Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-04 / 1309. szám

1944. március 4. A zsidó, mint amerikai földmivető Németország a modern anti-; szemitizmus bölcsője. Itt fo­gant meg ennek a tévhitnek a “filozófiája”. Itt dolgozták ki az “elméletét”, amelyet azután az utolsó tiz év “gyakorlata” követett: az emberiség törté­nelmének szégyenteljes korsza­ka. Mint több német “találmány­nak”, ennek sem eredeti az öt­lete, hanem faji babonáknak, rég megdöntött teóriáknak és közönséges hamisításoknak a zagyva keveréke. Olyan képte­lenség az egész, hogy ha a faj­gyűlölet virulens bacillusa nem terjesztené ezt a pestist, nem is volna érdemes komolyan fog­lalkozni vele. De a nácik keserű tréfát fa­ragtak belőle. A zsidókra rá­fogták, hogy világuralomra tö­rekednek és minden más fajt szolgaságra akarnak kárhoztat­ni. Ugyanabból a csoportból ki­került német vezetők találták ezt ki, akik az utolsó generáció ideje alatt kétszer is megpró­bálták invázió és rablás utján a világot hatalmukba keríteni. Gonosztevők m«ntalitása kell ahhoz, amely a kegyetlenséget az agyafúrtsággal párosítsa, hogy kifundálják azt, hogy nem ők, hanem mások tervelték ki a világ leigázását és kirablását. Az a hamis legenda, hogy a zsidó nem produktiv, hanem élősködő faj, hozzásegítette őket, hogy megtámadják és ki­fosszák a fél világot és kihasz­nálják a másik felét. Ez segí­tett elpalástolni a németek vi­láguralmi törekvését is. Nyo­matékosan mutattak rá mindig arra körülményre, hojfy a zsi­dók “sohasem vállalnak szere­pet a földművelésben.” Mi ebben az igazság? Gabriel Davidson “Our Jewish Far­mers” (A mi zsidó földműve­seink) cimü és L. B. Fisher ki­adásában most megjelent köny­ve időszerűen felel meg erre a kérdésre. összefoglaló képet nyújt arról, hogy milyen ré­szük van a zsidóknak az ame-j rikai földművelésben. Rámutat arra, hogy a zsidóknak a föld­höz való vonzódás éppen ak­kor nyilvánult meg erősebben, amikor ^z általános iparosodó irányzat az embereket a fal­vakból inkább a városokba te­relte. És megcáfolja azt a köz­hiedelmet, hogy a zsidók nem ragaszkodnak anyaföldjükhöz. “Igen gyakran halljuk a vá­dat, — írja Davidson — hogy a zsidó nem akarja arca verej­tékével megkeresni a kenyerét és irtózik megfogni az eke szar­vát. A zsidó földműves osztály, amely alig néhány év alatt ala­kult ki, alaposan rácáfol e ha­zugságra. Történeti kutforrások alapján kimutatja, hogy a zsi­dó eredetileg földművelő nép volt, ahogyan a bibliai történe­tek megírják. Törvényeik, er­kölcsi és vallási előírásaik a földművelésen alapultak. A leg­több zsidó ünnep, szántó-vetők és szüretelők mulatságaiból ala­kultak ki és ilyenek maradtak a mai napig. Nemcsak az ótes­tamentum, hanem a vallási ira­tok hatodik könyve — a Tal7 műd — amely már a zsidók szétszóródásának a korában író­dott— a földüvelő nép vallás­gyakorlatait szabályozza. Kétezer év történetébe ke­rült, hogy a földművelő népből városi nép alakuljon ki, hogy parasztból polgár legyen, hogy az egyszerű gazdasági szerszá­mokat használó földhöz kötött földművelőből, a világ minden városába elkerült kiskereskedő, szellemi munkás és proletár váljék. Sok-sok véres háború kellett ahhoz, hogy Palesztinát elpusztítsák és a zsidókat kény­szer költözködésekkel az egész világon szerte szórják. Állami­lag pártfogolt vallásüldözések­kel sikerült csak a zsidókat szétválasztani és átformálni az­zal, hogy századokon keresztül törvényileg és a gyakorlatban lehetetlenné tették számukra, hogy földet birtokolhassanak, hogy céhek tagjaivá válhassa­nak, hogy az iparosodásba be­kapcsolódhassanak. Kétezer éves üldözésre, foly­tonos elnyomásra, törvényes in­tézkedésekre és társadalmi előí­téletekre volt szükség, amig a földművelőket közvetítőkké vol­tak képesek, degradálni. A zsi­dó népnek a földhöz való nosz­talgiája még századokon át fennállott és sok alkalommal megnyilvánult. Körülbelül száz évvel ezelőtt, amikor a zsidók egyen jogosítása iránti mozga­lom megindult, sok helyen el­határozták, hogy visszatérnek a röghöz. Gyarmatosítás indult meg Palesztinába, Argentíná­ba, a Szovjetekbe és Északame- rikába. Davidson könyve sok érdekes részletet tár fel ezek­ből az időkből, amelyek nem szűkölködnek drámai momentu­mokban sem. Ahogyan a német pogromok a jelen háború kitörése előtt menekülteket indítottak Ame­rika felé, akik közül sokan föld­művelőkként települtek le itt, a cári Oroszország 70 év előtti zsidóüldözéser is bevándorlási hullámot idéztek elő az uj vi­lágban, amikor is a kolonizáci- ós kísérletek megkezdődtek. Földművelő gyarmatok ke­letkeztek Arkansasban, Ore­gonban, Kansasban, South Da­kotában és másutt. Legnagyobb részük azonban nem járt anya­gi sikerrel, Arkansasban a ma­lária, Dakotában jégeső és szá­razság, Louisianában árvíz és sok más kedvezőtlen körülmény — a gyakorlatlansággal és a készületlenséggel kapcsolatban — tönkretette a gyarmatoso­kat. Csak a new jersei telepe­sek tudtak mai napig is kitar­FIGYELEM CLEVELAND! Március hó 5-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel niun- kástársnőink megrendezik a második Társas összejövetelüket a 3930 Lorain Ave. első eme­leti teremben. A Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton is meg­hívják. A NÉMET FöLDIMVESEK GOLGOTÁJA tani vállalkozásuk mellett. Hogy e gyakorlatlan telepeseknek a szomorú tapasztalatait elkerül­jék, e század elején megalapí­tották a Zsidó Fölmüvelési Egyesületet. Fennállásának alig több mint 40 esztendeje alatt a földművelő zsidók száma meg- százszorozódott. 1900-ban (az alapítási évben) csak 1000 zsi­dó gazda akadt Amerikában; ma több mint 100,000 amerikai zsidónak a földművelés a hiva­tása. Gabriel Davidson életének a legnagyobb részét a Zsidó Föld­művelési Egyesületnél töltötte el; ma a vállalat igazgátója. Könyve megbízható történetét adja az Egyesületnek, amely hozzásegítette a zsidókat ahhoz, hogy földművelő osztályt léte­sítsenek ebben az országban. Báró Hirsch Mór teremtette meg a társaság pénzügyi alap­ját, a Baron Hirsch Foundation utján. Báró Hirsch Európa egyik legnagyobb vasútépítő vállalkozója volt a pénzügyi lángesze már fiatal korában ; olyan nagy vagyont juttatott neki, hogy amikor visszavonult, igen nagy összeget adományoz­hatott a zsidó földművelők ja­vára. A Zsidó Földművelési Egye­sület nagyszerű teljesítmények­kel dicsekedhetik. Fennállása óta tizennégyezer gazdának nyújtott kölcsönt, 8 millió hat- száznyolcvannégyezer dollá r t tett ki az összeg, 40 állam te­rületén. De ezenkívül kölcsönö­ket folyósított községi intézmé­nyeknek, zsinagógáknak, szö­vetkezeteknek is. Az amerikai földművelés előmozdításához is hozzájárult olyan technikák és gyakorlatok alkalmazás á v a 1, amelyeket más intézetek, álla­mi, sőt kormányszervezetek is átvették, ők teremtették meg Amerikában az első “gazdaban­kot”. A gazdasági hitelszövet­kezetek terén valóságos pionír munkát végeztek és az első gazdasági állásközvetítő irodát is ők állították fel. Megalapí­tották az egyik legkitűnőbb gazda-újságot a “Jewish Far­mert” idegen nyelven. A falvak egészségügyi viszonyainak fel­javításában is nagy érdemeket szereztek. Legújabb munkájuk az, hogy iskola-gazdaságot létesítettek az Európából menekült zsidók részére. Hitler világának föl­dönfutó áldozatai közül 3000 nekik köszönheti, hogy Ameri­ka földjén uj boldogulást talált. A refugee-farmer majdnem LONDON, feb. (ONA) — Németország vándor paraszt­jai ismét elindultak uj otthont keresni. Ez három éven belül most harmadszor történik meg. Német és lengyel forrásból jelentik, hogy azok a parasztok, akik Hitler parancsára 1941- ben letelepedtek a németek ál­tal meghódított orosz területe­ken, most az előnyomuló Vörös hadsereg elől pánikszerűen me­nekülnek, de a németek nem engedik haza őket, mert félnek, hogy ez rossz hatással lehetne az otthoni lakosság közszelle­mére. A kivert telepeseket ehe­lyett Lengyelországban helye­zik el lengyel parasztoktól ra­bolt gazdaságokban. Különösen a wolsztyni kerületben nagy számmal helyeztek el ilyen me­nekülő parasztokat. A LENGYELEK NEM BÁ­NYÁSZNAK SZENET A NÁCIKNAK ' Egy német szénipari szaklap azon panaszkodik, hogy lengyel munkások vonakodnak leszer­ződni, mint bányamunkások és hogy emiatt a szénhiány növek­vőben van egész Németország­ban. A “Deutsche Kohle Zeit­ung” szerint sok nehezen meg­szerzett lengyel bányász ott­hagyja munkáját és nem tér vissza többé. Sokszor ezek a munkások összeköttetésbe ke­rülnek a gerilla mozgalommal. A lap az “ellenséges propagan­dát” vádolja azzal, hogy a meg­szállt területek lakosságát a németek ellen izgatja. ELLENSÉGÉ VÁLIK A BA­RÁT IS. LONDON, feb. (ONA) — Egy külföldre csempészett hol­land földalatti újságban, “A Mi Népünk”-ben a következőket ol­vassuk: “Hollandia máris az Egyesült Nemzeteknek egy hídfőállását képezi. A németek tudják, hogy ellenséges terüle­ten vannak és olyan légkört te­remtenek ,mintha a Szövetsé­gesek máris parta szállottak volna.” “A Mi Népünk”-et egy itte­ni holland nyelvű lap, a “Vrij Nederland” is idézi. MINDENKI NÉMET HA AR­RA SZÜKSÉG VAN. LONDON, feb. (ONA) — “Dziennik Polski”, egy itteni lengyel újság jelenti, hogy a németek bekényszeritik a len­gyelországi német rendőrségbe mindazokat a 15 éves fiukat, akik valamilyen ágon német származásúak. Az újság szerint ez az intézkedés mutatja, hogy milyen emberhiány van Német­országban. ív .\l L > KAS mindig sikeres. Néhány éven belül sokan lesznek közöttük, akik modern és nagysikerű gaz­daságok tulajdonosai. Flis. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents