Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-18 / 1311. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND. 1944 MARCH 18

NUMBER 1311 SZÁM

(f.) Az átlagos' újságolvasó ember előtt hiábavaló minden magyarázkodás, a tény csak az marad, hogy az olaszországi hadműveleteknél nagy baklövés történt a Szövetségesek oldalán. Ezekre a baklövésekre lehet többféle okozatot találni, de ezek azonban nem változtatják meg a helyzetet és az előnyös változás elérésére mindig nagyobb és nagyobb áldozatokat kell majd hozni. Az is tény, hogy megtörtént bajokról nagyon könnyű véleményt mondani, sokkal könnyebb mint a bajokat a megtörténte előtt elhárítani.

Az olaszországi offenziva győzelmes előnyomulása idején mi elég sokat foglalkoztunk az olasz helyzettel, de nem mint katonai, hanem csak kizárólag munkásmozgalmi nép szakértők rámutattunk azokra az előnyökre mely a Szövetségesek javát szolgálja, ha a népforradalomnak szabad utat engednek, a náci-fasizta diktatúra mindenfajta maradványainak a kiirtására. Ehelyett azonban a Szövetséges hadvezetők politikus főurai arra adtak parancsot, hogy egyezményre kell lépni a Badoglio féle fasizták- kal és segíteni őket abban, hogy az igazi népforradalomnak utat ne engedjenek. Ameddig ezt a politikai offenzivát végrehajtották, mely több mint egy hónapot vett igénybe, Hit- lerék összevonták haderőiket és a hegyes vidékeken előnyös állásokba helyekédve, a Szövetséges Badoglio ölelkezésnek ők aratják a gyümölcsét.

Az ölelkezésnek többi részletei szinte nagyon furcsa színben tünteti föl azt a háborút, melyet a fasizta uralom megdöntésére indítottak és vívnak meg. Ugyanis a fasizmusnak nem volt jellemzőbb pojácája mint az olasz király, aki úgyszólván Mussolininek a rubber- stamp je volt. Egy ilyen rongydarabot otthagyni a királyi székben a Szövetséges hadsereg segítségével a legnagyobb szé* gyen ami a “demokráciáért harcoló” hadsereget érheti Különösen akor, ha tudjuk azt, hogy az olasz népnek nagytöbbsége saját maga várta a pillanatot, hogy kirúgja a királyát, akit Mussolinivel egy- arányban levő bűnösnek tekint.

Továbbá a pápával való túlsók parolázás, lehetséges, hogy bent áz országban a szavazat- fogdosására előnyös, de annál nagyobb hátrányt jelent a harci frontra. Mert tulajdonképpen a pápának csakis az úristennél kellene közbejárni, hogy ne engedje a szentházakat ösz- szebombázni és ha ott nem tud eredményt elérni, akkor nemcsak, hogy nem kellene őt figyelembe venni, de megakadályozni kellene, hogy hallgatólagos beleegyezésével a hegytetőn levő kolostorokat, ne használhassák mint náci erődítményeket.

Ezeknek a baklövéseknek az elsimítása nem tudjuk, hogy mennyi időt fog igénybe venni és milyen nagy árat kell fizetni érte, de a népnek tudomást kell szerezni ezekről, nehogy a háború folyamán országok szerint ezt megismételjék. Úgy tudjuk ,hogy a papíron szépen kicirkalmazva megvan az Atlantic Charterben, mely szerint minden országnak a népe a saját maga akarata szerint választ kormányzati rendszert. Ha ezt nem alkalmazták gyakorlatilag mindjárt az első alkalommal, hogyan lehet a népnek reménye és bizalma, hogy a jövőben alkalmazni fogják.

Az olaszországi események azt bizonyítják, hogy csak kizárólag a munkásosztálynak az igazi osztályérdeke, hogy a náci-fasizta diktatúrákat eltörölje a föld színéről. És ebben a harcban nem számíthat senki más segítségére csak a saját erejére. Csak a munkásosztály szervezett ereje fogja valóban megdönteni a fasizták és királyi dinasztiák hatalmi uralmát és velük együtt a kiélt kapitalizmust is, mely nemcsak létrehozta őket, de mint az olaszországi példa mutatja, még a háborús helyzetben is támogatásukat szolgálja.

HA A NÁCIK TAKARÍTANAK

LONDON, márc. (ONA) A németek a ma érkezett hírek szerint minden bebörtönzött lengyelt legyilkolnak azokon a helyeken, ahonnan az oroszok kikergetik őket. Az itteni lengyel napilap, Dziennik Polski szerint sok lengyel fogoly vesztette életét Lunciec-ben és más városokban. A lap értesülése szerint Varsóban nem kevesebb mint 1600 német rendőr teljesít szolgálatot, ennek dacára is nemrég a lengyel földalatti mozgalom 20 rendőrt agyonlőtt.

(Vi.) A munkásoknak nagy része azt hiszi, hogy a hatalmon levő union vezérek olyan okos emberek, hogy azokat nehéz volna kicserélni, pótolni. Mi ezt soha nem hittük és mostan Sidney Hillman, az Amalgamated Clothing Workers Union vezére, aki egyszersmint a CIO politikai akció bizottságának is az elnöke, legjobban bizonyítja.

Az U.A.W. hetilapban — de azt hiszem minden CIO lapban megjelent — Hillman azt mondja, hogy: “A Free Enterprise egy finom jelszó. Mindenki akarja, senki sincs ellene”. Hát éppen az union vezérétől vártuk legutoljára az ily becsapást. Ugylátszik a NAM- zik, több milliós propagandája, ezen téves jelszó eladása sikerrel járt. Most már nyugodtan mehetnek egy néhány lépést ■tovább és nem is mulasztottak időt, megkezdték a “Hire and Fire” szabadságának a visszaállításáért a harcot.

Mert ha elismerjük, hogy a “Free Enterprise” a magántulajdon rendszere jó és hasznos és annak szabadságát biztosítani kell, akkor logikus az a követelés, hogy szabadítsák fel ezt a Free Enterpriset az unio- nok és a kormány beavatkozásától. Mert vagy szabad és akkor az unionoknak és a kormánynak nincs semmi joga beavatkozni, vagy nem szabad, hanem »ezen két szervezettől is függ valamennyiben.

A NAMZIK, nem csináltak titkot abból, hogy ők csak azt ismerik el szabadságnak, amikor szabadon rúghatják ki az uniont propagáló munkásokat és azokat, akik magasabb munkabért, jobb munkaviszonyokat követelnek, ők az 1933-as éveket megelőző szabadságot akarják vissza. Ha a nagy többség elismeri, pláne ha az union vezérek elismerik, hogy a NAMZIK által agyondicsőitett “Free Enterprise” jó és szükséges, akkor már az fél győzelem a' részükre, logikusan követelhetik ezt a legjobban jelképező “Hire and Fire” szabadság visz- szaadását, ez viszont az unio- nok végét jelentené. Ezt ennek az okos Hillmannak is meg kellett volna látni.

Ugyanis 1933-ban az NRA és a Wagner törvények szerint, nem szabad vök a munkából embereket elbocsátani csak azért, mert uniont akartak szervezni. Ez a törvény sem ért sokat, amig a 1937 évek óta megerősödött uniók azt be nem tartatták. Nagyon sok üzemnél

| sok munkást kidobtak, azonban I amikor az unionok megerősödtek az ilyen gyárakban, akkor legtöbb részét az ilyen elbocsátott munkásoknak visszavették és meg is fizettették a gyárosokkal az elvesztett időt.

így a NAMZIK el kezdtek si- ! ránkozni, hogy a régi megszokott és általuk olyan szentnek tartott szabadságot elvették tőlük. Most már nem rúghatják ki az union tagokat, rokonszen- vezőket. Nem birják megakadályozni az union terjedését. Úgy az állam, mint az union beleavatkozik a gyárak igazgatásába. Megvédik azokat az agitátorokat, kik az elégedetlenséget szítják, akik követelődznek és szervezkednek, hogy követeléseiket kierőszakolják.

És akár tetszik az a mi kedves union vezéreinknek, akár nem, az osztályharc dühöng. Erőszakot használnak mindkét részről, úgy a munkások, mint a munkáltatók. És még a törvény is beavatkozik, arra kény- szeritette a gyárosokat, hogy ezeket a lázitókat, unionistákat visszavegyék és még kárpótolják is őket az elvesztett időért.. Hát ha ezt Mr. Hillman Free Enterprisenak nevezi, akkor bolond, legalább is maguk a gyárosok is úgy hiszik. Ha pedig vissza akar térni a “Free En- terprise”-hoz, akkor még bolondabb union vezér.

Én úgy hiszem, hogy a “Free Enterprise” azon értelemben, amint a NAMZIK magyarázzák, már döglött. És mindazok akik még jónak és szükségesnek tartják, a múltak ócskaságait rángatják elő. Scott Nearing szerint “Történelmi halottak”. Maga az állam sem engedheti meg azt a “Free Enterpriset” visszaállítani, amely az 1930-as évek nyomorúságát, gazdasági káoszát előidézte. És ha a kormány valamint az unionok megmaradnak a mai formájukban, vagy még jobban beleavatkoznak az iparok igazgatásába, akkor a “Free Enter- prise”-nak vége. És éppen a NAMZIK fogják ezt Mr. Hillmannak megmagyarázni, akik tudják, hogy mi is az a “Free Enterprise”.

Angliában 40.000 bányász áll sztrájkban, de azért még eddig nem vádolják őket hazaárulással, mint a Ford rabszolga rendszer ellen sztrájkoló munkásokat .Azt mondják a lapok, hogy ; amig a hadseregből menekülő urfiakat tették a bányákba és azoknak a fizetését felemelték, a régi gyakorlott bányászoknak nem akarnak béremelést adni.

A buta union vezér

Az olasz harci front stagnálásának okai