Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-18 / 1311. szám
rí E U M Li N K Á S 7 oldal 1944. március 18. A munkásosztály egységfrontja (a.l.) A gazdasági különbözetek azok a tényezők, amelyek ma az emberi társadalmat osztályozzák. Senki le nem tagadhatja azt a tényt, hogy a jelen rendszerben nincsennek osztályok. Hiszen maga a magántulajdon rendszere az, ami gazdaságilag elválasztja az embereket egymástól. A fenti megállapítások kell, hogy képezzék kiinduló pontját minden olyan megmozdulásoknak vagy törekvéseknek, amelyek egyik vagy másik társadalmi osztályt osztályérdekeik megvédésére, cselekvésre kényszerítik. Az uralmon levő csoport, mindig úgy igyekszik társadalmát berendezni, hogy minden intézménye hűségesen szolgálja osztály uralmát. Mi már régen felismertük azt a tényt, hogy a társadalom alapját a gazdasági berendezkedés képezi, aminek természetes következménye nem is lehet semmi más csak az, hogy mindaddig osztályuralom van, ameddig az emberiségnek csak egy bizonyos csoportja rendelkezik a társadalom gazdasági alapja felett. Hogy a társadalmat igazságosabbá és sokkal tökéletesebbé tegyük, egyetlen egy módja van és pedig, hogy a gazdasági berendezkedést úgy formáljuk át, hogy az ne az egyes emberek magántulajdonát képezzék, hanem az összemberiség szükségleteit egyformán elégítsék ki. A munkásosztály képezi ma a társadalom fentartó erejét, de mindazon által teljesen függővé van téve a termelési eszközöket uraló munkáltató osztálytól. Tehát a feltörekvő munkásosztály fő célja nem is lehet más, mint, hogy munkaerejét függetlenítse minden osztály uralomtól. A munkásosztály nagy tömegei már a gyakorlati életből tudhatják, hogy valami nincsen egészen rendjén. Hogy azután miért nem jön a munkásosztály rá azokra az alapvető tényekre, amelyek tényleg a társadalom legfőbb hibái csak azért van, mert maguk az úgynevezett “munkás vezérek”, akikre a legtöbb esetben a munkásosztály rábízza sorsát, azok sohasem mondják meg a feltörekvő proletáriátusnak, hogy termelő munkaerőtök az, ami úgy a jelen, mint minden idők társadalmának tényleges fentartó alapját képezik. Mert, ha a munkásosztály megtanulja a valót, akkor egyáltalában nem lesz arra szüksége, hogy a saját gazdasági osztályszervezetein kívül, mások nagyhangú Ígéreteinek üljön fel abból a célból, hogy azok képviseljék őket, egy másik ellentétes és uralmon lévő gazdasági osztály politikai intézményeiben. (Nekem például az ilyen cécó úgy tűnik elő mintha “az ördögöt beperelnénk a fiánál.”) A munkásosztály egységfrontját el sem tudom képzelni másképpen, mint egy gazdasági szervezetben tömörült, a termelésben ténylegesen résztvevők gazdasági lázadását a mai gazdasági kizsákmányolás ellen. Azok, akik olyan burkolva és csalafinta módon tudják félrevezetni a munkásosztályt olyan idegen területekre, ahol csak mint báb szerepel, minden gazdasági erejét ami egyedül a tényleges erőt képviseli kihagyja csúsztatni birtokából a szépen hangzó politikai, de be nem váltható Ígéretekért. Azok, akik a munkásosztály megszervezett gazdasági erejét nem tartják elegendőnek és helyesnek, mint egyetlen tényezőt, azoknak az elemeknek sohasem volt és nem lesz céljuk a munkásosztály tényleges felszabadítása. A munkásosztály egy tényleges egységet csak gazdasági szervezeteiben képezhet. Hogy gazdasági szolidaritása nem elegendő osztályérdekeinek megvédésére, csak azok állíthatják, akik a szocializmusból még annyit sem tanultak meg, hogy magát a tényleges osztályharcot a kizsákmányolás hozta létre és a kizsákmányolást csak ott lehet megszüntetni, ahol tényleg van! A kizsákmányolás megszüntetése elvisz bennünket a munkásosztály felszabadításához. Talán még soha nem volt olyan tisztán bebizonyítva, mint éppen ma, hogy a munkásosztály ipari szolidaritása a leghatalmasabb erőt képviseli, ha a munkásosztály tudja azt, hogy mikor és hol alkalmazza. Most, amikor a halált osztó intézkedések napirenden vannak, amikor az emberélet a legolcsóbb, a brutalitással és a végtelen sanyargatással szemben, most nyilvánul meg legszebben a munkások hatalmas ipari szolidaritása észak Olaszországban, amikor 6 millió sanyargatott olasz munkás az igazi fegyverét az ipari szolidaritást állította szembe a náci ágyukkal és gépfegyverekkel. Az érkező hírek arról adnak tudomást, hogy az olasz munkások ezen ipari szolidaritása, még a halált szóró gépfegyverek felett is győzedelmeskedett. A fentiek igazolnak bennünket ipari unionistákat, akik sohasem próbáltuk az osztályharcot a politika posványába sülyesz- teni, hanem nyíltan és őszintén bíztunk és ma is bízunk a munkásosztály gazdasági egységfrontjában, ami kizárólag csak egyedül a munkásosztály, ipari szolidaritásán alapszik. A finnek úgy szeretnének bé- : két kötni, hogy meg ne sértsék a nácikat, vagy is, hogy a “kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”. De “aki két székre akar ülni, az közzé esik”. A londoni lengyel kormány begubózott. Arról siránkoznak, hogy még az angolok sem bírják őket megérteni. Az angolok meg azt mondják, hogy politikai “hara kirit” öngyilkosságot követnek el. Ez bizony még a legjobb lenne, amit a lengyel nép érdekében csinálhatnának. Ugylátszik Badoglio mégis lefog mondani, amit az olasz nép a Szovjeteknek köszönhet, akik a lefoglalt olasz hajók egy harmadát követelik, amit Badoglio nagyon ellenez, mert ő még mindég hadilábon áll és nagy ellensége a Szovjeteknek. Az olaszországi harcokban, Salernonal az volt a baj, hogy a nácik várták őket. Anzional meg az volt, hogy nem várták őket, 8 napig kellett a náci ellentámadásokra várni. Ezt a mi hadvezéreinket csakugyan nem tudják a nácik kiszámítani. — Mi sem ... * De azt látjuk, hogy a “Second front” ellenségei ezt a két példát, mint elrettentő esemény akarják beállítani. És csakis a légi hadjáratban lát-1 ják a biztos győzelmet. Róma ostromára csak is a jó hithü katholikusokat kellene felsorakoztatni. Szabad választást adni nekik, hogy lőjjék-e a templomokat és kolostorokat, vagy nem ? Mert aki még ezen ; vérözönben is megmaradt páp- | istának, az megérdemli, hogy ezen történelmi ostromban részt vegyen anélkül, hogy az általuk szentnek hitt köveket széjjel ne ágyuzzák. A Federated Press, azt akarva bemutatni, hogy az oroszok még milyen barbárok, azt a hazug hirt terjesztette, hogy Stalin a pálinkás üveggel kupán vágta Timoshenkot, mert sokat beszélt. Ezt csak akkor cáfolták meg, amikor Roosevelt kijelentette, hogy ez nem igaz, Timoshenko ott sem volt. Most meg azon sírnak a nagy lapok, hogy milyen kár, hogy nem igaz. “Lepke” Buchalter, new yor- ki gangszter kivégzését azt mondják csak azért késleltették, mivel azt remélték, hogy Hillman és Roosevelt ellen tudnak tőle vallomást kicsikarni. Nem csoda, hogy a jó paraszt még mindég “a politika úri huncutság” megjegyzéssel tér napirendre az ilyesmi felett. Detroit vidékén minden nagy iparban a gyárvezetőség mindent meg tesz, hogy a munkásokat a munka otthagyására kényszerítsék. Legközismertebb és sikeresebb módozat, nehezebb ,piszkosabb munkára tenni őket, 20-25 centes bérlevágással. A Ford telepeken nyílt és véres harcok napirenden vannak, a legutóbb ismét megostromolták az irodát ahová a goromba hajcsár bemenekült. Egy pár servicemen-t összevertek, az irodát felforgatták. Mostan Fordék azon siránkoznak, hogy a kormány tulajdont is megsemmisítették. Svájci jelentés szerint 6 millió olasz munkás van sztrájkon észak Olaszországban a nácik ellen. Ezt az amerikai lapok csak kis hirecskében közlik. Mikor Nápolyban egy pár ezer munkás sztrájkra ment .a Badoglio kormány ellen, azt nagy valaminek tüntették fel. Ha az amerikai lapokban a katonai jelentéseket olvassuk, csak azt láthatjuk, hogy az amerikai hadsereggel azt akarják elhitetni, hogy csak azokért a sok szép lányokért harcolnak .akiknek a fényképeit, halomszámra küldik a frontokra. Az uralkodó osztály tudja azt, hogy könnyebb és biztosabb a szép lányokat ismertetni a katonasággal, mint a rideg, csúnya fekete terrort, melyet fasizmusnak hívunk. A nagy lapok szinte örömmel közlik azokat a leveleket, melyben arra izgatnak, hogy az oroszokat állítsák meg a’ lengyel határnál, ne engedjék őket oda bevonulni. Ami azt jelenti, hogy csak maradjanak ottan a nácik, tanítsák meg a lengyeleket rendre és a keresztény, civilizációra. Meglehet, hogy az( j oroszok még meg is teszik, leülnek az igazi lengyel határon, várnak, mig behívják őket a lengyelek (?). Mr. Keller a Chrysler és Mr. Wilson a General Motors elnökei azt mondják, ők hajlandók a kormány birtokát képviselő, de a gyáraikban levő gépeket átvenni 15 százalék értékben. Saját bevallásuk szerint telepeiken körülbelül annyi kormánygép van, mint ami sajátjuk. És mi látjuk, hogy harmadát sem használják, csak azért tétették be. hogy majd 15 százalékos árban megszerezhessék. A Briggs gyárnál három asszonyt elbocsájtottak a munkából és azzal vádolják őket, hogy sztrájkot idéztek elő. Az egész dolog azon kezdődött, hogy egyik asszonynak a fia elesett az olasz fronton és egy hetet akart levenni, melyre a Conipánia azt követelte, hogy kvitoljon, adja fel a munkáját dacára, hogy 15 százalékát a munkásoknak leakarják fizetni. De jobban szeretnék, ha kimarhatnák őket. A munka otthagyására kényszeritenék. Akkor hazafiatlansággal vádolhatnák őket, mint ezt az asszonyt is. akinek már két fia meghalt ebben a háborúban. PENNSYLVANIA ÁLLAM postamestere azt az értesítést küldte hozzánk, hogy a Bérmunkás olvasóinak küldött lapokra a címzésnél tüntessük fel a posta-kerület számát ott, ahol a város ilyen kerületi beosztásban van. Hogy ennek a kérelemnek eleget tehessünk és hogy minden olvasónk zavartalanul megkapja a Bérmunkást, kérjük mindazon előfizetőket, akiknél kerületi beosztás van és az még nincs feltüntetve a cimszala- gunkon, hogy egy postakártyán tudassák velünk a posta kerület számát ilyen formában: John Kovách 114 Main Street New York 14, N. Y. JEGYEZD MEG... ■■ Ajánlja: St. Visi —
