Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-25 / 1312. szám

1944. március 25. BÉRMUNKÁS 8 oldal ítÉT ÉV ALATT A múlt kedden a gyárban munkaközben hozzámjött Geor­ge, egy idősebb munkás, akivel gyakran szoktam beszélgetni. Megvárta, amig a gépből kivet­tem a munkát és akkor fontos­kodó hangon mondta: — Joe ,tudod-e, hogy ma es­te nekünk igazság szerint be kellene rúgni? — Ki az a “nekünk”, — kér­deztem, — az összes munká­soknak ? — Nem, csak nekem meg ne­ked, — válaszolta. Erre már én is nagyot néz­tem, végre is ritkán esik olyan alkalom manapság, amiért ér­demes volna berúgni. George aztán a bámulással kifejezett kérdésemre megadta a választ. — Éppen ma két éve kezd­tünk dolgozni ebben a gyárban. Ez csak megérdemel egy pár italt? Igaza volt Georgenak, már tudni illik abban, hogy immár két évet huztunk ki ebben a gyárban. Ami azonban az ital­ra vonatkozik, hát ahogy Geor- get ismerem, az a pár ital ha nem viz, hát akkor bizonyára kávé volt. Én csak a viz mel­lett maradtam. Ezen kis párbeszéd után azonban végig gondoltam a két éven, amit itt töltöttem. Érde­kes megfigyeléseket tehet az ember, hogy mit jelent egy ilyen gyárra két HÁBORÚS év ? Munkás szempontból a leg­szembeötlőbb az, hogy e rövid két év alatt a munkások óriási többsége kicserélődött. Körül­belül kétezer munkás dolgozik ebben a gyárban és nem hi­szem, hogy tiz százaléka itt volna azoknak, akiket két évvel ezelőtt itt találtam. Mikor ide­jöttem, a munkások legtöbbje a fiatalabb évkoruak közé tar­tozott. Talán éppen ez magya­rázza meg, hogy a ‘honor’ lisz­tén, — mint a haderőbe behi- vottak névsorát nevezik, 772 név szerepel. TÖBBET ÉS JOBBAT TERMELNEK így minden három munkás közül egyet elvittek katonának. És ha tekintetbe vesszük, hogy még mindig vannak 37 éven aluliak ,akik a sorozási kötele­zettség alá esnek, de akiket akár azért, mert fontos szak­emberek, avagy azért mert csa- ládfentartók, avagy fizikailag nem megfelelők, eddig nem vit­tek el, akkor láthatjuk igaz volt az a háború előtti állítás, hogy a gyári munkára csak a fiatalokat fogadták fel. Lega­lább is ez a gyár teljesen iga­zolja ezt a dolgot. Most aztán, hogy a fiatalo­kat elvitték, öregekkel és nők­kel helyettesítették őket. Ez természetesen nemcsak ebben a gyárban történt igy, hanem az Egyesült Államok minden valamire való ipartelepe keresz­tülment az ilyen változáson. Ki­cserélték a fiatal, fizikailag erős és állítólag szakmailag is jól kiképzett munkásokat a szakmát nem ismerő, idősebb tehát kevesebb munkát biró munkásokkal és nőkkel, akik azelőtt ilyen munkát soha sem végeztek. Azt kellene hinni, hogy a személyzetnek ily kicse­rélése katasztrófát jelent az iparokra. És mégis az ered­mény: az előző évek termelésé­nek megsokszoráza lett. Igen, a jelentések szerint csaknem minden gyárban az utóbbi két évben sokszorosan töbet termeltek, mint az előző években és amellett még a mi­nőséget is fokozták. A hadisze­rek olyan precíz munkát kíván­nak, hogy szinte csodálatos, hogy kevés, vagy semmi szak­mai tudással rendelkező mun­kásokkal ilyeneket lehet produ­kálni. A szükség nagy mester, tart­ja a közmondás. És ez érvénye­sült most az iparokban is. Az iparok fejlődésével ugyan vele­járt a munkának oly beosztása, hogy minél kevesebb szaktudás kellett hozzá, de most a kény­szert hatása alatt ezt valóságo­san a tökély legmagasabb foká­ra emelték. MUNKA MEGOSZTÁS Ha egy modern munkatermé­ket, például egy automobilt, vagy repülőgépet nézünk, ak­kor méltán bámuljuk az emberi találékonyságot és ügyességet. Joggal dicsekedhetünk, hogy ime, mire vagyunk képesek! Azonban a gyárban, ahol ezen automobilokat vagy repülőgépe­ket gyártják, talán egyetlen embert sem lehetne találni, aki «sgy gépet el tudna készíteni. Egy ilyen gép ezer meg ezer darabból áll. És még azt sem lehet mondani, hogy egy ilyen darab egy embernek a munká­ja. Minden darabon számos mű­veletet végeznek; esztergálják, gyalulják, fúrják, köszörülik, fényesítik, stb, stb. Minden ily műveletet “operációnak” nevez­nek. A modern gyárban a mun­kás egy vagy két ilyen operá­ciót végez, amit pár órai gya­korlattal elsajátíthat. Ez a munkamegosztás tette lehető­vé, hogy rendkívül komplikált munkatermékeket gyorsan és jól lehet gyártani szakmai tu­dással nem rendelkező munká­sokkal is. Ugyancsak ennek a munka- megosztásnak az eredménye, hogy a munkához szükséges fi­zikai erőkifejtést is redukálták. Ez teszi lehetővé, hogy idősebb munkásokat és nőket alkalmaz­hatnak ott ,ahol azelőtt csak a fiatal és erős embereknek ad­tak munkát. így valószínű, hogy ez a fejlődés nemcsak ki­szélesítette a munkás tömegek ipari alkalmazását, de meg is hosszabbította a produkcióra al­kalmas évek számait. Amig az­előtt az 50 évet elért munkás­tól már igyekeztek megszaba­dulni, valószínű, hogy az átla­gos munkás a jelenlegi munka- megosztás mellett 60 sőt 65 éves koráig is termelőképes marad. A mai rendszerben természe­tesen nemcsak azt kérdezik, hogy a munkás termelőképes-e, hanem azt is, hogy HAJT-E PROFITOT? A napokban “ná­lunk” egy diszes kiállítású fü­zetet osztottak ki a munkások között. Ebben a füzetben a gyár tulajdonosai beszámolnak, hogy a múlt év folyamán mi volt az üzleti forgalmuk; meny­nyi rendelést szállítottak és mi­lyen összegeket fizettek ki. Ugylátszik, hogy most ezt min­den nagyobb gyár megtette, mert mutatni akarták, hogy nem csináltak túl magas profi­tot, nehogy a kormány leszál­lítsa a hadiszerekért fizetett árakat. Hogy az ilyen jelenté­seket milyen furfanggal állít­ják össze, az már a gyárosok és az erre a célra kiképzett könyvelők titka. Mint a füzet­ből látom, a “mi gyárunk” 44,566,014 dollár és 38 cent ér­tékű árüt szállított, amin csi­náltak 822,381 dollár és 99 cent hasznot, az adók, osztalékok és magas fizetések levonása után. Elég szép profit öregedő mun­kásokon ?! Szóval, a mai rovatban azt akartam megírni, hogy az öre­gedő munkásoknak nem kell búslakodni, mert a kapitaliz­MOST SZOMBATON! FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK! Március 25-én, szombaton este 8 órai kezdettel a new yorki Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. táncai egy­bekötött KABARÉ ESTÉLYT tartunk. Kérjük a szives megjelenésüket. Gondoskodva van ízletes ételekről és hűsítőkről. Iván Dezső rádió énekes zenekara szolgáltatja a tánc zenét. Az IWW magy. csoportja mus kitalálta, hogy a magasfo- ku munkamegosztás segélyével a kizsákmányolás időtartamát nemcsak lehet, de érdemes is tiz vagy tizenöt évvel meg­hosszabbítani. Osztálytudatos ipari szervezetért Anélkül, hogy külön kellene rámutatnunk az egyes ipar­telepek évi termeltetésére és az ebből származó több milliós hasz­nukra, összefoglalva, általánosságban kereszt metszett alá vesz- szük az ország ipartelepeinek most kiadott évi jelentéseinek ta­nulságait, mert azok minden beszéd, minden előadásnál jobban igazolják szervezetünk, az IWW több mint harminc esztendős megállapításait a munkások helyzetét, jövőjét és kötelességét, feladatát a termelés szinterén, a gyárakban, az ipartelepeken, a bányákban, a mezőgazdaságban, a szállításnál, vagyis mindenütt, ahol az élet fentartásához szükséges folyamatok történnek. Nem elegendőnek, nem elég hatásosaknak bizonyultak szer­vezetünk eszközei az elmúlt harminc esztendőben, hogy Amerika dolgozóival megértessük azt, hogy az ipar egyre fejlődő folya­matában eltűnik, összezsugorodik a termelésben alkalmazott sok milliók számához arányitva azok száma, akiknek több esztendős tanulásra volt szükségük az iparban való foglalkoztatásukhoz. Valamennyien tudjuk, hogy Amerikában az utóbbi két esz­tendőben a termelés mennyiségben megsokszorosodott. Nemcsak az ország szükségletét kellett és kell még ma is kielégíteni, de a háború következtében a szövetséges országok népei is szükségle­teik nagyobb részét Amerikától kapják akár kölcsön cimén, akár fegyvertársi minőségükben. Ugyancsak tudjuk, hogy a termelés­nél alkalmazott munkáskezeknek alig pár hónapos gyakorlatuk van a gépek kezelésében az azokon végzett műveletek elsajátítá­sában. És ha ehez az ismeretünkhöz hozzáadjuk az iparvállalatok évi kimutatásának anyagi eredményeit, akkor előttünk fekszik az IWW tanításának, a dolgozókat figyelmeztető szavának az az igazsága, hogy az iparok mindszélesebb fejlődésével el kell tűn­ni a szakmai érdekeltségeknek a munkások részéről és ezzel kap­csolatosan a szakmai szervezkedésnek is. Azt látjuk, hogy az iparban alkalmazott gépek, amelyek na­gyon pontos munkát termelnek az alig párhónapos gyakorlattal rendelkező férfi és női munkás kezekkel,, igénylik, szükségessé teszik olyan szervezet kiépítését, amelyben ezek a gépkezelők éppen olyan jogosult és számottevő tagok legyenek, mint a szá­mukban összezsugorodott gépek megalkotói. Az iparokban alkalmazott dolgozók ezt a szükségletüket ki­zárólag az osztálytudatos ipari szervezetben, mint amilyen az IWW találják meg. Hogy ezt minél későbben ismerjék fel a mun­kások, arról gondoskodik maga a termeltetést irányitó Ipari Ka­mara (Chambers of Commerce) szerte az országban. De ennek a felismerésnek útjában állanak a szakszervezeti tisztviselők is, akik ma sem hajlandók elismerni, tudomásul venni az általuk képviselt elmélet idejemúltét. Sajnos a munkások ezt a jövőjük- re fontos tényezőt nem látják meg, mert felismerésüket elhomá- fyositja az a körülmény, hogy a laza vagy minden szervezet nél­kül is olyan béreket kapnak, amit elgondolni sem tudtak. Hogy ugyan ilyen nagy vagy még nagyobb lesz meglepetésük, amikor a háborús szükséglet megszűnésével, alkalmas szervezet hiányá­ban, olyan kezelésbe részesülnek, amety a most felfokozott igé­nyük teljes letörését vonja maga után, arra nem gondolnak. Mint a múltban minden alkalommal, ma is csak azt vagyunk kénytelenek a munkások előtt kihangsúlyozni, hogy helyzetükért a jövőben is nem kis részben önmaguk lesznek a felelősek és tesszük ezt mindannyiszor abban a reményben, hogy intő, felvi­lágosító szavunk azokhoz ér, akiket illet és megnyitja agyuk gondolkodási folyamatát a maguk helyes irányában és megerő­sítik az érdekeiket megvédő osztálytudatos szervezetet, amikor ehhez számottevő ipari erejük meg van. MUNKA KÖZBEN —(gb) ROVATA------

Next

/
Thumbnails
Contents