Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-25 / 1312. szám
1944. március 25. BÉRMUNKÁS 8 oldal ítÉT ÉV ALATT A múlt kedden a gyárban munkaközben hozzámjött George, egy idősebb munkás, akivel gyakran szoktam beszélgetni. Megvárta, amig a gépből kivettem a munkát és akkor fontoskodó hangon mondta: — Joe ,tudod-e, hogy ma este nekünk igazság szerint be kellene rúgni? — Ki az a “nekünk”, — kérdeztem, — az összes munkásoknak ? — Nem, csak nekem meg neked, — válaszolta. Erre már én is nagyot néztem, végre is ritkán esik olyan alkalom manapság, amiért érdemes volna berúgni. George aztán a bámulással kifejezett kérdésemre megadta a választ. — Éppen ma két éve kezdtünk dolgozni ebben a gyárban. Ez csak megérdemel egy pár italt? Igaza volt Georgenak, már tudni illik abban, hogy immár két évet huztunk ki ebben a gyárban. Ami azonban az italra vonatkozik, hát ahogy Geor- get ismerem, az a pár ital ha nem viz, hát akkor bizonyára kávé volt. Én csak a viz mellett maradtam. Ezen kis párbeszéd után azonban végig gondoltam a két éven, amit itt töltöttem. Érdekes megfigyeléseket tehet az ember, hogy mit jelent egy ilyen gyárra két HÁBORÚS év ? Munkás szempontból a legszembeötlőbb az, hogy e rövid két év alatt a munkások óriási többsége kicserélődött. Körülbelül kétezer munkás dolgozik ebben a gyárban és nem hiszem, hogy tiz százaléka itt volna azoknak, akiket két évvel ezelőtt itt találtam. Mikor idejöttem, a munkások legtöbbje a fiatalabb évkoruak közé tartozott. Talán éppen ez magyarázza meg, hogy a ‘honor’ lisztén, — mint a haderőbe behi- vottak névsorát nevezik, 772 név szerepel. TÖBBET ÉS JOBBAT TERMELNEK így minden három munkás közül egyet elvittek katonának. És ha tekintetbe vesszük, hogy még mindig vannak 37 éven aluliak ,akik a sorozási kötelezettség alá esnek, de akiket akár azért, mert fontos szakemberek, avagy azért mert csa- ládfentartók, avagy fizikailag nem megfelelők, eddig nem vittek el, akkor láthatjuk igaz volt az a háború előtti állítás, hogy a gyári munkára csak a fiatalokat fogadták fel. Legalább is ez a gyár teljesen igazolja ezt a dolgot. Most aztán, hogy a fiatalokat elvitték, öregekkel és nőkkel helyettesítették őket. Ez természetesen nemcsak ebben a gyárban történt igy, hanem az Egyesült Államok minden valamire való ipartelepe keresztülment az ilyen változáson. Kicserélték a fiatal, fizikailag erős és állítólag szakmailag is jól kiképzett munkásokat a szakmát nem ismerő, idősebb tehát kevesebb munkát biró munkásokkal és nőkkel, akik azelőtt ilyen munkát soha sem végeztek. Azt kellene hinni, hogy a személyzetnek ily kicserélése katasztrófát jelent az iparokra. És mégis az eredmény: az előző évek termelésének megsokszoráza lett. Igen, a jelentések szerint csaknem minden gyárban az utóbbi két évben sokszorosan töbet termeltek, mint az előző években és amellett még a minőséget is fokozták. A hadiszerek olyan precíz munkát kívánnak, hogy szinte csodálatos, hogy kevés, vagy semmi szakmai tudással rendelkező munkásokkal ilyeneket lehet produkálni. A szükség nagy mester, tartja a közmondás. És ez érvényesült most az iparokban is. Az iparok fejlődésével ugyan velejárt a munkának oly beosztása, hogy minél kevesebb szaktudás kellett hozzá, de most a kényszert hatása alatt ezt valóságosan a tökély legmagasabb fokára emelték. MUNKA MEGOSZTÁS Ha egy modern munkaterméket, például egy automobilt, vagy repülőgépet nézünk, akkor méltán bámuljuk az emberi találékonyságot és ügyességet. Joggal dicsekedhetünk, hogy ime, mire vagyunk képesek! Azonban a gyárban, ahol ezen automobilokat vagy repülőgépeket gyártják, talán egyetlen embert sem lehetne találni, aki «sgy gépet el tudna készíteni. Egy ilyen gép ezer meg ezer darabból áll. És még azt sem lehet mondani, hogy egy ilyen darab egy embernek a munkája. Minden darabon számos műveletet végeznek; esztergálják, gyalulják, fúrják, köszörülik, fényesítik, stb, stb. Minden ily műveletet “operációnak” neveznek. A modern gyárban a munkás egy vagy két ilyen operációt végez, amit pár órai gyakorlattal elsajátíthat. Ez a munkamegosztás tette lehetővé, hogy rendkívül komplikált munkatermékeket gyorsan és jól lehet gyártani szakmai tudással nem rendelkező munkásokkal is. Ugyancsak ennek a munka- megosztásnak az eredménye, hogy a munkához szükséges fizikai erőkifejtést is redukálták. Ez teszi lehetővé, hogy idősebb munkásokat és nőket alkalmazhatnak ott ,ahol azelőtt csak a fiatal és erős embereknek adtak munkát. így valószínű, hogy ez a fejlődés nemcsak kiszélesítette a munkás tömegek ipari alkalmazását, de meg is hosszabbította a produkcióra alkalmas évek számait. Amig azelőtt az 50 évet elért munkástól már igyekeztek megszabadulni, valószínű, hogy az átlagos munkás a jelenlegi munka- megosztás mellett 60 sőt 65 éves koráig is termelőképes marad. A mai rendszerben természetesen nemcsak azt kérdezik, hogy a munkás termelőképes-e, hanem azt is, hogy HAJT-E PROFITOT? A napokban “nálunk” egy diszes kiállítású füzetet osztottak ki a munkások között. Ebben a füzetben a gyár tulajdonosai beszámolnak, hogy a múlt év folyamán mi volt az üzleti forgalmuk; menynyi rendelést szállítottak és milyen összegeket fizettek ki. Ugylátszik, hogy most ezt minden nagyobb gyár megtette, mert mutatni akarták, hogy nem csináltak túl magas profitot, nehogy a kormány leszállítsa a hadiszerekért fizetett árakat. Hogy az ilyen jelentéseket milyen furfanggal állítják össze, az már a gyárosok és az erre a célra kiképzett könyvelők titka. Mint a füzetből látom, a “mi gyárunk” 44,566,014 dollár és 38 cent értékű árüt szállított, amin csináltak 822,381 dollár és 99 cent hasznot, az adók, osztalékok és magas fizetések levonása után. Elég szép profit öregedő munkásokon ?! Szóval, a mai rovatban azt akartam megírni, hogy az öregedő munkásoknak nem kell búslakodni, mert a kapitalizMOST SZOMBATON! FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK! Március 25-én, szombaton este 8 órai kezdettel a new yorki Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. táncai egybekötött KABARÉ ESTÉLYT tartunk. Kérjük a szives megjelenésüket. Gondoskodva van ízletes ételekről és hűsítőkről. Iván Dezső rádió énekes zenekara szolgáltatja a tánc zenét. Az IWW magy. csoportja mus kitalálta, hogy a magasfo- ku munkamegosztás segélyével a kizsákmányolás időtartamát nemcsak lehet, de érdemes is tiz vagy tizenöt évvel meghosszabbítani. Osztálytudatos ipari szervezetért Anélkül, hogy külön kellene rámutatnunk az egyes ipartelepek évi termeltetésére és az ebből származó több milliós hasznukra, összefoglalva, általánosságban kereszt metszett alá vesz- szük az ország ipartelepeinek most kiadott évi jelentéseinek tanulságait, mert azok minden beszéd, minden előadásnál jobban igazolják szervezetünk, az IWW több mint harminc esztendős megállapításait a munkások helyzetét, jövőjét és kötelességét, feladatát a termelés szinterén, a gyárakban, az ipartelepeken, a bányákban, a mezőgazdaságban, a szállításnál, vagyis mindenütt, ahol az élet fentartásához szükséges folyamatok történnek. Nem elegendőnek, nem elég hatásosaknak bizonyultak szervezetünk eszközei az elmúlt harminc esztendőben, hogy Amerika dolgozóival megértessük azt, hogy az ipar egyre fejlődő folyamatában eltűnik, összezsugorodik a termelésben alkalmazott sok milliók számához arányitva azok száma, akiknek több esztendős tanulásra volt szükségük az iparban való foglalkoztatásukhoz. Valamennyien tudjuk, hogy Amerikában az utóbbi két esztendőben a termelés mennyiségben megsokszorosodott. Nemcsak az ország szükségletét kellett és kell még ma is kielégíteni, de a háború következtében a szövetséges országok népei is szükségleteik nagyobb részét Amerikától kapják akár kölcsön cimén, akár fegyvertársi minőségükben. Ugyancsak tudjuk, hogy a termelésnél alkalmazott munkáskezeknek alig pár hónapos gyakorlatuk van a gépek kezelésében az azokon végzett műveletek elsajátításában. És ha ehez az ismeretünkhöz hozzáadjuk az iparvállalatok évi kimutatásának anyagi eredményeit, akkor előttünk fekszik az IWW tanításának, a dolgozókat figyelmeztető szavának az az igazsága, hogy az iparok mindszélesebb fejlődésével el kell tűnni a szakmai érdekeltségeknek a munkások részéről és ezzel kapcsolatosan a szakmai szervezkedésnek is. Azt látjuk, hogy az iparban alkalmazott gépek, amelyek nagyon pontos munkát termelnek az alig párhónapos gyakorlattal rendelkező férfi és női munkás kezekkel,, igénylik, szükségessé teszik olyan szervezet kiépítését, amelyben ezek a gépkezelők éppen olyan jogosult és számottevő tagok legyenek, mint a számukban összezsugorodott gépek megalkotói. Az iparokban alkalmazott dolgozók ezt a szükségletüket kizárólag az osztálytudatos ipari szervezetben, mint amilyen az IWW találják meg. Hogy ezt minél későbben ismerjék fel a munkások, arról gondoskodik maga a termeltetést irányitó Ipari Kamara (Chambers of Commerce) szerte az országban. De ennek a felismerésnek útjában állanak a szakszervezeti tisztviselők is, akik ma sem hajlandók elismerni, tudomásul venni az általuk képviselt elmélet idejemúltét. Sajnos a munkások ezt a jövőjük- re fontos tényezőt nem látják meg, mert felismerésüket elhomá- fyositja az a körülmény, hogy a laza vagy minden szervezet nélkül is olyan béreket kapnak, amit elgondolni sem tudtak. Hogy ugyan ilyen nagy vagy még nagyobb lesz meglepetésük, amikor a háborús szükséglet megszűnésével, alkalmas szervezet hiányában, olyan kezelésbe részesülnek, amety a most felfokozott igényük teljes letörését vonja maga után, arra nem gondolnak. Mint a múltban minden alkalommal, ma is csak azt vagyunk kénytelenek a munkások előtt kihangsúlyozni, hogy helyzetükért a jövőben is nem kis részben önmaguk lesznek a felelősek és tesszük ezt mindannyiszor abban a reményben, hogy intő, felvilágosító szavunk azokhoz ér, akiket illet és megnyitja agyuk gondolkodási folyamatát a maguk helyes irányában és megerősítik az érdekeiket megvédő osztálytudatos szervezetet, amikor ehhez számottevő ipari erejük meg van. MUNKA KÖZBEN —(gb) ROVATA------
