Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-04 / 1309. szám

1944. március 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------------(gb) ROVATA--------------------------­A mai rovatban megint csak kedvenc témámmal, a munká­sok ellenségeinek ismertetésé­vel fogok foglalkozni. Említet­tem, hogy ez a tárgy nagyon széleskörű, szinte kimeríthetet­len, igy időről-időre visszatérek hozzá, mert fontosnak tartom, hogy a Bérmunkás olvasói bő­séges információval rendelkez­zenek ebben a kérdésben. „ Hi­szen mindannyian gyakran ösz- szejövünk olyan munkásokkal, akiknek ismeretei ezen a téren nemcsak hiányosak, de egyene­sen hazugságokon alapulnak. Ezek felvilágosításánál szüksé­günk van az olyan adatokra, amilyeneket ezen cikkekben fel­soroltam és még felsorolni fo­gok. Azért térek vissza ismé­telten erre a tárgyra és remé­lem, hogy az olvasók nem fog­ják megunni. Megint csak ott kell kezde­nem, hogy az Egyesült Álla­mokban mindenféle munkásel­lenes aktivitás központjában a National Association of Manu­facturers (NAM) áll. Ez az or­szágos méretű kutyaszövetség körülbelül ötven éve működik, de az utóbbi 3-4 évben sokkal nagyobb • méretű munkásellenes propagandát fejtett ki, mint az elmúlt négy és fél évtized alatt összevéve. Ennek a kutyaszö­vetségnek számos más alosztá­lyait ismerjük. Ezeknek egyike a National Industrial Informa­tion Committee (NIIC) név alatt szerepel. Az elnöke Alfred P. Sloan Jr., a General Motors korporáció főmogulja. Már maga a bizottság neve — Országos Ipari Információs Bizottság — félrevezető. Az ember azt hinné, hogy ennek a bizottságnak a célja az iparok­ra vonatkozó információk gyűj­tése és szolgálata. Pedig de­hogy is az. Az igazi cél a nagy- közönség felrevezetése azzal a hamis propagandával, hogy minden haladást és általában minden jót, amit csak ma fel­említhetünk a “free enterprise” név alá foglalt magánvállalko­zásnak és azok tulajdonosainak köszönhetünk. Szóval a mai rendszert dicsérik szakadatla­nul abban a hitben, hogy eny- nyi dicséretből mégis csak az emberek tudatában marad va­lami és ugyanakkor rossz em­bereknek, rendfelforgatóknak, hazaárulóknak, az emberiség ellenségeinek mutatják be azo­kat, akik a mai rendszert és a rendszer urait kritizálni merik. VAN PÉNZ BŐVEN Ez az ipari információs bi­zottság 1942-ben 1,300,000 dol­lárt költött “információra” (?). Legalább is ezt irta Sloan ab­ban a körlevélben, amelyben újabb hozzájárulásra szólította fel az érdekelt tőkéseket. Eb­ben a levélben többek között ezt irta: “Folytatni fogjuk a közönség informálását. Erre a célra fel fogjuk használni a közinformálás minden médiu­mát, a lapokat, a rádiót, a moz­góképet és minden mást, ame­lyek segélyével tudtára adhat­juk a publikumnak, hogy a free enterprise miképpen tud­ja majd a háború utáni terhe­ket elviselni. Biztos vagyok benne, hogy az ön támogatásá­val agresszívan támogathatjuk a kitűzött célt.” Ennek, és a hasonló körleve­leknek bizonyára nagy sikere lehetett, mert a bizottság nagy pénzügyi támogatást kapott s valóban széleskörű propogan- dát fejtett ki és fejt ki mind máig. Hogy a sajtó mennyire a kezükben van, azzal már szá­mos esetben foglalkoztunk. Rá­mutattunk, hogy a hirdetések révén az iparmágnások kis cso­portja az amerikai lapok 95 százalékával rendelkezik. Dacá­ra annak, hogy az iparok 70 százaléka ma hadifelszerelést készít, tehát nem árulnak sem­mit a közönség számára, mégis a lapok 1942-ben 440 millió dol­lárt kaptak hirdetésért, tehát csaknem ugyanannyit, mint az előző években, amikor a hirde­tések összege 460 milliót tett ki 1941-ben, amíg 1940-ben 450 millióra rúgott. Ezen szám­adatok ismerete után kell-e bi­zonyítanunk, hogy az amerikai lapok csak a nagytőkések érde­keit szolgálják? Ezen számok megmagyaráz­zák, hogy az amerikai lapok mi­ért igyekszenek annyira bebe­szélni a nagyközönségnek, hogy a mai rendszer milyen kitűnő s milyen nagy hálával tarto­zunk az ipari “management”­nek, (legújabban igy jelölik a kizsákmányolókat), azért, mert “megmentették a hazát” a ha­diszerek elkészítésével. Ezt az imelyitő dicséretet a lapok már annyira túlzásba vitték, hogy Walter B. Weisenburger, az NAM alelnöke is megsokalta, illetőleg észrevette, hogy'túl­lőnek a célon s azért 1942 de­cemberében ezt irta: “Ne dicse­kedjünk olyan kihívó módon, hogy az iparok nyerték meg a háborút. Nemsokára a fronto­kon a rókalyukakban meghúzó­dó katonák is úgy gondolják,, hogy talán nekik is sajtóügynö­köket kellene felfogadni, akik a győzelemért járó elismerést .visszaveszik az iparoktól. Ma­radjunk csak annál, hogy a győzelem kivívásában mi is se­gítettünk.” A RÁDIÓ IS A KEZÜKBEN VAN Talán ennek az intésnek az eredménye lett az, hogy most már mégis adnak valami kis elismerést a katonáknak is, kü­lönösen azoknak, akik elestek a harctéren. Azonban a propa­ganda tovább folyik arra, hogy a munkáságot úgy tüntessék fel, mint akik nemhogy segítet­ték, de ellenkezőleg, akadályoz­ták a fasizta katonai erők le­verését. A rádió, amely még előfize­tőkkel sem bir, minden jövedel­mét a hirdetőktől kapja. így természetesen, hogy teljesen a hirdető iparmágnásoktól függ. De ettől eltekintve, a nagy rá­dió állomások egy-harmadát a nagy lapok bírják. Mindkettőt ugyanazon hirdetési ügynöksé­gek irányítják. A kutyaszövet­ség (NAM) rádió programot tart fenn és 524 rádió állomás részére küldi szét heti értesítő­jét, amelynek neve “Briefs for Broadcasters”, (vázlatok a le­adok számára). Az itt nyert utasításokat követik a rádió kommentátorok. Ha akad né­ha olyan, aki ellenszegül, azt menesztik. A lapok és a rádión kívül ki­adnak röplapokat és kis füzete­ket, amelyeket a gyárakban osztanak szét a munkások kö­zött. Saját kimutatásuk szerint a múlt évben 41 millió röplapot és 2 millió kis füzetet osztottak szét. Hogy miről szólnak ezen röplapok és füzetek, arról ezen cimek adnak felvilágosítást: “Industrial Ingenuity”, “The Closed Shop”, “Strikes since Pearl Harbor”, “Wartime Strik­es in American Industries”, és sok más. AZ ISKOLA ÉS A SZÓSZÉK Ezen füzeteket belopták az iskolákba is. Elérték az agresz- sziv propagandával azt, hogy a történelmi és gazdaságtan! tan­könyveket teljesen a kizsákmá­nyoló osztály érdekeinek meg­felelőig írták át. Az egyete­mek tekintélyes részét privát adományokból tartják fenn. Az adományozók természetes e n csak a leggazdagabbak soraiból kerülnek ki. Az egyetemek irá­nya fölött az ily gazdag egyé­nekből álló bizottság őrködik. Az “őrködik” szó itt nagyon helyénvaló, mert gyorsan úti­laput .kötnek azon tanító talpá­ra, aki liberális, vagy pláne munkás szimpátiát mutat. Hogy a templomok szószékei mennyire simulnak hozzá a la­pok, a rádió és a mozi munkás­ellenes irányához, azt a Bér­munkás olvasói már jól tud­ják. Noha a vallásnak valójá­ban semmi köze sincs a jelen társadalmi problémáihoz, még­is jól tudjuk, hogy a vallásos emberek óriási többsége hűsé­gesen szolgálja az uralkodó osz­tályt és annyira félre vannak vezetve, hogy ami kis agresszi­vitás, támadó erő van bennük, azt saját osztályukba munkás­ság ellen irányítják. Ezzel a rettenetes nagy pro­paganda apparátussal szemben a munkásság csak a gyenge munkássajtóval rendelkezik Bármilyen kicsi is az a mun­káslap, fontos szerepet tölt be a nagy munkásellenes propa­ganda visszaverésében. Büszkeség töltheti el mind­azokat, akik a munkássajtó fentartásához, építéséhez bár­mivel is hozzájárulnak, mert ezzel segítenek elhárítani a munkásság ellenségeinek egy- egy csapását. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 5.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ....... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ........ 9.00 P. Csorba, New York....... 5.00 M. Danka, Cleveland ....... 8.00 L. Decsi, Akron ..... 6.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland .....-.....12.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron ............. 7.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 3.00 J. Geréb, Cleveland ......... 7.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ....... 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 5.00 J. Mogor, Cleveland ___ 6.00 A. Molnár, Cleveland ..... 6.00 J. Munczi, Cleveland ........ 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ...... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 4.00 L. Rost, Phila ................. 5.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland ....... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ............... 8.00 J. Zára, Chicago ............... 7.00 táknak, mint a republikánusoknak, hogy tegyenek lépéseket ab­ban az irányban, hogy egy olyan országnak mint ez, ahol min­denből van elég, miért kell nélkülözni éppen azoknak ,akik ennek az országnak a tényleges fentartói. Ezek pedig senki mások, mint a termelő bérmunkások. Úgy látszik, hogy a politikusoktól félrevezetett munkásosz­tály már nagyon hozzászokott a várakozáshoz. Természetesen azért, mert még mindig nem csömörödött meg a politikai Ígére­tektől, aminek légfőbb oka abban keresendő, hogy a sok ferde tanítások révén a munkásosztály még mindig nem tanulta meg, hogy a társadalom alapját a gazdasági rendszer képezi. És na­gyon téves utakon kalandozik amikor a gazdasági bajok orvoslá­sára politikai gógymódot keres. Politikától várni valamit a munkásosztály részére annyit jelent, mint várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. ^ 77Szervezés7> — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 ^ W ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W INFORMÁLÓ BIZOTTSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents