Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-04 / 1309. szám
1944. március 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------------(gb) ROVATA--------------------------A mai rovatban megint csak kedvenc témámmal, a munkások ellenségeinek ismertetésével fogok foglalkozni. Említettem, hogy ez a tárgy nagyon széleskörű, szinte kimeríthetetlen, igy időről-időre visszatérek hozzá, mert fontosnak tartom, hogy a Bérmunkás olvasói bőséges információval rendelkezzenek ebben a kérdésben. „ Hiszen mindannyian gyakran ösz- szejövünk olyan munkásokkal, akiknek ismeretei ezen a téren nemcsak hiányosak, de egyenesen hazugságokon alapulnak. Ezek felvilágosításánál szükségünk van az olyan adatokra, amilyeneket ezen cikkekben felsoroltam és még felsorolni fogok. Azért térek vissza ismételten erre a tárgyra és remélem, hogy az olvasók nem fogják megunni. Megint csak ott kell kezdenem, hogy az Egyesült Államokban mindenféle munkásellenes aktivitás központjában a National Association of Manufacturers (NAM) áll. Ez az országos méretű kutyaszövetség körülbelül ötven éve működik, de az utóbbi 3-4 évben sokkal nagyobb • méretű munkásellenes propagandát fejtett ki, mint az elmúlt négy és fél évtized alatt összevéve. Ennek a kutyaszövetségnek számos más alosztályait ismerjük. Ezeknek egyike a National Industrial Information Committee (NIIC) név alatt szerepel. Az elnöke Alfred P. Sloan Jr., a General Motors korporáció főmogulja. Már maga a bizottság neve — Országos Ipari Információs Bizottság — félrevezető. Az ember azt hinné, hogy ennek a bizottságnak a célja az iparokra vonatkozó információk gyűjtése és szolgálata. Pedig dehogy is az. Az igazi cél a nagy- közönség felrevezetése azzal a hamis propagandával, hogy minden haladást és általában minden jót, amit csak ma felemlíthetünk a “free enterprise” név alá foglalt magánvállalkozásnak és azok tulajdonosainak köszönhetünk. Szóval a mai rendszert dicsérik szakadatlanul abban a hitben, hogy eny- nyi dicséretből mégis csak az emberek tudatában marad valami és ugyanakkor rossz embereknek, rendfelforgatóknak, hazaárulóknak, az emberiség ellenségeinek mutatják be azokat, akik a mai rendszert és a rendszer urait kritizálni merik. VAN PÉNZ BŐVEN Ez az ipari információs bizottság 1942-ben 1,300,000 dollárt költött “információra” (?). Legalább is ezt irta Sloan abban a körlevélben, amelyben újabb hozzájárulásra szólította fel az érdekelt tőkéseket. Ebben a levélben többek között ezt irta: “Folytatni fogjuk a közönség informálását. Erre a célra fel fogjuk használni a közinformálás minden médiumát, a lapokat, a rádiót, a mozgóképet és minden mást, amelyek segélyével tudtára adhatjuk a publikumnak, hogy a free enterprise miképpen tudja majd a háború utáni terheket elviselni. Biztos vagyok benne, hogy az ön támogatásával agresszívan támogathatjuk a kitűzött célt.” Ennek, és a hasonló körleveleknek bizonyára nagy sikere lehetett, mert a bizottság nagy pénzügyi támogatást kapott s valóban széleskörű propogan- dát fejtett ki és fejt ki mind máig. Hogy a sajtó mennyire a kezükben van, azzal már számos esetben foglalkoztunk. Rámutattunk, hogy a hirdetések révén az iparmágnások kis csoportja az amerikai lapok 95 százalékával rendelkezik. Dacára annak, hogy az iparok 70 százaléka ma hadifelszerelést készít, tehát nem árulnak semmit a közönség számára, mégis a lapok 1942-ben 440 millió dollárt kaptak hirdetésért, tehát csaknem ugyanannyit, mint az előző években, amikor a hirdetések összege 460 milliót tett ki 1941-ben, amíg 1940-ben 450 millióra rúgott. Ezen számadatok ismerete után kell-e bizonyítanunk, hogy az amerikai lapok csak a nagytőkések érdekeit szolgálják? Ezen számok megmagyarázzák, hogy az amerikai lapok miért igyekszenek annyira bebeszélni a nagyközönségnek, hogy a mai rendszer milyen kitűnő s milyen nagy hálával tartozunk az ipari “management”nek, (legújabban igy jelölik a kizsákmányolókat), azért, mert “megmentették a hazát” a hadiszerek elkészítésével. Ezt az imelyitő dicséretet a lapok már annyira túlzásba vitték, hogy Walter B. Weisenburger, az NAM alelnöke is megsokalta, illetőleg észrevette, hogy'túllőnek a célon s azért 1942 decemberében ezt irta: “Ne dicsekedjünk olyan kihívó módon, hogy az iparok nyerték meg a háborút. Nemsokára a frontokon a rókalyukakban meghúzódó katonák is úgy gondolják,, hogy talán nekik is sajtóügynököket kellene felfogadni, akik a győzelemért járó elismerést .visszaveszik az iparoktól. Maradjunk csak annál, hogy a győzelem kivívásában mi is segítettünk.” A RÁDIÓ IS A KEZÜKBEN VAN Talán ennek az intésnek az eredménye lett az, hogy most már mégis adnak valami kis elismerést a katonáknak is, különösen azoknak, akik elestek a harctéren. Azonban a propaganda tovább folyik arra, hogy a munkáságot úgy tüntessék fel, mint akik nemhogy segítették, de ellenkezőleg, akadályozták a fasizta katonai erők leverését. A rádió, amely még előfizetőkkel sem bir, minden jövedelmét a hirdetőktől kapja. így természetesen, hogy teljesen a hirdető iparmágnásoktól függ. De ettől eltekintve, a nagy rádió állomások egy-harmadát a nagy lapok bírják. Mindkettőt ugyanazon hirdetési ügynökségek irányítják. A kutyaszövetség (NAM) rádió programot tart fenn és 524 rádió állomás részére küldi szét heti értesítőjét, amelynek neve “Briefs for Broadcasters”, (vázlatok a leadok számára). Az itt nyert utasításokat követik a rádió kommentátorok. Ha akad néha olyan, aki ellenszegül, azt menesztik. A lapok és a rádión kívül kiadnak röplapokat és kis füzeteket, amelyeket a gyárakban osztanak szét a munkások között. Saját kimutatásuk szerint a múlt évben 41 millió röplapot és 2 millió kis füzetet osztottak szét. Hogy miről szólnak ezen röplapok és füzetek, arról ezen cimek adnak felvilágosítást: “Industrial Ingenuity”, “The Closed Shop”, “Strikes since Pearl Harbor”, “Wartime Strikes in American Industries”, és sok más. AZ ISKOLA ÉS A SZÓSZÉK Ezen füzeteket belopták az iskolákba is. Elérték az agresz- sziv propagandával azt, hogy a történelmi és gazdaságtan! tankönyveket teljesen a kizsákmányoló osztály érdekeinek megfelelőig írták át. Az egyetemek tekintélyes részét privát adományokból tartják fenn. Az adományozók természetes e n csak a leggazdagabbak soraiból kerülnek ki. Az egyetemek iránya fölött az ily gazdag egyénekből álló bizottság őrködik. Az “őrködik” szó itt nagyon helyénvaló, mert gyorsan útilaput .kötnek azon tanító talpára, aki liberális, vagy pláne munkás szimpátiát mutat. Hogy a templomok szószékei mennyire simulnak hozzá a lapok, a rádió és a mozi munkásellenes irányához, azt a Bérmunkás olvasói már jól tudják. Noha a vallásnak valójában semmi köze sincs a jelen társadalmi problémáihoz, mégis jól tudjuk, hogy a vallásos emberek óriási többsége hűségesen szolgálja az uralkodó osztályt és annyira félre vannak vezetve, hogy ami kis agresszivitás, támadó erő van bennük, azt saját osztályukba munkásság ellen irányítják. Ezzel a rettenetes nagy propaganda apparátussal szemben a munkásság csak a gyenge munkássajtóval rendelkezik Bármilyen kicsi is az a munkáslap, fontos szerepet tölt be a nagy munkásellenes propaganda visszaverésében. Büszkeség töltheti el mindazokat, akik a munkássajtó fentartásához, építéséhez bármivel is hozzájárulnak, mert ezzel segítenek elhárítani a munkásság ellenségeinek egy- egy csapását. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 5.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ....... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ........ 9.00 P. Csorba, New York....... 5.00 M. Danka, Cleveland ....... 8.00 L. Decsi, Akron ..... 6.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland .....-.....12.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron ............. 7.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 3.00 J. Geréb, Cleveland ......... 7.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ....... 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 5.00 J. Mogor, Cleveland ___ 6.00 A. Molnár, Cleveland ..... 6.00 J. Munczi, Cleveland ........ 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ...... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 4.00 L. Rost, Phila ................. 5.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland ....... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ............... 8.00 J. Zára, Chicago ............... 7.00 táknak, mint a republikánusoknak, hogy tegyenek lépéseket abban az irányban, hogy egy olyan országnak mint ez, ahol mindenből van elég, miért kell nélkülözni éppen azoknak ,akik ennek az országnak a tényleges fentartói. Ezek pedig senki mások, mint a termelő bérmunkások. Úgy látszik, hogy a politikusoktól félrevezetett munkásosztály már nagyon hozzászokott a várakozáshoz. Természetesen azért, mert még mindig nem csömörödött meg a politikai Ígéretektől, aminek légfőbb oka abban keresendő, hogy a sok ferde tanítások révén a munkásosztály még mindig nem tanulta meg, hogy a társadalom alapját a gazdasági rendszer képezi. És nagyon téves utakon kalandozik amikor a gazdasági bajok orvoslására politikai gógymódot keres. Politikától várni valamit a munkásosztály részére annyit jelent, mint várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. ^ 77Szervezés7> — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 ^ W ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W INFORMÁLÓ BIZOTTSÁG
