Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-04 / 1309. szám
BÉRMUNKÁS 1944. március 4. 4 oldat BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 one Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .............— 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. * Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Szólj igazat... (gb.) Szólj igazat és beverik a fejed, — tartja a közmondás. Roosevelt elnök most saját magán tapasztalta ennek a közmondásnak az igaz voltát. Néhány olyan kijelentést tett, amelyek kétség nélkül igazságnak nevezhetők és alaposan kikapott érte. Az első ilyen kijelentést január 26-án mondotta a katonák szavazó jogának kérdésével kapcsolatban. Mint ismeretes, a kongresszus mindkét háza heteken át tárgyalta ezt a kérdést, de még mindig nem intézték el. A Roosevelt adminisztráció azt ajánlotta, hogy a katonáknak szövetségi szavazólapot kell adni, amelyen szavazhatnak szövetségi jelöltekre, elnökre, szenátorokra, kongressmanekre, stb. A republikánus honatyák és a déli államok mindkét párti szenátorai és képviselői sehogysem akartak ebbe belemenni, mert úgy vélik, hogy a katonák nagy többséggel Rooseveltre adnák szavazataikat. A déli államok képviselői pedig nem akarják megengedni, hogy a néger katonaság is szavazzon. Azon államokban a szavazó adóval (poll-tax) a polgárok millióit fosztják meg szavazati jogaiktól. Most aztán ezen reakciós törvényhozók kiokoskodták, hogy a katonáknak az államok adjanak szavazólapokat, illetőleg a katonák szavazatának kérdését az államok 1 hatáskörébe utalják. Tekintettel arra, hogy a katonákat nem az államok szerint osztják be, hanem az egész világra kiterjedő hadifrontokon ösz- szekeverten harcolnak, igy szinte teljesen lehetetlenség, hogy az állami szavazólapok elérjék a katonák jelentékeny részét is. Másrészről a poll-tax államokban a néger katonák nem is szavazhatnának. Erre a politikai manőverezésre mondotta az elnök: “Az ilyen törvényhozást a katonák és a tengerészek elleni csalásnak tartom.” Igaz, hogy a politika általában véve csalás. Azonban ha oly komolyan veszik a szavazási jogot, amelynek alapján a szavazók megválaszthatják A MÁR ELŐRE KIVÁLOGATOTT JELÖLTEK KÖZÜL a nekik legjobban tetszőt, akkor valóban nem kellene kimutatni ilyen nyilvánvalóan, hogy miként lehet csalni ezzel az állítólagos “szent” joggal. A másik igazságot a3477-es számú törvény megvétózása alkalmából mondotta. Ezt a törvényt, amely megtiltja az élelmiszerek termelőinek szubvencionálását, az elnök nem irta alá, hanem a következő megjegyzést fűzte hozzá: “Minden szenátor és minden képviselő tudja, hogy a drágaság leszorítására állami pénzeket használnak. Ez nem uj dolog. Ez a törvény (amely ezt megtiltja) inflációra vezet, felemeli a drágaságot és élelmiszer- hiányt fog teremteni.” A harmadik igazságot az adótörvényre mondotta február 22-én. “Nagyon sajnálom, hogy a közjó érdekében dacára a háborúnak ezt (vétó) kell tennem, mert ez nem adótörvény, hanem adó elengedő törvény, de nem a szükséget látók, hanem a kapzsiak számára.” Az adótörvényt vizsgálók már régebben állították, hogy a nagy jövedelmek aránytalanul kevesebb adót fizetnek, mint a munkások. így az elnök a fenti állítással nem mondott újat. Mégis Alben W. Barkley szenátor, aki eddig az adminisztráció vezérembere volt, nagyon kikelt az elnök ellen, azt állitván, hogy megsértette a kongresszust. A honatyák, akiknek népellenes működéséhez az Egyesült Államok története hasonlót nem mutat, kap- va-kaptak az alkalmon és lelkesen tüntettek Barkley mellett azért, hogy “oda mondott” az elnöknek. Az ellentéteket azonban hamar elintézték és ma már megint a béke angyala röpköd a Fehérház és a Capitol között. Azonban bármilyen felfújt is volt a Barkley és társai müfelháboro- dása és bármilyen módon fogja kiengesztelni őket Roosevelt elnök, a munkásság már nagyon jól tudja, hogy erre a kongresz- szusra méltán ráillett az OSZTÁLY PARLAMENT név. Soha még az Egyesült Államok kongresszusa ilyen nyíltan nem szolgálta urát, az amerikai tőkés osztályt. A tőkések érdej keinek védelmében még a háborús intézkedéseket is háttérbe ' szorították és munkásellenes aktivitásaikkal szinte kérkedtek. Roosevelt elnök, aki a ka onák és általában a munkások szavazataira pályázik, most csak egy picike részét mondotta meg ennek az igazságnak és mégis annyira neki támadtak. Természetes, hiszen az igazság nagyon fáj. így tehát mint a közmondás is tartja: Szólj igazat, beverik a fejed. A Baruch tervezet (gb.) A lapok és a rádió rendkívüli szenzáció gyanánt tárták fel Bemard Baruch és segítőjének, John Haricocknak a háború utáni időkre vonatkozó tervét. Bemard Baruchot, aki az első vh lágháboru idején mint a War Industries Board elnöke már Wood- row Wilson elnöknek is egyik legmeghittebb tanácsadója volt, most Roosevelt elnök kérte fel, hogy dolgozzon ki tervet, miként lehet leggazdaságosabban és legkisebb megrázkódtatás nélkül a háborús állapotból visszamenni a békés termeléshez. Baruch mostanában adta át terjedelmes jelentését James F. Byrnes gazdasági direketornak ,aki nyilvánosságra hozta. A lapok nagy zajt csaptak neki, mintha a Baruch javaslatok megvalósítása — ha ugyan megvalósíthatók — meghoznák az örök jólétet. I A 30,000 szót kitevő javaslatnak csak a lényegét közölték a lapok. Ezen lényeges pontok átnézése és tanulmányozása azt mutatja, hogy ennek a Mr. Baruchnak, aki foglalkozására nézve bankár, igen gazdag ember, tehát bizonyára kellemes módon élő öreg bácsika, igen de igen jó szive van. Olyan jó szive van, hogy mindenkinek nagyon de nagyon jót akar. Hasonlít ahoz az emberhez ,aki a kártyázok asztalához lépve mindenkinek nyerést kíván, ami természetesen csak kívánat maradhat. Baruch azt ajánlja, hogy a háború befejeztével azonnal meg kell szüntetni a háború rendeléseket, de a gyárosoknak ki kell fizetni úgy az elkészített, mint a munkában lévő hadiszerekért járó összegeket. Aztán kölcsönöket kell nekik adni, hogy képesek legyenek átszerelni a gyáraikat a békés termelésre. Ha nem lenne elég privát rendelés, akkor nagy közmunkákat kell kezdeni. Természetesen mindezen javaslatok kivitelére óriási összegekre lesz szüksége az államnak. És Mr. Baruch mégis azt ajánlja, hogy az adókat azonnal le kell szállítani a békebeli idők színvonalára. Az adóleszállitásnak persze mindenki örül, meg a sok közmunkának és egyéb költséges allami akcióknak is, de, hogy ezen két dolgot miként lehet összeegyeztetni, azt csak az olyan jó öreg bácsikák, mint ez a Mr. Baruch tudják megmondani. Egyébiránt a Baruch tervezetnek a lényege és alapgondolata az a több százados elv, hogy gazdaggá kell tenni a munkáltató osztályt és akkor azok adnak munkát, — vagyis megélhetést a nagy tömegeknek. Hogy ez az elvi irány már hányszor mondott kudarcot, a történelem eléggé bizonyítja. így akik a múlt eseményeit figyelemmel kisérték, nem lesznek meglepetve, hogy a Baruch féle tervezet, ha ugyan megkísérlik a megvalósítását, megint csak egy újabb gazdasági krízishez vezet, vagy jobban mondva nem tudja elejét venni annak a krízisnek, amely bizonyos idő múltán pontosan jelentkezik a tőkés termelési rendszerben, amelybe Mr. Baruch ezzel a tervezettel egy kis uj vért akar önteni azért, hogy ha kínlódva is, de páf évvel még tovább éljen. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra j kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein helül.
