Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-11 / 1301. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of March 3, 187!) VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 JAN. 11 NUMBER 1301 SZÁM SZUBVENCIÓ... Hearst-féle irányvonal 1944-re (Vi.) A képviselőházban hatalmas szóharc folyik a fenti kérdés felett, ez kiterjedt az egész országra. Az a kérdés: tovább is fizessenek subvenció- kat a termelőknek, vagy engedjék meg, hogy az árak a leg- modernabb repülőgéppel versenyezve emelkedjenek? Ámbár a súbvenció nem más mint a “Cost Plus” tervezet más formában, mert azok a termelők kapnak subvenciót akik-, nek a termelési költsége olyan nagy, hogy nem hagyna nekik elég hasznot. A szubvenció és a “Cost plus” szerint, nem kell azzal törődni, hogy mennyibe kerül a termelése valamilyen tárgynak, a haszon biztosítva lesz az adópénzből. Vegyük a mezőgazdasági ter- melvényeket, melynek nagy részét közelről érinti a szubvenció. Vannak modern, nagybani gazdálkodások, ahol egy véka burgonyát, egy dollár termelési költséggel kitermelnek, de ugyan akkor vannak kisebb és sokszor rosszul kezelt gazdálkodások, ahol ugyancsak ennyi burgonya kitermelése 1.50 centbe kerül. Most az ár meg van szabva 1.75 centben, igy a nagy gazdálkodó 75 cent hasznot, amig a kicsi csak 25 centet kapna. Itt jön a szubvenció, az állam, az adópénzből pótol hozzá még 50 centet, hogy egyforma hasznot csináljanak. Ugyan ezt a mértéket használják olaj, rézbányáknál is, ahol sokkal költségesebb a kiaknázás mint a dús bányáknál, igy ahelyet, hogy a dús bányák hasznából pótolnák, azokat külön adópénzből, mint szubvenciót fizetnek ki nekik. Ámbár ezen esetben ugyan azok a nagy társulatok kapják a pótlékot, akik a dús termelésű bányáknál megcsinálják a nagy hasznot. A szubvenció mellett érvelők azt mondják, hogy például az olajkutak tulajdonosai ezzel a szubvencióval sincsennek megelégedve, mert alig egy pár százezer hordó után kapnak ily pótlékot, ők azt akarják, hogy a többi millió hordó olajért na# gyobb árakat adjanak nekik, vagyis a nagy többségben levő, bőforrásu olajmezőknél is a legcsekélyebb, legköltségesebb és nagyon is kisebbségben levő olaj termelési költségek után szabják meg az árakat. Hogy a burgonyát tartsuk összehasonlítás képen: az 1.50 termelési költséghez adják a 75 cent hasznot, mely a kisfarmernak biztosítaná a 75 centet, de a nagytermelőknek 1.25 cent pro- pitot biztosítana. Ez még a New Deal azon okoskodásából indult ki, amikor azért is fizettek a farmeroknak, hogy ne termeljenek, ne hogy az árakat levágják. Most ez egyszerűen megfordítva lett alkalmazva, az adópénzből fizetik a hasznot, hogy csak termeljenek, ha a régi és nagyon költséges alapon is. A gyáraknál szintén igy van. A farmernak nem fontos, hogy a vevő, vagy az állam fizetné neki azt a 75 centet a fő, hogy biztosítva van, akármilyen pazarló módon termelt is. Amig a gyárosok nagyon is megvannak elégedve a “cost plus” formával, addig az élelem és más dolgokban, ahol szeretnék az árakat az ósdi termelési költségek szerint megszabni, vagy minden korlátozástól mentesi- ni, ottan ellene vannak a “cost plus” szubvenciós formának. Ezt a kérdést nem tudják megoldani amig a haszon rendszert szent és sérthetetlennek tartják. így még az uniók is beleesnek azon csapdába, amig egyrészről a “cost plus” ellen harcolnak, most meg a szubvenciók mellett, mert ők csak úgy látják lehetőnek az árakat mai formájukban megtartani, ha a szubvenciót tovább folytatják. A haszonrendszer megvédésére még bolondosabb terveket nem találtak ki, mint a New Deal. Először a meg nem termelt javakért fizettek, azért, hogy a malacokat leölték és aztán megsemmisítették. A kész terményeket alászántották és most azért fizetik őket, hogy akármilyen kicsiben is és költségesen csak termeljenek ezt az adópénzből pótolják ismét. Persze egyetlen egy New Dealistának nem jutna eszébe, hogy a több mint 50.000 japán hadifoglyot, internáltat, nagybani termelésre a kormány által, a kormány földjén, vagy erre a célra átvett bankoktól lefoglalt földön dolgoztatnának. Ezekhez 130.000 német hadifogoly, sok ezer olasz és internált van, akik úgy a mezőgazdaságban, mint a költségesebb bányák és olajmezőknél foglalkoztathatnának, ha azokat az állam átvenné. De ezt szocializmusnak bélyegeznék és a mi kedves union vezéreink sem mernek ilyesmire gondolni. Sőt még tiltakoznának is ellene. Azzal vádolnák a kormányt, hogy rabszolga munkásokkal igyekezik letörni a munkabéreket. Inkább csak fizessék a szubvenciókat. Az adópénzből ezeket a hadifoglyokat is tarthatjuk, hiszen az (f.) Már átléptük az uj év küszöbét és benne vagyunk az 1944. esztendőben. Egyhangú vélemény szerint ez döntő év lesz úgy a háború, mint a világ jövő békéjének a kérdésében. És amennyire az emberek csakis erről beszélnek és óhajtják, hogy ennek a vérengzésnek lássuk már a végét és legyen már béke, mely alatt legalább terveket lehet kidolgozni az igazi demokratikus szabadság érdekében, a kapitalista sajtó és különösen a Hearst lapok, az elnökválasztás negyedik terminusát helyezik mindenek fölé. Akik figyelik ezen újságok irányvonalát láthatták, hogy ahogyan közeledtünk az 1944. év felé, úgy került mindig feltűnőbb helyre ezekben az újságokban a negyedik terminus kérdése, mig most már a vezércikkeik csakis ezzel foglalkoznak. Hogy milyen eszeveszett politikai választási kampánynak nézünk elébe, arra már most következtethetünk, összekevernek füt-fát ezzel a kérdéssel és az időjárás hírein kívül csaknem mindenben ott van a negyedik terminus kérdése. így például az egyik Hearst újság vezércikket irt Roosevelt elnök által kiadott uj sloganról, mely ezután a “New Deal” helyett “Win the War” propaganda jelszó lesz. A Hearst újságok megállapítják, hogy Roosevelt nyilatkozatával csaknem egyi- dőben jön a hir Moszkvából, hogy Stalin parancsára az “In- ternacionale” énekét mint a nemzetköziség szimból urnát nem fogják többé használni, hanem egy eredeti orosz nemzeti dallal helyettesítik, melyben az orosz forradalmat és különösen Lenint és Stalint dicsőítik. A Hearst újságok szerint ezen aktus a teheráni tanácskozásnak az egyik része, ahol Stalinék ígéretet tettek a kétszínű játékra és mindig többet és többet fognak feladni a bol- shevista forradalmi álláspontjukból, hogy a Roosevelt-Stalin paktum ne lehessen akadálya a negyedik terminusnak. Ennek előjátéka volt a vallásszabadsági bluff, mely után jött a harmadik Internacionale beraktámár nem sokkal több mint amit egy egy nagy kartelnek fizetnek. És hogy a tétlenségre ítélt japánok lázadnak, az baj, de még az adófizető alanyok nem lázadnak és addig sem a New Deal, Sem az union basák nincsennek veszélyben. rozása a kremlini padlásra, mig most jött az Internacionale dalának helyettesítése. Mindezek olyan jelenségek a Hearst újságok szerint, melyek óva intik az amerikai népet, hogy ne üljön föl az uj jelszavaknak és most kell követelje Roosevelt elnöktől, hogy nyilatkozzon, hogy akar-e negyedszer is elnök lenni? Ha igen, akkor kell ennyi idő arra, hogy az amerikai demokrácia alapján föltudják készíteni a népet a negyedik terminus ellen. Nekünk megvan a magunk véleménye az egész politikai já- j tékról, ismerjük a mozgató ru- j gókat, melyeket a végtelen ki- | zsákmányolási szabadság profitja tart mozgásban. Ismerjük j a Stalin-féle politikai párt diktatórikus uralmát, mellyel a proletár diktatúra jelszavával, a proletárok fölötti diktatúrát csinálta meg s gyakorolja a hatalmasan kiépített pártbürokráciával. De ugyanakkor ismerjük a Hearst féle ortodox kapi- tálistákat, akik csak azért mert a New Deal a bajuszukból lenyirbált egy kicsit, annyira megvadultak, hogy az America First jelszóval a náci-fasizta rendszer bevezetésére szervezkedtek itten. Ezen tervüknek a háborús helyzet vetett véget ‘egyideig, most azonban újra előtérbe kerültek és ők azok, akik a demokrácia jelszavával fasizta rendszer bevezetésére “törvényesen” készülődnek. Ennek a készülődésnek a jelenségei láthatók a Hearst lapokban már most az újév kezdetén és ahogyan befelé megyünk az esztendőbe a választási idő felé, úgy még inkább látható lesz. És ennek a készülődésnek az ellensúlyozása, na- i gyón fontos munkás köteles- j ség. És ehez megvan az eszkö- j zünk a munkás sajtó. Terjesz- szük a tömegek között az ipari szervezkedést, ^az ipari demokráciát hirdetőújságjainkat és a Hearst féle méreghintés csak falra hányt borsó lesz. A munkás tömegek saját szemükkel látni és saját fejükkel gondolkozni fognak tudni. A MAGASABB RENDŰ FAJ LONDON, dec. (ONA) — Ruzena Prochazkova, csehszlovák asszonyt a németek kivégezték, mert nem jelentette be fivérét és sógornőjét, amiért “Németország egy ellenségét” rejtegették, jelenti a német felügyelet alatt álló prágai rádió. Az illető házaspár szintén a német hóhéroknak esett áldozatul.
