbek az­ért, mert ők voltak az áldoza­tok, a magyarok mert az ő ne­vüket becstelenitették meg, tet­ték utálttá és gyülölté minden kultur ember előtt. Hiába ravaszkodik Horthy, a banditák oda kerülnek az ille­tékes nép itélőszéke elé, de oda kerül maga Horthy és az egész uralkodó osztály is és az Ítélet olyan súlyos lesz, amilyen meg­mérhetetlenül súlyosak a ma­gyar és a szerb népen elköve­tett bűneik. ÓRAHIÁNY BERLINBEN BERN, márc. 8 (ONA) — Berlinben valami olyasmibe is hiány állott be ,ami még hábo­rús időben is ritkaság: órák­ban, melyek pontosan mutat­ják az időt. A hadműveletek szempontjából ez a hiány egy­általán nem tréfa. Berlinben senki sem tudja i megjavittatni az óráját, a ber­lini lapok most arról számolnak be, hogy újabb intézkedések szerint akinek az órája elrom­lott, az beküldi azt egy köz­ponti órajavitó gyárba Fran­ciaországba, ahonnan három hónap múlva megjavítva kap­ja vissza. A berlini “Deutsche Algeme- ine Zeitung” szerint a német polgárok óráit franciák javít­ják “német felügyelet” alatt. A szövetségesek légi támadásai sok órát tönkretesznek, pedig a berlinieknek ma inkább szük­ségük van a pontos órára, mint valaha, mert a hadimunkában pontos megjelenésre kötelezik őket. Los Ant/elesi levél Hó ÉS JÉGESŐ CALIFORNIÁBAN A hosszú szakáluak sem em­lékeznek, hogy hó és jég fed­te volna az örök napsugaras California földjét, de február végén az is megtörtént. Bár csak néhány percig tartott a havazás, az egész föld felülete fehér lett, ezt követte olyan vi­har, hogy fákat szakított ki tö­vestül. A tőlünk alig három milera levő Van Nuys kis városka, amely valóságos virágos kert a száguldó vihar egyik uccáján ment keresztül és mindent, ami útjában volt kitépett, köztük egy hatalmas fát, amit olyan erővel dobott egy házra, hogy a ház ketté törött. Az öt nap és éjjel zuhogó eső is sok kárt okozott különösen az alacso­nyabban fekvő részeken. Hida­kat vitt magával az ár, sok házból csónakon kellett a né­peket kimenteni. Mindéhez hozzájárult a vil­lanyszerelő munkások sztrájk­ja, aminek következtében teljes sötétségben maradtunk. Gyer­tyát kellett használni. Ezt szí­vesen csináltuk, mert az ered­mény a villanyszerelő munká­sok harcának győzelme lett. De mindez már a múlté, a nap újból ránk süt és 84 fokos melegével igyekszik jóvátenni rossz kedvének kártékonyságát. Köszönjük érdeklődésüket. Mi egy kis magaslaton vagyunk és igy a víztől nem szenved­tünk. A tyúkok vették kicsit komolyan az ügyet és azokon a napokon 100-100 tojással keve­sebbet adtak. Tisztelettel, Pekárovichék.

Next

/
Thumbnails
Contents